E blog olvasói bizonyára gyanítják, hogy e költőtől nem idegen az abszurd. Ebből következőleg rendesen meg vagyok sértődve a valóságra, ha az fittyet hányva a modern művészetre, olyan képződmények előtüremkedését segíti elő, mint az a duett, amit ibolyka és lajos ad elő, olyan később nevesítendő vendégművészekkel, mint a Kinek a nagymamája nyerte a legnagyobb állami tendert? verseny győztese például.
Nem ég ezeknek a pofájuk? Persze, hiszen azért vannak még itt, mert sosem haboztak mást mondani, mint korábban, ha azzal szavazatokat remélhettek.
De a reménybeli szavazóik még izgalmasabbak. Az elmúlt ég legszebb politikai pillanata volt, amikor a most kalapra szálló madarak beleálltak a földbe az EP választásokon. Egy emberként ünnepelt mindenki, aki nem rokon, hogy ezeket a rohadékokat végre elvitte az ördög. És most ibolyka, akit már eddig is nagyon szerettünk, visszacsempészi Valdemort nagyúr arctalan halálfalóit a magyar politikába.
Milyen ember az, aki erre a vegyületre, a hülye és geci „liberálisok” és a pártjukat leszalámizó, minden erkölcsi szabályt megszegő kalandorok pöcegödörben erjesztett keverékére szavaz?
Ennél még az mszp és a fidesz is emberibb kreatúra!
Mindenki számára, aki még dédelget magában valamiféle fennkölt erkölcsi minimumot és nem arra gyúr, hogy a szavazata feltétlen kormányra segítsen, vagy kormányon tartson valakit, ott az LMP, amely kínálja azt az illúziót, amellyel egykor politizálni kezdtünk.
Az egy valódi alternatíva és ne feledd:
Azt nem ciki elmondani egy társaságban, hogy az LMP-re szavaztál, de azt igen, hogy az ibolyka-lajos kombót választottad egynéhány meg nem nevezett, állami megrendeléseken megmilliárdosodott, a kapitalizmust az állam kirablásával azonosító rablóvezérrel megspékelve.
Drukkoljunk, hogy elhálják ezt a házasságot és Istenbe vetve bizodalmunkat reméljük, hogy magtalan marad, mint ibolyka kalapján a csodálkozó szemű kitömött madár!
Tegye fel a kacsóját az, aki az MTA Filozófiai Kutatóntézetének szellemi termékeinek szorgos figyelése útján és azok útmutatásai alapján szervezi életét. Na akik feltették, azoktól most megijedtem.
Én konkrétan úgy éltem boldog életemet, hogy tudtam volna róla, hogy az MTA-nak van Filozófiai Intézete és ez így is maradt volna, ha Tamás Gáspár Miklós egy esős délutánon nem neveződik ki ezen intézmény élére, valamikor a rendszerváltás után. Akkoriban TGM még a progresszív, európer liberális oldal lánglelkű világító oszlopa volt és így különösebben nem okozott lelki törést ez az információ (hisz akkor még én is oda identifikáltam magam, közvetlen a fasiszta korszakom előtt). Bizonyos okvetetlenkedő csávók, akik nem a társadalmi progresszió elkötelezettjei voltak nyilván, már akkor egy rendkívül kevéssé elegáns érveléssel jöttek elő, miszerint, ez mind igen tetszetős, de meg kéne tekinteni az illető úriember publikációs listáját, valamint más közismerten és elismerten filozófiával foglalkozó urak munkásságát, hogy elgondolkozzunk azon, vajh hogy is van ez.
TGM azóta megjárta az emberi elme által ki-, fel- és összetalált összes ideológiát, most éppen marxista, ha figyeltem, de a Filozófusok újra ugyanannak a kakinak a cipőjükről történő letakarításával vannak elfoglalva.
Az MTA elnöke ugyanis valamiféle rosszul értelmezett hatalommániából, kinevezett egy filozófiával foglalkozó embert az Intézet élére, az Akadémia belső táncrendjének betartásával, aki valamely okból nem nyerte meg azoknak, a szintén állítólag filozófiával foglalkozó hölgyeknek és uraknak a tetszését, akik miatt ezidáig fűtötték az Intézet szobáit.
Ezek a hölgyek és urak már a TGM-nek sem örülnének, két egyformán tanulságos okból, egyrészt mert TGM ha furákat is ír, azt megfontolásra érdemesen és kellemetes stílusban teszi, ami kihívások elé állítja azokat, akinek írásait a haverok is nehezen, másrészt manapság bizonyos körökben a szegények, elnyomottak, kisemmizettek, szolgasorba taszítottak sorsának felvetése, csak az szdsz-es „liberális” kánon szerint lehetséges és nem holmi marxista megfontolások alapján.
Ezek a tőről metszett „liberálisok” semmit sem szeretnek jobban, mint a versenyt, mélyebb erkölcsi élményeik akkor támadnak, ha a többes jelölés fasiszta gyakorlatának következményeként nem az ő emberük türemkedik a pozícióba, hanem Orbán Viktor bűzhödt lehelete valaki mást stafíroz ki a stallummal.
Az a verzió, hogy az ideológiai nepotizmussal átitatott közegükön kívül is lelhető filozófus, aki értelemszerűen más irányzatok, gondolkodásmódok képviselője és alkalmatos e jeles tisztség betöltésére, nem bukkan fel az egzisztenciális félelemmel átitatott tudatuk fűtetlen gőzfürdőjében.
Egyetlen mélyfilozófiai érvel bírnak előhuzakodni, miszerint: Az Orbánfarkas az elébb megette a férfiwécé előterében a Gyurit!
Az aránytévesztések kezelésére semmi sem alkalmasabb, mint egymás mellé állítani az egeret és az elefántot, majd külön átküldeni őket a hídon. Így az egér nem mondhatja: Hallod, hogyan dobogunk?
És az elefánt sem mondhatja, miután kievickélt a partra, hogy: Nem bírt el kettőnket ez a híd!
(Megjegyzem a példa, az példa és semmilyen formában nem tartalmaz személyes analógiákat a történet szereplőire nézvést.)
Az egyszerűség végett tessék összehasonlítani a két csávót!
Kevés esemény váltott ki a lakosokból (azemberekből, választópolgárokból, rohadt fasisztákból) akkora konsternációt, pozitív értelemben (talán csak hunvald elvtárs lesitkozása), mint az, hogy a békávés humánpolitikai tehenet (ahogy egy férfisoviniszta, anti-kövérfetisiszta, havi 92 nettón tengődő felebarátom identifikálta) bilincsben, vezetőszíjon terelgetve szállított hazánk szeretett rendőrsége az előzetesbe. Eltekintve, hogy ettől helyből 13.2 %-ot emelkedett a börtönök helykihasználása, hiszen a 8 személyes cellából 11 másik rabot, kivéve a törpét, kellett máshol elhelyezni, a Whiskis óta tudják a rendőrök, hogy milyen könnyű elszökni tőlük, de az önbizalom erőteljes hiányára vall, hogy nem bíztak benne, hogy lehajrázzák a testtömegindexileg is, nem csak bankszámlailag tekintélyes foglyukat.
A villámsebességű nyomozás 6. hónapja táján a sorjázó nyomozati cselekmények tömegéből kiemelkedik azon személyek feltalálása, akik a saját lakossági folyószámlára utalás ravasz módszerével, az ismeretlenség homályába burkolózva csuklós buszban, illetőleg lélegeztetőgépben (ami tudvalevőleg mszpés valuta) is tekintélyes mennyiséget durrantottak humánpolitikailag és kommunikációilag.
Persze az is lehet, hogy a nyomozati szervek csak bátorságot gyűjtöttek ahhoz, illetve gyakorolni akarták azt, hogy milyen amikor a kóros obesitasban (elhízás) szenvedő, de egyébként életerős gyanúsítottakat kell beilleszteni egy Škoda Oktáviába.
A ducik összeesküvéseként is aposztrofálható cselekménysorozat felderítését feltehetőleg nehezíti, hogy komoly kihívás feltérképezni a gyanúsítottak kapcsolati körét, hiszen például a ravasz horváth éva ügyében hagyó elvtárs joggal védekezhet azzal, ahogy a bkv-nál sem látták nevezettet, úgy őt sem tisztelte meg a társaságával a hölgy, ő sohasem látta. Amikor közös felvételeken szerepelnek, akkor csupán annyi történt, hogy az a szélhámosnő mögé lopakodott, hogy kompromittálja őt.
Annak az információnak a feldolgozásával is küszködöm még, hogy a bkv utalványozási rendje milyen lehet, ha valaki száz milcsit minden picsogás nélkül kiutalhat magának és a bérszámfejtésen, meg a monitoring rendszerben nem merül fel a kérdés, hogy ez most hogy.
Az sem semmi, hogy a humán being környéki kreatúra otthon tárolgatta a többi teljesen ártatlan békávés „dolgozó” és „vezető” munkaszerződésének egy-egy példányát, százas nagyságrendben. Gondolom, hogy nosztalgiából nézegethesse őket és nem azért, hogy emlékeztesse a többi megelégedett végkielégítettet, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz megelégedve.
Amúgy, aki otthon tartja a zsarolásra tartogatott „dokumentumokat”, valamint százmilliós károkozás után ötvenegynehány milcsit tárol a saját bankszámláin, az vagy rettentően hülye, vagy teljesen biztos benne, mint cuslág elvtárs, hogy őt azok a köcsög rendőrök, meg ügyészek, meg egyéb jogállami népek nem basztatolhatják.
Nem tudom ki, hogy van ezzel, de engem személy szerint rohadtul bepöccent, hogy ilyen színvonalon, ilyen emberek rabolnak ki minket napi rendszerességgel.
Az, hogy a kéjes vigyor az általános, valamint az alpári viccelődés, amikor a jó eleonórát elviszi az URH-ás kocsi, az nem kecsegteti jóval a tanácsadós, tanulmányírós, teljesítésigazolós, közbeszerzős palivilág gazdagjait, akikre minden munkával (bérből és fizetésből éléssel), vagy alacsony segéllyel és nyugdíjjal megsértett választópolgár úgy tekint, mint gyurcsány ferenc a köztársaság ellenségeire.
Mi emberek egyszerűek vagyunk, mint a bot. Ha a Fidesz áprilistól napi kedveskedésként prezentálja az ilyen előállítási aktusokat, sőt egy két fideszest is melléjük csukat a többiek okulására, annyira meg leszünk elégülve, mintha utaltak volna nekünk.
Utóirat:
Retrókedvelőknek ajánlom hagyó elvtárs internetes otthonában, a sok okosság mellett természetesen, a "SZEMELVÉNYEK A BKV Zrt. ARCHÍVUMÁBÓL" című fejezetben található filmecskéket. Kárpótolja az embert hagyó elvtárs lényével való találkozásért!
Habár megrögzött fasiszta valék, továbbá vad Orbánista, nem bánnám, ha a Fidesz kétharmad mellett (amely, reményeim szerint nyilván már másnap reggelre involválja a koncentrációs táborok építését, az emberevést, valamint boros és bocskor mindenkori reggeli műsorának betiltását), nem bánnám, ha az LMP, ez a kicsi, de aranyos antiglobalista, zöld, balos és az emberijogi liberalizmusba hődült párt bekerülne a országgyűlésbe.
Nemcsak azért, mert a volt szdsz-es szavazók így valami emberit és normálisat juttatnának a parlamentbe, jóvátéve förtelmes bűneikből valamit, hanem azért is, mert a komolyan vehető környezetvédő gondolkodás eddig fájdalmasan hiányzott a magyar közéletből.
Ezért tesz bánatossá, amikor a Lehet Más a Politika jelszavával olyan baromságokat követnek el a kiáltó politikai amatőrizmus jegyében, amitől még az én egyszerű politizáló agyamat is kiüti a kóboráram.
Azt gondolni, hogy a bokros lajost alkalmatos miniszterelnöknek tartók fejében felmerül olyasmi, hogy egy antiglobalista pártra szavazzanak, a legsúlyosabb zavarosság jele. És másra nem gondolhatunk az ilyen szösszenetekből, mint ez a nyilatkozat, amely egyébként még nem is szerepel a párt honlapján (ami szintén rohadt izgalmas).
Hasonlóan a szijjártói és nyakói kommunikációs iskola legszebb hagyományait villantja fel a bajnai gordon nevűnek címzett öszödi oknyomozós iromány is. Ezeket még én is alig bírom végig olvasni, pedig én még az elfogadott egészségügyi törvényen is átrágtam magam, akkor , amikor már lehetett tudni, hogy végül mégis befullad a dolog.
Az ilyeneket olvasva az ember riadtan kezdi keresni az értelmiségi és kreatív hátországot a szervezet mögött és reméli, hogy ezeket a politikai cselekedeteket a bejgli és alkohol mérgezés összesített hatása alatt, szivárgó szénmonoxidos közegben követték el.
Könyörgöm kerítsetek valami kommunikációs tanácsadót és legyetek viccesek!
Legyetek poénosak és legfőképpen szarjatok a többi pártra. Elvannak azok egymással, azok akik nem szavaznának a Fideszre, de azért van némi agyuk és erkölcsük kétségbeesetten keresnek valamit amire szavazhatnának. Biztos szívesebben választanának egy humorral és gegekkel operáló, napi röhögnivalót szolgáltató csapatra, mint erre a Csak a Nevében Más De Nem Jópofa jellegű unalomra.
Ja és a helyetekben marhára titkolnám, hogy a bokrost szavahihető, hiteles embernek tartottátok. És mások hülye beszélgetésébe, amit a szociális kártyáról folytatnak, amiről egyik sem tudja,(és láthatólag ti se tudjátok) hogy micsoda és mire van, abba nem szólunk bele, mert minket is hülyének fognak tartani.
