Miután feltápászkodtam a földről ahol fetrengtem az információ befogadása után, a síró- és a röhögőgörcs szétbogozhatatlan elegyében, felteszem a kérdést:

Az amerikaiaknak kiket is sikerült integrálniuk?

Az őslakókat a rezervátumba, a feketéket Hárlembe, a kínaiakat chinatown-ba, a zsidókat Hollywood-ba (hehe), a konzervatívokat a bibliaövezetbe, a buzikat San Francisco-ba, a political correctéket meg a mainstream sajtóba.

Elképesztő, hogy egy még kelet-európai mértékkel mérve is barbár állam primitív ideológiáját is be kell nyeldekelnünk azért, hogy bajnai elvtárs még egynéhány cuppanóst elhelyezhessen annak a hatodrangú amerikai tisztviselőnek a szebbik orcáján, akivel a water-closet előterében sikerült felülmúlhatatlanul fontos tárgyalásokat folytatnia. Az amerikai szakértők persze majd úgy március táján meg is jelennek a fasizálódó Magyarországon, hogy az ötezer dolláros napidíjjal összekötött szakmai program keretei között ne magyarázzák meg, hogy az integrációs sikereik melléktermékeként miért van az, hogy például a fekete férfiak olyan elképesztően felülreprezentáltak a börtönnépességben és a kivégzettek között (mert a számoknak most lusta voltam utánanézni és különben is elégedjetek meg azzal, hogy helyesen írtam az idegen szavakat).

Orbán Viktorban legalább volt annyi méltóság, hogy nem kért kínai szakértőket az átnevelőtáborok működtetésében oly tapasztalt kínai féltől és nem mesélte el, hogy ő adott Putyinnak tanácsokat arra vonatkozólag, hogyan is kell monolitikus tömegpártot szervezni a személyes hatalmunk bebetonozása végett. (Ez utóbbi vicc, ezt jeleznem kell a az alárendelő és mellérendelő mellékmondatokkal most ismerkedő, viszont antifasiszta felebarátaim számára).

Orbán Viktor potenciális miniszterelnök külpolitikai hosszútávfutása érthetően okoz rángógörcsöt az öt százalékért küzdő baloldali pártocskák holdudvarában. Miután belföldi legitimációjuk alig terjed túl a népszava szerkesztőségi értekezletein, de itt is már csak akkor van meg, ha azt az ATV stúdiójában tartják, külföldi patrónusokat keresnek. Lelkesen szervezik szili katalin vatikáni látogatását és az orális szex minden válfaját bevetve igyekeznek a Fideszt elítélő nyilatkozatokat kicsikarni az IMF befektetési guru hírében álló portásától azon EU-s parlamenti képviselőkig, akik szerint Helmut Kohl fasiszta volt és a heteroszexuális házasság maga a fertő.

Pedig Orbán ellenzéki vezetőként történő respektálása nemcsak a választási realitások elismerése, hanem annak a ténynek az elfogadása is, hogy a magyar baloldal nevén futó bagázs maximális EU-s és amerikai támogatással sem volt képes érdemleges teljesítményre. Ezen persze az sem változtatna, ha Orbán, vagy bajnai találkozna Obamával, vagy akárkivel, mert ez köztudomású, mintahogy az is az, hogy senkinek nem érdeke (rajtunk kívül) egy erős, önálló, érdekérvényesítő képességgel rendelkező Magyarország.

Csak annyit remélhetünk, hogy talán megtanulnának egy ilyennel együtt élni.

Láthatólag már próbálják szokni a gondolatot.

 

 

Címkék: kína amerika eu orbán viktor putyin obama bajnai romaintegráció 5 százalék

A bejegyzés trackback címe:

https://ennyiresenkinemlehethulye.blog.hu/api/trackback/id/tr861573195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Auris 2010.01.10. 19:38:28

Nagyon jól látod, sajnos kevés teret kaptak a médiában (Vajh miért?), az ilyen felhangok.

Jómagam nagyon veszélyesnek tartom a magyar romák problémáját az afro-amerikaiak helyzetével párhuzamba állítani. Azt az érzetet kelti, hogy a magyar többségi társadalom ugyanúgy "jóvátétellel" tartozik a romáknak, mint az amerikai a feketéknek.

Csak néhány alapvető érv amellett, hogy miért is torz a párhuzam:
1) Az amerikei néger lakosságot erőszakkal hurcolták el eredeti lakóhelyükről az amerikai kontinensre - a cigány lakosságot senki nem kényszerítette migrációra.

2) Az amerikai fehér lakosság több évtizeden át rabszolgasorban, mintegy vagyontárgyként kezelte őket, több milliónyit elpusztítva a rabszolgatartók kénye-kedve szerint - a romák sohasem voltak rabszolgáink.

3)A rabszolgaság megszüntetése után hosszú évtizedekig az egész fekete társadalom súlyos szegregációban élt (és nem holmi iskolai elkülönülés szintjén, csak egy pld: a buszon elkülönülten ültek,feketék hátul, de ha nem volt hely, akkor a feketének kötelező volt felállnia és átadnia a helyét a felszálló fehéreknek).

4.) Az egyenjogúságukért folytatott harcukban (amelynek során eljutottak arra a szintre, amit a magyar társadalom mindig és élből garantált a romák részére), igen súlyos atrocitásoknak voltak kitéve (gyilkosságok, gyújtogatások, rendőri erőszak, stb.)

És természetesen elismerem azt, hogy a magyar társadalom is elkövetett olyan dolgokat a cigányok ellen, amire nem lehet büszke (roma-holokauszt, vagy a közelmúlt cigánygyilkosságai), de ezek marginális jelenségek voltak (időben, térben korlátozottak) ahhoz a több évszázadon keresztül tartó emberi jogi nihillhez képest, amiben az amerikai társadalom tartotta a feketéket.

Emellett csak az én életemben rengeteg pénz és energia fordítását láttam a roma integrációra (más kérdés, hogy ezek hatékonysága milyenre sikerült), ami mutatja azt, hogy a magyar társadalom nyitott erre a kérdésre.

Az elmúlt két évtized szociális intézményrendszere és a polkorrekt beszéd által a cigányok saját felelőssége köré felépített tabu, valamint a felzárkóztatásra szánt pénzek értelmetlen elherdálása akadályozta leginkább a romák kitörését a nyomorból.

Az utolsó szög a két tábor közé felvert állásokba az, ha a cigányok több évszázadon keresztül adódó felzárkózási esélyeinek eljátszásáért egyértelműen és kizárólagosan a többségi társadalmat tesszük meg felelősnek - amerikai mintára.

Szóval az amerikai szakértők tapasztalatait azért nehéz elfogadni, mert egészen más kultúrális, történelmi, politikai környezetben születtek. És jogos a szerző azon felvetése is, hogy még adaptálásuk szükségességét sem támasztják alá egyértelműen az elért eredményeik.
süti beállítások módosítása