Kedves Olvasó!

Az alábbi dolgozat, egyéb érdemei mellett, arra is szolgál, hogy a blog szerzője felmérje a blog olvasóinak intelligencia és műveltségi szintjét, valamint a valószínűsíthető tűrőképesség határáig tesztelje a humorérzéket.

Ezért kérem önöket, hogy, mind a felismert irodalmi utalásokat, mind egyéb észrevételeiket osszák meg velem, amely megosztást azzal jutalmazom, hogy többet ilyet nem írok!

(Interjú Ottakuki Vajnalajnen professzorral, a Jöncsöpingi Egyetem Hülyeségkutatási Intézetének professzorával)

Életrajz:

Ottakuki Vajnalajnen 1953-ban született az USA Coldwater nevű városában, Colorádóban, egy óvóhelyen (éppen légoltalmi gyakorlat volt). Az MIT-n diplomázott matematikából és fizikából, a hetvenes évek közepén. Kora fiatalságától lelkes tagja az antinukleáris és zöld mozgalmaknak. A nyolcvanas években fordul érdeklődése a társadalomtudományok felé, előbb szociológiával, később hülyeségkutatással foglalkozik. Több sikeres könyve jelent meg az elmúlt évtizedben. 2008-ban nagy feltűnést keltett a Hülyék világuralma című munkája, amelyben korunk társadalmi problémáit boncolgatja, a létező kapitalizmus maró szatíráján keresztül. Híres műve még a Max Yarróval közös munkája a: „Van-e értelmes élet a földön?”

A Professzor úr természetesen rendelkezik magyar kapcsolatokkal és „gyökerekkel”, 1981-ben majd egy évig hazánkban kutatott, jól beszél magyarul, azóta is rendszeresen jár hozzánk. A falleológia legnagyobb kritikusa. Sztohacsek Ede-díjas.

Jelenleg a Hatvanas Években él.

2009-ben Magyarországon volt a Hülyeségkutatási Világkongresszus, amelynek fő előadását ő tartotta Alsó-Dabason, a Fecske Panzióban.

Professzor úr! Mit gondol, miért Önt kérték fel a fő előadás megtartására, hiszen a hülyeségkutatásnak remek éve volt a tavalyi, elég csak a világgazdasági válságra gondolnunk, vagy a liberalizmus jövőjével kapcsolatos vitára?

Azt gondolom a vezetőség részéről ez egy többszörös gesztus volt. Egyrészt a hülyeségkutatás végső következtetéseként látszik kibontakozni fő állításom, a hülyék világuralma. Másrészt sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az aktuálpolitikába keveredtem és az engem és társaimat ért méltatlan bánásmód mindenkit felháborított.

Miért, mi történt?

Korábbi munkahelyemen aláírtam egy nyilatkozatot sokadmagammal, amely jogi értelemben rendkívül problémásnak nevezte azokat a törekvéseket, amelyek történelmi eseményekkel kapcsolatos véleményeket, állításokat büntetni rendelne.

Az egyetem liberális vezetése egy olyan gondolati ugróiskolát mutatott be ezután, ami szerint a Holokauszt tagadás büntethetőségének vitájában történő ellenző állásfoglalás egyúttal, a Holokauszt tagadása is. Drága nagybátyám mondta mindig, hogy vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi sikoltozva el kell futni, na és akkor sikoltozva el kell futni. Nekem is el kellett volna. Azt még elviseltem, habár ez valószínűleg opportunizmus volt részemről (egy gyönyörű kertre nézett a dolgozószobám), hogy a tanszékünket át akarták keresztelni Intelligencia Kutatási tanszéknek, de hogy nyilatkozatot kelljen aláírnom arról, hogy volt Holokauszt (Értik arról, hogy volt és nem arról, hogy nem tagadom!) azt már nem vette be a gyomrom. Később ezt a nyilatkozatot (mert sajnos sokan aláírták) bemutatták egy Holokauszt „relativizáló” történész bírósági tárgyalásán, mint „bizonyítékot” a következőkre: Volt Holokauszt, úgy volt, ahogy a vád állítja, minden rendes ember „tudja”, hogy volt és úgy volt, valamint minden rendes ember elítéli azokat, akik a korábbiak tudásában a leghalványabban is kételkednek.

Tényleg és Ön szerint volt Holokauszt?

Nem tudom, nem az én szakterületem. Én csak azt tudom, ki a hülye. Ez a vita szólásszabadságról szól, arról, hogy nem létezhetnek olyan állítások, amelyek igazságtartamára vonatkozóan nem tehetőek fel kérdések. Egyrészt még a nyilvánvalóan igaz állításokra vonatkozólag is tehető fel kérdés, másrészt a történelmi tények használata egy jelenidejű diskurzusban, ilyen értékterhelten sosem lehet tudományos. Abból, hogy helytelenítem az emberek bárminemű megkülönböztetését és a gyilkosságot, semmilyen következtetés nem adódik történelmi eseményekre vonatkozó hiteimre és tudásaimra.

Visszatérve a hülyeségkutatásra, kifejtené a laikusok számára is érthetően, mi is igazából az Ön fő állítása?