Az alábbi dolgozat, egyéb érdemei mellett, arra is szolgál, hogy a blog szerzője felmérje a blog olvasóinak intelligencia és műveltségi szintjét, valamint a valószínűsíthető tűrőképesség határáig tesztelje a humorérzéket.
Ezért kérem önöket, hogy, mind a felismert irodalmi utalásokat, mind egyéb észrevételeiket osszák meg velem, amely megosztást azzal jutalmazom, hogy többet ilyet nem írok!
Ottakuki Vajnalajnen 1953-ban született az USA Coldwater nevű városában, Colorádóban, egy óvóhelyen (éppen légoltalmi gyakorlat volt). Az MIT-n diplomázott matematikából és fizikából, a hetvenes évek közepén. Kora fiatalságától lelkes tagja az antinukleáris és zöld mozgalmaknak. A nyolcvanas években fordul érdeklődése a társadalomtudományok felé, előbb szociológiával, később hülyeségkutatással foglalkozik. Több sikeres könyve jelent meg az elmúlt évtizedben. 2008-ban nagy feltűnést keltett a Hülyék világuralma című munkája, amelyben korunk társadalmi problémáit boncolgatja, a létező kapitalizmus maró szatíráján keresztül. Híres műve még a Max Yarróval közös munkája a: „Van-e értelmes élet a földön?”
A Professzor úr természetesen rendelkezik magyar kapcsolatokkal és „gyökerekkel”, 1981-ben majd egy évig hazánkban kutatott, jól beszél magyarul, azóta is rendszeresen jár hozzánk. A falleológia legnagyobb kritikusa. Sztohacsek Ede-díjas.
Jelenleg a Hatvanas Években él.
2009-ben Magyarországon volt a Hülyeségkutatási Világkongresszus, amelynek fő előadását ő tartotta Alsó-Dabason, a Fecske Panzióban.
Professzor úr! Mit gondol, miért Önt kérték fel a fő előadás megtartására, hiszen a hülyeségkutatásnak remek éve volt a tavalyi, elég csak a világgazdasági válságra gondolnunk, vagy a liberalizmus jövőjével kapcsolatos vitára?
Azt gondolom a vezetőség részéről ez egy többszörös gesztus volt. Egyrészt a hülyeségkutatás végső következtetéseként látszik kibontakozni fő állításom, a hülyék világuralma. Másrészt sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az aktuálpolitikába keveredtem és az engem és társaimat ért méltatlan bánásmód mindenkit felháborított.
Miért, mi történt?
Korábbi munkahelyemen aláírtam egy nyilatkozatot sokadmagammal, amely jogi értelemben rendkívül problémásnak nevezte azokat a törekvéseket, amelyek történelmi eseményekkel kapcsolatos véleményeket, állításokat büntetni rendelne.
Az egyetem liberális vezetése egy olyan gondolati ugróiskolát mutatott be ezután, ami szerint a Holokauszt tagadás büntethetőségének vitájában történő ellenző állásfoglalás egyúttal, a Holokauszt tagadása is. Drága nagybátyám mondta mindig, hogy vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi sikoltozva el kell futni, na és akkor sikoltozva el kell futni. Nekem is el kellett volna. Azt még elviseltem, habár ez valószínűleg opportunizmus volt részemről (egy gyönyörű kertre nézett a dolgozószobám), hogy a tanszékünket át akarták keresztelni Intelligencia Kutatási tanszéknek, de hogy nyilatkozatot kelljen aláírnom arról, hogy volt Holokauszt (Értik arról, hogy volt és nem arról, hogy nem tagadom!) azt már nem vette be a gyomrom. Később ezt a nyilatkozatot (mert sajnos sokan aláírták) bemutatták egy Holokauszt „relativizáló” történész bírósági tárgyalásán, mint „bizonyítékot” a következőkre: Volt Holokauszt, úgy volt, ahogy a vád állítja, minden rendes ember „tudja”, hogy volt és úgy volt, valamint minden rendes ember elítéli azokat, akik a korábbiak tudásában a leghalványabban is kételkednek.
Tényleg és Ön szerint volt Holokauszt?
Nem tudom, nem az én szakterületem. Én csak azt tudom, ki a hülye. Ez a vita szólásszabadságról szól, arról, hogy nem létezhetnek olyan állítások, amelyek igazságtartamára vonatkozóan nem tehetőek fel kérdések. Egyrészt még a nyilvánvalóan igaz állításokra vonatkozólag is tehető fel kérdés, másrészt a történelmi tények használata egy jelenidejű diskurzusban, ilyen értékterhelten sosem lehet tudományos. Abból, hogy helytelenítem az emberek bárminemű megkülönböztetését és a gyilkosságot, semmilyen következtetés nem adódik történelmi eseményekre vonatkozó hiteimre és tudásaimra.
Visszatérve a hülyeségkutatásra, kifejtené a laikusok számára is érthetően, mi is igazából az Ön fő állítása?
Mint azt Max Yarro-val közösen írt könyvünkben kifejtettük, bizonyos értelemben az az alapkérdés, hogy van-e értelmes élet az univerzumban egyáltalán?
Metafizikailag ez azt jelenti, hogy nem szükségképpen kizárható, hogy vannak olyan lények, akik képesek az értelem, legalábbis töredezett, definiálására, de maguk nem tesznek eleget ezen definíciók kikötéseinek.
Ez esetben meg kell vizsgálnunk azt, hogy az emberiség létében tapasztalható furcsaságok nem helyeznek bennünket ezen definíció hatálya alá.
Ezen vizsgálódás eredménye nálam az, hogy az ember nem értelmes lény, az egyes egyedek időlegesen, bizonyos problémák kezelésében képesek értelmes lényhez hasonlatosan viselkedni, de a csoportos viselkedések már szinte alig mutatnak értelmes viselkedési jegyeket.
Ez a felvetés új pszichológiai és szociológiai elméleteket kíván és különösen riasztó következményei vannak a politikában.
Az Önöket érő támadások jelentékeny része gondolom ennek a felvetésnek köszönhető.
Igen, a hülyeségkutatás mindig komoly támadásokat kap mikor a politikumot vizsgálja.
Ön az összeesküvés-elméletek neves kutatója is, kifejtené nekünk az ezzel kapcsolatos nézeteit röviden?
A hülyeségkutatás nyolcvanas évektől legnépszerűbb ága az összeesküvés-elméletek kutatása, melyek egységesítése, egy közös elméletbe rendezése, a hülyeségelmélet szent grálja, mint ahogy a fizikában a szuperhúr elmélet 10 és 26 dimenziós tereire vár a szétszórt alapelméletek egységesítése. A nagy egységesítő elméletre a hülyeségelméletben az LJV (Liberálbolsevista, Judeoplutokrata Világösszesküvés) és a TAKES (Titkos Amerikai Kormányügynökségek az Emberi Szabadságjogokért) néven ismert alapelméletek egyesítése vár. A hülyeségelmélet nagy egyesítő elméletét legújabban az EH betűszóval illetik (Egyhülyeség, Egy a Hülyeség, a Hülyeség egységesít).
(A Liberálbolsevista, Judeoplutokrata Világösszesküvést 1887-ben fedezte fel Cipi Izmael Párizsban, akinek csak akkor tűnt fel, hogy nem stimmel valami, amikor felfedezésének elfogadása után az Antiszemita Liga kizárta soraiból.)
Alapvetően az LJV lényege az, hogy nyilvánvaló legyen, hogy létezik, de mégis teljesen el legyünk bizonytalanodva a dolog tekintetében, mert annyi jónak tűnő érvet sorakoztatnak fel ellene.
További lényeges eleme, hogy egészen valószínűtlen személyeknek is szerepet kell játszaniuk benne, a Pápának például, valamint az elvált feleségednek.
Ez a két tény elégséges ahhoz, hogy az emberek tehetetlenek legyenek, mind a saját kis életükben, mind a közéletben, mert folyamatosan érik őket a konfúzus ingerek, minek következtében például másodszor is képesek megházasodni.
Én a legutóbbi időkig nem nagyon hittem az összeesküvés-elméletekben, teljesen megelégedtem azzal az teóriával, hogy az emberi hülyeség, valamint sokak azon hajlama, hogy mindent ellopjanak, ami nincs leszögezve, elégséges magyarázat arra, hogy mitől mennek ilyen remekül a dolgok.
De egyre inkább úgy érzem a káosznak van olyan fokozata, amit már szerveznie kell valamiféle egységes hatásnak.. Ez lehet esetleg a hülyeség, mint egységes hatóerő, vagy az egyes egyénekben lakozó speciális hülyeség, spontán, esetleg értelemtöredékek közreműködésével történő szerveződése.
Akkor ez most egy tudatos folyamat, egyes emberek tudatos tevékenysége, vagy tudat nélküli lények tevékenysége?
Nincsenek bizonyítékok az előbbire, ha csak az nem, hogy rendkívül komoly ellenállást tapasztalunk a társadalom vezetőiben annak az irányában, hogy kutathassuk a hülyeségáramlást a közigazgatásban, a médiában, vagy a politikában. De ez már újra egy összeesküvés-elmélet.
Merre van a kiút? Mit tehetünk a hülyeség ellen és mit tehetünk az összeesküvés ellen, ha létezik? És különösen mit tehetünk mi magyarok?
Jelenleg a tudománynak nincsenek értelmes válaszai ezekre a kérdésekre, én is randizom az elvált feleségemmel. De a hülyeség felismerhető és lehet tenni ellene.
A magyarok láthatólag különösen szenvednek a hülyeségtől, a sajátjuktól és másokétól egyaránt. De nehogy azt higgyék, hogy itt a legrosszabb a helyzet, a világon mindenütt elképesztő jeleit láthatjuk az emberi hülyeség jelenlétének.
A magyar köztársaság rendőrei súlyosan megvertek egy a személyazonosságát igazoló ellenzéki országgyűlési képviselőt.
A magyar köztársaság igazságszolgáltatása nem volt képes kideríteni az elkövetők személyazonosságát, sőt az elkövetőknek hallgatásukkal büntetlenséget biztosító rendőröket is futni hagyta.
A magyar köztársaság kormánya eltűrte, cinikus hallgatással támogatta, hogy a tett elkövetőinek semmi bántódása ne essen.
Sőt a kuncze gábor nevű kormánypárti politikus, országgyűlési képviselő, egyébként meg egy gazember, még ki is gúnyolta az áldozatot.
És ez csak egy volt a számtalan rendőri erőszak közül, amit ártatlan emberek ellen követett el a magyar rendőri állomány egy jelentős, de számbelileg a rendőrségen belül kicsiny kisebbséget elkövető része.
Akik közül szinte senkit nem büntettek meg.
Demokrácia?
Köztársaság?
Ugyan, mindnyájan tudjuk, nem az.
Bármelyik dél-amerikai diktatúrával kompatibilis ez a hatalomgyakorlási metódus.
Egyetlen kormánypárti politikus, holdudvarbeli „értelmiségi” nem vette a fáradságot, hogy bocsánatot kérjen és elismerje erkölcsi felelősségét.
És csak sorjáznak a vállalhatatlan bírósági ítéletek, ha pedig a törvényeknek és az erkölcsnek megfelelő ítéletek születnek, azonnal megpróbálják azokat politikai indíttatásúaknak, esetleg rasszistának beállítani.
De akárhogy is, egy normális demokráciában, nem fordulhat elő, hogy egy ellenzéki képviselő összeverői, akik rendőrök, megúszhatják.
Ki kell mondanunk, az mszp-szdsz nevű akármik által alkotott kormánytöbbség és a kormányuk helyesnek és természetesnek tekintette emberek és ellenzéki országgyűlési képviselők félelemkeltési céllal történő összeverését, meglövését.
Azt, hogy húzták a dolgot, meg hogy lapítottak, megértem, de, hogy a nyilvánvalóan hatósági sumákolás miatt ismeretlenül maradt tettesek miatt és az őket védő további rendőrök felmentésekor csendbe maradtak, az megbocsájthatatlan.
Ledöntötte a családot valami takonykór, nem az N1H1, vagy hasonló, hanem sima óvodából hozott baci és ezért kapcsolgatjuk a tévét. Az ATV-én elkaptuk a bokros lajos nevű csávó nyilatkozatát. Nem kellett volna, de egy pillanatra eluralkodott a távirányított markoló kéz tulajdonosán az információéhség és végighallgattuk. Nyugi, az utána következő szabó zoltánról azért elkapcsoltunk, mert azért van egy határ.
Na szóval a csomagos csávó a következő bírta mondani, hogy a nem libsi csávók kritikája önellentmondó a jövő évi költségvetésre vonatkozólag, mert a veszteséges állami vállalatokból(pl. MÁV) keletkező kötelezettségek emlegetése azt jelenti, hogy a Fidesz nem akar reformokat csinálni ha kormányra kerül, hiszen ha akarna és csinálna, akkor nem lenne veszteség (a reform után) ezeknél a cégeknél és így azoknak nem lenne költségvetési hatása.Ez pedig ellentmond annak a Fideszes érvnek, hogy hiányoznak a reformok a 2010-es költségvetésbő! (???)
Tehát ez a """"szakértő"""" azt mondta, hogy a költségvetési év közepén hatalomra kerülő Fidesznek percek alatt kell olyan reformokat akarnia, amelyek az év második felében eltüntetnek néhány száz milliárd forint hiányt(csak az állami vállalatoknál). A karsai elvtárs neutron bombának hívta ezt a faszit és nem tévedett.
Azt is mondta a szaki, hogy meg kell szüntetni minden kedvezményt a vasutnál és attól majd hirtelen jelentősen javúlnak a MÁV működésének feltételei, gondolom abban a hitben él, hogy nőnek a bevételek. Arról még nem hallott a közgazdászok díszpintye, hogy a drasztikus áremelésre sokszor a forgalom drasztikus zuhanása a válasz.
Én most nem magyarázom el, hogy ennél ez mennyivel bonyolultabb, mert ezt a blogot a bokrosnál értelmesebb emberek olvassák.
