A magyar köztársaság rendőrei súlyosan megvertek egy a személyazonosságát igazoló ellenzéki országgyűlési képviselőt.

A magyar köztársaság igazságszolgáltatása nem volt képes kideríteni az elkövetők személyazonosságát, sőt az elkövetőknek hallgatásukkal büntetlenséget biztosító rendőröket is futni hagyta.

A magyar köztársaság kormánya eltűrte, cinikus hallgatással támogatta, hogy a tett elkövetőinek semmi bántódása ne essen.

Sőt a kuncze gábor nevű kormánypárti politikus, országgyűlési képviselő, egyébként meg egy gazember, még ki is gúnyolta az áldozatot.

És ez csak egy volt a számtalan rendőri erőszak közül, amit ártatlan emberek ellen követett el a magyar rendőri állomány egy jelentős, de számbelileg a rendőrségen belül kicsiny kisebbséget elkövető része.

Akik közül szinte senkit nem büntettek meg.

Demokrácia?

Köztársaság?

Ugyan, mindnyájan tudjuk, nem az.

Bármelyik dél-amerikai diktatúrával kompatibilis ez a hatalomgyakorlási metódus.

Egyetlen kormánypárti politikus, holdudvarbeli „értelmiségi” nem vette a fáradságot, hogy bocsánatot kérjen és elismerje erkölcsi felelősségét.

És csak sorjáznak a vállalhatatlan bírósági ítéletek, ha pedig a törvényeknek és az erkölcsnek megfelelő ítéletek születnek, azonnal megpróbálják azokat politikai indíttatásúaknak, esetleg rasszistának beállítani.

De akárhogy is, egy normális demokráciában, nem fordulhat elő, hogy egy ellenzéki képviselő összeverői, akik rendőrök, megúszhatják.

Ki kell mondanunk, az mszp-szdsz nevű akármik által alkotott kormánytöbbség és a kormányuk helyesnek és természetesnek tekintette emberek és ellenzéki országgyűlési képviselők félelemkeltési céllal történő összeverését, meglövését.

Azt, hogy húzták a dolgot, meg hogy lapítottak, megértem, de, hogy a nyilvánvalóan hatósági sumákolás miatt ismeretlenül maradt tettesek miatt és az őket védő további rendőrök felmentésekor csendbe maradtak, az megbocsájthatatlan.

Demokraták ébresztő!