Legelőször is tisztáznunk kell, hogy miért is támogatják oly lelkesen és konokul, a jelenlegi magyar kormányt, magukat baloldalinak meghatározó értelmiségi emberek és csoportok.

Különösen fontos kérdés ez annak a fényében is, hogy ez a kormány, saját bevallása szerint is, alapvetően a piaci folyamatokkal kívánja kezelni a társadalom igényeit, alapvetően pénzügyi szempontok alapján.

Válaszjavaslatom a következő:

1)      Magyarországon 2008. január 1-én bevezették az eurót.

2)      A gazdasági növekedés 5% felett van.

3)      Az infláció 3% alatt van tartósan.

4)      Az államadósság jelentősen csökkent 2002-höz képest, az éves nemzeti termék 60%-a alá.

5)      Az adórendszer reformja (adócsökkentés) a szürkegazdaság jelentős csökkenéséhez vezetett, a háztartások és a vállalkozások általános adóterhelése jelentősen közelített az európai átlaghoz. Az adók számának csökkentése és egyszerűsítése mérsékelte az adminisztratív terheket.

6)      Az uniós pályázatok egyszerű, átlátható rendszere a magyar kis- és középvállalkozások számára garantálja azok gyors és egyszerű elérhetőségét.

7)      Az agráriumban sikerült megteremteni a családi gazdaságok és a nagyobb gazdasági egységek együttműködésnek hatékony hálózatát.

8)      A cigányság felzárkóztatását célzó programok eredményeképpen sikerült mérsékelni a gyarapodó magyar lakosság és a társadalmi, gazdasági változásokra lassabban reagáló cigányság közötti oktatási, képzettségi és munkaerőpiaci különbségeket.

9)      A családi adózás rendszere, már rövid távon is, növelte a magyar középosztály terheinek csökkentésével az ország reprodukciós képességeit.

10)  Az egészségügyi reform, a szakmai szervezetekkel egyetértésben, széleskörű társadalmi vita után, a parlamenti pártok konszenzusával valósult meg, a kérdés rendkívüli jelentőségére való tekintettel.

11)  A kormány az Európában szokásos árakon épített autópályákat.

12)  A kormány működésének első évében átszervezte a MÁV-ot és az új rendszer lendületet adott, mind a teherszállítási, mind a személyszállítási terület fejlődésének.

13)  A kormány olyan vidékfejlesztési stratégiát valósított meg, amely a források hatékony szétosztásával alkalmasnak bizonyult a magyar településszerkezetnek megfelelő helyi gazdasági struktúrák kialakítására.

14)  A kormány oktatási reformja alkalmazkodott a társadalmi változásokhoz, és a gyermeklétszám csökkenésével egyidejűleg, a folyamatosan növekvő számú speciális oktatási, nevelési igényű gyermek hatékony oktatása érdekében, kisebb létszámú oktatási csoportok kialakításával tartotta fenn az oktatás színvonalát.

15)  A kormány olyan gesztusokat tett az ellenzék felé, a hosszú távú, stratégiai döntések közös előkészítésének intézményesítésével, amely döntés hatásosan mérsékelte a magyar politikai rendszer azon jellegzetességét, hogy a győztes mindent visz.

16)  Magyarország korrupcióval való fertőzöttsége jelentősen csökkent. A korrupció gyanújába keveredő politikusok és köztisztviselők azonnal elveszítik a kormány és a közvélemény bizalmát és azonnal távoznak a közéletből.

17)  A nemzeti, nem kormányzati intézmények vezetőinek jelölése konszenzussal történt, a kormányzati gesztuspolitika jeleként (Köztársasági Elnök, Nemzeti Színház, Országgyűlési Biztosok, EU-s biztos, stb.)

18)  Általánosan működik a politikai felelősség, a politikai vezetők a közbizalmat érintő súlyos ügyek esetében önként távoznak.

Te jó ég, én tényleg nem is értem magam, miért nem támogatom ezt a kormányt?

De remélem kedves barátaim, ti elmagyarázzátok nekem, ugye?

Beletelt pár napba, amíg az agyam újra bootolt a hír vétele után, hogy Keller Lászlót, szeretett urunk a Pénzügyminisztérium államtitkárává emelte.

Mi van, a Kulcsár Attila nem vállalta?

Abban a tiszteletreméltó, kiélezett versenyben, amelyet politikusaink vívnak egymással abban a tárgyban, hogy melyik bukott nagyobbat a pályán és melyikről derült ki nyilvánvalóbban, hogy egy privatizációra előkészített, kiürített méhtelep őrének sem alkalmas, Keller László az az ember, akiről az első díjat elnevezték.

Az MSZP ezen ékköve vezette azt a közpénzügyinek nevezett államtitkárságot, amelynek szervezeti elveit és erkölcsi alapjait, a 45 utáni kerületi igazolóbizottságok, a III/III-as csoportfőnökség és Farkas Mihály közvetlen bűntársi körének viselkedési paneljeiből gyúrták össze.

Az kétségtelen tény, hogy több éves tevékenysége hozzájárult a metamatematika fejlődéséhez, az abszolút nulla fogalmának, alternatív, innovatív újradefiniálásával, az általa végzett hasznos munka mennyiségének felmutatásakor.

Azon különösebben nem csodálkozhatunk, hogy a fasiszta Orbán-Torgyán kormány rémtetteit kriminalizálni kívánták a hatalomra került demokratikus, progresszív, európer erők, azon némileg jobban, hogy Keller László a maga tökéletességében, egyetlen egy ítéletet sem volt képes produkálni, vádemelést sem nagyon.

Keller László annyit tudott elérni, hogy egy szerencsétlen családanyának elintézett két testüregi motozást, amiért rendesebb országokban az övét is megnézték volna egynehányszor. Azzal pedig, hogy az ügyet jogerősen elbukta és tönkretette valaki életét, valószínűleg Alsó-Kannibálföldet leszámítva mindenütt véget ért volna a karrierje.

A dolog különösen azért rejtélyes, mármint Keller kiáltó eredménytelensége, mert Fidesz szavazóként is baromi nehéz elhinnem, hogy ennyire nem volt mit kibuktatni. Az meg kétségtelenül a komoly lelki szegénységre, defektességre vall, hogy valakinek a testüregeiben kutakodtak az elveszettnek hitt közpénzek után. Én ott kerestem volna utoljára, habár ugye, ahány ház, annyi szokás.

A közismerten potens Medgyessy is megelégelte, hogy a sánta kutya hétszer körbefutja a Lacit, mire az megmarkolja azt a farkat, amelynek elérésére egyáltalán esélye van.

Sose felejtem el Keller arckifejezését, mikor ment fel egy megbeszélésre a képviselői irodaházba, a Megyó kirugattatása előtti hercehurca idején, amikor már megkapta a selyemzsinórt, de még ezt hitte, a fletó megtartja őt, ha támogatja.

A fletó becsületére legyen mondva, helyből azért még ő is feljebb tette a mércét, mint a Keller kolléga teljesítménye.

A magyar választóról meg mindent elmond, hogy ezt az embert visszaszavazták egyéniben a magyar parlamentbe, sőt még polgármestert is csináltak belőle.

A Törökbálintiak azért végül korrigálták a 2006-os tévedésüket és Keller az éltető hivatali apparátus és félmillás fizetés, valamint hivatali autó nélkül maradt.

Gondolom szegény fletó már nem igazán tud olyan emberrel szembemenni a folyosón, aki bármilyen megbízást elvállalna arra a kis időre és így kerülhetett látókörbe, a pénzügyek mestere, a közpénzek fenoménja, a törökbálinti hős.

Szégyen.

Ülünk néhány fasiszta barátommal a kávéházban és azon mélázunk, hogy például Pinochet Chiléjében üldözött baloldali értelmiségiek lennénk. Ugyanazért, amiért szeretett hazánkban megvetett fasiszta csőcselék vagyunk csupán, a társadalom kitaszított söpredéke, valahol a Magyar Gárda és a Fidesz között.

Valami baj lehet ezzel a fasizmus dologgal, mert terjed, mint azt Demszky úrtól is megtudhattuk legújabban. Vagy az a náciveszély, vagy a nyilasok? Egy hülyeség.

Szimpatikus fiatal házaspár a házunkból, hasonló korú gyerekekkel, vendégségben volt nálunk és habár az élet fontos dolgairól értekeztünk (Csabika szikra-parazsas kirobbantásos ágyúgépéről, valamint Julcsi első szerelméről), kénytelen kelletlen a reáliákat is érintenünk kellett, hiszen a jóléti rendszerváltás következtében mindkét háztartásnak jelentősen csökkent a nettója, hogy úgy mondjam.

A témáugrálós csacsogás során felmerült szeretett kormányunk egyik intézkedése, amelytől helyzetünk további javulását vélelmezhettük. Manapság nem udvarias valakinek a politikai elmeállapotát firtatni, mert könnyen lehet bunyó a vége, ha kiderül például, hogy a másik szexisnek találja Horváth Ágnes miniszter asszonyt. Ebből kifolyólag az utca lakói is titkolják egymás elől, ki mire gerjed, mert nehéz visszaköszönni annak, aki támogatólag szólal fel egy lakossági fórumon az eü reform mellett.

A vendég anyuka témára vonatkozó megjegyzése kellően semleges volt ahhoz, hogy nehogy kiderüljön, szokott-e tanulmányokat írni a Miniszterelnöki Hivatalnak. Nyílván ő is úgy állt a dologhoz, nem lenne helyes, ha gyermekeink nem játszhatnának egymással ezután, sőt nem küldhetnénk őket egymáshoz a továbbiakban.

Én nem bírtam azonban visszafogni magamat és kontextusba helyeztem a felmerült kérdést:

Tudod, mi fasiszták vagyunk…….—kezdéssel világossá téve, hogy tartunk itthon baseball ütőt.

A negyvenöt kilós, hosszú hajú bölcsészlány, a hetedik hónapban, harmadik gyermekét várva elmosolyodott és megjegyezte:

Olyan jó ezt hallani!—Összenevettünk és azt hiszem némileg a fasiszta szó jelentését is módosítottuk, hiszen nem tartozunk a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemei közé, akik nyílt, terrorista diktatúrát valósítanak meg, amelyet a vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása és a faji gyűlölet szítása jellemez.

Fasiszták vagyunk tehát.

Vagy a szocializmust sírjuk vissza.

Vagy csak nem szeretjük azt a világot, amit a kormány épít.

Tárgy: (Társadalmi) szerződés felmondása

Kedves, Kedves választópolgár!

A Köztársaság Kormánya, amelyet az SZDSZ és MSZP az Ön feltétlen elégedettségére működtet, örömmel tájékoztatja a következőkről:

A kapitalizmus építése, a demokrácia fejlesztése, az európai uniós jogharmonizáció olyan stádiumba jutott, hogy az állampolgárok és az állam közötti kapcsolatok egyszerűsítése érdekében, mint azt már a kampányban is megfogalmaztuk (adócsökkentés kormánya), privatizáltuk az egészségügyi ellátást, a közrend fenntartását, valamint az adószedést.

Ennek keretében az Önnel eddig fennálló, az alkotmányban megemlített, jogokra vonatkozó rész felmondásra kerül.

Örömmel közölhetjük Önnel, hogy a közbeszerzési tendereken sikerült a legjobb ajánlatokat adó, nagy tapasztalattal rendelkező cégeket kiválasztani, továbbá biztonsági elemként, az Ön érdekében kizárólag, a szolgáltatást végző cégekben kisebbségi 49%-os tulajdont birtokolnak a kabinet és a frakció közeli rokonai és üzletfelei, akikben mi maradéktalanul megbízunk.

Az egészségügyi ellátásért a továbbiakban az Auschwitz-Birkenau-i tábor üzemeltetésében nagy gyakorlatot szerzett Mengele és Humanitás közérzetjavító szolgáltató Kft felel majd (Észak-Koreai székhellyel).

Forradalmi újításként, csak addig kell fizetnie az egészségbiztosítási járulékot amíg Ön egészséges.

Amint Ön megbetegszik, attól kezdve már az egészségügyi ellátásért kell fizetni, amelynek költségeit a világszínvonalú amerikai egészségbiztosítási sztenderdek alapján határoztuk meg.

Az ellátás színvonalát pedig új beruházásokkal emeljük, például a kalocsai ispotálymúzeum újra fogad betegeket és Mária Terézia haladó ispotálytörvénye  szerint kerülnek a minimumfeltételek meghatározásra (némi korlátozással, mert jelentősen csökkentené a hatékonyságot, ha csak egy beteg feküdne egy ágyban).

Továbbá örömmel közölhetjük Önnel, hogy a közrend fenntartására kiírt közbeszerzési eljárást a Kelet-Kannibálföldi Felszabadítási Front nyerte (pontosabban nagytekintélyű vezetőjének Umbuki Popongának az offshore cége).

A KeKaFeF csodás eredményeket ért el Nyugat-Kannibálföldön, az ottani közrend és közbiztonság fenntartásában, az ottani lakosság ellen elkövetett bűncselekmények alig egy év alatt a nullára csökkentek.

Csak statisztikai érdekesség, hogy az említett évben, különösen az emberevési esetek számában, hirtelen emelkedés volt megfigyelhető 1 eset/1 lakos/ 1 év (olvasd: egy lakosra, egy elfogyasztás jutott egy évben), de az adott év végére, az esetek számát hirtelen nullára tudták szorítani. A szervezet a területen fellépett élelem hiány miatt volt kénytelen terjeszkedni, de jó hír, hogy az alkalmazottaik élelmiszerszükségletét feltétlenül hazánkban fogják beszerezni.

Ahhoz, hogy előnyös szerződést köthessünk a kormány vállalta (ez az Alkotmányba is bekerül), hogy a lakosság megtanul a közrendvédelmi erőkkel történő hatékony kommunikáció érdekében popongiul.

Végül örömmel közölhetjük Önnel azt is, hogy sikerrel zárult az adószedés hatékonyabbá tételét szolgáló privatizációs aktus is. A tendert a corleonei székhellyel rendelkező Harács Bt nyerte el, amely előnyös ajánlatában vállalta, egy egység adó beszedésének költsége csupán két egység adónyi ráfordítást igényel majd a részünkről.