Persze lehet, hogy hazudott csak szimplán, de ennyire cikit hazudni, legalább akkora gáz, mint komolyan gondolni.
Amikor 15 éves koromban megépítettem az első időgépemet, csajozási céllal természetesen, nem gondoltam volna, hogy valamikor majd az országgyűlési választások előtti kampányidőszak történéseinek monitorozására fogom használni, eredeti, kétségtelenül fennköltebb célja helyett.
Természetesen az időutazással kapcsolatos paradoxonok valamelyest korlátozzák a tényanyag felhasználását, de a tér-idő topológia legújabb eredményei megengedik, hogy az önmagukban álló, kellően abszurd jelenségeket, az amúgy is virtuális terekben, nyilvánosságra hozzuk és jól megdiszkutáljuk.
Az alant olvasható idézett szöveg egy meg nem nevezett orgánumban (lesz) található 2010 február 7.-én.
„A Szili Katalin jelenség
Nem igazán érthetőek a MSZP vezetőinek és listavezetőjének, valamint volt miniszterelnökének keserű csalódottságot tükröző megnyilvánulásai, amelyek azután kerültek nyilvánosságra, hogy Szili Katalin bejelentette, hogy Szociáldemokrata Néppárt néven új formációt hoz létre, amely mind a 176 egyéni választókerületben állít jelöltet. Az igaz, hogy 43 esetben speciel a szocialisták kijelölt indulója, további 14 esetben pedig korábbi, de a szocialisták által újra nem indított szocialista képviselő fut neki a megmérettetésnek a Néppárt színeiben, mégsem lehet a dolgot pártszakadásnak, vagy ahogy egyes elkeseredett szocialisták nevezik pártszakításnak, nevezni a jelenséget. Az MSZP és személyesen gyurcsány ferenc (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) mindent megtett az elmúlt időszakban, hogy legnépszerűbb politikusát partvonalon kívül helyezze. Szili Katalin ugyanis népszerű mind a párton kívül, mind belül, ugyanakkor nem rendelkezik olyan szervezeti háttérrel, mint a kamarilla politikában kétségtelenül jártasabb párttársai. Ez azonban veszélyesebbé is teszi, mert a szocialista párt belső mozgásai mindig vezethettek volna oda, hogy a vezetőikben csalódott mocsár hangulatingadozásainak egy jó pillanatában Szili Katalint emelik pajzsukra. Szilit megalázták azzal, hogy legfőbb ellenfele, az őt közismerten gyűlölő gyurcsány ferenc (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel), eléje került az országos listán, majd nem vettek tudomást arról, hogy milyen indokokkal iratkozott le ugyanerről a listáról.
Valljuk meg őszintén nehéz megindokolni azt, hogy az MSZP legnépszerűbb politikusa, aki a megbukott kurzus legnagyobb belső ellenfele és bírálója volt, aki jó fél éve pozicionálja kifelé magát az MSZP régi vezetői centrumából, nem kerül az országos lista második helyére, hamár nem ő vezeti azt. A bukott miniszterelnök és a visszatérő EU biztos által, valamint a párt informális elnöke által meghatározott lista, nem igazán tűnik szavazatmaximalizálónak, sőt sokkal inkább egy
gyurcsány ferenc (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) által fémjelzett pártalakulat reprezentánsának bizonyult az elmúlt két hónapban. Azok a szavazók, akiket az MSZP az elmúlt években lerugdalt magáról az általa követett neoliberális politikával, valamint a korrupciós ügyek ezreivel, azok ezt a kurzust, gyurcsány ferenccel (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) és a jelenlegi vezetéssel azonosítják. Azt várni tőlük, hogy visszazárjanak és tömegesen szavazva mentsék meg a baloldalt a katasztrófától, inkább dőreség, mint reális politikai várakozás.
Ennek a választói csoportnak a megszólítása reménnyel inkább Szili Katalintól lenne várható, különösen akkor nagy eséllyel, ha nem terheli őt olyan nyilvánvalóan a szocialista párt megbukott elitjének kényszerű jelenléte. A gyurcsányista szavazó és a kicsit is értékelvű baloldali szavazó közös kielégítése mára már szinte kizárja egymást.
Az is jól látható a részletesebb közvélemény-kutatások adataiból, hogy a gyurcsányista párt is esélyes lehet, meglehetős biztonsággal, átlépni az 5%-ot, de azt senki nem gondolta volna, hogy ezt a szerepet az MSZP-re osztják. Az is valószínűsíthető, hogy egy hiteles „szocialisták” által vezetett, tagsággal rendelkező, jól bevezetett baloldali párt, amelyről komolyan vehető, hogy nincs köze az elmúlt nyolc évhez, meglepően jó szavazatszerző képességgel rendelkezhet.
Igazából azt nem gondolta senki, hogy a „brandek” ilyetén módon kerülnek leosztásra. Több hírforrásunk szerint gyurcsány ferencen (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) kívül minden jelentősebb szocialista politikus gondolkodott hasonlóban, de belátták, hogy egyedül Szili Katalinnak van esélye hitelesen képviselni ezt a folyamatot. Miután gyurcsány ferenc (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) értelemszerűen nem volt partner egy olyan forgatókönyvhöz, amelyben nem ő játssza a főszerepet, a régi gárda, a háttérben megkezdte az egyezkedést Szilivel, azért, hogy a későbbi bizonytalan erőviszonyok miatt ne eshessenek két szék közt a pad alá.
Azzal, hogy a Néppárt gyakorlatilag 7%-os támogatottság környékén nyitott és már egy hete tematizálja a közbeszédet, valamint az, hogy az MSZP-ben gyurcsány ferencre (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) osztották a többiek hallgatása mellett, a Néppárt elleni támadások levezénylését, sikeresnek és megtervezettnek mutatja az akciót.
Információink szerint gyurcsány ferenc (az eredetiben nagy kezdőbetűkkel) két forgatókönyvben gondolkodott, egyrészt abban, hogy az MSZP elfoglalható a borítékolható választási kudarc után, másrészt abban, hogy ha az nem sikerül, a Fidesz kormányzás kudarca után jelenhet meg egy, csak az ő nevével fémjelzett formáció élén. Az most már jól látható, hogy azzal nem számolt, hogy igazából már senki nem érdekelt az ő túlélésében.
A folyamat nagy vesztese az MDF lehet, amely így lényegesen kevésbé számíthat a csalódott egykori baloldali szavazókra.
A Fidesz győzelmét láthatólag nem veszélyezteti ez a folyamat, de ha négy párt is átlépi az 5%-ot, némelyik esetleg jelentősen (a két baloldali formáció akár a régi MSZP-szdsz (az eredetiben nagy betűkkel) bázis döntő többségét is megszerezheti), akkor a mandátumok kétharmada nem elérhető.
Ez pedig ma a legfontosabb és legfőképpen még reális célja minden baloldali embernek.”
Nem tudom a kedves olvasó melyik maffiában van, de itt nálunk a tanyaközpontban azt a csávót, vagy luvnyát, aki a helyi Lukoil benzinkút parkolójában veszi át a zsét, nem azért rúgjuk ki (hetvennél, a viadukton) a cégtől, mert nem jattol le nekünk, hanem azért, mert veszélyesen hülye.
Ha mi felveszünk valakit pénzbehajtásra (jogi, esetleg humánerőforrásmenedszeri diplomával), mert ezek ma már gyakoribbak, mint a OKJ-és vagyonőr tanfolyam, minimum öt oldalas dolgozatot iratunk vele, fejből, Nemzetközi pénzforgalom címmel, hogy lemérjük képes-e egy délelőtt alatt tíz millát euróra váltani és elhelyezni egy kajmánszigeteki számlán. A számlaszám megjegyzésére tíz másodperce van, egyszeri rátekintés után.
Parkolóban csak akkor adunk, illetve veszünk át pénzt, ha le akarjuk buktatni az ellenérdekű felet.
Mondjuk az is igaz, hogy nálunk még a takarító és savazó részleghez sem vesznek fel olyan embereket, akiknek a pedigréjében pesti állami cég szerepel felső vezetői beosztással.
Egyszerűen nem ütik meg az erkölcsi mércét.
Az egyik ukrán csávó mondta is, hogy vele először fordult elő az életében (amikor az egyik pestről szalajtott HR-esünk átadta neki a balkáni bevándórlókkal teli kamiont) , pedig ő már a Hodorovszkijjal, meg egy veres jános nevűvel is tárgyalt, hogy úgy érezte, a másik fél erkölcsi hozzáállása a szervkereskedelemhez nem eléggé etikus (ezt a szót úgy kellett neki kinéznie a szótárból).
Mi öregebbek nagyon rosszul érezzük magunkat attól, hogy zuhan a szakma minősége, nem rendes borítékban adják át a stekszet, hanem múltkor az egyik egy népszavába csomagolta a kötegeket, egy másik pedig ránk akarta terhelni a váltási és utalási költségeket.
Nagyon várom már a kormányváltást, ezekhez képest még a Simicska Lajosról is jó emlékeim vannak. Akkoriban simán leadóztunk az APEH számlára és hagytak minket dolgozni, a Pintér idején még volt tekintélye a minőségnek, nem taszították a virtigli magyar betyárt holmi bodzaszedőkkel egy sorba.
Igaz, hogy az elmúlt nyolc évben egy csomó államtitkárral volt dolgom parkolókban, de még a bodzaszedőkkel is jobb üzletelni, mint velük, az egyik lekapta Rolexemet, amikor átadtam a 40%-át és utána rám küldte az APEH-et, azzal, hogy drága órát látott rajtam.
Ráadásul meg gyanakszom a jogi igazgatónkra, együtt él a könyvelőnkkel.
Persze aggódjon a bajnai miattuk, ha a mi BT-énk bedől, oda magyar GDP 40%-a, pedig mi számlán kívül egyebet nem gyártunk.
Miután feltápászkodtam a földről ahol fetrengtem az információ befogadása után, a síró- és a röhögőgörcs szétbogozhatatlan elegyében, felteszem a kérdést:
Az amerikaiaknak kiket is sikerült integrálniuk?
Az őslakókat a rezervátumba, a feketéket Hárlembe, a kínaiakat chinatown-ba, a zsidókat Hollywood-ba (hehe), a konzervatívokat a bibliaövezetbe, a buzikat San Francisco-ba, a political correctéket meg a mainstream sajtóba.
Elképesztő, hogy egy még kelet-európai mértékkel mérve is barbár állam primitív ideológiáját is be kell nyeldekelnünk azért, hogy bajnai elvtárs még egynéhány cuppanóst elhelyezhessen annak a hatodrangú amerikai tisztviselőnek a szebbik orcáján, akivel a water-closet előterében sikerült felülmúlhatatlanul fontos tárgyalásokat folytatnia. Az amerikai szakértők persze majd úgy március táján meg is jelennek a fasizálódó Magyarországon, hogy az ötezer dolláros napidíjjal összekötött szakmai program keretei között ne magyarázzák meg, hogy az integrációs sikereik melléktermékeként miért van az, hogy például a fekete férfiak olyan elképesztően felülreprezentáltak a börtönnépességben és a kivégzettek között (mert a számoknak most lusta voltam utánanézni és különben is elégedjetek meg azzal, hogy helyesen írtam az idegen szavakat).
Orbán Viktorban legalább volt annyi méltóság, hogy nem kért kínai szakértőket az átnevelőtáborok működtetésében oly tapasztalt kínai féltől és nem mesélte el, hogy ő adott Putyinnak tanácsokat arra vonatkozólag, hogyan is kell monolitikus tömegpártot szervezni a személyes hatalmunk bebetonozása végett. (Ez utóbbi vicc, ezt jeleznem kell a az alárendelő és mellérendelő mellékmondatokkal most ismerkedő, viszont antifasiszta felebarátaim számára).
Orbán Viktor potenciális miniszterelnök külpolitikai hosszútávfutása érthetően okoz rángógörcsöt az öt százalékért küzdő baloldali pártocskák holdudvarában. Miután belföldi legitimációjuk alig terjed túl a népszava szerkesztőségi értekezletein, de itt is már csak akkor van meg, ha azt az ATV stúdiójában tartják, külföldi patrónusokat keresnek. Lelkesen szervezik szili katalin vatikáni látogatását és az orális szex minden válfaját bevetve igyekeznek a Fideszt elítélő nyilatkozatokat kicsikarni az IMF befektetési guru hírében álló portásától azon EU-s parlamenti képviselőkig, akik szerint Helmut Kohl fasiszta volt és a heteroszexuális házasság maga a fertő.
Pedig Orbán ellenzéki vezetőként történő respektálása nemcsak a választási realitások elismerése, hanem annak a ténynek az elfogadása is, hogy a magyar baloldal nevén futó bagázs maximális EU-s és amerikai támogatással sem volt képes érdemleges teljesítményre. Ezen persze az sem változtatna, ha Orbán, vagy bajnai találkozna Obamával, vagy akárkivel, mert ez köztudomású, mintahogy az is az, hogy senkinek nem érdeke (rajtunk kívül) egy erős, önálló, érdekérvényesítő képességgel rendelkező Magyarország.
Csak annyit remélhetünk, hogy talán megtanulnának egy ilyennel együtt élni.
Az elmúlt 7 évben az mszp-szdsz kolaíció minden évben olyan költségvetést fogadott el, amelyről kiderült, hogy a bevételei túltervezettek és kiadásai alultervezettek. Ezen költségvetések szerkezete pedig, mindennapi tapasztalataink alapján, szintén nem szolgálta az ország érdekeit, hiszen minden létező közszolgáltatás minősége jelentősen romlott az elmúlt években.
Most mégis, azok az emberek akik az elmúlt hét alkalommal az orcánkba hazudtak a költségvetésekről, a libás, a pumás, a reformer, a színesfémkereskedő, a cenzor és társaik azt mondják, hogy higgyünk a villaépítőnek, mert ez a költségvetés olyan remek, hogy majd a választási győzelem után még a Fidesz is megköszöni nekik.
