Tollahagyott madár párzik kalappal
Ibolyás rejtekén
Kék a zöldön, vagy zöld a kéken
Magzatjuk vajon milyen lészen?
E blog olvasói bizonyára gyanítják, hogy e költőtől nem idegen az abszurd. Ebből következőleg rendesen meg vagyok sértődve a valóságra, ha az fittyet hányva a modern művészetre, olyan képződmények előtüremkedését segíti elő, mint az a duett, amit ibolyka és lajos ad elő, olyan később nevesítendő vendégművészekkel, mint a Kinek a nagymamája nyerte a legnagyobb állami tendert? verseny győztese például.
Nem ég ezeknek a pofájuk? Persze, hiszen azért vannak még itt, mert sosem haboztak mást mondani, mint korábban, ha azzal szavazatokat remélhettek.
De a reménybeli szavazóik még izgalmasabbak. Az elmúlt ég legszebb politikai pillanata volt, amikor a most kalapra szálló madarak beleálltak a földbe az EP választásokon. Egy emberként ünnepelt mindenki, aki nem rokon, hogy ezeket a rohadékokat végre elvitte az ördög. És most ibolyka, akit már eddig is nagyon szerettünk, visszacsempészi Valdemort nagyúr arctalan halálfalóit a magyar politikába.
Milyen ember az, aki erre a vegyületre, a hülye és geci „liberálisok” és a pártjukat leszalámizó, minden erkölcsi szabályt megszegő kalandorok pöcegödörben erjesztett keverékére szavaz?
Ennél még az mszp és a fidesz is emberibb kreatúra!
Mindenki számára, aki még dédelget magában valamiféle fennkölt erkölcsi minimumot és nem arra gyúr, hogy a szavazata feltétlen kormányra segítsen, vagy kormányon tartson valakit, ott az LMP, amely kínálja azt az illúziót, amellyel egykor politizálni kezdtünk.
Az egy valódi alternatíva és ne feledd:
Azt nem ciki elmondani egy társaságban, hogy az LMP-re szavaztál, de azt igen, hogy az ibolyka-lajos kombót választottad egynéhány meg nem nevezett, állami megrendeléseken megmilliárdosodott, a kapitalizmust az állam kirablásával azonosító rablóvezérrel megspékelve.
Drukkoljunk, hogy elhálják ezt a házasságot és Istenbe vetve bizodalmunkat reméljük, hogy magtalan marad, mint ibolyka kalapján a csodálkozó szemű kitömött madár!
