A pécsi Köztársaság tér megújítása

(EKF PÉCS 2010)

Általában nem a kedvesség jele és jelen esetben nem is akar az lenni, amikor az ember egy félig elkészült közterület (park) „felújítás” kapcsán mondja el a véleményét.

Az EKF kapcsán Pécsett egy rakás közterületet megújítanak, ami örömteli esemény lenne bárhol a világon, leszámítva Kelet-Kannibálföldet, ahol az ilyesmin a kivégzésekhez használt fal újravakolását értenék, meg persze nálunk Pécsett, ahol az ilyesmit értik alatta.

A tér, szó ami szó, eredetileg sem volt szép. Fel soha nem újították, a parkgondozás mifelénk meg ismeretlen fogalom volt sokáig, a takarítással, szemétszedéssel együtt.

A tér magán viselte a szoc-reál minden baját, beleértve a bolsevik időkben állított emlékművet is, ami ha lenne kőből készült hányás, olyan lenne, mint egy hányás.

A tér déli oldalán egy iskola, valamit valami irodaépület található, miként az északkeleti csücskén is. Ezek bármelyik hatvanas években épült bányalakótelepen lehetnének és alapvetően mindegyik úgy néz ki, mint egy napon megrohasztott rakott káposzta kocka. Egyetlen igazi értéke egy csomó fa, amelyeket persze azonnal ki akartak vágni, amit persze tagadtak azonnal, amint kiderült, de a lakók tiltakozása kellett ahhoz, hogy végül hivatalosan se akarják.

A felújított teret Maginot francia mérnök tervezte, aki, mint annyian, nem bírt elszakadni a családi fő alkotástól és mind a koncepciót, mind a mondanivalót megpróbálta átmenteni jelen alkotásába.

Guderian tábornok szerint, aki megtekintette a védműveket, a Wehrmacht bizonyára eltekint Franciaország lerohanásától, ha a Köztársaság téren látható erődrendszeren keresztül kell áttörnie.

A képeken megfigyelhető a ravaszul elhelyezett tankcsapdák rendszere, a páncéltörő lövegek és a nehéztüzérség lőállásai, valamint a közlekedőfolyosók a lőszerszállítók, valamint a gyalogság számára.

A végül is meghagyott fák, pedig jól álcázzák a légitámadások elől a bunkereket.

Amikor Pécsre rászakadt az EKF balsorsa, fiatal és naiv építészek összehívtak valami tanácskozást arról, hogy milyen építészeti arculatot lenne érdemes adni a városnak e jeles alkalomból, mert jelenleg az nincs neki. Meghívták a Pécs Holding vezetőjét is, aki természetesen valamelyik sameszán keresztül képviseltette magát végül.

Az építészek elmondták elképzeléseiket, amelyek sok fű, fa és virág szerepelt.

Végül felállt a samesz és elmondta, ez mind nagyon szép, meg ilyesmi, beszélgessenek csak nyugodtan ilyesmiről, de végül úgy is az lesz, hogy mindent le fognak betonozni.

És senki nem mondhatja, hogy a betonozási igazgatóhelyettes nem szavatartó ember.

Biztosak csak egy dologban lehetünk. A Köztársaság téri vonal folyóméterenként biztos többe fáj nekünk, mint oly hasznosnak bizonyult elődje a francia adófizetőknek.