Csülök, alias (ha jól emlékszem Thomas Flower) is megmondta egy hasonló ügyben, hogy egy okos embert legfeljebb kétszer lehet becsapni. Ezek most próbálják nyolcadszor.
Erősen optimista előfeltevés, más olvasatban égbekiáltó pofátlanság, hogy azt hiszik bevesszük.
Önmagában elég néhányszáz saller útba indításához az, hogy ezek a rablók ezt bele merik mondani az arcunkba és akkor nem is beszéltünk arról, hogy e „költségvetés” nyilvánvaló célja a valószínűleg győztes Fideszt egy csődbezuhant országgal meglepni.
Ez a költségvetés a 2005-6-os trükkök megismétlése, igaz kisebb meggyőződéssel, hiszen a győzelmi esélyeik most minimálisak. De miután még nem sikerült minden ellopniuk, ha maradhatnak még egy kicsinyég biztos találnak még privatizálni valót. Mert mégiscsak világbotrány lenne, ha nem oldanák meg azt, hogy a Fidesz ne lophasson többé semmit. Ennek pedig a legjobb módja, ha nem marad nekik semmi. És ezt a célt szinte bizonyosan megvalósítják tavaszra.
A dologban csak az az aprócska veszély rejlik, hogy amikor az üres kincstárban a fasiszták csak zálogleveleket találnak, szerintem addigra már az adószedés joga is el lesz zálogosítva, valami szimpi offshore adóbérlőnek, ahogy a vakcinagyártás most, valószínűleg némileg morcosan fognak kikerülni a szabadlevegőre. És gyanítom az lesz az első ötletük, hogy ellátogatnak a boldvai, az oszkó meg számtalan egyéb elvtárs ezer négyzetmétert meghaladó kastélyszerű kuckójába és holmi vagyonnyilatkozatokat, meg adóbevallásokat fognak lobogtatni, miközben államosítják a falakon található műkincseket meg bármit amit találnak.
Csekély vigasz lesz, nekünk, hogy az államnak lesz egynéhányezer újépítésű villája, meg kb ötvenezer terepjárója és A6-osa, ha közben minket lefoglal a guberálás.
Amúgy érdekes szociológiai kérdés ez:
Aki elhiszi, hogy ez jó költségvetés, gondolom elhitte a korábbiakat is, a pótköltségvetésekkel együtt. Így utólag nem gyanús neki a dolog?
De mindegy, mert meg lesz szavazva, hiszen rendnek kell lenni.
De te is tudod, én is tudom, hogy szar.
Csak a bauer nem tudja. Igaz, ő tudta az előző hétről is.
Ha el is tekintünk Orbán Viktor kétségtelen felelősségétől, sosem értettem miért gondoljuk, hogy jól működnek és mintául szolgálnak azok a társadalmak, ahol az üzemszerű működés része, hogy egyesek lemészárolják a kollégáikat, az osztály vagy a csoporttársaikat, mert valahogy nem találják a helyüket az életben.
Nem hiszem, hogy ma lehetne úgy tévézni néhány órát, beleértve a tematikus csatornák műsorait is, hogy az ember ne fusson bele sorozatgyilkosokba, vagy ámokfutókba, akik éppen, lehetőleg anatómiailag felettébb tanulságos módon, túlteszik magukat emberi mivoltukon.
Persze tudom, hogy a kereskedelmi televíziók által pénzelt kutatások kimutatták, hogy a tévében bemutatott viviszekció nemhogy nem növeli, hanem kifejezetten csökkenti a napi tizenkét órát tévéző egyének agressziós szintjét, de valahogy én mégis látok összefüggést.
Az ilyen események mindig a társadalom általános állapotát tükrözik vissza, azt, hogy az emberek teljesen marginalizálódva és elszigetelve, a segítségkérés módjainak és az összeomlás szimptómáinak ismerete nélkül vegetálnak. A piaci kapitalizmus pedig ontja a frusztráció kezelésére alkalmatos pótszereket, akinek pedig egyik sem jön be annak maradnak a hagyományos eszközök, drog, pia, politika. De van akinek semmi nem segít és ők azok akik megtalálják az önpusztítás mellett néha a gyűlölt világ elpusztításának vágyát is magukban.
Mi vagyunk a hibásak mindannyian, mert elhittük, hogy a megterhelést jelentő és munkás közösségi és családi lét helyett, az individualista, egoista önmegvalósítás magányában boldogabbak leszünk.
Nem vagyunk, sőt egyre rosszabbul vagyunk és lassan utolérjük a liberalizmus áldásait már 20-30 évvel régebben élvező társadalmakat a széthullásban, az egoizmusban, a közösségi kötelezettségek, a szolidaritás elhanyagolásában.
Tisztán látszik, hogy eddig választott módszereink nem vezettek eredményre, a kötelezettségek nélküli jogok, az emberi érzések nélküli szabadság, a személyes lelkiismereten alapuló felelősség hiánya közösségeink teljes pusztulásához vezettek.
Más utat kell találnunk, mert jelenlegi irányunk a pusztulás felé mutat.
És legfőképpen ne döljünk be azoknak, akik ezt az ideológiát ránk erőltették és a rombolásuk következményeit mindig hihetetlen ügyességgel kenik az áldozatokra.
Nem csak az áldozatokat hagytuk magunkra, hanem a gyilkost is, aki a hírek szerint már hetek óta bolyongott zavart elmével, szétesett személyiséggel a diplomagyárrá silányított, közösségek és emberek nélküli egyetemen.
Amióta általánosan elfogadottá vált az a nézetrendszer, amely szerint a tavaszi választások leglényegesebb kérdése az, hogy a Fidesz szerez-e kétharmadot, vagy nem, tisztelet a kivételeknek, mintha letargia lett volna úrrá a bal-lib eszmerendetlenség képviselőin. A dolog jellegéből adódóan szűk körű, enyhén orgia jellegű rendezvényeken jönnek össze és igyekeznek megidézni a fasisztamentes liberális jogállam szellemét (de valamiért csak kende péter asztrálteste jelenik meg nekik).
A dolog oka a rossz médiumválasztás (debreczeni józsef) mellett az is, hogy a jelenlévőket azonnal elborítja ektoplazma, amint Orbán Viktor bármilyen kontextusban felbukkan az elméjükben. Valljuk meg, ha valakinek az ébrenlét hosszú óráiban csak az jár a fejében, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos rendre kipróbálja rajta az emberi elme által valaha is kitalált halálrakinzási technikákat, nem várható el tőle, hogy a fölébe hajoló rém politológiai és lélektani elemzését hibahatáron belül végezze el.
Ebből kifolyólag mi normálisok is kihívások elé vagyunk állítva, hiszen elborítanak bennünket az olyan megnyilvánulások, amelyek vagy kritikátlanok a Viktorral szemben (a saját oldalról), mint a gréczy gyerek a fletóval, vagy olyan antifasisztáktól származnak, akik az anafilaxiás sokk határára kerülnek már akkor is, amikor a Viktor létének halovány visszfénye betüremkedik a tudatalattijukba. (Állítólag egy izraeli gyógyszergyártó már előállította az ellenszert (AntiViktorin), amely tabletta formájában társadalombiztosításilag jár a rászorulóknak a tervek szerint, de a folyamatos hatású, bőr alá ültethető változat is kész lesz januárra, hiszen anélkül a választási kampányt túlélni lehetetlen az érintettek számára.)
Szóval egyszerűen ki van zárva, hogy a nemzet jövendő atyjáról objektíven értekezzünk.
Pedighát ugye, meg miegymás, az elmúlt 8 év, de az elmúlt 19 egyik legnagyobb problémája is az, hogy a politikai elit egyik fele számára sem épült ki olyan értelmiségi környezet, amely tömegesen, aktívan és megkerülhetetlenül hatást tud rá gyakorolni, ha kirívó faszságot készül elkövetni.
Például erős sejtése volt arra vonatkozólag a jobbos értelmiségnek, hogy a kevésbé az intellektuális készségeikről ismert kisgazda szavazók (mert úgy őszintén, aki bevette torgyán doktort, az minimum elmegyenge), a pártjuk szétverése után elég nehezen jönnek majd rá arra a komplex összefüggésre, hogy onnantól a Fideszre kell szavazniuk, hogy mégjobban ne legyen velük kitolva.
Ha meg lett volna valaha baloldali értelmiség mifelénk, táncsak vertyogtak volna a fletó felbukkanásakor, hogy a csávó nem kóser (hacsak nem kódolt antiszemitizmus ez már). De ehelyett a lábai elé borultak, vagy összeverekedtek a háta mögött azon, hogy ki is helyezze el az első pusszantást. A balfék értelmiség még a megyóban is meg bírta találni az intellektuális vezénylőcsillagot, pedig hát ő még nettó beszédhibás is volt, de nem pösze, hanem nyelvtanilag volt akadálymentesítetlen.
Tanuljunk a szocik hibájából és ne legyünk kívülállók egy nekünk szimpatikusabb, de azért súlyos retardációktól szenvedő rezsim regnálásában, hanem pisztergáljuk őket rendszeresen, hogy érezzék, habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr.
Mi, akik a Fideszre fogunk szavazni, csak reméljük, de értelemszerűen nem tudhatjuk, hogy egy kontroll nélküli orbániáda sokkal jobb lesz, mint a jelenlegi vircsaft. De hamár nem méltóztattunk forradalmat, fehérterrort csinálni az elmúlt 20 évben, talán annyit megtehetnénk, hogy felhasználva a modern kor eme vívmányát rámozdulunk egy szisztematikus orbánviktor fejlesztési projektre és megpróbálunk kialakítani egy olyan konszenzust, amelyben az alcsúti (vagy felcsúti? sose tudom) rémmel kapcsolatos premisszánk a józan ész alapfeltevésein trónol és nem azon, hogy koncentrációs táborban végezzük mindannyian.
Habár megmondom őszintén, szegényes a fantáziám annak a fertelmes bűnnek az elképzeléséhez, amit azzal büntetnek, hogy a debreczenivel, meg a kendével zárnak egy barakkba.
Legelsősorban számot kell vetnünk az első Orbán kormány tevékenységével és fel kell derítenünk annak hibáit. (Akik szerint ezen időszak legnagyobb hibája az volt, hogy a végén még voltak élő komcsik az országban, annak javaslom a jobbik rendezvényeinek látogatását, valamint egy OKJ-és koncentrációstábor őr tanfolyam elvégzését.)
Például: Mi a náthás fenétől volt olyan rohadt nagy arca a fideszeseknek akkortájt?
És vajon miért loptak olyan szánalmasan amatőr módon? És olyan keveset?
Hiszen jól látható a két mancsaft közti lényeges különbség. A Fidesz után maradt annyi, hogy nyolc év monstre lopáshoz elég volt. Míg az élelmesebb antifasiszták után legfeljebb néhány értékesíthetetlen középület maradt a pincében felejtett nyilas egyenruhákkal és néhány agyonhasznált iratmegsemmisítővel.
De legelsősorban is meg kell találnunk az Orbán Viktorhoz tapasztható eposzi jelzőt!
Két kategóriában várnám felebarátaimtól a pályázatokat:
Mit írnának a bal oldalon a Viktorról, ha lenne eszük, humorérzékük és nem venné el az eszüket a rettegés?
Objektív, jobbos portré, az áhítat érzése nélkül.
A legjobbakat azzal díjazom, hogy elolvashatják azokat az írásaimat, amelyek még pocsékabbak az ide kikerülteknél.
Őszentsége fogadja bajnai gordont. Erősen hajlok azon vélemény felé, hogy Isten az emberek által elképzelt formáiban nem létezik, de a libás csávó helyében kerülném az érintkezést a szenteltvízzel.
Volt persze első is, de annak halottait már betemette rég a szoci-szadesz koalíció által hátrahagyott számtalan akna robbanása által felvert por. A város eladott buszai, vagy a talajvizsgálat hiányából adódó 4-500 milliós plusz költség az egyik fő építkezésnél, csak szokványos tag a milliárdos stiklik monoton (növekvő) sorában, apró csetepaté csupán.
Magyarország jogállam, mint tudjuk, ami azt jelenti hungárikumként, hogy a joghézagok szövétnekét némelykor felfesleti a jogszabály egyértelműsége, kár, hogy ha véletlen így esik, akkor bizonnyal lelhető olyan paragrafus más törvényben, amely hasonló egyértelműséggel tételezi az ellenkezőt. Különösen fancsali tapasztalás még a magyar jog káoszában, hogy csak egy bizonyosság egzisztál a vizek felett, miszerint arra precedenst nem teremt az ÚR, hogy elbugázott közpénzt jogszerűen megítélve vissza kelljenszármaztatni a közösbe.
Ezért különösen bátor vállalkozás, hogy az újsütetüleg jobboldali önkormányzat visszazabrálja a pécsi vízműveket saját tulajdonába. Pikáns tényecske még, hogy a jó 1995-ös évben Páva Zsolt a jelenlegi polgármester volt szintúgy a város első embere, igaz egy Fidesz-mindenki koalíció a szocik ellen jelöltjeként, amelyet aztán, mint természetellenes egyesülést a szabaddemokraták el is árultak gyorsan. Ebben az évben esett ugyanis, hogy a város hosszas előkészítés után eladta a vízmű üzemeltetési jogát (menedzsment jogok ilyesmi), egy francia megacégnek, fejlesztésekért cserébe. Az akkor már kormánypárt szocik ezerrel ott bábáskodtak az akció körül, pedig formálisan a városban ellenzékben voltak.
A víz persze nem lett olcsóbb, a Toller Laci pedig már polgármesterként össze-vissza boltolt később a franciákkal.