Ezek a grandiózus átszervezések természetesen, időlegesen, az állami adóbevételek növelését igénylik. Miután azonban mi az adócsökkentés kormánya vagyunk, ezt ígéreteink maximális betartásával, negatív adócsökkentés útján érjük el (tudják a kétszeres dagadás igent jelent). Ezt csak notórius hazudozó, fasiszta gazemberek nevezhetik adóemelésnek, kérjük, ne dőljön be nekik.

Néhány technikai részletkérdés még:

A Kormány új címe: Ciprus, Offshore Paradicsom tér 12/b III em. 11. ajtó ( Huanita néni elteszi nekünk a leveleket)

És végül egy fergeteges hír, amit a végére tartogattunk!!!!

Újra lesz magyar űrhajós!! Nem is egy!!

Én és Drága Feleségem, valamint gyermekeink leszünk az első Család az Űrben!!!

Bízom benne, hogy országépítő tetteink után, ezt a kis rekreációs kirándulást nem sajnálják tőlünk.

A projekthez szükséges adóbevételekkel kapcsolatos kérdéseikre örömmel válaszolnak a Harács Bt szakemberei, akik foglalás céljából hamarosan felkeresik Önt.

Balatonöszöd 2008-02-11

Gyurcsány Ferenc

Miniszterelnök

         Sk.

A magyarok molotovkoktéljaitól, ments meg Uram minket!

Nem szeretem a forradalmat, de ha ezen múlik megszeretem.

Valahol gyönyörű, hogy a magyarok, molotovkoktélokat dobálnak szocialista politikusok kertjeibe. Ha molotov elvtárs ezt megélhette volna!

De nem élte meg és így elég szar szoci országgyűlési képviselőnek lenni, így a tb privatizációja táján.

Két eset lehetséges:

1)      A koktélozást valamelyik titkosszolgálat szervezi a közbizonytalanság fenntartása végett, valamint a dolog arra is jó, hogy a népharagtól renitenskedő képviselőknek legyen mitől jobban félni. Szinte kár, hogy nem vagyok fogékony az összeesküvéselméletekre és szerintem az emberi hülyeség és a bírvágy elégséges magyarázat mindenre.

2)      A koktélozást néhány a mindennapokba belefáradt honfitársunk bonyolítja, akik tényleg az gondolják, hogy az ügyek puhább, megengedőbb intézése már nem vezet célra.

Ebben az utóbbi esetben tényleg mélyen el kell gondolkoznunk.

A mindennapi anyázástól ugyanis elég messze esik a képviselők udvarának flambírozása, igazából sokkal közelebb esik már a képviselők személyes, közvetlen flambírozásához.

Ez pedig kérem minőségi előrelépés.

Valakik veszik a fáradságot, hogy izzadságos munkával beizzítsák a koktélkeverőt, kiderítsék a képviselők lakcímét, terepszemlét tartsanak, megejtsék az éji szeánszot, úgy, hogy mindeközben ne bukjanak le. Nem semmi. Ez egy igen komoly feladat. És miután ez komoly feladat, ezért nem hal ki az emberiség, no meg azért, mert attól a népszerű gondolattól, hogy kitaposom valakinek a belét, örvendetesen hosszú út vezet eme késztetés beteljesítéséhez. Az emberek jelentékeny többségének a dolog kivitelezése közben (pl. kifele indulván a fáskamrába a nagyfejszéért) csak eszébe villan egyszer, hogy az ilyesmi nem igazán istenes cselekedet és mit is fog mondani gyónáskor a plébános úr, ha a dolog előkerül.

De most kerültek olyan emberek a sifonérból, akik hosszan elgondolkoztak azon, hogyan is lehet az ilyesmit kivitelezni úgy, hogy amerikai szerverekről üzengethessenek és kellően hülyének tűnjenek ahhoz, hogy a szélsőjobbos köcsög címke mögött lényegesen intellektuálisabb bűn bújhasson meg.

Ez nem indulati cselekvés ugyanis. Persze indulat lappang mögötte, de ezt az indulatot már teljesen intellektualizálták és hideg számítássá konvertálták.

Akik ezt teszik, tényleg teljesen bizonyosak benne, hogy a jelenlegi rezsim ellen a végső eszköz, a tevőleges erőszak az egyetlen követhető eljárás.

Ehhez az érzelmi és az intellektuális elkeseredés elképesztő mélysége szükséges, az, hogy a cselekvők semmiféle közösséget ne vállaljanak többé a hatalommal. A jelenség ráadásul statisztikai, a közhangulat végletes romlásában, a húsz éve elpolgárháborúsított magyar közéletben egyre több ember jut el oda, hogy  ő maga ugyan tevőlegesen nem venne részt ellenérdekelt polgártársai elrekkentésében, de teljesen megérti azokat, akik hozzálátnak a dologhoz.

És persze egyre gyakrabban találnak társra azok a bozótharcosok, akik a mellékhelységben lapozgatva a Lőfegyverek című magazin számait, egy jó kis forradalomról ábrándoznak.

Korábban két jólképzett titkos ügynök kellett ahhoz, hogy rávegyenek egy hungaristát egy kis tv ostromra, ma egy zabos középosztálybeli intellektuell simán rábeszéli a két titkos ügynököt arra, hogy együtt látogassanak el valamelyik tendergyőztes politkusgyerek apukájához egy kis autodaféra, lévén, hogy az ügynökök fizetése is legfeljebb féloldalnyi tanulmány ellenértékét fedezi.

      A magyar társadalom legnagyobb cselekvője, a politikai elit, pedig botoxos arccal hazudja 

      az arcunkba, hogy mi basztuk el, ha eléggé szerettük volna a Horn Gyulát, vagy a megyót, vagy elhinnénk a fletónak, hogy ő mindig igazat mond, akkor majd jobb lett volna egyszer.

Közben pedig naponta derül ki annyi svindli, amennyit az orbánbánya négy év alatt sem tudott összehozni, pedig őt se nagyon szerettük, a síkvidéki autópályákat négyszer drágábban építjük, mint a horvátok a hegyieket. A csatornaberuházást a szomszédban kompletten a rá kiadott közpénz 19%-áért csinálja a helyi vállalkozó, mert a többit elviszik a semmit nem csináló fővállalkozók és másfélszer több gyerek éhezik a jóléti rendszerváltás után, mint hat éve.

És tényleg azt hiszik ezek, hogy majd türtőztetjük magunkat? Na most ne jöjjön szembe egyik se.J

Iszonyú nagy bajban vagyunk barátaim.

Nálunk hagyomány, hogy mindig bujtatunk valakit a pincében (sorrendben/19-től/: Dezső bácsit a liberális újságírót a Lenin fiúk elöl, Jenő bácsit a kommünbe keveredett tanárembert Prónay Pali bácsiék elől, Manó bácsit a fűszerest a munkaszolgálat elöl, Manó bácsi családját a nyilasok elől, Manó bácsi lányait a Vörös Hadsereg elöl, Dezső bácsit, mert a honvédlő harcra buzdító cikkeket írt, a Katonapolitikai Osztály emberei elöl, Manó bácsit feketézés miatt szintén a Kat-Pol elől, Sándor bácsit a Magyar Közösség ügye miatt az ÁVH elől, Matild nénit a kitelepítés elöl,  Jenő bácsit a koncepciós perek elöl, Jenő bácsit a forradalmárok elől, Dezső bácsit a pufajkások elől, Géza bácsit a tsz szervezés elöl, valamint Ernő bácsit egy-egy dühös férj elől két ízben).

Üzenem mindenkinek akit illet, hogy a pincénk (kitűnő szellőzés, remek saját vörösbor) újra megnyitotta a kapuit. De van változás emberek! Nem bocsátok meg többé azoknak akik az aktuális hülyeséget támogatták és éjszaka kapálni kell a kertben.

Előkészület népirtásra

A Szabó János nevű csákó, akire egyébként rohadtul nem emlékszik senki, mondott valahol valamit, amit pontosan persze nem idéz senki, és amit én sem fogok elolvasni, mert a tények csak zavarnának. Az ürge ráadásul még MDF-es is, ami valljuk meg, egyéb mentális diszfunkciókat is valószínűsít.

Ha kishazánkban körbemegyünk igen komoly kereső tevékenységet kell folytatnunk ahhoz, hogy olyan „többségi” polgárt találjunk, beleértve az mszpéseket is, akinek nincs tele a töke a cigányokkal. Továbbá sokkal inkább azzal a néhány száz magát „liberálisnak” nevező idiótával, akik azzal hergelik a leszúrt, megvert, kirabolt, megalázott lakosságot, hogy kiállnak a bűnözők mellett, ha azok cigányok, (meg Tasnádi Péter mellett). Érdekes, hogy a bankárok mellett is kiállnak, meg a kormány mellett is, de a cigányok hótiszták ebben a történetben igazán, annyira, hogy romának nevezik őket a cigány szó negatív konnotációja miatt.

Az csak egy mellékes körülmény ez esetben, hogy olyan etnikai csoport, amelyet cigánynak nevezünk nincs.

Jó közelítéssel a cigányok gyűjtőnév négy etnikai csoportot takar, amelyek etnikailag és kulturálisan igen messze állnak egymástól. A cigány szó egy gyűjtőnév, amely inkább jelöl viselkedési formákat, stratégiákat, társadalmi helyzetet a tizenkilencedik század felfogásában gondolkodva, mint akár elnagyolt antropológiai azonosságot.

A kolompárok, a különböző eredetű beások, a magyar cigányok, nyelvükben, rasszjegyeikben is teljesen mások. Sötétebb a bőrük, ez az egy közös bennük, valamint a kolompárok és a beások között elképesztően magas a társadalmon kívül élők aránya.

Pont annyira etnocentristák, mint bárki más, de a beás-kolompár utálat mélységét megirigyelheti nemcsak bármelyik szalonrasszista, hanem akármelyik virtigli bőrfejű is.

Ezen szerencsétlenek legnagyobb baja az (természetesen statisztikailag tekintve a dologra, mert nem jelentéktelen részük már asszimilálódott és méltatlanul szenved megalapozott előítéleteinktől), hogy pont annyira utálnak dolgozni, mint bárki más, viszont az ő köreikben ez sokkal kevésbé ciki és így tényleg megtehetik, hogy nem.

És miután a hülye állam, tényleg minden komolyabb ellenszolgáltatás nélkül, eltartja őket, „élnek, mint hal a vízben és basznak mint a nyulak”. Kultúrájuk, társadalmuk, miként a miénk magyaroké is, teljesen széthullott, gyermekeik mindenféle minta nélkül vegetáló családokban nőnek fel. Egyedül a létező kapitalizmus üzenete jut el hozzájuk: Vedd el, ami kell (tanácsos a gyengékkel próbálkozni)!!

A liberalizmus megcsúfolásaként, a már említett libsi idióták pedig mindent megtesznek azért, hogy a cigányoknak ne kelljen semmit tenni magukért, személyes felelőséget ne viseljenek sorsukért.

A felzárkoztató programokat úgy tervezik meg, hogy a pesti értelmiségiek elvihessék a pénzek nagyrészét, szétverik az általános iskolai oktatást, a tanárokat pedig odadobják a deviáns szülők erőszakosságának.

Ha emlékeznek még a fasiszta Orbán-kormány azon rémtettére, hogy bizonyos juttatásokat csak akkor lehetett megkapni, ha a gyermekek  rendesen jártak iskolába és rémlik, hogy micsoda acsarkodás követte, akkor tudják miről beszélek.

Több százezer olyan gyermek nő fel mostanság, aki nem találkozik a kötelezettség fogalmával, de azt naponta az arcába üvöltik, hogy joga az van mindenre.

Az etnocentrizmus, a xenofóbia, meg az előítéletesség már csak ilyen, hogyha az embert rendszeresen sötét bőrű emberek rabolják ki, valahogy elkezdi utálni őket.

Mindent elmond erről az, hogy a gyerek miatt, akit majdnem megöltek egy néhány ezer forintos vacakért, senki nem kiált az égre. Míg gyilkosának emberi jogaiért Brüsszelig szállt az ének, addig az áldozat miután kifizette a vizitdíjat, örülhet, hogy nem kerül az áldott gyermeknek okozott lelki sérelem miatt börtönbe, hiszen ha odaadta volna a tulajdonát, a másik nem kényszerült volna szúrni és nem kellett volna félelmet átélnie az üldöztetések miatt.

Nem is akarok arra gondolni, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk az agyonvert fiú családja is az olaszliszkai modellt választaná?

Az ország politikai elitje mindent megtesz azért, hogy a lakosság érezze, nem védheti meg magát.

A félelem pedig nagy úr, a gyűlölet egyre magasabbra csap és szépen csöndben nőnek- növögetnek a félkatonai szervezetek. Akiket persze nem szeretünk, mert valahogy érezzük, hogy jól megvoltunk nélkülük, de ne legyenek illúzióink, megszeretjük mi a bőrfejűeket is, ha arról van szó.

De a régi jelszavak még megmenthetnek minket:

Jogegyenlőséget!

A jogok a kötelezettségek teljesítéséből fakadjanak!

A rendőrség védje meg a becsületes polgárokat!

Betartható, életszerű törvényeket!

És végre büntessék a lopást kétszáz milla fölött is!

A valóság fájó hiánya, hazugságáradat, „dezinformáció”

Tegnap este az m1-en egy Juszt László nevű (pénzoldali) bérújságíró a „közszolgálati” műsorában a disznófejű nagyúrral beszélgetett. A méretes csávó (nem tudom kicsoda és nem is méltatom rá, hogy megtudjam) arról értekezett, hogy Kínában jártában örömmel tapasztalta, hogy ott sincs általános társadalombiztosítás (oldja meg mindenki, ahogy tudja), továbbá a többszöröse a vizitdíj, mint nálunk. Az előbbi tényanyag olyan kontextusban került bemutatásra, hogy a kínaiak aztán tudják mitől döglik a légy és a világ vezető demokráciájának, valamint az emberi jogok eme zászló vivőjének tapasztalatai marhára relevánsak ám nálunk is.

Nem tartozom a kádárrendszer rajongói közé, de még ott is az íratlan szabályok része volt a hatvanas évektől, hogy tömeggyilkos diktatúrák embertelen módszereinek, valamint nyilvánvaló baromságainak ideológiai alapú szeretgetése nem illendő.

De, hogy egy európai demokráciában, a köztévében, valami rohadék a kormány propaganda támogatása érdekében egy végletekig embertelen, az egyes emberekkel nem törődő, a világhatalomért az átlag kínai életét, életszínvonalát és egészségét feláldozó ótvar diktatúra primitívségét dicsőítse, hát az mindennek a teteje.