Mint azt Max Yarro-val közösen írt könyvünkben kifejtettük, bizonyos értelemben az az alapkérdés, hogy van-e értelmes élet az univerzumban egyáltalán?

Metafizikailag ez azt jelenti, hogy nem szükségképpen kizárható, hogy vannak olyan lények, akik képesek az értelem, legalábbis töredezett, definiálására, de maguk nem tesznek eleget ezen definíciók kikötéseinek.

Ez esetben meg kell vizsgálnunk azt, hogy az emberiség létében tapasztalható furcsaságok nem helyeznek bennünket ezen definíció hatálya alá.

Ezen vizsgálódás eredménye nálam az, hogy az ember nem értelmes lény, az egyes egyedek időlegesen, bizonyos problémák kezelésében képesek értelmes lényhez hasonlatosan viselkedni, de a csoportos viselkedések már szinte alig mutatnak értelmes viselkedési jegyeket.

Ez a felvetés új pszichológiai és szociológiai elméleteket kíván és különösen riasztó következményei vannak a politikában.

Az Önöket érő támadások jelentékeny része gondolom ennek a felvetésnek köszönhető.

Igen, a hülyeségkutatás mindig komoly támadásokat kap mikor a politikumot vizsgálja.

Ön az összeesküvés-elméletek neves kutatója is, kifejtené nekünk az ezzel kapcsolatos nézeteit röviden?

A hülyeségkutatás nyolcvanas évektől legnépszerűbb ága az összeesküvés-elméletek kutatása, melyek egységesítése, egy közös elméletbe rendezése, a hülyeségelmélet szent grálja, mint ahogy a fizikában a szuperhúr elmélet 10 és 26 dimenziós tereire vár a szétszórt alapelméletek egységesítése. A nagy egységesítő elméletre a hülyeségelméletben az LJV (Liberálbolsevista, Judeoplutokrata Világösszesküvés) és a TAKES (Titkos Amerikai Kormányügynökségek az Emberi Szabadságjogokért) néven ismert alapelméletek egyesítése vár. A hülyeségelmélet nagy egyesítő elméletét legújabban az EH betűszóval illetik (Egyhülyeség, Egy a Hülyeség, a Hülyeség egységesít).

(A Liberálbolsevista, Judeoplutokrata Világösszesküvést 1887-ben fedezte fel Cipi Izmael Párizsban, akinek csak akkor tűnt fel, hogy nem stimmel valami, amikor felfedezésének elfogadása után az Antiszemita Liga kizárta soraiból.)

Alapvetően az LJV lényege az, hogy nyilvánvaló legyen, hogy létezik, de mégis teljesen el legyünk bizonytalanodva a dolog tekintetében, mert annyi jónak tűnő érvet sorakoztatnak fel ellene.

További lényeges eleme, hogy egészen valószínűtlen személyeknek is szerepet kell játszaniuk benne, a Pápának például, valamint az elvált feleségednek.

Ez a két tény elégséges ahhoz, hogy az emberek tehetetlenek legyenek, mind a saját kis életükben, mind a közéletben, mert folyamatosan érik őket a konfúzus ingerek, minek következtében például másodszor is képesek megházasodni.

Én a legutóbbi időkig nem nagyon hittem az összeesküvés-elméletekben, teljesen megelégedtem azzal az teóriával, hogy az emberi hülyeség, valamint sokak azon hajlama, hogy mindent ellopjanak, ami nincs leszögezve, elégséges magyarázat arra, hogy mitől mennek ilyen remekül a dolgok.

De egyre inkább úgy érzem a káosznak van olyan fokozata, amit már szerveznie kell valamiféle egységes hatásnak.. Ez lehet esetleg a hülyeség, mint egységes hatóerő, vagy az egyes egyénekben lakozó speciális hülyeség, spontán, esetleg értelemtöredékek közreműködésével történő szerveződése.

Akkor ez most egy tudatos folyamat, egyes emberek tudatos tevékenysége, vagy tudat nélküli lények tevékenysége?

Nincsenek bizonyítékok az előbbire, ha csak az nem, hogy rendkívül komoly ellenállást tapasztalunk a társadalom vezetőiben annak az irányában, hogy kutathassuk a hülyeségáramlást a közigazgatásban, a médiában, vagy a politikában. De ez már újra egy összeesküvés-elmélet.

Merre van a kiút? Mit tehetünk a hülyeség ellen és mit tehetünk az összeesküvés ellen, ha létezik? És különösen mit tehetünk mi magyarok?

Jelenleg a tudománynak nincsenek értelmes válaszai ezekre a kérdésekre, én is randizom az elvált feleségemmel. De a hülyeség felismerhető és lehet tenni ellene.

A magyarok láthatólag különösen szenvednek a hülyeségtől, a sajátjuktól és másokétól egyaránt. De nehogy azt higgyék, hogy itt a legrosszabb a helyzet, a világon mindenütt elképesztő jeleit láthatjuk az emberi hülyeség jelenlétének.

Köszönöm az interjút Professzor úr.