Hamarosan kiderült, hogy a francúzok, meg a magyar menaggerek (!) nagyok a kreatív könyvelésben, a cég ügyeiben nemhogy a város, hanem a profi könyvvizsgálók sem ismerik ki magukat, a pénz elfolydogált a cégből, mint a víz a rohadó vezetékekből (20%-os hálózati veszteség), de valahogy a szociknak nem fájt ez.
A bennfentesek szerint a Pécsi Vízmű a Pécs Holdinghoz hasonló nagyságrendű szivattyúkat működtetett a megfelelő tározók irányába és megtestesítette azt a folyamatos fenyegetést, hogy a Toller Laci és a többi demokrata bármikor elnyomhatja magát a közművagyont is a vízzel együtt a teljesen legális hátterű off shore Trianon Ltd.-nek. Ez egyébként meg is volt ígérve a fáma szerint az orális szex névadóinak.
A Páva féle csapatnak két oka is volt arra, hogy itt tenyereljen bele a szoci maffia arcába. Egyrészt itt van eldugva az egyik leghasználhatóbb, városi tulajdonban lévő mobilizálható vagyon, továbbá, a szerződéseket, amin az egész akció alapul, 95-ben sokkal jobb kondíciókkal kötötték meg, mind az később a szoci-szdsz társaság elpofátlanodásával szokás volt a privatizációs, vagy üzemeltetés átadási aktusoknál. 95-ben a korrupcióra mindig kész békagyilkosok még nem gondolták, hogy jelentéktelen összegekért a magyar politikusok simán eladják nem csak az országot, hanem a földet, a vizet és a levegőt is. Mert nyugaton, azért valamiféle hazafias érzület többnyire határt szab az országra ártalmas korrupciónak.
A vert bolsi hadak most levegő után kapkodnak, hiszen a Vízműnél nem lettek beizzítva az iratmegsemmisítők, a rohamozók hegyekben lelhették a az érdekesebbnél érdekesebb „dokumentumokat”. Ki gondolta volna, hogy egy külföldi működtető kapja az első igazi sallert Pécsett?
Még az is lehet tehát, hogy a cégfoglalás törvényes és a magyar bíróság a magyar félnek kedvező törvényhelyeket veszi figyelembe majd a perben 3-4 év múlva.
Úgy látszik kezdek blogfüggővé válni, a szokásos két-három hét helyett két-három naponta írogatok. Pocsékok is az írások, de hát aki minőségi újságírók értelmiségi csúcsteljesítményei helyett blogokat olvas, mint az közismert egyébként, sikeres ember nem lehet.
Munkavégzés helyett, mint szokásom, böngészgettem ide és oda, amikor is a következő hírecskére bukkantam:
„Megszűnhetnek a négynapos hétvégék. A szociális tárca által tervezett rendeletet kimondaná, hogy nem lehet áthelyezni a munkanapokat. Augusztus 20. idén csütörtökre esett, ezért péntek is szabadnap volt, amit viszont most szombaton le kell dolgozni. Ilyen cserét nem lehetne csinálni a jövőben. A változást Brüsszel kéri Magyarországtól, mert az unióban a fizetési és elszámolási forgalomban problémát okoz a szombati munkanap.” ( Hirado.hu )
Na ne viccelődjünk már!
Mert ők képtelenek lekönyvelni, hogy a magyar kormány szombaton is lop, mi ne mehessünk el négy napra pihenni.
Mi alakítsuk át az életünket, mert a kretén brüsszeli bürokrata banda még ahhoz is hülye, hogy a saját szoftvereiben átállítson egy dátumhoz kapcsolódó címkét.
Ezen az alapon azt is kérhetnék, hogy a nemzeti ünnepeinket is igazítsuk, mondjuk a francia, vagy a belga ünnepekhez, mert hogy van az már, hogy mi augusztus 20-án például valami rohadt fasiszta király miatt nem könyvelgetünk.
Ha magyar kormány nem fejlesztette volna tökélyre a szolgalelkűséget, akkor visszaírhattak volna nekik, hogy ők meg október 23-án maradjanak otthon, mert mi akkor hagyományosan forradalmat csinálunk és az értelemszerűen bankszünnap.
Egyébként meg kérek mindenkit, mélázzon el azon, hogy milyen pofátlannak és egyúttal hülyének kell lenni egy ilyen kérés megfogalmazásához és milyen szolgalelkűnek a végrehajtásához.
Checkpoint Charlie kolléga a maga kedvességében féregnek titulálta a Köztársasági Elnököt, továbbá legyávázta. Miután a kormányzósértésről szóló törvénycikk már nincs hatályban ez szabadon megtehető, viszont cserébe nevezett hatalmasság tulajdonságai kedvünkre megvitathatóak.
Én még alkotmánybíró korában utáltam meg Sólyom Lászlót, a személyi szám megszüntetése körüli matatása miatt.
Az idealista jogászi álláspont képviselő Sólyom, a diktatúra után fontosnak tartotta, hogy az adatvédelem szent nevében megszűnjenek a generális nyilvántartások. Az érvelése egyébként jogászilag nagyívű és frappáns, állítólag jogászi pályájának csúcspontja, de tükrözi, hogy a gondolat atyja semmit nem tud a számítógépekről és a nagy adatbázisok kezeléséről. A személyi szám megszűnésétől adatvédelmileg nem lettünk beljebb, de jó sok milliárdba belekerült a kiiktatása. Ez akkor hatalmas fölösleges kiadásnak tűnt, de miután azóta az állam rendszeresen, minden racionalitás és koncepció nélkül átvariálja ezeket a rendszereket, ez csak az első a hülyeségek hosszú sorában.
Mindig kihívás megérteni, hogy a Fidesz milyen alapon jelöl embereket bizonyos pozíciókra, Sólyom jelölése is ilyen, de miután sikerült megválasztatni a siker utólag igazolhat bizonyos logikákat. Demokráciánk számos mélypontjának egyike, ahogy ez megtörtént, transzparensé téve, hogy parlamenti képviselőink döntő többsége zsarolható, megvásárolható, beijeszthető, vagy egyszerűn csak annyira hülye, amilyennek mutatja magát.
Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, mondja a bölcs közmondás. Aki eltűri, hogy ilyesféle emberek szavazzanak rá, továbbá kiteszi magát annak a veszélynek, hogy hivatalból kezet kelljen fognia gyurcsány ferenccel, vagy draskovics tiborral és számos hasonszőrűvel az ne csodálkozzon.
A szappanos kézmosás után Sólyom számára kínálkozott a lehetőség, hogy új lapot nyit a magyar történelemben és tényleg elkezdi védeni az alkotmány szellemét és betűjét. És világossá teszi, hogy mit lehet és mit nem.
Ezt nem tette meg és valóban egy gyávának tűnő útra lépett. Ráadásul a sors az öszödi beszéddel megadta neki a lehetőséget, hogy nagyon nyilvánvaló indokkal nyilvánítson egy kormányzási technikát, egy politikai viselkedési módot erkölcsileg és alkotmányosan elfogadhatatlannak és persona non grata-nak az azt képviselő politikust.
Öszöd után, különösen az azt követő események után nem maradt olyan bűn a BTK.-ban, amelyre hivatkozni lehetne, hogy az a politikusoknak tilos.
Onnantól kezdve Sólyom László is politikus. Ennek ismeretében sem leférgezni, se legyávázni nem kell, mert már az megvolt (Tisztelet az igen ritka kivételeknek!).
Sólyom tevékenységének abszurditása abban áll, hogy valójában nem érti, hogy milyen szabályok szerint működnek körülötte a dolgok. Azt hiszi, hogy a magyar kormányt érdeklik a magyar törvények és a szlovákot meg a nemzetközi normák.
Most lehet röhögni.
Nem fogja fel, hogy minden tekintélyét elvesztette már és csak ez a tekintélye lehetne egyedül az, amellyel befolyásolhatná az eseményeket, de e tekintélynek az emberek bizalmán és nem a politikai elit elfogadásán kéne alapulnia.
Talán még valamiféle heroikus gesztus visszaadhatná a „legfőbb hatalom” erejét, de ilyesmire
a jogász gondolkodású elnök nem képes.
Magyarországnak nincs köztársasági elnöke és nem is volt az elmúlt 20 évben. Se az szdsz-es báb göncz, se Mádl nem volt az, se Sólyom nem az.
Ha lett volna Köztársasági Elnökünk a következőket kellet volna mondania:
Horn Gyula nem lehet miniszterelnök.
Torgyán József nem lehet miniszter (meg még vagy negyven hasonló csávó miniszterkedett….).
Korábbi megnyilvánulásomban már kifejtettem, hogy a magyar honfiúi kebel egyik legnagyobb fájdalma, hogy a szlovák államnak egynehány röpke év alatt sikerült ótvarabb, ergyább, redvásabb politikai elitet kigennyedzenie magából, mint nekünk ezer év alatt. A „kultúrfölény” elvesztése feletti szenvelgésünket nem menti, hogy gy. ferenc és tsai az elmúlt években tiszteletre méltó kísérleteket tettek süllyedésünk meggyorsítására és hogy mindig van nálunk számos aktív hazaáruló és szociopata a kormányban.
Az, hogy a mindenkori magyar kormány az elmúlt hét évben gyakorlatilag maga alá ürített minden alkalommal, amikor egy szomszéd ország kormányzati elmebetege a magyar nyelv magyarországi korlátozását követelte, oda süllyesztette nemzetközi tekintélyünket, ahová való. Konkrétan a bányászbéka ürítő és szaporító szerve alá. Nehéz azt tudomásul vennünk, amikor viharfelhők gyülekeznek drága hazánk egén, hogy a nemzet nem bírt Vóna Gábornál szörnyűbbet kiállítani, amikor a tiso-i szlovákia legszebb hagyományait éleszti fel egy szociáldemokrata párt. A szlovákiai pártok a magyarkérdésben még az szdsz fénykorában képviselt álláspontjánál is szélsőségesebbek.
Amit a szlovákok velünk kapcsolatban összehoztak az elmúlt években szürreálisabb, mint eörsi mátyás népről, nemzetről vallott gondolatai, természetesen akkor és csak akkor, ha a magyar nemzetről van szó.
Ezen blog korábban már utalt arra, hogy rendelkezik eszközökkel a párhuzamos univerzumokba történő betekintésre, csakúgy, mint az időutazásra.
Első kísérletünk nem keltett érzékelhető feltűnést, ezért az időparadoxon pisztergálása nélkül pislanthatunk rá a közép-európai térség közeljövőjére.
A magyar-szlovák háború összefoglaló története (2009-08-25 16 óra 13 perctől 2009-08-26 17 óra 11 percig)
A szlovák kormány bejelentette, hogy casus belinek tekinti azt, hogy Sólyom László, a magyar köztársaság elnöke megjelent a szlovák-magyar határszakasz egy pontján és szigorúan átnézett a Dunán. A szlovák kormány kijelentette, hogy az Európában példátlan, tömegpusztító fegyverrel végrehajtott támadás, amely 3000 (háromezer) éves országukat érte, csak vérrel tehető jóvá.
A szlovák kormány követelte, hogy Sólyom László a továbbiakban folyamatosan hordjon napszemüveget (éjszaka is), valamint a magyar történelem tankönyvekben ezentúl helyesen, a szlovák-osztrák monarchia szerepeljen, továbbá a magyar kormány ismerje el, hogy a magyar nyelv a szlovák elkorcsosult változata.
b. gordon magyar miniszterelnök bratiszlavába sietett, hogy fico bocsánatáért esedezzen, de miután csak 49-szer csókolta meg a szlovák miniszterelnök lábát és nem ötvenszer, mint azt a magyar miniszterelnök számára a szlovák protokoll előírja a találkozó eredménytelen maradt.
b. gordon négyszemközt elmondta ugyan a szlovák miniszterelnöknek, hogy személy szerint megérti őt és maga is egy fasiszta állatnak tartja a jobboldal által megválasztott köztársasági elnököt, de annak lelövése, valamint Magyarország szlovák protektorátusként történő elismerése, még a gerinctelen magyar csőcselék(választópolgárok)körében is rontaná pártja amúgy is jelentéktelen választási esélyeit.
A szlovák kormány ülésén a katonai felderítés vezetője elmondta a jelenlévőknek, hogy Magyarországnak nincsen hadserege, csak néhány száz tábornoka, tehát bárhol be lehet hatolni az országba. A politikusok azonban nem hittek neki, még a prozacon élő miniszterek se gondolták, hogy egy ország kormánya, amelyet zömmel ellenséges országok vesznek körül, elsorvasztja a hadseregét. A történész képzettségű hadügyminiszter egyenesen kilométerenként egy magyar páncéloshadosztályt vizionált a Duna déli partján. Azzal érvelt, hogy mi másért nőhetett 40 milliárd dollárral az elmúlt években a magyar államadósság, ha nem a titkos hadseregfejlesztés miatt, mert másutt nem lelni a pénz nyomát? Ezen felvetés kikezdhetetlen logikája nagy hatást tett a kormánytagokra és óvatosságra intették a hadvezetést. A szlovák hadsereg ezek után beásta magát a határ mentén.
A hadüzenet megérkezése után összeült a Honvédelmi Tanács, amely legelőszöris úgy döntött, detoxikálni kell szekeres imrét, hátha ő tudja, hol van a Magyar Honvédség?
Kovács Lajos alhadnagy, az utolsó magyar katonatiszt, aki még nem kommunikáció szakon szerzett diplomát, elkezdte a magyar katonai erők felvonultatását az 1938-as tervek alapján. Ezeket csak annyiban kellet korszerűsíteni, hogy akkoriban több gépesített alakulattal számoltak.
Az Öcsödi Huszároknak, valamint a Nyéklátházi Fogatolt Tüzéreknek jutott a szárnybiztosítás feladata. A támadás acélkemény élét a Mernyeszentmiklósi Hagyományörző Bandérium (22 fő) alkotta, azért mert itt három embernek kihúzható kardja volt, sőt a parancsnoknak meg is volt élezve, mert a felesége ezzel szokta vágni a húst.
