Miután feltápászkodtam a földről ahol fetrengtem az információ befogadása után, a síró- és a röhögőgörcs szétbogozhatatlan elegyében, felteszem a kérdést:

Az amerikaiaknak kiket is sikerült integrálniuk?

Az őslakókat a rezervátumba, a feketéket Hárlembe, a kínaiakat chinatown-ba, a zsidókat Hollywood-ba (hehe), a konzervatívokat a bibliaövezetbe, a buzikat San Francisco-ba, a political correctéket meg a mainstream sajtóba.

Elképesztő, hogy egy még kelet-európai mértékkel mérve is barbár állam primitív ideológiáját is be kell nyeldekelnünk azért, hogy bajnai elvtárs még egynéhány cuppanóst elhelyezhessen annak a hatodrangú amerikai tisztviselőnek a szebbik orcáján, akivel a water-closet előterében sikerült felülmúlhatatlanul fontos tárgyalásokat folytatnia. Az amerikai szakértők persze majd úgy március táján meg is jelennek a fasizálódó Magyarországon, hogy az ötezer dolláros napidíjjal összekötött szakmai program keretei között ne magyarázzák meg, hogy az integrációs sikereik melléktermékeként miért van az, hogy például a fekete férfiak olyan elképesztően felülreprezentáltak a börtönnépességben és a kivégzettek között (mert a számoknak most lusta voltam utánanézni és különben is elégedjetek meg azzal, hogy helyesen írtam az idegen szavakat).

Orbán Viktorban legalább volt annyi méltóság, hogy nem kért kínai szakértőket az átnevelőtáborok működtetésében oly tapasztalt kínai féltől és nem mesélte el, hogy ő adott Putyinnak tanácsokat arra vonatkozólag, hogyan is kell monolitikus tömegpártot szervezni a személyes hatalmunk bebetonozása végett. (Ez utóbbi vicc, ezt jeleznem kell a az alárendelő és mellérendelő mellékmondatokkal most ismerkedő, viszont antifasiszta felebarátaim számára).

Orbán Viktor potenciális miniszterelnök külpolitikai hosszútávfutása érthetően okoz rángógörcsöt az öt százalékért küzdő baloldali pártocskák holdudvarában. Miután belföldi legitimációjuk alig terjed túl a népszava szerkesztőségi értekezletein, de itt is már csak akkor van meg, ha azt az ATV stúdiójában tartják, külföldi patrónusokat keresnek. Lelkesen szervezik szili katalin vatikáni látogatását és az orális szex minden válfaját bevetve igyekeznek a Fideszt elítélő nyilatkozatokat kicsikarni az IMF befektetési guru hírében álló portásától azon EU-s parlamenti képviselőkig, akik szerint Helmut Kohl fasiszta volt és a heteroszexuális házasság maga a fertő.

Pedig Orbán ellenzéki vezetőként történő respektálása nemcsak a választási realitások elismerése, hanem annak a ténynek az elfogadása is, hogy a magyar baloldal nevén futó bagázs maximális EU-s és amerikai támogatással sem volt képes érdemleges teljesítményre. Ezen persze az sem változtatna, ha Orbán, vagy bajnai találkozna Obamával, vagy akárkivel, mert ez köztudomású, mintahogy az is az, hogy senkinek nem érdeke (rajtunk kívül) egy erős, önálló, érdekérvényesítő képességgel rendelkező Magyarország.

Csak annyit remélhetünk, hogy talán megtanulnának egy ilyennel együtt élni.

Láthatólag már próbálják szokni a gondolatot.