A dolog ideológiai bájosságáról nem is beszélve, hiszen a két komcsiból lett szélső liberális pöcsfej egy komcsi diktatúra liberálisnak is mondható szimpla pénzmegtakarítási logikáját ajánlgatta annak majdani áldozatainak, a magyar átlagembernek.

Orbán Viktor nem sok olyan dolgot mondott, amire emlékszem, de valamikor tán 91-ben kifejtette, hogy neki komoly meglepetés volt az, hogy az akkori kormánykoalíció nemcsak mondja ideológiai baromságait, hanem azokat komolyan is gondolja.

Nem tudom melyik a nagyobb gáz, hogy ezek a barmok hazudnak szimplán és csak meg akarják fújni Mari néni gyógyszerpénzét, vagy tényleg ennyire hülyék.

Amilyen barom vagyok, én elolvastam az új törvényt. Érteni nem értem, mert a gyakorlat által majdan felszínre hozandó hibák 1%-át sem látom, de az világosan látszik milyen zsebek felé megy majd a pénzünk.

Csak olyannal vitatkozom, aki paragrafus, bekezdés, keresztösszefüggés szintjén hivatkozik, valamint megmondja, hogy hol lesz a verseny a rendszerben.

Szerintem a következő lesz: Az önkormányzati tulajdonú kórházakat csődbe viszik a kartelező biztosítók (aki azt hiszi, hogy a több pénztár, nem több biztosítót jelent az hülye), majd olcsón megszerzik őket. Aztán megemelik az ellátási díjakat és szarnak kezelni a szegényeket. Az állam meg szegénykórházakban borogatással kezelteti a kiszorultakat.

New Hampshire mindig kaland és meglepetés. A tegnapi demokrata előválasztás gyönyörű példája annak, hogyan is alakul át a valóság fogalma.

Az iowai győzelme után Obamának jól láthatóan megindult a szekere, jól mérhető népszerűség növekedést mértek NH-ben is, sőt tíz pontos győzelmét valószínűsítették még a tegnapelőtti mérések is. Ha nincs a felfokozott várakozás ( Iowa, és a mérések túlzásai), elért eredménye szenzációsan jónak számítana, 2% hátránnyal Clinton mögött, aki hetekkel ezelőtt még 10-15 %-kal vezetett.

A trend tehát (hogy Obama megy fölfelé), nem tört meg, csak a túlzó várakozások miatt érezzük ezt. Ennek a helyzetnek a kezelésén méretik meg igazán Obama először. Ha most nem roggyan meg a támogatottsága, akkor végig versenyben maradhat.

A kérdés az miért hibáztak ekkorát a közvéleménykutatók?

Én nem hiszem, hogy Hillary kampánya a döntő ok. Sokkal inkább az, hogy a közvéleménykutatóknak először kell azzal a problémával szembesülniük, egy elnöki kampányban, hogy az embereknek szégyellni való előítéleteik lehetnek.

Egy „nigger” és egy „megcsalt nő” között kell választaniuk ugyanis.

Nem mintha Clinton női mivolta maga nem lenne komoly probléma önmagában. (Az kap egy virtuális Balaton szeletet tőlem, aki tudja helyből ki Geraldine Ferraro! Étcsikisat! A kereső nem ér.)

Amerikában a demokrata, vagy arra húzó szavazók körében nagyon nem illik az ilyesmit még csak gondolni sem, de a rasszizmus nagyon jelen van a lelkekben. Nem lehetetlen, hogy különösen a függetlenek között, sokan nem vallották be, de azért mozdultak másfelé, mert feketére, ha nem muszály, nem szavazunk. A demokrata táboron belül is lehet ilyen hatás, ami gyakorlatilag korrekten nem mérhető.

Ezek a kutatások 1000 fős mintákon készülnek általában, de az iszonyú rétegzettség és fragmentáltság miatt, bármennyire is jók a mintavételi módszerek, a pontosság  elég kétséges lehet, különösen a nem szokványos körülmények között.

Lehet, hogy újra fel kell tenni ezt az idióta kérdést: Érett Amerika egy nem fehér elnökre?

Az első kérdés, hogy van-e válság és milyen területeken van jelen leginkább?

Talán magától értetődőnek tűnik, hogy válság van, de jelentős elitcsoportok és értelmiségiek szerint csupán a hatalmát vesztett politikai jobboldal ágálása, valamint 98 és 2002 közötti  rossz kormányzás következtében van szükség kiigazításra és a társadalmi békétlenség mögött egy törpe kisebbség áll.

Ezen csoportok szerint az országban kialakult tulajdonviszonyok a lehető legideálisabbak, a piac a válasz minden állami diszfunkcióra és a magyar társadalom átalakulása, a középosztály szinte teljes eltűnése szükségszerű következménye a modernizációnak és a globalizációnak.

A felvetésekre adott alternatív válasz, miszerint a hivatkozott elitcsoportok és értelmiségiek közönséges rablók és/vagy teljesen hülyék, meg sem vitatható, automatikusan szélsőjobboldali őrjöngésnek minősül.

A fogalmak és a tények teljesen eltérő értelmezése lehetetlenné teszi a kommunikációt a két oldal között, még akkor is, ha egyáltalán valaki akarna is eszmét cserélni.

Azok a társadalmi csoportok, akik pedig valódi értelmes párbeszédet folytatnak egy használható elemzés elkészítése érdekében, teljes egészében kimaradnak a nyilvánosságból, következtetéseik visszhangtalanok maradnak. Nemcsak a hagyományos média, hanem az internet világa is üres, a problémák mélyebb elemzésére alkalmas közösségek kialakítására képtelen.

 A nemzet, az állam (mint „választott” politikai elit, mint hivatalnokszervezet, mint étosz), a gazdaság, az önkormányzatiság és társaik válsága egymást erősítő kettősként működik az értékek, a mindennapi élet válságával.

Mert a válság legmélyebb bugyrai a mindennapi életben találhatóak. Az emberi élet alapvető örömei tűntek el, sokkal fokozottabb ütemben, mint a kádárrendszerben.

Eltűnnek a falvak és az élelemtermelés számtalan változatos technikája (amelyek olyan biológiai gazdagságot rejtenek, ami a postglobalizált világban pótolhatatlan lesz), a városok a legocsmányabb utópista gettókká változnak, ahol közösségeiktől megfosztottan, egy zárt fogyasztói kultúrában kénytelen élni a társadalom nagy része.

A mindennapi élet a szalagmunka, a bevásárlóközpontok, a kereskedelmi tévék, valamint a fogyasztási hitelek törlesztésének világában zajlik, a kínaival versenyképes minimálbér által meghatározott keretekben.

A „verseny” szabályai olyanok, hogy a lakosság 90 %-a függetlenül a teljesítménytől és a benne található potenciáltól, bizonyosan a folyamatok vesztese lesz.

Azok, akik most vagyunk, nem leszünk többé, minden, amit szeretünk, elenyészik.

Vajon tehetünk valamit ellene?

Hát ezt is megéltük. Patai Józsefet csoportosan elkövetett garázdaság miatt őrizetbe vette a rendőrség. Első gondolatom az volt, hogy valamelyik szocialista politikus kampányfőnöke nyomott be szilveszter este az átlagnál jobban (mert ismerős volt a név). Aztán a hírecskébe olvasva felidéződött bennem az elmegyenge magyar média és a vakbuzgó baloldali értelmiség egyik legnagyobb égésének szórakoztató története.

Józsika, aki a maga józsikaságában helyből nagyobb volt, mint a Köztársasági Őrezred derékhada, harminckilós, szemüveges zeneiskolásnak lett beállítva, akit a konziba igyekezve támadott meg a négyes számú, Orbán Viktorról elnevezett skinhead hadosztály, a napi rendes pogrom keretében.

Az operett és a tömeghisztéria elemeiből összerakott, a görög sorstragédiák komorságában előadott: A rasszisták már a spájzban vannak címmel játszott mű sikerszériájának az vetett véget, hogy Józsikáról kiderült, kilencven kiló, többször volt dolga a rendőrséggel,

és hogy támadója maga is cigány. Pedig már az ENSZ csapatok behívása is felmerült, a fővárost nyilván megszállva tartó négyes számú, Orbán Viktorról elnevezett baseball-ütőkkel felszerelt skinhead hadosztály, valamint a Köteles Kövér Lászlóról elnevezett sorozatgyilkosokból regrutált rohamosztag kiűzetésére.

A felmerült „tények” következtében a dolog rasszista vonulata elveszett, a hisztériás rohamban földön fetrengő értelmiségiek feltápászkodtak, leporolták magukat, majd hazatértek, hogy rendes napi tevékenységüket folytassák, például, hogy antiszemita kódokat keressenek a Magyar Püspöki Kar körleveleiben.

A dolog a lovagiasság szabályai szerint lezárult, a sajtó kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy Orbán Viktor hibás mindenért, majd felszólították, hogy határolódjon el a skinheadektől.

Az viszont teljes homályban maradt, hogy a két csávó miért ment egymásra, vagy egyik a másikra, mert az a sztori, ami nyilvánosságra került, még egy kiscsoportos hajhuzogatás motivációjának is gyenge lett volna.

Pedig hát feleim nincs itt másról szó, mint a magyar közbeszéd ordas hazugságainak egyikéről, amelynek még érintése is tabu.

Olyan etnikai csoport ugyanis, amelyet cigánynak nevezünk nincs. Jó közelítéssel a cigányok gyűjtőnév négy etnikai csoportot takar, amelyek etnikailag és kulturálisan igen messze állnak egymástól. A cigány szó egy gyűjtőnév, amely inkább jelöl viselkedési formákat, stratégiákat, társadalmi helyzetet a tizenkilencedik század felfogásában gondolkodva, mint elnagyolt antropológiai azonosságot.

A kolompárok, a különböző eredetű beások, a magyar cigányok, nyelvükben, rasszjegyeikben is teljesen mások. Sötétebb a bőrük, ez az egy közös bennük, valamint a kolompárok és a beások között elképesztően magas a társadalmon kívül élők aránya. Pont annyira etnocentristák, mint bárki más, de a beás-kolompár utálat mélységét megirigyelheti nemcsak bármelyik szalonrasszista, hanem akármelyik virtigli bőrfejű, fajvédő is.

Na most ezeket a teljesen különböző népeket passzírozta egy szervezetbe a kisebbségi törvény.

Mortimer valószínűleg rasszizmusból, vagy személye ellentét okán nyársalta fel Józsikát, de ma Magyarországon csak a többségi nemzet tagjait lehet rasszizmussal vádolni. Sokszor joggal persze, de ha egy szimpla mészárlás valós indokait és hátterét sem lehet feltárni, pontosabban hazudni kell, illik róla, akkor nem tudom, miért csodálkozunk a helyzet teljes kezeletlenségén.

Nem tudom Józsika kivel csoportosult egy kis garázdaság megvalósítása végett, de ha ők egy etnikumhoz tartoznak, a viperával összevert áldozat meg egy másikhoz, akkor illene a rasszista motivációt is megvizsgálnia a nyomozóknak. Ha ez fogalmilag kizárt, mert a nyomozóknak ez tiltott, demokráciánk szánalmasabb, mint gondoljuk.

Hát ez egy messze vezető kérdés. Már az önmagában elég persze, hogy halványan, ha úgy esik rá a fény, kicsinyég emlékeztet Lendvai Ildikóra.

De ettől még? Ha szimplán férfisoviniszta lennék, az is elégséges magyarázat lehetne, de Merkelt kifejezetten kedvelem, sőt Margaret Teachernek kifejezett rajongója voltam (ifjonti hév oh), mint egyetlen férfinek az angol kormányban. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Teacher-nek köszönhetjük a következő anekdotát is:

Teacher férjét egyszer megkérdezte egy angol újságíró, hogy náluk otthon ki hordja a nadrágot. Teacher férje a következőt válaszolta:

Természetesen én, és én is vasalom.

Bil Clintont is kifejezetten kedveltem, már csak azért a felháborító tortúra miatt is, amit elszenvedni volt kénytelen az orális iroda szófordulat létrehozása következtében. Mint közismert, egy enyhén molett, ambíciózus zsidó csaj, nyilván a világbéke érdekében, feszültségoldásként leszopta az Egyesült Államok elnökét (nem is egyszer, hanem ismételten). E tény sajnos nem ad kapaszkodót arra, hogy Clintonné hogy áll az orális szexszel, de bizonyosan nem ebben a feszült világpolitikai helyzetben akarjuk kipróbálni, hogy a frusztrált, kielégítetlen boldogtalan férfiak után egy frusztrált, kielégítetlen, boldogtalan nő mit is kezdene az USA elnökeként a világgal.

Obama sokkal szimpatikusabb a számomra és ő az, aki vegyes származása következtében talán jobban megérti a kultúrák különbözőségének következményeit és kiutat mutat az amerikai belterjességből, ami eszkalálódó konfliktusokba vezeti a nyugati világot immár emberöltők óta.

Az egyetlen életképes elméletem a dologra vonatkozóan az, hogy nem a nőket, a női politikusokat utálom, hanem a baloldali, liberális politikusnőkat kívánom a fenébe.

Akkor viszont csak azt kell megválaszolni, hogy miért lel ki a hideg ettől a fajta nőnemű embertől.

A dolog, mint minden lelki defektus, a kamaszkorunkra vezethető vissza, amikor is botor módon azt hittem, hogy a baloldali politikai meggyőződés esetleg lazább szexuális hozzáállással és ennek megfelelően kitűnő szakmai ismeretekkel párosul. Az élet azonban összezúzta ezt az álmot. A libsi csajokat vagy nem lehetett megdumálni, vagy ha a valószínűtlenül komoly erőfeszítések után sikerült őket ágyba vinni kiderült, hogy a frigiditás különböző perverz változataiban szenvednek, amelyről leginkább Woody Allen örökbecsű mondata árulkodik: „Emlékszem, egyszer szeretkezésünk közben komoly érzékcsalódásban volt részem, azt hittem megmozdult.”