A CNN elkezdte közvetíteni a háborút.
A Duna déli partján táborozó cserkészek babot vacsoráztak.
A közszolgálati tévé a Rákóczi hadnagya című filmet tűzte műsorára, mint a legfrissebb magyar hazafias műalkotást.
Az intenzív orvosi kezelés hatására szekeres imre magához tért, aminek következtében összeomlott az addig dinamikusan operáló magyar hadvezetés, mert Kovács Lajos alhadnagyot elküldték vodkáért. A tettrekész hadügyminiszter gyorsan kiírt két közbeszerzést, majd az alhadnagy szerencsére megérkezett a vodkával.
Az egyik közbeszerzés tárgya a háború győztes lefolytatása volt 10 millió forint értékben, a másiké a háborúhoz kapcsolódó kommunikációs feladatok ellátása. Ez utóbbira 1600 milliárd forintot szánt a kormány. (A két szám nincs összecserélve).
A zsizsikes bab megtette hatását. A tüzérségi előkészítés hangjai és a méltósággal folydogáló Duna fölött áthömpölygő (ó, áldassék a déli szél) gáz megfutamította az ellenséget. A vegyifegyver támadást senki nem hitte el, mert a szlovákok már a háború első óráiban termonukleáris fegyverek tömeges bevetésével vádolták meg Magyarországot.
A háborút a CNN-en figyelő amerikai első és második öbölháborús veteránok tömegesen kaptak röhögőgörcsöt a hadicselekmények bemutatásától és sokan közülük ámokfutni kezdtek, vagy maguk ellen fordították a magyar hadsereg teljes tűzerejét meghaladó erejű kézifegyvereiket. Ezzel a dolog elérte az amerikai kormány ingerküszöbét is és a külügyminisztérium ügyeletvezető-helyettesének titkárnője (WarburgaMetternich) a mellékhelységben ülve, a Cosmo magazin lapozgatása közben leüvöltötte a két magáról megfeledkezett ország miniszterelnökét.
A szlovák miniszterelnöknek elmagyarázta, hogy a latorállamok lerohanása, csak az USA előjoga és bármennyire elégedettek is a szlovák demokrácia fejlődésével, az még nem érte el azt a szintet, hogy a családon belüli kisebbségi nyelvhasználatot felnégyeléssel lehessen büntetni. Megkövetelte továbbá egy bilaterális egyezmény megkötését a két ország között.
A magyar miniszterelnökkel közölte, hogy tisztában van vele, hogy egy rakás elállatiasodott nácit irányít, de azért szerepel a liberálbolsevista-judeoplutokrata világösszeesküvés fizetési listáján, hogy jó szlovákokat faragjon a rebellis magyarokból. Egyértelművé tette, hogy csak a feltétel nélküli megadást tudja elfogadni.
Mindkettőjüket figyelmeztette, hogy készültségbe helyez egy terepjárót, ha netántán be kellene avatkoznia az USA hadseregének.
A Párkánynál táborozó cserkészek buszra szálltak, hogy a Duna északi oldalán magyar emlékhelyeket tekintsenek meg. A szlovák vezérkar ezt gyorsan mozgó gépesített alakulatok hátországi betöréseként értékelte és azonnali békekötést javasolt.
A gerinces magyar kormány a fehérzászlós, megadást bejelentő szlovák tárgyaló generációnak felajánlotta a 4 nyugati megyét és ebből egy jottányit sem engedett a nehéz tárgyalások alatt. Ezen gesztus egyúttal a magyar választási matematikát is előnyösen befolyásolta, hiszen a közismerten fasiszta megyék távozásával az mszp egyből javult 5%-ot.
A magyar miniszterelnök b. gordon örömtől piros arccal jelentette be, hogy milyen kedvező feltételeket sikerült elérnie az általa vezetett tárgyalódelegációnak. Magyarország területe a megnyert háború után csak 20%-kal csökken, a magyar nyelvet és irodalmat továbbra is lehet magyarul tanítani a magyarországi iskolákban, valamint nem kell elismernünk a teljes szlovák nemzet hatszor történő kiirtását, elég azt beismernünk, hogy kétszer lemészároltuk őket az utolsó emberig.
Az ellenségeskedések befejezése előtt 2.3 másodperccel a kormány, elhúzódó háborúra számítva, kiszervezte a háborús tevékenységeket 20 évre, évi csekély 20 milliárd euróért. A másik szerződő fél a Sarkantyúvirág Bt, amelynek tulajdonosi háttere hadititok. A háború elmaradása esetén a kötbér 25 milliárd euró, amiből évi 3 milliót magyarországi befektetésekre kell fordítani, ha a kormány addig végrehajtja a vállalt adminisztrációs könnyítéseket (pl. az offshore cégeknek nem kell bejelenteni az alkalmazottaikat).
A közvéleménykutatások szerint Magyarországona lakosság 91%-a egyébként nem is értesült a háborúról, mert Győzikéék házipornója még a Magyar Nemzet címlapjáról is kiszorította a front híreit.
Szlovákiában hasonló volt a helyzet ugyanis jan slota pártja nagyobb korrupciós ügybe keveredett, mint az egész szlovák GDP és ezt nem sikerült teljesen Orbán Viktorra kennie.
Általában nem a kedvesség jele és jelen esetben nem is akar az lenni, amikor az ember egy félig elkészült közterület (park) „felújítás” kapcsán mondja el a véleményét.
Az EKF kapcsán Pécsett egy rakás közterületet megújítanak, ami örömteli esemény lenne bárhol a világon, leszámítva Kelet-Kannibálföldet, ahol az ilyesmin a kivégzésekhez használt fal újravakolását értenék, meg persze nálunk Pécsett, ahol az ilyesmit értik alatta.
A tér, szó ami szó, eredetileg sem volt szép. Fel soha nem újították, a parkgondozás mifelénk meg ismeretlen fogalom volt sokáig, a takarítással, szemétszedéssel együtt.
A tér magán viselte a szoc-reál minden baját, beleértve a bolsevik időkben állított emlékművet is, ami ha lenne kőből készült hányás, olyan lenne, mint egy hányás.
A tér déli oldalán egy iskola, valamit valami irodaépület található, miként az északkeleti csücskén is. Ezek bármelyik hatvanas években épült bányalakótelepen lehetnének és alapvetően mindegyik úgy néz ki, mint egy napon megrohasztott rakott káposzta kocka. Egyetlen igazi értéke egy csomó fa, amelyeket persze azonnal ki akartak vágni, amit persze tagadtak azonnal, amint kiderült, de a lakók tiltakozása kellett ahhoz, hogy végül hivatalosan se akarják.
A felújított teret Maginot francia mérnök tervezte, aki, mint annyian, nem bírt elszakadni a családi fő alkotástól és mind a koncepciót, mind a mondanivalót megpróbálta átmenteni jelen alkotásába.
Guderian tábornok szerint, aki megtekintette a védműveket, a Wehrmachtbizonyára eltekint Franciaország lerohanásától, ha a Köztársaság téren látható erődrendszeren keresztül kell áttörnie.
A képeken megfigyelhető a ravaszul elhelyezett tankcsapdák rendszere, a páncéltörő lövegek és a nehéztüzérség lőállásai, valamint a közlekedőfolyosók a lőszerszállítók, valamint a gyalogság számára.
A végül is meghagyott fák, pedig jól álcázzák a légitámadások elől a bunkereket.
Amikor Pécsre rászakadt az EKF balsorsa, fiatal és naiv építészek összehívtak valami tanácskozást arról, hogy milyen építészeti arculatot lenne érdemes adni a városnak e jeles alkalomból, mert jelenleg az nincs neki. Meghívták a Pécs Holding vezetőjét is, aki természetesen valamelyik sameszán keresztül képviseltette magát végül.
Az építészek elmondták elképzeléseiket, amelyek sok fű, fa és virág szerepelt.
Végül felállt a samesz és elmondta, ez mind nagyon szép, meg ilyesmi, beszélgessenek csak nyugodtan ilyesmiről, de végül úgy is az lesz, hogy mindent le fognak betonozni.
És senki nem mondhatja, hogy a betonozási igazgatóhelyettes nem szavatartó ember.
Biztosak csak egy dologban lehetünk. A Köztársaság téri vonal folyóméterenként biztos többe fáj nekünk, mint oly hasznosnak bizonyult elődje a francia adófizetőknek.
Eredetileg, hamár a sors úgy hozta, akartam írni egy sorozatot arról, hogy milyen fájdalmas különbségek láthatók Európa jövendő kulturális fővárosának külleme és egyéb kevésbé jó sorsú magyar városok belvárosainak életérzése között.
Az összehasonlítás azonban annyira vérciki következményekkel járt, hogy önmagában is olyannak tűnik, minden rosszindulat nélkül, mint amikor az ember a templomi esküvőn bekiabálásokkal él a menyasszony küllemét és erkölcseit illetően.
A minap Veszprémben jártam és megtekintettem a történelmi belváros mellett a szocialista városközpontot is. Ezek a szocialista realista fejlesztések betekintést engednek a szocialista párttitkár-tanácselnök embertípus lelkébe és esztétikai világába. Teológiai tény, hogy egyik sem volt nekik, de mégis munkált bennük a vágy valahogy, hogy nyomot hagyjanak tűnékeny létükről. Sajnálatos módon ezt építészeti, művészeti eszközökkel és rengeteg beton felhasználásával cselekedték meg, általában legszebb városaink közepén.
Kései utódaik most is munkálnak, hiszen a tanácselnök-pártitkár combó evolúciósan és rendszertanilag a polgármester-önkormányzati frakció-ingatlanbefektető triászáig módosult (mert fejlődésnek a jelenség a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető), amelynek ökológiai fülkéje szintén a belterületi földek. Az önkormányzati frakció képviseli, a jelzet szintjén, a demokratikus berendezkedést, egyébként pedig valamilyen hiéna falkának feleltethető meg, de nem olyannak, amelyet egy tematikus televízióban szerethetően be lehet mutatni.
Ennek persze semmi köze Veszprémhez, mert veszprémi politikai viszonyokról nem tudok semmit, hála istennek és nem kizárható, hogy ott rendes, becsületes emberek intézik a közösség ügyeit. Mindenesetre az tény, hogy a belvárosi és környékbeli parkokat nem lakóparkosították, valamint nem lopják el azt a pénzt, amely a város napi takarítására kell. Mert azt például Pécsett simán elsíbolják.
Az embert szinte zavarja az egymásba lógó szökőkutak csobogása, a rengeteg pad és a magyar táj elengedhetetlen jelképnek, a szél által görgetett tescós szatyornak a hiánya, általában az, hogy semmi nem látszik frissen lehánytnak.
A várból látható toronyház és környéke, mint említettem, a mi tűnt modernnek 30 évvel ezelőtt kérdésre adandó tökéletes válasz, feltéve, hogy az ember olyan elmével rendelkezik, hogy nem hal spontán agyhalált egy 4 órás pártaktíván.
Ha az ember kitekeredik a főtérről és átkel a nyolcvanas évek végi fejlesztések, már majdnem élhető zugain, amelyet használnak is az emberek, egy főutca szerű sétálóutcába jutunk, amely így elsőre a hetvenes évek felejthetetlen termelési riportjainak hangulatát adja, vasárnapi kiadásban (a munkáscsalád a pihenőnapon fagyizni megy a centra goragye) . Itt megvan minden, ami egy posztapokaliptikus rémálom álmodásához kell, de miután itt is takarítanak van egy hiányérzetünk. Ezekről mellőzöm a képeket, mert aki már látott munkásszállót, az mindet látta.
Az utca végén jobbra található a szoccialista-realista főtér, amelyet a jó ízlésű tömeg láthatólag elkerül, csak néhány gördeszkás élvezi a betont.
Itt található írásom és sétánk eszmei mondanivalója, egy valamiféle szoborcsoport. Nem tudom ki és mikor és miért rakta ide, de címet az sikerült adni neki, hiszen hűen kifejezi korunk étoszát.
Íme:
Az előretörő munkásosztály megteremti gyurcsány ferenc vagyonát
(Ez itt a szobor címe, de képtelen vagyok a kép alá formázni. Csak most ismerkedem a képbehelyezés fortélyaival.)
A posztmodern, azt hiszem már nincs, és nem tudom mi van helyette, de az alábbi padok, amelyek megtalálhatóak Pécsett a Séta téren is szintén világossá teszik korunk összefüggéseit. Valamelyik kormánypárti csávó unokaöccse padot tervezett és a helytelen piacfelmérés következtében az egész a gyártó nyakán maradt. Ahelyett, hogy kirakták volna őket az autópálya pihenőkbe, a magyar nemzet elleni aljas támadásként a történelmi belvárosokba tervezték be őket, amit valószínűleg a pályázati rendszer anomáliái tesznek lehetővé.
Azt, hogy ezek valakinek tetszenek, nem akarom tudomásul venni, de ha vannak ilyen lények, nem akarok találkozni velük. Azt hiszem ilyenek lehetnek a vogon versek, ha lefordítják őket képzőművészetre.
1976 nyarán én (10), meg az Ottó, a Tóth Ottó (11) többrendbeli próbarobbantásokat hajtottunk végre a Kiserdőben. A robbanóanyagot, miként a terrorista kiképzést is, Józsi bácsitól kaptuk, az alkoholista erdésztől, madársörét alakjában, valamint a következő jó tanács formájában: „Ne tartsátok a kezetekben, amikor meggyújtjátok.”
„Akkor még nem tudtam, hogy a Horthy-rendőrség fizetett ügynöke”, akarom mondani a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg számára végeztünk próbarobbantásokat. A technika akkori csökevényes színvonalán nem állt módunkban megörökíteni az eseményeket, így értékes bizonyítékokat hagytunk elillanni, tovább gyarapítva bűnlajstromunkat.
