Tegye fel a kacsóját az, aki az MTA Filozófiai Kutatóntézetének szellemi termékeinek szorgos figyelése útján és azok útmutatásai alapján szervezi életét. Na akik feltették, azoktól most megijedtem.
Én konkrétan úgy éltem boldog életemet, hogy tudtam volna róla, hogy az MTA-nak van Filozófiai Intézete és ez így is maradt volna, ha Tamás Gáspár Miklós egy esős délutánon nem neveződik ki ezen intézmény élére, valamikor a rendszerváltás után. Akkoriban TGM még a progresszív, európer liberális oldal lánglelkű világító oszlopa volt és így különösebben nem okozott lelki törést ez az információ (hisz akkor még én is oda identifikáltam magam, közvetlen a fasiszta korszakom előtt). Bizonyos okvetetlenkedő csávók, akik nem a társadalmi progresszió elkötelezettjei voltak nyilván, már akkor egy rendkívül kevéssé elegáns érveléssel jöttek elő, miszerint, ez mind igen tetszetős, de meg kéne tekinteni az illető úriember publikációs listáját, valamint más közismerten és elismerten filozófiával foglalkozó urak munkásságát, hogy elgondolkozzunk azon, vajh hogy is van ez.
TGM azóta megjárta az emberi elme által ki-, fel- és összetalált összes ideológiát, most éppen marxista, ha figyeltem, de a Filozófusok újra ugyanannak a kakinak a cipőjükről történő letakarításával vannak elfoglalva.
Az MTA elnöke ugyanis valamiféle rosszul értelmezett hatalommániából, kinevezett egy filozófiával foglalkozó embert az Intézet élére, az Akadémia belső táncrendjének betartásával, aki valamely okból nem nyerte meg azoknak, a szintén állítólag filozófiával foglalkozó hölgyeknek és uraknak a tetszését, akik miatt ezidáig fűtötték az Intézet szobáit.
Ezek a hölgyek és urak már a TGM-nek sem örülnének, két egyformán tanulságos okból, egyrészt mert TGM ha furákat is ír, azt megfontolásra érdemesen és kellemetes stílusban teszi, ami kihívások elé állítja azokat, akinek írásait a haverok is nehezen, másrészt manapság bizonyos körökben a szegények, elnyomottak, kisemmizettek, szolgasorba taszítottak sorsának felvetése, csak az szdsz-es „liberális” kánon szerint lehetséges és nem holmi marxista megfontolások alapján.
Ezek a tőről metszett „liberálisok” semmit sem szeretnek jobban, mint a versenyt, mélyebb erkölcsi élményeik akkor támadnak, ha a többes jelölés fasiszta gyakorlatának következményeként nem az ő emberük türemkedik a pozícióba, hanem Orbán Viktor bűzhödt lehelete valaki mást stafíroz ki a stallummal.
Az a verzió, hogy az ideológiai nepotizmussal átitatott közegükön kívül is lelhető filozófus, aki értelemszerűen más irányzatok, gondolkodásmódok képviselője és alkalmatos e jeles tisztség betöltésére, nem bukkan fel az egzisztenciális félelemmel átitatott tudatuk fűtetlen gőzfürdőjében.
Egyetlen mélyfilozófiai érvel bírnak előhuzakodni, miszerint: Az Orbánfarkas az elébb megette a férfiwécé előterében a Gyurit!
Az aránytévesztések kezelésére semmi sem alkalmasabb, mint egymás mellé állítani az egeret és az elefántot, majd külön átküldeni őket a hídon. Így az egér nem mondhatja: Hallod, hogyan dobogunk?
És az elefánt sem mondhatja, miután kievickélt a partra, hogy: Nem bírt el kettőnket ez a híd!
(Megjegyzem a példa, az példa és semmilyen formában nem tartalmaz személyes analógiákat a történet szereplőire nézvést.)
Az egyszerűség végett tessék összehasonlítani a két csávót!