Ezek a szomorú és végleges csalódások taszítottak feltehetőleg a jobb oldal markába, habár az első traumák feldolgozását követő újabb kudarcok könnyen taszajthattak volna egy érzelemmentes, közös érdeklődésen alapuló (modern művészetek) házasságba is, de ettől a racionalizmusom visszariasztott. E helyett az életösztön és a szerencse új utakra vitt, és a homoszexuális kiteljesedés helyett a női nem azon része felé fordultam, akik nem akartak velem a férfisovinizmusról, a feminizmusról, a fasizmusról, valamint az osztályharcról beszélgetni, szex helyett.

Kiderült, hogy a családi értékekre fogékony, némelykor templomba járó, ösztönösen konzervatív csajok örvendetesen nagyobb arányban nélkülözik a szexuális gátlásokat, továbbá többet tudnak a szakmai trükkökről (meg a fogamzásgátlásról), mint progresszív társaik.

Sőt, rendkívül kellemes meglepetésemre, messzevezető, életigenlő fejlődést mutatnak az orális szex terén.

Amerikai barátaim! Szavazattok Obamára, vagy keressetek egy boldog nőt.

Hát én eddig azt hittem, hogy a Hiller egy latinos, baloldali értelmiségi, aki ez utóbbi tulajdonságának köszönhetően hülye, és ami érték volt benne azt megzabálta a politika.

Aztán hallottam, hogy az egészségügyi törvény körüli felhajtás keretében, valaki, akinek nyilván semmi köze a hálózathoz és nyilván ahhoz elég bátor, hogy belőjön egy miniszter házába, de annyira nem, hogy bármit el is találjon, halálos veszélybe sodorva Alföldi Róbert kinevezőjét. De persze nincs semmi baj, mert a család éppen hasalt a lövöldözéskor egy elgurult egyforintost keresve, ami még nagyon hiányzott a kulturális költségvetésből.

De ez mind semmi, mert amitől leállt a légzésem és az agyműködésem, az a felvétel, amin látható volt a miniszter háza.

Ilyen újgazdag szériaszemetet ritkán látni, még lakópark szinten sem, de a kerítés, meg a kocsibejáró, meg a „személybejáró”, meg a bejárati ajtó a házon, az egyenként egy tanulmány a haza szellemi romlásáról.

Ilyenben lakik ugyanis a Kelet-Dzsingiszkáni titkosszolgálati miniszter is, aki korábban piaci tolvaj, majd bérgyilkos volt, mielőtt az állami olajvállalat elnöki székéből a miniszteribe katapultált volna, egy jól sikerült lövöldözésbe fulladó kormányülés halálozási rátája következtében.

A jó kultuszminiszter egy szellemi kopasz és tetovált is (Haver vagy Feri, Jó volt Veled Ildi, A Jóléti rendszerváltás emlékére, stb.), akinek fukszai a „Szerelem napolaj” című sláger hangjait csilingelik, ha a kultúrlény felemelkedik a műbőrfotelből, a Mónika-show szünetében, a Norbi-féle chipszért indulva a márvány járólapon.

Istenem, és még Horn Gyula melegítőjén viccelődtünk annó.

Emberek, Magyarok, Hungaristák, Kultúrharcosok és Szocialista Realisták (Társutasok), meg Mari néni!!!

Miért, miért, miért?????

Nincs itt semmi szélsőjobboldali összeesküvés baloldali politikusok beszaratására, csupán elkámpicsorodott esztéták hegyezgetik lándzsáikat a közizlés helyreállítása érdekében.

Nem tudom a dolog drámaiságát eléggé hangsúlyozni, így marad a puszta tény:

Egy egér éhen halt a kamránkban. Ez nyilván a kormányzat tevékenységének következménye és nemsokára én és kis családom következünk.

Miután azonban én még a természettudományos tárgyak óraszámcsökkenése előtt jártam iskolába és Bilbauer Tanár Úr a legrenitensebb gyerekből is (Orsós Dezsőből és a párttitkár fiából) vigyázzülős, ódafigyelős mintagyereket faragott az első óra tizedik percére, gyanús volt nekem ez az éhenhalás. Rövid konzílium után megállapítást nyert, hogy az elhunyt nem egér (akik azért jobban bírják a gyűrődést), hanem cickány, akikre, rendkívül gyors anyagcseréjük következtében, a rövid éhezés is végzetes.

Ha a szokásos tanügyi reform áldozata lennék én is, nemtudásom teljes bizonyosságával vádolhatnám a kormányt az egérhalálért és az azon alapuló metafóráért, de miután kiderült, hogy a tehén nem lila, kénytelen vagyok a havazást és az egészségügyi reformot a kormány nyakába varrni.

Habár megjegyzendő, hogy egy olyan korban, amelyben a technika, a természettudomány határoz meg mindent, nem igazán tűnik logikusnak ezek alapozó tárgyainak iskolai gyöngítése. De megvan a válasz erre is, hiszen jól látható, hogy kormányunk tevékenységét inkább virtuális területeken képzeli el, jellegzetesen a kommunikáció világában, oda pedig Havas Henrik médiaiskolájából kikerülő, a Fókusz és az Aktív kemény világában edződött szakemberekre van szükség.

Egyébiránt hálásnak kell lennünk a kormánynak, hiszen szinte senki nem tett annyit a nemzeti egység megteremtéséért, mint jelenlegi vezetőink.

Olyan behomályosult baloldaliak, akik még a minimálbér Orbán-féle emelését is szélsőjobbos rémtettnek látták és láttatták, is arra a gondolatra jutottak, hogy a társadalombiztosítás tervezett átalakítása nem igazán baloldali cselekedet.

Holnap, 2007. december 17-én olyasmi történik meg majd, ami az elmúlt 17 év legfontosabb eseménye lesz. Megszűnik az MSZP ugyanis. Ha az MSZP frakció egy része dezertál és bármilyen módon megakadályozza a tébé szétverését és ellopását, új (valóban) baloldali párt megszületésére nyílik lehetőség, ami úgy kell az országnak, mint egy falat kenyér.

Ha a törvényt megszavazzák, az MSZP támogatottsága és társadalmi beágyazottsága kap halálos sebet, és csak azon kell majd izgulnunk, hogy a FIDESZ-en kívül másik párt is bekerüljön az új parlamentbe. Miután a Fidesz újabban egyszerre képviseli a politikai paletta összes értékét, ez nem lesz kezelhetetlen probléma a számára.

Remélem még karácsony estélye előtt pezsgőt bonthatunk Gyurcsány bukása feletti örömünkben és elkezdhetjük számolni a napokat a választásokig, addig Kiss Péter kormánya csak elvezeti az országot valahogy. 

Habár egy rohadt fasiszta állat vagyok, nem szeretem az akasztgatást, az utcai ribilliót.

Viszont egyre jobban félek attól, hogy majd olyan embereket kell majd rejtegetnem a pincémben, akiknek a pofán verését én is csak kivételes önuralmamnak köszönhetően tudom megállni.

Vak javasasszony agyátültetést végez, avagy

egészségügyi reform, avagy néhány politikus atomerőművet javít parlamenti eszközökkel

(Szösszenet)

 (A Kalkulus.hu felkérésére)

Az egészségügy bonyolult.

Nagyon bonyolult.

Egy száz ágyas kórház logisztikailag és nagyságrendileg egy megye oktatási struktúrájával azonos bonyolultságú rendszer.

Ahogy egy kémiatanár nem érti és nem látja át szükségszerűen a megyei oktatási koncepciót, úgy egy tüdőgyógyász sem látja át, hogy hogyan kell megszervezni a traumatológiai ügyeletet egy régióban. És a szívsebésznek kevés ismerete van arról, hogy a laboros orvos mindennapjai hogyan telnek.

A magyar egészségügyi rendszer egy fejlődés eredménye, amelyet nem egységes koncepciók, hanem egyedi döntések határoztak meg az elmúlt 100 évben. Az ország és a betegek idomultak a rendszerhez és a rendszer is idomult a betegekhez. A magyar egészségügyben tükröződik a magyar lélek, a korrupció, a protekció, a tekintélyelvűség, a nepotizmus és a szakmai szűklátókörűség.

Azonban ezidáig működött, ahogy egy élő szervezet is él, sok-sok baja ellenére. A 90 után bevezetett finanszírozási rendszer sem tudta tönkretenni, pedig az annyira idegen a magyar valóságtól, mintha a közlekedésben a balra tartást akarnánk bevezetni.

A „teljesítmény” alapú finanszírozás annyira eltorzította az adminisztrációs rendszert, hogy az már alternatív valóságként létezik, a teljesítmény és a pénz külön utakon jár.

Gyógyszercégek, diagnosztikai és egyéb vállalkozások települtek a kórházakra(ba) és  szivattyúzzák ki személyes kapcsolatokon keresztül, szakmai indokokkal körülbástyázva persze, a betegekre szánt pénzeket.

Tulajdonosi struktúra nem került kialakításra, mindegyik kormányzat csak a vagyon és piac elrablásának lehetőségét kívánta előkészíteni. Sok milliárdból készültek mindenféle magáncégek bevonásával az ellátásszervezési koncepciók évente, amelyek megvalósítása fel sem merült, hiszen senkinek nem volt ereje és mersze nekiállni a „Nagy Kórházrablásnak”.

A szakmailag életképes koncepciókat pedig még idejekorán lemészárolták, hiszen ha híre megy, hogy vannak egyszerű és hatékony megoldások is, még a végén valaki megcsinálja és az mínusz 100 milliárdokat jelent az erre települt elitnek.

A magánbiztosítók megjelenése a történetben több okból is abszurd:

Magyarország nagyon kicsi és szegény ahhoz, hogy bármiféle verseny, vagy piac kialakulhasson. (Egy száz fős községben nem élhet meg öt bolt.)

Az egészségügyi feladatok annyira komplexek és olyan jellegűek, hogy az irányítási és döntési feladatok jelentős részét (járványügy, prevenció, élelmiszerbiztonság, stb.), nem lehet országos szint alá szervezni.

A kormányzati irányítás pedig nagyon nehezen kompatíbilis biztosítási menedzsmentekkel.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a történetben a privatizáció után az önkormányzatok és a korházi vezetések is komoly tényezőkként fognak megjelenni, hiszen minden alapjuk meglesz a vevői és szolgáltatói érdekek képviseletére, ami ez idáig alapvetően az állam dolga volt. Nem lesz értelmezhető például az önkormányzatok ellátási kötelezettsége a továbbiakban.

Számtalan olyan egészségügyi feladat van, ami a lakosság érdeke, viszont keményen csökkenti a biztosítók bevételeit és nyereségét. A prevenció pl ilyen.

A biztosítók érdeke lesz továbbá, hogy keresleti piac alakuljon ki, hiszen akkor lehet felnyomni az árakat. A keresleti piac az jelen esetben, amikor egy szükséges és szakmailag igazolt vizsgálatot, kapacitáshiány miatt nem végeznek el vagy a kezelést nem kapod meg ugyanezért. A jelenlegi rendszerben a protekció mellett az orvosok szakmai alapon egyensúlyoztak a kapacitások szűkösségéből következő problémák között, az új időszak iránytűje a fizetőképesség lesz.

M-on gyenge az államnak a multinacionális érdekcsoportokkal szembeni érdekérvényesítő képessége. Ezt gondolom hozomra elhiszi nekem mindenki, de a dolog veszélyessége és mélysége köznapi ésszel felfoghatatlan. A multinacionális cégek hajlamosak arra, hogy problémás gyógyszereket, amerikai kifutásuk és a tömeges alkalmazás tapasztalatai után, függetlenül a megismert mellékhatások milyenségétől és mennyiségétől, pusztán anyagi okból lenyomják a periféria országainak torkán is. Nem érdekük rajtunk kipróbálni az új készítményeket, hiszen akkor kiderülhetnek a problémás pontok, hanem átfuttatják az amerikai piacon az ottani árakon és a gyengébb védelemmel rendelkező országokban vállalják a már letagadhatatlan rizikókat. Vagy fordítva is tehetik és rajtunk kísérleteznek, de mi mindenképpen megkapjuk a szükségtelen, és/vagy kiforratlan, és/vagy hatástalan készítményeket.

A nagy cégek érdeke az is, hogy olyan struktúra jöjjön létre, amely az adott szegmensek nyereségességének függvényében határozza meg a prioritásokat. Az orvostudományban, minden ellenkező híreszteléssel szemben, meglepően képlékeny az igazság és csak a buta laikus gondolja azt, hogy a szakmai kollégiumok etikailag és szakmailag intaktak.

Egy nem túl bonyolult szakmai paradigmaváltás átfutási ideje a tapasztalatok szerint 10-15 év, de ha valakinek van egy „jó gyógyszere”, egy kisebb ország szakmai közvéleményét megveheti egy-két év alatt. Na jó, agresszív információs és marketing kampánynak is lehet az ilyesmit nevezni, ha kormányzati kommunikációs szakember valaki.

Mindezek együtt azt fogják eredményezni, hogy ugyanabból, vagy több pénzből, kevesebb ember, lényegesen kevesebb ellátást fog kapni a piac ismert logikájának következtében.

Arról nem is beszélve, hogy ez az egész őrület nem illeszthető bele az „írott és íratlan” alkotmányunk kereteibe.

A december 17-én elfogadásra javasolt rendszer de jure és fe facto is a „Nagy Társadalmi Szerződés” felmondását jelenti. Mindennél jellemzőbb nem létező demokráciánkra, hogy a kormányzat ezt, minden gond nélkül megteheti. Arról van szó, hogy felforgatják az alapvető életviszonyokat egy olyan kérdésben, amiben a magyar embernek hagyományosan nincs meg a megfelelő jártassága.

Az egészségbiztosításról folytatott vita legszörnyűbb tapasztalata számomra az, hogy sem értelmiségi, sem szakértő nem bukkant fel olyan a kormányzati oldalon, akinek a véleményéből kiviláglott volna, hogy valódi ismeretek birtokában van. Amikor Pakson sikerült egy üzemzavart összehozni néhány éve, a művelt laikus ugyanezzel a döbbenettel figyelhette, hogy sem szakpolitikust, sem újságírót, sem értelmiségit nem lehetett találni, aki a leghalványabban is értette volna, mi is történik.

A megértés ebben az esetben is a beszélgetés, esetleg vita, leglényegesebb eleme, ennek következtében nem is volt valódi kommunikáció a felek között erről a témáról.

Az elmúlt hónapok vitáiból olyan alapvető szakmai elemek maradtak ki és olyan baromságok hangzottak el állandóan, amelyek azt mutatják ezt az egész társadalmi alrendszert nagyon kevesen értik igazán, mint ahogy azt sem sokan, hogy is működik egy atomreaktor.