Gondolom, persze az éber magyar rendőrség kiveri belőlünk a beismerést így 33 év után is, ha úgy adódik, de még nem követték el azt a bűncselekményt, amihez fel kívánják használni ezeket a kétségbevonhatatlan bizonyítékokat.
Nem tudom a kedves olvasónak feltűnt-e, de ez a mostani rendszer sokkal abszurdabb a késő Kádárkor idilljénél, teljesen úgy tűnik fel nekem már, mintha akkor lett volna rend és törvény.
A bizonyítékgyártás azon metódusa, miszerint a Stencer Matild Középiskola drámatagozatos, végzős diákjainak mobiltelefonnal forgatott krimije, a Lédererné és Koudelka úgy került a nyomozóhatóság látókörébe, hogy amikor a főrendőr lecsekkolta a legújabb pornókat a 16 éves fia számítógépén, úgy gondolta jó bizonyíték lehet még valamikor ez az alkotás és lementette az Anál Annie 1-2 és a Táncosokkal farkaló 3-4 társaságában a benti fiuknak, felvet bizonyos kérdéseket.
A Balla Irma-féle gyilkosság szintúgy. A boldogult. Monarchiás idők végének kedvelt témája volt a cseh írók körében a K. und K. rendőrség balfogásainak boncolgatása. A „korhadó” rendőrségi szervezet szokásos eljárása volt, hogy az egyszerűség jegyében a gyilkosság felfedezőjének nyakába varrták a bűntettet.
Egyrészt, mert néhányszor tényleg eljátszotta egy-egy tettes ezt a trükköt.
Másrészt azért, mert a rablógyilkosságok áldozatait sokszor olyan emberek fedezték fel, akiknek volt indítékuk a tett elkövetésére. A hozzátartozók, akik például egy lakásban éltek az áldozattal, vagy rendszeresen látogatták, nagy valószínűséggel örököltek utána, valamint némelykor veszekedtek is vele, mint rokonok közt szokásos.
A jó osztrák rendőrökkel nem egyszer előfordult, hogy mindenféle praktikákkal voltak kénytelenek élni jó hírnevük védelmében, például diliházba csukatni a tettet utóbb beismerő elkövetőt, vagy addig verni a delikvenst, míg az visszavonja beismerő vallomását.
A magyar „igazságszolgáltatás” elképesztő lezüllése is, hogy-hogy nem az elmúlt évekre esik, de biztos Orbán Viktor hibája, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy az mszp-szdsz kormányt teszem felelőssé olyasmiért, amit a kormány tagjai mondtak és tettek, vagy a kormány tevékenységének következménye.
Nálam a biztosítékot az az ügyész csávó ütötte ki, aki nyilván, mint gyakorló fasiszta (mi más is lehetne), nemcsak megdurrantotta az általa vádolt nőnemű gyanúsítottat, hanem még pénzt is kért tőle. Ez a csávó akkora jellem, hogy akár politikusnak is mehetett volna.
Őt azért kirúgták, de ez a sors csak különösen szerencsétlen és hülye és különösen kispályás versenyzőkre vár, 600 000 forint és némi szex, ez szánalmas, még legalább három nulla és megerőszakolt nők tucatjai kellenek a kitüntetéshez.
Aztán leizzadtam, amikor bemondta a HÍR TV, hogy a nyomozók 1400 (egyezernégyszáz) olyan ügy dossziéját vették elő, amely ügyekben cigányok (romák) követtek el erőszakos bűncselekményt magyarok ellen, mert bosszú is lehet a cigányok ellen elkövetett támadások oka.
1400? 1400 olyan ügy van, amikor olyan súlyos sérelem érte az áldozatot, hogy a szélsőséges bosszú indokoltnak tűnhet? Ja, és honnan van a rendőrségnek olyan nyilvántartása, hogy ki milyen etnikumú?
Bámulatos egyébként, hogy a magyar kereskedelmi és közszolgálati média micsoda féreg módján kezeli ezt az egész ügyet. Pont azon a szinten, ahogy a politika.
A magyar társadalmat, a saját nemzetét rasszista állatok gyülekezetének tartó bagázs még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább elemi szinten felvázolja a számos, a magyar rasszisták mészárolnak című forgatókönyvön kívüli lehetőségeket. Ezt, mint általában, az ECHO tévére bízzák, ami azért talán túlzás.
Vegyük sorra:
Mi lehet a cigányellenes támadások hátterében?
A rasszista indíték kétségtelenül jól hangzik, de a cselekmények jellege ezt inkább cáfolja, mint támogatja. Az amerikai sorozatokkal szemben van némi különbség felebarátaink halálának kívánása és aközött, hogy a tettek mezejére lépve egy sörétessel közelről fejbe lőjük őket. Douglas Adams szavaival élve ennek a kicsi különbségnek köszönhetően nem hal ki az emberiség nagy része. Ismeretlen embereket rutinszerűen lemészárolni, sörétessel (amely fegyvert sokkal nehezebb azonosítani és iszonyúan ronda sebet csinál) gyerekeket közelről lelőni, vagy rendkívül erős személyes gyűlöletre utal, vagy olyan súlyos elmeállapotra, amely a mindennapi élet vitelére is képtelenné teszi a gyilkost. De itt nincs személyes motívum, viszont az elkövetők viszonylag profinak tűnnek a menekülés és nyomeltüntetés terén. Csak az a lényeg, hogy halottak legyenek és azok cigányok legyenek.
Ez inkább, úgynevezett profi elkövetőkre utal, akik nem személyes indítékból, hanem pénzért ölnek. Persze lehet, hogy élvezik a gyilkolást, de feladatként hajtják végre az akciókat.
Ez pedig világosan arra utal, hogy a sorozat célja a magyarországi politikai és társadalmi viszonyok manipulálása.
Nem hiszem, hogy alábecsülhetnénk a jelenlegi kormány emberi és erkölcsi színvonalát, de még ebben a bűnözői csoportban sem valószínű, hogy lennének olyanok, akik emberileg képesek lennének ilyen cselekmények megrendelésére. Láthatólag nem is képesek mit kezdeni ezzel az üggyel, a titkosszolgálatok nem a külföldi behatolással foglalkoznak, hanem a politikai vezetők elmeállapotából következő „terrorszervezetek” konstruálásával.
A gyilkosságok politikai haszna pedig az általa elindított folyamatok veszélyeinek töredéke.
Sokkal valószínűbb, hogy a politikai megrendelők külföldiek és céljuk a magyarországi politikai helyzet destabilizálása.
A végső ok mégis csak rasszizmus, a magyarellenes gyűlölet, a magyarság európai pozícióinak gyengítése. A cigányok tehát csak áldozatok, furcsa módon a magyarellenes indulatok áldozatai, többek között azok tevékenységének következtében, akik iparszerűen űzik a magyar társadalom rasszistázását és feladják ezt a labdát a magyarság ellenségeinek.
Egyetlen szomszédunknak sem érdeke egy erős, Európában érdekérvényesítő képességgel rendelkező Magyarország és magyar kormány.
Kint csicseregnek a madarak, a neten korlátlan mennyiségű pornó elérhető és én mégis az szdszről írok. Ez már nosztalgia tulajdonképpen és nem célba köpés döglött hiénára, amitől azért félünk, mert mindenféle randa járványokat terjeszt és nem azért mert nagyok a fogai.
Néhány hónap még és végleg elfelejtkezünk erről a bandáról és csak helyeslően bólogatunk a bírósági ítéletekben felbukkanó nevekre. Kevés, kevés, mondjuk majd a 15 évekre és persze kérdezzük, hol a pénz. A többi meg néma csend.
Hát megnyúvadtak (hosszú ú-val ejtendő) végre! A küldöttgyűlésük ebből a szempontból maga volt a tankönyvi eset.
Persze a maffia marad, de ezek a csávók szavazatot nem nagyon kapnak többet választásokon és így már venniük sem lesz érdemes.
Retkes Attila az szdsz új elnöke. Hogy micsoda tragédiák bírnak történni álmos vasárnap délutánokon egyes emberekkel. Vajon hogy növeszt magának valaki ekkora önértékelési zavart, hogy azt gondolja ő annyira jó csávó, hogy ezt a brand-ot még életképessé teheti?
A kóka elvtárs pofázmányának látványáért, azért hálás vagyok, ennél jobban csak azt szeretném látni, amikor valamikor egy decemberi hajnalon, egy szál zakóban, hatvan évesen kijön a sittről.
Hát a pető, a kuncze, meg a magyar és hogy nem jöttek el spontán a kongresszusra. Ők ehhez nem adják a nevüket! Ez meg pont olyan, hogy Hitler meg állatkínzáshoz nem adta volna soha, semmiképpen a nevét.
A kóka létének egyetlen metafizikai értelme egyébként az, hogy az ő személyének a tükrében lehet megítélni a támogatóit, a pető, a kuncze és a magyar elvtársakat például. Ha a kóka féle közjáték nincs, még talán mindig lehetne turizni a szeméttelepen 150 ezer olyan barmot, aki az szdszre szavaz. De ha nincs a kóka, sosem tudjuk meg, hogy ezek a hazaárulók, micsoda jellemek, micsoda remek politikusok. Istenem, miféle lények azok, akiknek a kóka a politikai reménység?
Döngnek, döngicsélnek az szdsz bűzlő, kaki formájú maradványai fölött a legyek. Persze hamarosan rájönnek, hogy ebbe még petézni sem érdemes, de az illat azért döglégy orrnak mesés.
Persze az szdsz olyan, mint a rákos daganat, a gazdatesttel hal. Amilyen szerencsénk van, az ősszel, amikor már Retkes úr se lesz biztos benne, hogy nem azért zárták-e rá az elnöki retyó ajtaját, hogy egy rapid ügyvivői röpgyüli keretében őt is kizárják, akkor valószínűleg az országgal együtt mondják ki az szdsz megszűnését is a hitelezők.
Amúgy meg megjegyzem, hogy dög a magyar demokrácia is, mert amit Magyar Gárda ügyben, rendőrség, bíróság, kormány megenged magának, azon nincs mit fejleszteni. Maga a diktatúra. Amikor Szikinger István se tud már mit mondani, az a vég.
További kellemes nyaralást!
Lehet, hogy nyár se lesz többet. Ha el lehet lopni, akkor biztos nem lesz.
Lassan négy napja küzdök az érzéssel: A nyüves magyar választók elvették ennek a választásnak minden örömét. Kb. 19 éve reménykedem abban, ami megtörtént végre, hogy az szdsz oda kerül, ahová való, egy periférikus helyen található pottyantós budi legaljára, amibe aztán belerottyant egy szezonnyi kiránduló. De ettől függetlenül a választás komplett eredménye az igazi magyar rémálom.
Persze cizellált viselkedést nem várhatunk a hányatott sorsú magyar választótól, de hogy a mdf bekerüljön és a jobbik meg az mszp majdnem pont egyformán látszon ki a zagytározóból, senkit nem kínál meg a nevetés katarzisával.
Benne vagyunk a végtermékben feleim, rendesen.
Vegyük sorra:
A coccialisták két vezénylő csillaga, a hülyeség és a lopásra való kiemelkedő hajlandóság szoros versenyben kergeti őket a homályba, amelyben itt és ott, egyre gyakrabban, sejlenek fel akasztófák sziluettjei. Mert akasztgatás lesz, kedves barátaim. A lakosság és a szavazópolgárok tömegével sikerült, szorgos szakmunkával megértetni, hogy az mszp-nek tényleg az a célja, hogy ellopja a földet, a vizet és a levegőt. És a megértés eme aktusát nem a Fidesz figyelemre méltóan pocsék kampánya és kommunikációja „hozta létre” hanem maga a „baloldal” néven fungáló társaság kormányzása. És ez a megértés most túllépett a kognitív disszonanciából eddig keletkezett zavaron és a „baloldali” szavazók, ahogy a mocskos XX. században mindig, átsétáltak az elmebajuk másik felére és máris a „szélsőjobb” hasonlóan egyszerű válaszainál találták magukat. Nem okos gyerekek ezek, hiszen testvérek közt is kellett nekik 15 év, hogy beszivárogjon a jobb híján elméjüknek nevezett valamibe, hogy a baloldali párt, amire szavaznak, a kapitalizmus történetének legvadabb nagytőkés formációja és a szerveiket is felajánlja az IMF-nek, ha ezzel még két hétig hatalmon maradhat.
De ezek a lassú csávók, akik most a maszopról a jobbikra kattantak, oda is kozmálnak ám rendesen, hiú ábránd, hogy majd visszaszeretnek lendvai ildikóba, ha Miskolc környékén a rendőrök ezentúl esetleg kevésbé félnek majd a kolompároktól.
Az a nagy kérdés, hogy a jobbik válaszánál van-e puhább válasz arra a kihívásra, amit az mszp-szdsz által generált döbbenetes válság intéz a magyar nemzethez.
Nem tévedés, mert ez a kihívás a nemzetet éri, nem a magyar államot. Mert az állam már rég nem a nemzeté, hanem különféle rablóbandák színes elegyéé.
Semmi se erodálja jobban a tömegpártokat, mint az, hogy ideológiai tilalmak mentén letagadják a nyilvánvaló valóságot. Magyarországon a politikai elit évtizede nem beszél igazán a társadalom igazi problémáiról, mert az elmebeteg bal-liberális elit ezt a politikai korrektség jegyében „megtiltotta”. Ebben a Fidesz is csak maximum kevésbé vétkes. Az szdsz 2%-a mutatja, hogy a mszp-jobbik szavazók sebességével reagáló liberális szavazók is rájöttek (előbb, mint pártjuk vezetői), hogy amit támogattak baromság és katasztrófába vezette az országot. A kongói hadurak környezetében megfigyelhető korrupcióhoz immár hasonlatos magyarországi szabadrablás pedig már közbeszéd tárgya a kisznyugdíjasok között is.