Az a bátorság, ami ebben az ügyben jellemzi a kormányt, a békeidők legnagyobb társadalmi károkozásához fog vezetni, beleértve a téeszesítést és a nyakló nélküli privatizációt is.

Utóiratnak ideírok néhány témácskát (a teljesség legkisebb igénye nélkül) amibe bekavar az új rendszer, nem kicsit, nagyon:

Idősügy (geriátria), idősgondozás

Járványügy (tbc, AIDS)

Új (régi) járványos betegségek (újra) megjelenése pl. malária

Mentőszolgálat

Légi mentés

Védőnői rendszer

Háziorvosi rendszer

Sürgősségi centrumok (stroke pl., acut ellátások ahol nagyon számít az időfaktor)

Gyógyszerforgalmazás, patikarendszer

Gyógyszergyártás, gyógyszerkutatás, gyógyszer engedélyeztetés

Orvosi műszergyártás, javítás

Orvosi innováció (műszerfejlesztés, műtéti eljárások fejlesztése)

Orvosi, biológiai alapkutatás

Orvosetika

Betegjogok

Minőségbiztosítás

Szegényügy, hajléktalanság

Szűrési rendszerek

Születési rendellenességek megelőzése és kezelése

Tartós betegségek kezelése

Fogászat

Gyógyászati segédeszközök

Iskolaorvosi rendszer

Prevenció (Ez egymagában kb. 200-300 betegség esetében értelmezendő probléma)

Terhesgondozás

Mesterséges megtermékenyítés

Pszihiátriai ellátások

Neurózisok

Alkoholbetegek

Drog

Nemi betegségek

Táplálkozási betegségek

Hiánybetegségek

Rehabilitáció, utógondozás

Klímaváltozás egészségügyi következményeinek kezelése

Környezeti hatások felmérése

Különösen hátrányos helyzetű térségek lakosságának ellátása

Gyermekegészségügy

Kórházstruktúra

Orvosi egyetemek, klinikák működtetése

Orvosképzés, továbbképzés, szakvizsgarendszer

Egyéb egészségügyi szakképzések (nővérképzés, gyógytornászképzés, dietetikus képzés, szakaszisztensek, stb.)

Adatszolgáltatás (népesség egészségi állapotának nyomonkövetése)

Rendszerinformációk (az egészségügyi tevékenység dokumentálása)

És most csak azért hagyom abba, mert ennyi talán már mutatja a probléma súlyát.

Az új rendszert ezekhez mind, mind „finomhangolni” kellene.

És mindezt „Mihályi Péter és felesége” szintű kormányzati szakértőkkel.

Azt hiszem, nagy bajban vagyunk.

A fenti témacsoportok mindegyike összefügg mindegyik másikkal, egyenként több száz!!! ponton. Egy-egy témacsoportot, sokszor 20-30 különböző szakma fed le. Nem hiszem, hogy a miniszter képes lenne akár az összefüggések 0,01%-át felsorolni.

Ha komolyan vesszük egy ilyen komplex rendszer reformját, amely száz éves fejlődés alatt jön létre, elképzelhetjük, milyen összetettségű döntéselőkészítés szükséges a kereszthatások feltérképezéséhez.

Szakmai elvek, területi elvek, finanszírozási elvek, információszolgáltatási elvek, irányítási elvek, prioritások határozandók meg ahhoz, hogy egy biztosító, mint privatizőr, tudja mit vesz meg. Ha ezek az elvek nem ismertek, a vevő csak piacot vesz, jövendőbeli bevételt vesz és azt a lehetőséget, hogy megvegye a politikusok támogatását annak érdekében, hogy ő a lehető legjobban járjon.

Próbáltál már követelést behajtani egy biztosítón? Ha igen, akkor tudod milyen macerás lesz az a hat hónap, ha fáj a fogad.

De tegnap, amikor egy pillanatra megláttam az arcát a tévében hirtelen az a vágyam támadt, hogy a családi baltával rámenjek, megértettem, hogy valahogy le kell vezetnem a feszültséget.

Persze ez a gondolat több millió magyar ember egészséges gondolata mindaddig, amíg egy magányos harcos szembesülve azzal, hogy fájós fogával 400 nappal későbbre kapott időpontot a magánbiztosítónál, de maszekba egy fél átlagfizetésért, ugyanaz az orvos, ugyanabban a székben, ugyanazzal a cuccal, megvan vele tíz perc alatt, meg nem valósítja ezt a programot,  a minisztérium bejárati lépcsőin.

M-on mindenki ért a focihoz, a politikához és az egészségügyi reformhoz. Úgy vagyok ezzel, mint a népszabi tudományos mellékletével, élvezettel olvasom az új információkat azokban a tárgyakban amiről fogalmam sincs és kerülöm azokat ahol legalább elérem a művelt laikus szintjét, mert akkor rájönnék mennyire gagyi lehet az is amiről fogalmam sincs.

Az egészségügy bonyolult, nem kicsit, nagyon. Lényegesen bonyolultabb, mint bármelyik más társadalmi alrendszer. És ahogy a kémiatanár sem érti helyből az oktatási rendszert, úgy a ortopédus sem érti helyből azokat a premisszákat, amik meghatározzák, hány bőrgyógyász kell BAZ megyébe.

Jó pár évig volt a munkám része, hogy megmagyarázzam politikusoknak, hogy a városukban, megyéjükben található eü ellátó rendszert, egyáltalán milyen szempontok, mutatók alapján kell szemlélni, hogyha valami nem megy az mitől nem megy stb.. Egy idő után megértettem, hogy a politikusok közül szinte senki sem érti pl a következő fogalmakat: szolidalitási elv, volumenkorlát, HBCS, morbiditási adatok, prevenció, stb..
Egy tíz oldalas elterjesztésben simán volt 40 olyan kifejezés és több száz olyan hivatkozás, amiről azt sem tudta a tisztelt döntéshozó, hogy miben különbözik a pi mezontól.
Két dologban voltak biztosak 1) hogy ők értik 2) elég ha végén a táblázat alján nincs túl nagy negatívum a költségvetésben.
Láttam olyan nagyvárosi korházzal kapcsolatos anyagot (ami simán átment) ahol csupán annyit tettek a hiány elrejtésére, hogy szétbontották alpontokra és elosztották a táblázatban.
Az ogy-i képviselők pont ugyanezen a szinten vannak többségükben és a szakértői körük is határeset.
Az igazság bonyolult és tényleg reménytelen vele választást nyerni.
A magyar eü 100 éve szerves fejlődés útján jött létre (persze sok torzulással), de meglepően hatákonyan reagálta le a szakmai kihívásokat úgy, hogy közben 60 éve nem volt olyan minisztere, aki nem volt elmebeteg vagy értett volna a szakmához rendszer szinten. Az egyetlen szakember aki tényleg nem hagymázas lázálmokkal rendelkezezett a dologról furi módon a Rácz Jenő volt.
Ő viszont ismerte a politikai környezetet is és az Herkulest is elkedvetlenítette volna és hát esélye se lett volna akkor bármit átvinni. (Persze biztos ő is lopós.)
Az eü reformot a magyar társadalom rendszerváltás szintű válalkozásaként össztársadalmi támogatással lehetett volna végigvinni, ha minden párt vezetői megegyeznek, hogy senkit nem engednek lopni. De ez pont annyira valószínűtlen, mint az hogy Horváth Ágnes kedves.

Ha meg kell magyaráznom valakinek, hogy miért is nem kéne anyáznia az orvosokat a sok nyilvánosságra került igen gázos eset miatt, a következőket szoktam elmondani:

A megyei kórház ügyeletvezető traumatológusa, aki meg tudja menteni az életedet, amikor szombat este hazafele menet a színházból, szemből belétek száll négy betépett pöcsfej, akik a turhasurhányi dizsiből kilónyolcvannal suhannak a semmibe, hogy ott is belehányjanak a piszoárba, 15-20 évnyi tanuláson van túl. Szerzett két szakvizsgát és ezer ügyeleti éjszakát töltött távol a családjától ( a legendáktól és az SZDSZ reklámtól eltérően a nővérek nem könnyen kaphatóak és sajnos nem viselnek csipkés fehérneműt és harisnyakötőt a fehér köpeny alatt) és teszi mindezt olyan fizetésért, amit egy multinál az a marketing asszisztens kap (aki viszont csipkés fehérneműt visel) aki a kávé és tea készítés nehéz feladatáért felel pályája kezdetén.

Ha ezt a csávót nem védjük meg ötvenszer ennyi pénzért fog melcsizni egy olyan országban ahol ötven éve nem volt reform, viszont nem is fosztogatják a közös eü kasszát, sem a multik, sem az eü miniszterek feleségei, barátnői és egyéb kapcsolmányai. Ha a Kovács főorvos, meg a Szabó elmegy olyan tudás távozik, amit nem lehet az interneten a kereső kreatív használatával megszerezni, mintahogy hasonlóképpen nem látom tisztán Orsós Józsika írástanulási esélyeit mennyiben javítja a digitális tábla, ha a tanári kar színvonala egy maszopos taggyűlés színvonalán áll.

Minden kórházi osztály egy külön tudáskészlet, élő organizmus, amelynek magját meg kell menteni, mert különben nem reprodukálható többet. Majd megtudod, hogy milyen ez, ha a gyereked speciális betegségével foglalkozó doki osztálya megszűnik és a megyeszékhely helyett Bp-re kell vinned a gyereket, addig, amíg az a doki is el nem húz valahová, mert a döntéshozók szerint nyolcvan gyereknek nem érdemes fenntartani egy ellátási rendszert.

Egy kórháznak fix költségei vannak függetlenül attól, hogy hány beteg esik be az adott hónapban. A létrehozott (betegségekhez, beavatkozásokhoz rendelt pontértékkel operáló) gyakorlatilag véletlenszerű finanszírozási rendszer arra vezetett, hogy a hamisítási gyakorlat eltorzította, nemcsak a statisztikai adatképzést, hanem magát az orvosi gyakorlatot is, hiszen a pontrendszer az egyes esetekben köszönő viszonyban sem volt a valós költségekkel. Ma tényleg nem tudjuk már, hogy valójában mennyi lenne a valóban indokkal végzett császármetszés és mennyi a valóban problémás szülés. Ha az ember megnézi a neten (mindenki hozzáférhet), hogy milyen orvosi kalandjai voltak az elmúlt tíz évben rájöhet, egy alternatív valóságban élt korábban.

Mindezek következtében nagyon nehezen becsülhető a nemzet egészségügyi állapota.

Az OEP szakemberei folyamatosan tisztában vannak vele 17 éve, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy a helyzet radikálisan javuljon. Minden komoly kérdésre megvolt a válasz az eddig fennálló struktúra kezelhető átalakítása mentén.

Egyes egyedül az eü kasszát eddig is fosztogató érdekcsoportokkal szinte egybe eső politikai elitcsoportok teljes ellenérdekeltsége akadályozta meg egy szakmai koncepció érvényesülését.

Ma a szakadék a politikai elit rablói és a nemzeti érdek között van.

Ja kedveskéim! A magyar egészségügy még így is egy működő rendszer volt a jelenlegihez és sok sokkal drágább egyéb rendszerhez képest.

A jelenlegi koncepciót nem is minősítem, mert az megvitathatatlanul alacsony színvonalú. Ha nem a kormány terjeszti elő, hanem egy negyedéves, vadkonzervatív és liberális egyetemi hallgató áll elő vele, akkor jót kacagunk és megállapítjuk, hogy sokat melózott vele, de a valósághoz nincs köze.

De ezek ezt komolyan gondolják. Nem láttam még olyan kormányzati előterjesztést, ami ennél alaposabb indokot szolgáltatna a forradalomra. Én benne vagyok.

Draskovics Büntetésmérséklő Tibor, avagy a Pannon Puma ráugrott a gazdasági növekedésre és az szétnyomódott, valamint a 23 millió román munkavállaló akit ránk szabadított a kormány

Azt mindig is tudtuk, hogy szeretett törvényhozóinknak maga felé hajlik a keze és hajlamosak olyan törvényeket hozni, amelyeknek az a vége, hogy bizonyos jól körülhatárolható érdekcsoportok nagyon-nagyon jól járnak. Azt is tudtuk, hogy szeretett vezető kormányzati politikusaink hajlamosak érdeklődni szeretett barátaik, rokonaik, üzletfeleik dolgában egyéb hatóságoknál, hogy azokat emberségesebb ügyintézésre biztassák. A furi az, hogy ilyesmi bekerül az esti kertévés híradókba, mégha a hátsókokinkínai autóbusz baleset utáni helyre is.

Elvtársak! Hát ennyire fokozódik az osztályharc? Draskovics elvtárs jó elvtárs, hát, hogy derülhet róla ki ilyesmi? Igaz, nevezett olyan kis butus, hogy megbukott pénzügyminiszterként, mert nem volt képes pontosan összeadni a költségvetés főösszegeit és egy kicsit nagyobb lett a hiány. Ja nem kicsit, nagyon.

De elvtársak!

Így az a látszat, hogy lopósak vagyunk! Mi meg nem.

Ha visszajöttem a feketetengeri jacht kirándulásomról számolunk.

Ki az a cuslág?

Dózsa hdgy. hőstette

Avagy kis hazánkban minden így megy és nem másként

Dózsa hadnagy 1956-ban nem egyedül, hanem harmadmagával együtt tett tanúbizonyságot rendíthetetlen kommunista meggyőződéséről és a magyar dolgozók iránti megingathatatlan hűségéről.

Konkrétan Rétsági alezredessel és Rózsa zászlóssal együtt.

Ezek hárman, ama bizonyos emberpróbáló időkben az ÁVH kötelékében teljesítettek szolgálatot, igaz sorállományú, besorozott katonaként. Korábban említett tulajdonságaik, valamint példás szolgálatellátásuk következményeképpen bezupálhattak és őrmesterként hivatásosként védelmezhették tovább a népidemokratikus államrendet. Eme örvendetes eseménnyel egyidejűleg kaptak néhány nap eltávozást és Rétségi (akkor még) őrmester meghívta az újdonsült kollégákat a csillagok megünneplésére, ingadozó középparaszt édesapja pincéjébe, ahol a bor mellett némi feketevágásból származó húsneműre is számítani lehetett.

Október 22-én délután távoztak a laktanyából és a helyben és ilyenkor szokásos módon már, az utasellátó restiében, a belátóképességük maradékát is eltompították. A mozdonyvezetőt a náluk lévő (később komoly szerepet játszó) maroklőfegyverekkel a szőlőhegy mellett nyílt pályán megállították, majd miután lezuhantak a mozdony létrájáról, feltántorogtak a pincébe és folytatták a bachanáliát. A magyar ember ha iszik, akkor ezt komolyan csinálja, napokon keresztül sikerült magukat az alkoholmérgezés határán tartani. Ezalatt kitört a forradalom, a forradalom szervei megalakultak és konszolidálódtak. A szomszédos mezővárosban pedig november 3-án este elhatározták, hogy több teherautónyi élelmiszert küldenek a szűkölködő fővárosiaknak másnap reggel.

Reggel aztán a delíriumból ébredező Rózsa őrmesternek eszébe jutott (miután nyomta fektében az oldalát a magán felejtett oldalfegyver), hogy azzal ébreszti a cimboráit, hogy célbalövöldöz a présház és a műút közötti domb tetején álló kereszten lévő, életnagyságú, nyílván klerikális reakciós Krisztus szoborra. Hála az alapos kiképzésnek az első lövésre Rétsági és Dózsa azonnal talpra ugrott és néhány vaktában leadott lövés után szintén tűz alá vették az emberi szenvedés eme jelképét.

Az első lövés előtt másodpercekkel kanyarodott a dombocska túlsó oldalára az élelmiszert szállító négy teherautó, mintegy 15 fegyveres kísérővel együtt. Rózsa első lövései közül valamelyik, gellert kapva a kőkereszten, eltalálta az első teherautó szélvédőjét a sofőr és az utas között.

Mit csinál ilyenkor 15 középosztálybeli zömmel értelmiségi reakciós, aki katonai kiképzésben nem részesült és egy 5 perces gyorstalpalón tanulta meg a fegyvere kezelését? A válasz az, hogy az útmenti árokba veti magát és lövöldöz össze és vissza amíg a tölténye tart.

Dózsa őrmester és társai annyira súlyos állapotban voltak, hogy nem konstatálták azt, hogy tőlük száz méterre kisebb csata zaja hallható. Dózsa miután csalódottan tapasztalta, hogy az össztűz sem volt képes a vallási métely ezen szimbólumát a történelem süllyesztőjébe taszajtani, rohamra szánta el magát és artikulálatlan üvöltözés közben felrohant a dombtetőre, hogy megpróbálta ledönteni a keresztet. Felérvén a legmagasabb pontra annak rendje és módja szerint megkapaszkodott a keresztben, miközben vadul rázta a fegyverét és tovább üvöltözött. A kereszt csak néhány méterre volt az úttól, egy alig néhány méteres magasulaton, így a feltekintő ellenforradalmárok a felkelő nap ellenfényében láthatták az artikulálatlanul üvöltöző, fegyverét vadul rázó, eltorzult arcú ÁVH-ást. A kép bizonyára sokuk rémálmát testesítette meg a bolseómoszkovita rémről.  Dózsát egy-két másodpercen belül vállon találta egy jobb sorsra érdemes eltévedt lövedék, aki ennek következtében a kereszt alá hanyatlott és tovább üvöltött, most már bizonyára fájdalmában, de úgy, hogy a két kolléga alant egyből tudta, hogy baj van.

Lent a reakciósok úgy döntöttek, meghátrálnak a túlerő elől és felugrálva a teherautókra elpucoltak. Az első három jármű pest felé vette az irányt, míg az utolsó visszatért a városba és személyzete jelentette a városházán, hogy a szőlőhegyben ÁVH-sok vannak.

Rétsági és Rózsa nem minden alap nélkül arra gondolt, hogy ők találhatták el azt a hülyét, hiszen továbbra is szorgalmasan puffogtatták a maradék muníciót. Rétsági, akiből a ijedség emberi reakciókat hozott ki, felrohant a dombra és a vállán lehozta a már ájulóban lévő Dózsát. Dózsa az elmúlt időszakot delíriumban töltötte és mentális állapotát a lőtt seb sokkja és a fájdalom határozta meg. A halálközeli élményt teljessé tette a vallásos gyermekkor élményeit kommunista hevülettel megtagadó Dózsa számára, hogy a találat pillanatában a retinájába égett Krisztus szenvedő arca.

Istenem, Krisztusom Bocsáss meg nekem! Ismételgette folyamatosan.

Mondani sem kell, hogy ezek hárman nem igazán vették észre, hogy komoly ütközetet vívtak az ellenforradalmárokkal.

A Forradalmi Bizottmány vezetője rögvest fegyverbe szólította a hazafiakat és azok a szőlőhegyre mentükben, a város határában, a körülmények szerencsés összejátszása folytán össze is találkoztak a bevonuló Vörös Hadsereggel. A forradalmárok parancsnoka a város korábbi tanácselnöke és mégkorábbi polgármestere, figyelemreméltó leleménnyel (oroszul) üdvözölte a szovjet elvtársakat és közölte velük, hogy neki már sikerült kivernie a fasisztákat a városból és azok teherautókon épp az előbb pucoltak el. Megemlítette továbbá a komoly ütközet a szőlőhegynél, aholis megpróbálták bekeríteni a menekülő fasiszta csürhét, de azoknak sajnos sikerült kitörniük, de a kudarcot ellenpontozandó közölte: A szőlőhegyet szilárdan tartják a kommunisták. Ez utóbbi felé terelni a szovjet tisztek figyelmét azért volt fontos, mert a tapasztalt öreg veterán tudta, hogy a szőlőhegyen található készletek (különösen a bor és a pálinka) jelentős mértékben javíthatják a városka túlélési esélyeit, ha a szovjet elvtársak esetleg, a 45 tavaszi sikeres bevonulásuk reminiszcenciáján felbuzdulva meg szeretnék ismételni az akkori tatárjárást.

Mindeközben a ijedségtől kijózanodott Rétsági és Rózsa bevitték a sérült Dózsát a pincébe és úgy ahogy bekötözték, majd megpróbálták kitalálni, milyen nap van, mikor kellet volna visszamenniük az eltávról és mit fognak hazudni a lőtt sebről? Dózsa percről percre rosszabbul lett, mire végre megérkezett a Vörös Hadsereg és egy ezredes az új városparancsnok (a régi tanácselnök, a régebbi forradalmi bizottmányi elnök, a mégrégebbi polgármester) tolmácsolásában hosszan méltatta a hősiességüket (miközben egy orvos azért foglalkozott Dózsával is). Az ezredes külön kiemelte, hogy mekkora öldöklő csata lehetett itt, hiszen a domb tetején álló szobron számtalan golyónyom látható. Majd egy hirtelen fordulattal rátért arra, hogy szívesen megkóstolná, ő is és a katonái is, a helyi jellegzetességű italnemüket. Rétsági és Rózsa igyekezett okosan nézni

Beletelt  egy kis időbe amíg Dózsa vallási hevületét csillapítani tudták, csak a hadnagyi sarzsival járó illetménynövekedés volt képes újra  a materializmus rögös útjára terelni. 57-ben aztán Rétsági, Rózsa és Dózsa megkapták a maguk kitüntetéseit és jutalmát a következő logika szerint:

Dózsát előléptették hadnaggyá, hiszen rohamot vezetett és megsérült.

Rétságit előléptették hadnaggyá, hiszen a tomboló ellenséges tűzben a bajtársa segítségére sietett, saját testi épségével nem törődve.

Rózsát viszont zászlósnak léptették elő, hiszen ő csak fedezékből fedezte társait.

Mindenkit lesitteltek a Forradalmi bizottmányból egyébként, kivéve természetesen az új tanácselnököt (aki a régi…….). Az öreg bőven 2000 után halt csak meg és még volt benne annyi életerő 90 után, hogy privatizálja a szőlőhegyet.

Az élelmiszer szállítmány vezetője járt a legrosszabbul, őt nemcsak azért ítélték el, mert fegyverrel és élelmiszerrel támogatott más ellenforradalmi csoportokat, hanem mert bizonyítottnak látták, hogy kifejezetten azért mentek arra a teherautókkal, hogy megölhessék a nekik csapdát állító kommunistákat.

Ezek az előléptetések egyébként életre szóló lelki sérelmeket alapoztak meg. Dózsa hadnagy alulról, Rózsa zászlós pedig felülről súrolta a debilitás határát, de Rózsa rendelkezett annyi lelki függetlenséggel és önreflexivitással, hogy kisebbrendűségi komplexusa legyen mindenkivel szemben a laktanyában (teljes joggal tegyük hozzá). Egyedül Dózsa hadnaggyal szemben nem volt ilyenje (ismét csak megalapozottan, mert nála azért okosabb volt, Dózsa se írni, se olvasni, Rózsa legalább döcögve ugyan, de olvasni tudott). Rétsági mindkét képességgel rendelkezett és így el tudta végezni a tiszti iskolát, ami a politikai megbízhatósággal társulva az ezredességig repítette 30 év alatt. A rossz nyelvek szerint azért nem léptették elő harminc évig Dózsát, mert nem láttak rá esélyt, hogy meg bírná jegyezni az új rendfokozatát.

Rétságit kedveltük, mert naponta lejött az előfelvételis századhoz, hogy lenyesegesse Dózsa hadnagy vadhajtásait. A dolog akkor vezetett tragédiához, amikor Dózsa gázálarcban ebédeltette a századot, mert véleménye szerint fegyelmezetlenül vonultunk le az ebédlőbe (beszélgettünk közben és Debrői honvéd mosolygott). A gázálarcos ebédelés úgy működik egyébként, hogy 40-50 másodpercenként gázálarc fel, majd le vezényszó hangzik el, függetlenül attól, hogy az ember szájában van-e éppen falat.

Rétsági ezt annyira nehezményezte, hogy addig példátlan módon a legénység előtt kezdett el üvöltözni Dózsával, a katonaszótár legszebb kifejezéseit használva. Leváltotta Dózsát szakaszparancsnoki beosztásából ott helyben és hazazavarta.

Női kvóta, hülye kvóta és kötelező havi ciklus, A MAGYAR PARLAMENTBEN!!!!!

Nem először találkozom a mindent elborító végletes és határtalan, univerzális hülyeséggel. Voltam katona és láttam, Dózsa hadnagyot, akivel kapcsolatban az ezredes félrevonta a századot és megkért bennünket legyünk megértőek Dózsa hadnaggyal, akinek az intellektuális kvalitásai nem érik el ugyan a tisztikar átlagszínvonalát, de 56-os hős és már csak néhány hónapja van vissza a nyugdíjig. A pletykák szerint a hadnagyot (akit nem léptettek elő 57 óta), átlag két évente verték meg a leszerelt katonák és miután a fejét is ütötték, az IQ-ja rohamosabban romlott mint azt a szimpla alkoholizmus és a genetikai hátrányok indokolták volna. Ez oda vezetett, hogy az elmeállapota a feletteseinek is feltűnt, amikor megrohamoztatta a helyiérdekű vasúti szerelvényt (igaz vaktölténnyel) vadul lövöldöző katonákkal. Egyszer elmesélem a hadnagy 56-os hőstettét is (hiteles forrásból), de arra még nem érett meg a nagyközönség.

A fentiekkel csak arra kívántam utalni, hogy a magyar parlamentalizmusból áradó homály nem süti ki a szinapszisaimat és nem okoz rapid agysorvadást nálam.  Azonnal. De a női kvóta  az majdnem. Női kvóta baszdmeg! És a buzik? És a debilek(igaz azokból már van 386)? És bárki? Mi a fasz van, feszegetjük a parlamentarizmus kereteit?

Hál istennek nem sokszor volt főnököm az életben, de a nőkkel jobban kijöttem, mint a férfiakkal. Valahogy jobban rájöttek, hogy nem karrierizmusból vagyok jófej, hanem szexuális okokból. Vagyis hajtok valamelyik (mindegyik) vonzó kolléganőre. Egyébként ez nem vált ki konsternációt, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, ha kedvesen csinálja az ember.

De, hogy kvóta, hogy 20 IQ-val rendelkező karrierista luvnyákat (á lá Horváth Ágnes) halásszanak a hímsoviniszta pártvezetés szexuális érdeklődési köréből? Aztán a politikusi tehetség, még annyira se számítson mint eddig? Hogy valaki pusztán azért ne lehessen jelölhető, mert nem fér bele a kvótába? És az alkotmány? Ja az meg mi a fene? Egyenlőség? Meg szabad választás?

Na most így közben rájöttem, hogy a cím egy kicsit homofóbra sikerült, de kimagyarázom magam. Nekem semmi bajom azokkal a fiúkkal akik a fiúkat szeretik, de máig szívdobogásom attól az emléktől, amikor az agárdi kemping zuhanyozójában egy furi fiú némi rövid verbális előkészítés után (szép a fütyid)  megfogta fenekemet. Megugrottam, mint a ló a darázstól és kihúztam a  gőzből, a szappanom még szerintem most is ott van. Szerencse, hogy pont annak a csajnak a karjaiba futottam, akivel egymás mellé vertük fel a sátrunkat. Nem csajozós dumaként, de elmeséltem neki a sztorit és az azzal kapcsolatos érzéseimet. Egész éjszaka vigasztalt és építgette megrabolt férfiasságomat, ami tök jó volt, eltekintve attól, hogy kb 20 percenként felröhögött az aktus pillanatnyi állapotától függetlenül. Majd megható monotonitással, bocsánatkérően megjegyezte: „Ne haragudj, de eszembe jutott, ahogy, oly meglepő gyorsan, kijöttél a tusolóból.”

Ez mutatja talán, hogy jó közelítéssel heterónak vagyok tekinthető és milyen kevés közös van bennünk. A heteró férfiakat megértem valahogy, hiszen a csajokat szeretjük és ez elég jó hivatkozási alap. A heteró nőket is megértem valahogy, mert a fiúkat szeretik és némi ráhagyással ezt(márminthogy fiú volnék) rám is lehet mondani.