A többségellenes politika szimbolikus csúcspontja egyébként az az állatság volt, amikor a választási bizottság (OVB) a „Magyarország a magyaroké” jobbikos szlogent alkotmányellenesnek nyilvánította. Egy ilyen hangulatú döntés valószínűleg minden környező és európai országban, rövidtávon vezetne az érintettek utcán történő radikális megfegyelmezéséhez.
A baj pedig az, hogy a valós problémák és a valódi megoldások felvetésének lehetőségét átadtuk a zavaros jobbiknak. Mert a jobbiknak minden kérdésben és szinte minden válaszban van annyi igazsága, hogy az, az utca embere számára (miközben próbál élve hazajutni a szürkületben) kétségtelen legyen.
A jobbik pedig nem jó. Túl sok benne a szocik által gründolt titkosszolgálatok ügynöke és túl sok benne az egyszerű megoldásokra nyitott egyszerű versenyző.
Az inga, mint tudjuk, visszalendül és mindig a középen állókat vágja orcán.
Mondanám, fogjunk össze, de nincs kivel.
Balfékék előbb bútoroznak össze a jobbikkal, minthogy az Orsós-Orbánt hatalomra engedjék. Azt fogják hinni, mert tényleg ennyire hülyék, hogy szélről gyengítve a Fideszt, lesz esélyük visszatérni. Nem fogják felfogni, hogy a jobbikot növesztik, miként jobbikék se értik majd meg, hogy a Fidesz gyengítésével a szocikat hízlalják.
Orbánnak egy esélye maradt, egyszerre kell keménynek és szocdemnek lennie. Ez nem lehetetlen és 50% felett tarthatja bőven a Fideszt.
Rendet kell csinálni az utcán, horribile dictu tényleg csinálni valami csendőrség félét, működtetni a magyar államot, ami már évek óta agonizál és legfőképpen látványosan el kell ítéltetni az elmúlt 7 év többezermilliárdos korrupcióinak fő felelőseit, milliárdosokat, politikusokat vegyest.
Valamint minden uniós pénzt, a valóban termelő kis- és középvállalkozásokba kell nyomni.
Továbbá meg kell védeni a munkavállalókat.
Rohadt egy szélsőséges program ez, ha rabló, multi, drogos, ingyenélő, munkakerülő, (nem megélhetési) adócsaló, mszp-szdsz-es politikus, stb. az ember.
Simor elvtárs egy igazi átlagember, hiszen ő szerintem nem nagyon érintkezik társadaliag olyan emberekkel, akiknek nincs offshore cége. Az ugyanis nem menő, sőt vérciki, az offshore-talanság maga a nyomor, az olyannak középkategóriás autója van csak (5 éves) és nem a maldívra jár nyaralni.
Ahogy szeretett jegybankelnökünk kezeli ezt az ügyet, az az igazi magyar átlag egyébként. Az átlag abban a rablóbandában. És a barma tényleg nem érti, hogy mért iszonyúan gáz ez az egész.
És nem is lehet neki elmagyarázni egyébként, mert hülye hozzá, hogy megértse. Meg erkölcstelen. Ezt a szót nem is ismeri.
Lemondani persze nem fog, hiszen akkor ugrik a fizu és mártír lehet az ember, ha majd az Orbán rúgja ki.
Simor elvtárs szintje rendesebb országokban egyébként az lenne, hogy ügyvédkedhetne, vagy pénztároskodhatna egy kisvárosi maffiafőnök mellett.
Mint a nyájas olvasó bizonyára észrevette már, ez egy politikai blog. A baj csak az, hogy így tavasszal a szex még mindig jobban érdekel, mint a politika, legyen szó kormányválságról, vagy pécsi polgármester választásról. Meg ilyenkor van a salakos tenisz szezon is, ami a nők mellett még kitölti az életemet. Arról a szomorú tényről nem is beszélve, hogy dolgoznom is kell. De legyünk optimisták, ezek a problémák talán a nálam szerencsésebb embertársaim számára sem ismeretlenek.
Talán jobban elhiszik nekem, hogy mennyire pofoz az élet, ha elárulom, hogy a jól sikerült 90-es évek úgy hozta, hogy sikerült személyesen megismernem Pécs összes egykori és jelenlegi polgármesterét. Amennyiben megismerésnek számít a minimum 50-60 találkozás munkakapcsolat során. De volt közöttük olyan peches versenyző is, aki sokkal nagyobb dózist is kénytelen volt elviselni belőlem.
Mint már írtam, messze a legalkalmasabb ember ebből a mancsaftból Tasnádi Péter volt, akinek sorsát tipikusan leírja a mély bölcsességű mondás: „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.”. A sors sem adott neki esélyt igazán, de megtekintve újra és újra, a jelen helyzetre reagáló pécsi szocialista bagázst, feladata ahhoz volt hasonlatos, mintha egy sivatagi rablóbandát kellett volna a metafizika irányába orientálnia.
A választás, hála istennek egyébként, nem a személyekről szólt, hiszen akkor azért bajban lettünk volna, hanem arról, hogy a totális alkalmatlanság kap-e még egyszer felhatalmazást Pécs további rombolására, továbbá, hogy a nyilvános és szemérmetlen lopás köztudomásúvá válását ellensúlyozni lehet-e még a nácizás fejhangon sikoltozós előadásával.
Kevés szórakoztatóbb dolog van egyébként a világon, mint megtekinteni egy olyan választási kampányt vidéken, amit egyszerű lelkű fővárosi kampányszakemberek hoznak össze, abban a hitben, hogy tudják, mi kell a népnek itt vidéken.
A Fidesz, megrémülve a helyi erők eddigi sikerességétől és intellektuális erejétől, profi, értsd pesti szakikra bízta a kampányt, akik legalább azt garantálták, hogy a vitriolos sajtóközlemények rendszeres publikálása útján történő közvéleményformálás álmába feledkezett helyi erők legalább a negatív kampány megkezdését átengedjék a szintén fejben erős szocialistáknak.
Persze a szokásos fideszes hibák előjöttek, a dagályos körmondatokba feledkező viszontválaszok, amelyek közhelyeitől még a narancsszínű vérrel rendelkező elkötelezettek is elbágyadnak, valamint az a zavarba ejtő szokás, hogy a számtalan magas labdát kínáló ellenfél első hülyeségén fennakadnak és ismételgetik az egész kampány során, unalomig.
De a Fidesz legalább egyenletesen közepes kampányt nyomott, nagyobb bakik nélkül, Páva Zsolt pedig, a jelölt, élete legjobb formáját futotta, hitelesen felülemelkedve a kampány mocskán.
A szocialisták pedig, mint mindig, képtelennek bizonyultak túllépni a trágyahalmon, amit a saját ajtajuk elé hordtak.
Az önreflexivitás luxusát hanyagolva Szili Katalin megmentőként, az új kezdet lovagjaként jelent meg Pécs egén, mellőzve az arra való reflexiót, hogy helyi egyéni országgyűlési képviselőként, az ogy. elnökeként, valamint az előző polgármester fő támogatójaként és vezető szociként, talán nem elvetemült fasiszta propaganda kapcsolatba hozni őt a trágyával, amely a város számtalan pontján megtekinthető.
A szocik helyből, karaktergyilkosságba és mindent elsöprő negatív kampányba kezdtek.
Iszonyú vicces volt látni, hogy mindeközben ők meg a Fidesz aljas negatív kampányaként élik meg jelöltjük tőzsgyökös szoci voltának ellenfél általi hangoztatását. Azt azért bárki megmondhatta volna nekik, hogy Szili szocimentesítése nem igazán sikerképes stratégia.
A város, ahol a mszp-szdsz koalíció 13. éve kormányoz. És a város azzal a hat év többlettel jobban benne is van a szószban, mint például az ország. Ha valakit érdekel mire képes több, mint három ciklusnyi ebből a méregből, Pécsett megtekintheti, igazi, valódi embereken végzett kísérletként, láthatja a valódi romokat és persze a felelősségáthárítás tökélyközelire fejlesztett kampányváltozatát. Szili Katalin megígérte, hogy mindazt a szekrétumot, aminek kipréseléséhez maga is volt szíves aktívan hozzájárulni, polgármesterként lesz szíves eltakarítani.
És a lúzer város, Pécs a Kulturális Főváros, a város akinek köszönhetjük ferit (kétszeresen is, egyszer mint kisztitkárt, egyszer mint Toller László politikai ámokfutásának végeredményét, hiszen Toller László „átállása” döntött 2004-ben a későbbi öszödi böszme mellett), az egykori bányászváros, a legjobban tönkretett magyar város nem vette be ugyanazt a lejárt szavatosságú kanalas orvosságot, ami ha kiborul, foltot hagy még a márványos is.
Tetemrehányás!
Miután a pécsi mészárlás nem volt várható, senki sem itt, sem ott nem hitt benne, hogy a szoci hadak ily csúnyán megfutnak, láthatóvá lett, hogy felüti soraikban rút fejét az árulás. Régi, harmincéves párttagok, kiszvezetőképzősök, bányásszakszervezeti bizalmik, középkategóriás privatizőrök, önkormányzati beszállítók, kabinettfőnökök és mindenféle szakértők evakuálnak figyelemre méltó fürgeséggel, akár az ablakon át, az általuk eddig sajátjukként lakott városházáról, hónuk alatt az iratmegsemmisítőből turizott dossziékkal.
Tudják jól, van egy szavazatszám, mondhatni egy bizonyos svungja a demokráciának, amikor a lakosok már tettleg is díjazzák, ha valaki keresztbetesz felkent vezetőjüknek. A szociknak ez a zakó nem csatavesztés, hanem a háború vége.
A zsoldosok hazamennek, fizetés híján, a csatlósok otthon lapítanak és maximum a sarki büfében, egymás után nyomatva a köröket, magyarázzák a homályos tekintetű fasizálódó lumpenproletáriátusnak, hogy ők már 2002 szeptemberében megmondták az alapszervi gyűlésen, hogy ez így nem lesz jó elvtársak. Sőt, sőt a Lacinak (a Toller Lacinak) is szóltak, kb. a 12. fröccs után.
Volt szerencsém egyszer megtekinteni, amikor az ÖSE (Öszödi Sajnálatos Események) utáni spontán tüntetések idején szoci helyi képviselőknek a tüntetők között kellett bedifundálni a városházára. Hát kerülték a szemkontaktust, mint a magányos skinhead a cigánybálon és az arcukon látszott, hogy eljátszottak a gondolattal, hogy milyen lehet az a feeling, amikor a frusztrált választópolgárok csoportosan felkeresik őket a fogadóóráikon.
Egyébként ki hitte volna, hogy a közös bűnök sorozatában együtt edzett szocialista banda, ennyire megroppan ettől a sallertől? Igaz, a helyi fasiszták se hitték el, hogy nyerhetnek, annyira beleivódott Pécsett mindenkibe, hogy itt a bolsevisták rendíthetetlenek, hogy még a győzelembe sem hittek igazán. A bejövő első adatokról azt hitték, fordítva gépelték be őket.
De tulajdonképpen igazuk volt, hiszen ez nem győzelem, ez halottgyalázás, egy ilyen bukta után szoktak az emberek visszavonulni a politikából.
A szédelgő bolsevikiek be vannak fekálva, mint egy nyilas kerületvezető 45 márciusában és valahonnan az agyuk hátsó traktusából előkúszik a gondolat: Mi lesz, ha rendszerváltás lesz? Mi lesz, ha a Viktor komolyan gondolja és jön egy morcos csávó az APEH-től és megkéri pl. boldvai elvtársat, hogy az adózott jövedelmével vesse már össze a palotácskájának építési költségeit? Vagy előkerül egy köcsög szakértő és lenyilatkozza a tévében, hogy 9 méteres szintkülönbség áthidalásához sem völgyhíd, sem alagút nem kell autópálya építéskor?
Páva Zsolt fehér lovon belovagolt Kismoszkvába!
Páva Zsolt beiktatási buliján, mintegy a néphangulat kifejezőjeként, kb. 3000 szélsőfasiszta jelent meg, akiknek nagy része, miként sokan mások is, készek megjelenni a Pécsi Közgyűlés karzatán is, ha a szoci elvtársak esetleg elméláznának az építő jellegű obstrukció perspektíváin. A hangulatjelentésben ugyanis az szerepel, hogyha szembe találnak menni az új polgármesterrel, nem szavazás útján lesznek leválasztva a képviselői székükből, hanem esetleg a közgyűlési terem ablakain keresztül vehet új lendületet a politikai karrierjük.
Ha az EP választáson a Fidesz megugorja 60%-ot és a jobbik esetleg bekerül (ibolykán és gáborkán már rég nem is mélázunk), akkor a szocik egyetlen esélye, hogy egy a 89-eshez hasonló alku keretében békésen előrehozzák a választásokat és reménykednek, cserébe azért, hogy nem lesz generális felelősségrevonás. (Vajon a beszart nbh-sok kordában tudják-e tartani a jobbikot, a jobbik valós megerősödésétől megrészegült ügynökeiket, akik rájönnek, hogy hamarost parancsnokai lehetnek korábbi tartótisztjeiknek?) Persze, egy-két elvtársat azért oda kell dobni a farkasoknak, konkrétan fletó elvtársra meg egynéhány egyéb karrieristára gondolnak itt.
De a nagy kérdés az, hogy az alcsúti torz mosolyú törpének (copyright ÉS 1998) szüksége van-e bármiféle alkura, amikor majd 3 millió jó fasiszta választja meg, ha kell?
Azt gondolom nagy bajban vagyunk, társadalmilag, technológiailag egyaránt és azt hiszem a humorunkat is elvesztettük. Nem is beszélgetünk, a vitakultúra kihalt és pocsék volt a vacsora, ég a gyomrom. Azt hiszem utálom az embereket.
Valamint a helyesírási hibák szándékosak.