Na de milyen közös nézőpontom lehet egy fiúval, aki a fiúkat? Még csak nem is jobbosok általában. Ezzel akkor se kéne nyomulni, ha nem szándékosan ilyenek és ha nem alacsonyabb rendűek és nem undorítóak. Ha lehet finoman a háttérben kéne csinálni és hálószobatitokként kezelni. Én szeretem a hálószobatitkokat. De azért ne legyen ciki, ha kiderülnek. Egyébként meg a homoszexuálisok rohadtul markáns kisebbség, őket miért nem képviseli senki a parlamentben? Ne már látensen képviseljék őket. Álljon ki valamelyik, aztán mondja a szemünkbe: Meleg vagyok. És a melegeket akarom képviselni.

És itt a baj. A képviseleti demokrácia az általános, komplex képviseletről szól és nem a speciális részérdekekről. A cipészek szerintem nem érdemelnek képviseletet, mint ahogy a cserzővargák sem és a pesti belvárosi értelmiségiek sem. Nekik ugyan van képviseletük a parlamentben, de nem ez utóbbi minőségeik miatt. A képviselők és a pártok (rendkívül szarul teszik ugyan), de a nemzet egészének képviseletét hivatottak ellátni. Ha a parlamentet formálisan is a részérdekek és definiált lakossági csoportok képviseletének az összességévé válik, a rendszer még kaotikusabbá válik. Az, hogy nő valaki, az nem politikai minőség, vagy valami különlegesség, hanem ember voltunk egyik aspektusa. Bármely normális embertől elvárható, hogy embervoltunk mind női, mind férfi lényegét befogadja, legalább a megértés szintjén. Nem hiszem, hogy nők nem képviselhetnek férfiakat és férfiak nőket.

Csak azt nem értem, hogy minket normálisakat, miért hülyék képviselnek?

A jelenkorban liberalizmusnak nevezett, baloldaliként aposztrofált „ideológiai rendszer” fő dogmái:

1.) A piac, folyamatainak korlátozása nélkül, vagy csekély korlátozásával, megold mindent.

2.) A kisebbségi jogok (etnikai, szexuális, ideológiai/kivéve, ha jobboldali/) alkotják minden egyéb jog alapvető nézőpontját.

3.) A fizikai korlátok (pl. a nyersanyagtartalélok csökkenése, környezetszennyezés, stb.) lényegtelenek.

4.) Az emberi pszihikum sajátságai (önzés, bírvágy, hatalomvágy, erőszakosság, stb.) mind eltűnnének, ha mindenki liberálissá válna.

5.) Minden jelentkező probléma a „jobboldali” beállítottságú emberek létezésének köszönhető, ők felelősek a kisebbségek esetleges antiszociális viselkedéséért, ha egyáltalán a kisebbségekkel kapcsolatban felvethető bármilyen negatív erkölcsi aspektus.

6.) A hagyományok(azok, amelyeket a társadalom többsége adottnak elfogad /pl. házasság, női-férfi munkamegosztás és szerepek, stb./) a legförmetegebb szörnyűségek, amelyek lerombolása alapvető cél.

7.) Csak a liberális politikusok és különösen a liberális (baloldali) értelmiségiek alkalmasak a közösség ügyeinek intézésére, valamint a világ megmagyarázására.

8.) A liberális demokrácia, mint államforma, és mint értékrend exportálható minden kultúrába. (Az ne tévesszen meg senkit, hogy ezt a hülyeséget a neokonzervatívok is erőltetik az USA-ban, de Amerikában még nagyobb káosz van a fejekben, mint Európában, ha ez egyáltalán lehetséges).

9.) A katolikus egyház és általában a vallásos emberek, (de csak akkor és csak akkor, ha történelmi nagy egyházhoz tartoznak), valamint jelképeik és szentségeik gyalázása a progresszív gondolkodás legjobb kifejezése.

10.) A falusi életforma és általában a mezőgazdasági tevékenység hagyományos formái idejemúltak, gazdaságtalanok és ezért felszámolandók.

11.) Csak a jobboldalinak nevezett ideológiák nevében elkövetett népirtások számítanak bűnnek (a zsidók németek általi kiirtása a legszörnyűségesebb bűn ami csak létezik, míg az koncentrációs táborból visszatérő zsidók, osztályellenségként és zsidóként történő gulágra hurcolása és megölése lényegtelen mellékkörülménye egy többre hivatott rendszerkísérletnek).

A fentieket felajánlom társadalmi hasznosításra és szeretettel várom a kiegészítéseket, ha valamit kifelejtettem volna.

Kiengedték a szopatásért tíz évre ítélt fiút

| 2007. október 26., péntek 22:01

Két év börtön után szabadon engedték azt a fiút, akit orális szexért ítéltek tíz év börtönre az USA-ban. Az akkor 17 fiú egy szilveszteri bulin volt együtt egy 15 éves lánnyal. Egy szállodai szobában történt az eset, amit videóra is felvettek. A lány szájjal kielégítette a fiút. A lány szülei ezért feljelentették, gyermekmolesztálás miatt.

A bíróság 10 év börtönre ítélte, mivel Georgia államban 2005-ben az orális szexet nagyon súlyos bűncselekménynek tartották. Ha hagyományosan szeretkeznek, akkor csak egy évig terjedő szabadságvesztéssel bűntethették volna a fiút. Azóta változott a törvény és már az orális szex is csak vétség, ha fiatalkorúak között történik.

Georgia állam legfelsőbb bírósága 4-3 szavazati arányban döntött a fiú szabadlábra helyezéséről. A döntés szerint az eredeti büntetés alkotmányellenes és kegyetlen volt.

A fenti cikket az index főoldalán találtam és természetesen a címe ragadott meg, hiszen hirtelen elég sok ötletem támadt, hogy mi a fenét is jelenthet.  A szöveg elolvasása után eldöntöttem, hogy Georgia-ba nem megyek az istennek sem, hiszen szerény számítások szerint is pár ezer év börtönt összeszedtem már az ottani törvények szerint, egy korán szárba szökkent jól sikerült kapcsolat következtében. Akik laktak már amerikában, azt mondják fura egy ország, ha a végtelen emberi hülyeséggel akarsz találkozni ott megteheted.

Ha a magyar balosok konzervatívot akarnak látni oda kéne menniük, hogy megtudják hol lakik az úristen. Magyarországon ekkora baromság és geciség emberemlékezet óta nincs törvényben, a ratkó korszak óta még a komcsik sem gondolták, hogy ennyire be lehetne avatkozni az emberek magánszférájába. És mindez persze abban az országban ahol simán megnyerik azt a pert, amelyben szexuális zaklatással vádolnak, mert előre engedtél egy nőt a forgóajtónál(Persze, hogy a fenekét akartad megnézni, de Európában a nők ezt annak veszik ami, annak a jelzésének, hogy jól néznek ki.).  Szerintem balos barátaink a Georgia beli jogalkalmazási tapasztalatok után már nem követelnék Orbán Viktor szenteltvíz segítségével történő elpárologtatását.

Az elmúlt napokban volt utcai balhé, véletlen APEH vizsgálat OV ellen, antirasszista falopás és 15-20%-os élelmiszer áremelés. Ez utóbbit leszarjuk, mert úgyis fogyóznunk kell, aki meg már eddig is éhes volt az nem nagyon számít a nagy reformnekibuzdulásban, mert nem hatékony és amúgy is véget ért az ingyenebéd. A láthatóan nehezen összegrundolt utcai balhén, amit  a Fletó a baloldali bázis életkedvének reanimálása érdekében vizionált, pedig csak az elmebetegek, az őket felheccelő ügynökök, valamint a sajtó vett részt.

A dolog nem váltotta ki a szükséges rettegést Weisz néniből, aki továbbra is a Fideszre szavaz egyébként, mert a németek által meghagyott családi vagyont végül is a komcsik buggantották meg és a kedvenc nyakláncát évtizedekig nézhette a helyi pártitkár feleségének nyakán. És Weisz néni valami ismeretlen okból a mai kormányt összeköti a komcsikkal. Weisz néni antiszemita egyébént és ezt rendszeresen megbeszéli a rabbival is, mert egyike a három embernek aki rendszeresen jár a zsinagógába.

Az események csúcsa egyébként OV APEH-es kalandja. Demokratikus országokban az ellenzék vezetőjét, meg bárkit aki az útjukba kerül minden különösebb matatás nélkül úgy vizsgál törvényesen a hatóság ahogy akar. Ha szomszéd ellenzéki is bekerül a mintába véletlenül, akkor a köztisztviselők elméláznak egy kicsit és megkérdezik a főnöküket, hogy az egyiket nem-e kéne halasztani egy kicsit, mert rosszul veszi ki magát, ha az összefüggések látszata felmerül. A főnök meg azt mondja: Tegyétek az egyiket a következőbe. M-on meg elküldik egymást követő sorszámmal a leveleket a delikvenseknek. Hogy véletlenül se lehessen törvényes eljárásra gondolni. Az okos OV meg ahelyett, hogy szépen kussolna és állna a vizsgálat elé, meg szólna valamelyik normális szocinak, hogy Te figyelj! Muszáj még ezzel is terhelni a közéletet, hogy újabb szöget verünk a közbizalom roncsolt korpuszába? Adjatok garanciát, hogy tisztességes lesz az eljárás, pl. a becsületszavadat és én hallgatok róla mint Cuslág a miniszteri dolgozószobáról. De nem.

Hamár egyébként muszáj volt megverni a dobokat, mondhatta volna ezt is:

Az APEH vagyonosodási vizsgálatot kedvezményezett Velem OV-ral kapcsolatban. Készséggel állok a vizsgálat elé, amelynek jogszerűségében és tisztességességében nem kételkedem.

Miután azonban felmerülhet néhány kétség az üggyel kapcsolatban, pl., hogy más fideszes politikust érintő értesítés az én ügyiratszámom melletti ügyiratszámot viseli, kérem az illetékeseket, hogy a felmerülő gyanút oszlassák el. STB, STB….

Az alábbi mondatot az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat  szóvívője mondta: "kérdés, hogy a gyilkosok nem kaptak-e politikai bátorítást a Magyar Gárda megalakulásától, és a mögötte húzódó szélsőjobboldali szellemiségétől"(Index).

Olcsó poén lenne azon viccelődni, hogy a fatolvajok nem merítettek-é bátorítást a Kormányban testetöltő rablószellemtől, de a magyar nemzet önrendelkezési képessége válik lassan kétségessé, ha ilyen kijelentésektől nem határolódik el még a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége is. Ifjabb Bogdán János a mondat elkövetője egyenlőre még szabadlábon van és marad is amíg el nem kezd el dühöngeni és rasszista rohamában meg nem harap valakit Doctor Lecter szellemiségétől vezérelve.

Egy normális országban, ha egy tolvaj fegyverrel támad az őrökre és azok lepuffantják első idegességükben, a Rendőrség rendkívül alaposan kivizsgálja az eseményeket, mint mindenkor egyébként és az őröket vagy megdícsérik (ha jogosan lőttek bizonyíthatóan), megbüntetik (ha jogtalanul lőttek bizonyíthatóan), vagy lapítanak, mint a végtermék a fűben (mert a fene se bírja eldönteni, hogy mi a nyavaja történt). Egy normális európai országban aztán, akármi is a vizsgálat végeredménye, utcai zavargások törnek ki, ha az elhunyt valamelyik kisebbséghez volt szerencsés tartozni. A zavargások kirobbanását nem kontraindikálja semmiféle körülmyény, büntetett előélet, stukker a kézben, balta a másik őr hátában, vagy az, hogy az őr egy másik kisebbséghez tartozik esetleg.

Ha az őr ugyanhhoz a kisebbséghez tartozik mint az elhunyt, akkor az a mégsúlyosabb eset fordul elő, hogy a többség a kisebbség soraiból toboroz janicsárokat a véres munka elvégzésére.

Miután láthatólag a magyar közbeszédben még felmerül az a valószerűtlen eshetőség, hogy a szerencsétlen természetvédelmi őr nem puszta passzióból vadászta le a fatolvajt, hanem esetleg tényleg azért, mert az baltával rátámadt, látható milyen messzi is vagyunk Európától.  A szélsőjobbos magyar médiában és internetes közegben még az is felmerül, marginális körülményként egy-egy önkényuralmi jellegű bloggerektől, hogy fát lopni ipari méretekben az erdőn, nem teljesen helyes dolog, még azzal a mindent enyhítő körülménnyel súlyosbítva sem, hogy az ember egy elnyomott kissebbség tagja (A kissebbség szoban a két s síma elütés, nem az SS-t akarom belekeverni a dologba).

Az, hogy milyen hangulat uralkodhat az OCKÖ magyar adfizetők pénzén épített és fűtött épületében a magyar átlagfizetés többszörösével premizált kisebbségi képviselők között azt nem is akarom tudni, mert még a végén kénytelen lennék leírni a mgyarellenes jelzőt, ami ugye a fasizmus legbiztosabb indikátora kis hazánkban.

Elmondom mit várok el a OCKÖ-től:

Jelentse ki, hogy semmiféle közösséget nem vállal ifjabb Bogdán Jánossal.

Visszavonja annak az üggyel kapcsolatos nyilatkozatát.

Egyenlő bánásmódot követel minden bűnelkövetővel szemben és elítéli, hogy egyesek a becsületes cigányemberek mögé bújva etnikai hovatartozásukra hivatkozva akarják megúszni a felelősségrevonást.

Megköveti a Magyar Gárdát és kifejezi abbéli meggyőződését, hogy Magyarországon mindenkit, magyart és cigányt egyaránt cselekedetei alapján ítélnek meg.

Képviselői összeférhetetlenség 2014-ben lesz, ami a politikusi időszámítás szerint olyan messze van, mint a Bp-i olimpia, világkiállítás, vagy a mo-i fasiszta veszély megszűnése. Ennyi erővel arról is lehetne dönteni, hogy 2014-ben szeptember 5-én délután fél háromtól lesz jelentős adócsökkentés. És azt is ugyanilyen tutira ígéri meg GYF. Ha van némi szerencsénk azt is elfelejtjük addigra, hogy valaha létezett.

A pofátlanság olyan mértékben van jelen ebben a történetben, hogy az ember elgondolkozik rajta, tényleg ennyire elnevelték a szülei? Nekem azt mondták otthon a szüleim, az élhetetlen hülyéi, hogy udvariatlanság az embereket hülyének nézni, valamint kapok egy pofont, ha a kelleténél nagyobb nyomulással akarok kipréselni még némi cukrot a nagyiból.

Ez a mondat: "MEGTISZTÍTOM A KÖZÉLETET!!!!!! 2014-ben." Nem létezhet, mert finoman szólva is tartalmaz némi ellentmondást. Jelesül, hogy azt jelenti valójában: Oké akkor még hagyom a haverokat vagy hat évig lopni.

Vagy a haverok nem lopósak? Vagy csak a Fidesz lopós? Én meg soha semmi rosszat nem csináltam, vagy ha igen azt csak azért, hogy utána megtisztíthassam a közéletet.

Ezt nem hiszem el, hogy le lehet nyomni a torkunkon ezt a szart.

Ez olyan mint amikor a Fhürer nemlétező hadseregekkel kívánja felmentetni Berlint.

Csak arról szól, hogy a médiában három híradónyi ideig, ne valamelyik szoci bukta legyen a vezető hír.

Elvtársak! Nem kéne keresni egy miniszterelnököt gyorsan? Valakit aki nem fog valami remek kis forradalmat kirobbantani? Egy olyan pénzügyminisztert, aki legalább egyszer eltalálja a hiányt meg, az inflációt?

Nem kéne a Horváth Ágnest még azelőtt képességeinek megfelelő munkakörbe helyezni(portaszolgálat, parkolóőr a minisztérium előtt?), mielőtt összeomlik az egészségügy?

Nem kéne a nagy nemzeti kérdésekben megállapodni a hülye Fidesszel hátha nekik is vannak rejtett tartalékaik?

Vagy rendezzünk egy államférfi kerestetik vetélkedőt legalább?

Miután az átlag magyar választópolgár és hozzá hasonlatosan az átlag magyar értelmiségi semmit nem tud semmiről, olybá tűnik, hogy elégedett moraj kíséri Gyurcsány Ferenc hét pontos tisztasági csomagját. A közhangulat, hogy a rohadt képviselők kevesebbet kapjanak már, lopnak amúgy is eleget, csak azért nem vált ki spontán támogató tüntetéseket az MSZP-irodák környékén, mert az előterjesztő személye még a tízparancsolatot is diszkreditálná. Azt gondolhatnánk, hogy a kopott népszerűségű miniszterelnök népszerűség hajhászásból áll a tisztítótűzhöz, pedig a tét sokkal nagyobb.

GY.F. már nyilvánvalóan látja, hogy nagyon közel áll ahhoz, hogy a tradicionális MSZP-elit, meglovagolva a frakció és a tagság elégedetlenségét, miniszterelnököt cseréljen. Gyurcsány, miként annak idején Megyó, szintén csak előre menekülhet, de még a balsorsú dadogós néhány látszólagos támogatójának miniszteri székbe helyezésével gondolta stabilizálni magát, addig Gyurcsány a sokkal nagyobb léptékű akcióktól sem riad vissza.

A gyurcsányi javaslat mögött ugyanis egy sokkal ambíciózusabb, az újkori magyar politikai történelemben páratlan, a teljes politikai rendszer destabilizálódásától sem visszariadó gondolat áll.

A magyar politikai rendszer gyakorlatilag 98 óta, a szocialistáknál 94 óta, a helyi erős emberek pozícióhalmozásáról, érdekszövetségeiről és informális egyensúlyáról szól mind a két nagy pártban. Ha az összeférhetetlenségi csomag átmegy, akkor a szocialista pártba legalább száz olyan pozíció születik, amelyet eddig valaki 2-3 másik pozícióval együtt birtokolt. A pozíciók újraosztásának bizonyossága hihetetlen hatalmi helyezkedést indítana el, amely a jelenlegi szintnél is kisebbre csökkentené Gy. F. országlásának parlamenti és pártellenőrzését. Arról nem is beszélve, hogy miniszterelnökünk ezekbe a pozíciókba nyilván saját embereit szánja. Intézményi reformról szó sincs, a rendszer nem válna spórolósabbá vagy áttekinthetőbbé, csupán új vazallusok százait lehetne jóllakatni és az MSZP hagyományos struktúráját lehetne teljesen szétzilálni. Ha ez megtörténik, az MSZP nem az MSZMP örököse többé, hanem GY.F. személyes hitbizománya a legszebb feudális hagyományok szerint. Mindenkinek meginogna a pozíciója, aki ma hatalmon van az MSZP-ben, mindenki mellett hirtelen megjelenne egy Zuschlag Jánosra feltűnően hasonlító ifjú török akkora hatalommal és befolyással, amelyet a szerencsétlen előd tíz évi brusztolással teremtett meg magának. Bizonyosan oda lenne az MSZP-ben az elmúlt 15 évben kialakult kényes egyensúly. Az az egyensúly, amit Gy.F. Toller László támogatásával 2004-ben oly sikeresen bontott meg először.

Gyurcsány, el kell ismerni, kitűnően taktikázott, erkölcsileg zsarol olyan embereket, akik mostanában szembesülnek először ennek a szónak a társadalmi jelentésével. Sem a Fidesz, sem az MSZP képviselői nem mondhatják csak úgy, hogy a Fletó-féle javaslat káoszba taszítja a politikai elitet, hiszen úgy tűnnek fel, hogy saját pénzükről és befolyásukról nem akarnak lemondani csupán.

A népszavazás felvetése ráadásul kellemesen kitolja és lebegteti a lehetséges végkifejleteket, és megnehezíti az ellenállás megszilárdulását. A Fidesznek csak az a lehetősége marad, ami azért elég gonosz ötlet, hogy ahhoz ragaszkodjon, támogatja az összeférhetetlenségek megállapítását, de csak akkor, ha az azonnal beáll a törvény megszavazásával, és harminc napon belül mindenkinek döntenie kell. Az MSZP jelenlegi népszerűsége mellett ez azt jelenti, hogy választott országgyűlési és önkormányzati egyéni helyeik szinte mindegyikét elveszíti.

Mindkét félnek vannak tehát tartalékai, és ez a két fél lassan nem kormány és ellenzék, hanem miniszterelnök és parlament, a miniszterelnök és a politikai elit, a miniszterelnök és mindenki, aki leválthatja.

Tehát a miniszterelnök váltás minden indoka fennáll, mint korábban, sőt egy további nyomós indokkal gyarapodott. Ha a szocialista párt bevállalja, hogy ennyire alárendeli magát Gyurcsány Ferencnek, és akár parlamenti, akár népszavazásos úton a gyurcsányi reformot végig erőltetik, Gy.F. gyakorlatilag Lukasenko belorusz elnök hatalmával fog rendelkezni az ország felett.

Ezen akció időzítésének egyik oka az is, hogy elterelje a figyelmet az egészségügyi reformnak nevezett ámokfutás aktuális történéseiről. A szakmai körökben eddig forgó jogszabály-tervezetek, és a most nyilvánosságra került koncepció világosan mutatja, hogy Horváth Ágnes és a reform környezetében felbukkanó egyéb szellemileg súlyosan hátrányos helyzetű akárkik a pénz egészségügyből történő kiszivattyúzásán kívül semmiféle konkrét elképzeléssel nem rendelkeznek. Ha nem is akarunk a szakmai kérdésekben elmerülni, azért azt nem hátrány megemlíteni, hogy az elmúlt öt évben a baloldali kormány többször nekiszaladt mind az egészségügy szakmai, mind gazdasági és szervezeti átszervezésének. Ezen kísérleteknek rendre az lett a vége, hogy a „reformfolyamat” végére olyan káosz keletkezett, hogy vissza kellett térni az eredeti struktúrához. Legutoljára az áldott emlékű, gyenge elméjű Molnár Lajos alatt voltak kénytelenek elállni egy regionális koncepciótól akkor, amikor az új régiófőnökök is ki voltak már nevezve gyakorlatilag. A rendszerben még itt-ott elszigetelten küzdő szakemberek sikeresen meg tudták értetni a hülye politikusokkal, hogy a kísérlet befejezése az egészségügyi ellátás rövid távú összeomlását kockáztatja.

Horváth Ágnes személyében végre sikerült azonban azt az embert megtalálni, akivel el tudnak vergődni valami üzleti koncepcióhoz. Akinek bármilyen tapasztalata van a jogalkotási munkában, az tudja, hogy a politikai megegyezés után mintegy ezer oldalnyi joganyaghoz illeszkedő és részben azt kiváltó több száz oldalnyi új joganyag megalkotása kell a reform törvényi megalapozásához.

Még ma is azt kommunikálta a kormány, hogy legalább is az országgyűlési jogalkotói munkát ez évben képesek lesznek elvégezni és a törvényt ez évben megszavazzák. Aki egy kicsit is ért ehhez, az tudja, hogy ez lehetetlen. Nem kicsit, nagyon.

És az egészségügyi reform csak egy a káoszt nyíltan előidéző kormányzati tevékenységek közül.

A gyurcsányi ámokfutás olyan tehertétel a szocialista pártnak és annak elitjének, amely a két párti erőegyensúly teljes felbomlását előlegezi.

Én ugyan nagyságrendekkel jobb miniszterelnöknek tartom Orbán Viktort, mint Gyurcsány Ferencet, de tisztában vagyok a Fidesz milyenségével is (soha, soha, soha nem szavaznék a szocikra, de kénytelen vagyok elismerni, hogy a Fidesznek sikerült már olyan jelöltet indítani a körzetemben több választáson is, hogy pragmatikusabb és erkölcsösebb megoldásnak tűnt a szoci jelöltre szavazni). Ha a szocialista párt összeomlik, egy ellenzék nélküli Fidesz ugyan olyan rémálommá fajulhat, mint amilyenné az elmúlt öt év szocialista kormányzása vált.

Orbán Viktor jelen pillanatban különösebben nem veszélyes, széles alvezéri köre, ha igazából nem is tudja befolyásolni tevékenységét, bármikor megszabadulhat tőle, és a Fidesz több, a centrum számára is elfogadható miniszterelnök-jelöltet tud felmutatni. Ezt persze csak kinyilatkoztatom, de a Fidesz rugalmasabb, mint gondolnánk és OV is tud áldozatot hozni ha kell. Legalábbis ezt reméljük, mert harmadik lehetőség egyenlőre nincs.

A szocialista párt azonban nem volt képes megfelelni a kormányzás kihívásának, és ha nem tud kievickélni a gyurcsányi fekete lyukból, akkor maga teremthet meg egy egyoldalú, túlsúlyos politikai rendszert.

A Fidesz megerősödése és vetélytárs nélkülisége (egy új vezető esetén különösen) önmagában nem szükségszerűen fenyeget egy antidemokratikus fordulat szükségszerű bekövetkezésével, de semmivel sem jobb a Deákné vásznánál. Hű tükörképe az MSZP-nek.

Ez már rég nem a politikusok ügye, hanem a társadalomé. Miért nem tudunk, jobbosok és balosok kommunikálni, amikor elvileg ugyanazokat a dolgokat ítéljük el?

Kedvenc utolsó mondatom:

Nem úgy van az Sztálin elvtárs!

Azzal a szar utolsó mondattal azt akartam kifejezni, hogy reménytelennek látom a helyzetet.

Én megértem a balosokat, hallották a régi szép időkben, hogy az egyház tiltja a maszturbálást, a kapitalisták kizsákmányolják a szegényeket, a demokrácia csak látszat a finánctőkések úgy kézben tartják a sajtót, meg a pártokat, hogy csak na, stb.

A nácik ott lopakodnak mindenütt, antiszemitizmus van.

És 90-ben kurvára be voltak szarva, hogy most velük azt fogják csinálni, mint amit ők eddig. Aztán amikor kiderült, hogy nem, az az illúziójuk alakult ki, hogy ők helyesen jártak el és különbek mindenkinél. Pszichikailag ez a legkényelmesebb, jobb mint elmondani gecik voltunk ezerrel és tönkre tettünk mindent amihez hozzáértünk.

Ezek az emberek soha nem szállnak be semmiféle társadalmi konszenzusba (ahogy persze a jobbosok se könnyen) csak a mindent vissza nekünk! aspektusában tudnak gondolkodni.

Pedig ha nem egyezünk meg, mindig a Fletó féle rémlények kúsznak elő a kanálisból és hordalékukkal együtt simán csinálnak annyi kárt, mint egy diktatúra, vagy háború.

Párbeszédet!!!!!!!!!!, annak minden kritériumával együtt. Beszéljünk, határozzuk meg a társadalmi minimumot és tartassuk be.

Elolvastam a Tóta legutolsó írását, meg a Fletó szülinapi műsorátés ez is aktuális, meg megis vagyok ijedve.

Minden rendben van.

Az ország adósságállománya nulla.

Nincsenek bajok.

A baloldali értelmiségiek éberen őrködnek a demokrácia működése fölött.

Az országban senki nem éhezik.

Az ország politikai elitje csupa talpig becsületes emberből áll.

Mindenki elvégzi az általános iskolát és piacképes képzettséget szerez.

A falvakban csodás az élet.

Mindenki Budapestre akar költözni, mert ott is csodás az élet.

Mindenkinek van munkája.

A baloldali értelmiségiek mindenkinek meg tudják magyarázni, hogy minden rendben van.

A Népszabadság is megírta, hogy minden rendben van.

A bankok nálunk a legnyereségesebbek Európában, nekik ez rendben van.

Megszűnt a Kórház, de biztos megszűntek a betegségek is, mert minden rendben van. Megszűnt az Iskola, mert nincsenek gyerekek, de ez is biztos így van rendben.

Budapesten meg a városokban minden sarkon lehet drogot venni, de nincs baj, mert azoktól úgy látod minden rendben.

Made is China a felirat mindenen, nyílván, hogy rend legyen.

Egészséges élelmiszereket eszünk, mert az Exxxx a dobozon biztos azt jelenti, hogy minden rendben.

Minden annyira rendben, hogy a nagytestvér nem is figyel.

Nyaral a parlament, mert minden rendben.

Jack Bauer elharapja egy terrorista torkát a filmen és már minden rendben.

A rendőr nem ver meg, ha nem tüntetsz és így lesz rend.

És ha mégis úgy látod, hogy a minden rendbennel nincs minden rendben, akkor úgy van rendben, hogy reggelre fasiszta leszel, mert a rendesek minden nem rendben lévőt lerendeznek.

De persze a rendben minden benne van, ha te, a fasiszta nem vagy benne és hát kitesznek (illetve beletesznek) rendre (illetve a rendbe).

És tényleg minden benne van a rendben, ha én attól ennyire félek, hogy minden rendben, mert a rendesek mindig mindent rendbe tesznek.