Vak javasasszony agyátültetést végez, avagy

egészségügyi reform, avagy néhány politikus atomerőművet javít parlamenti eszközökkel

(Szösszenet)

 (A Kalkulus.hu felkérésére)

Az egészségügy bonyolult.

Nagyon bonyolult.

Egy száz ágyas kórház logisztikailag és nagyságrendileg egy megye oktatási struktúrájával azonos bonyolultságú rendszer.

Ahogy egy kémiatanár nem érti és nem látja át szükségszerűen a megyei oktatási koncepciót, úgy egy tüdőgyógyász sem látja át, hogy hogyan kell megszervezni a traumatológiai ügyeletet egy régióban. És a szívsebésznek kevés ismerete van arról, hogy a laboros orvos mindennapjai hogyan telnek.

A magyar egészségügyi rendszer egy fejlődés eredménye, amelyet nem egységes koncepciók, hanem egyedi döntések határoztak meg az elmúlt 100 évben. Az ország és a betegek idomultak a rendszerhez és a rendszer is idomult a betegekhez. A magyar egészségügyben tükröződik a magyar lélek, a korrupció, a protekció, a tekintélyelvűség, a nepotizmus és a szakmai szűklátókörűség.

Azonban ezidáig működött, ahogy egy élő szervezet is él, sok-sok baja ellenére. A 90 után bevezetett finanszírozási rendszer sem tudta tönkretenni, pedig az annyira idegen a magyar valóságtól, mintha a közlekedésben a balra tartást akarnánk bevezetni.

A „teljesítmény” alapú finanszírozás annyira eltorzította az adminisztrációs rendszert, hogy az már alternatív valóságként létezik, a teljesítmény és a pénz külön utakon jár.

Gyógyszercégek, diagnosztikai és egyéb vállalkozások települtek a kórházakra(ba) és  szivattyúzzák ki személyes kapcsolatokon keresztül, szakmai indokokkal körülbástyázva persze, a betegekre szánt pénzeket.

Tulajdonosi struktúra nem került kialakításra, mindegyik kormányzat csak a vagyon és piac elrablásának lehetőségét kívánta előkészíteni. Sok milliárdból készültek mindenféle magáncégek bevonásával az ellátásszervezési koncepciók évente, amelyek megvalósítása fel sem merült, hiszen senkinek nem volt ereje és mersze nekiállni a „Nagy Kórházrablásnak”.

A szakmailag életképes koncepciókat pedig még idejekorán lemészárolták, hiszen ha híre megy, hogy vannak egyszerű és hatékony megoldások is, még a végén valaki megcsinálja és az mínusz 100 milliárdokat jelent az erre települt elitnek.

A magánbiztosítók megjelenése a történetben több okból is abszurd:

Magyarország nagyon kicsi és szegény ahhoz, hogy bármiféle verseny, vagy piac kialakulhasson. (Egy száz fős községben nem élhet meg öt bolt.)

Az egészségügyi feladatok annyira komplexek és olyan jellegűek, hogy az irányítási és döntési feladatok jelentős részét (járványügy, prevenció, élelmiszerbiztonság, stb.), nem lehet országos szint alá szervezni.

A kormányzati irányítás pedig nagyon nehezen kompatíbilis biztosítási menedzsmentekkel.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a történetben a privatizáció után az önkormányzatok és a korházi vezetések is komoly tényezőkként fognak megjelenni, hiszen minden alapjuk meglesz a vevői és szolgáltatói érdekek képviseletére, ami ez idáig alapvetően az állam dolga volt. Nem lesz értelmezhető például az önkormányzatok ellátási kötelezettsége a továbbiakban.

Számtalan olyan egészségügyi feladat van, ami a lakosság érdeke, viszont keményen csökkenti a biztosítók bevételeit és nyereségét. A prevenció pl ilyen.

A biztosítók érdeke lesz továbbá, hogy keresleti piac alakuljon ki, hiszen akkor lehet felnyomni az árakat. A keresleti piac az jelen esetben, amikor egy szükséges és szakmailag igazolt vizsgálatot, kapacitáshiány miatt nem végeznek el vagy a kezelést nem kapod meg ugyanezért. A jelenlegi rendszerben a protekció mellett az orvosok szakmai alapon egyensúlyoztak a kapacitások szűkösségéből következő problémák között, az új időszak iránytűje a fizetőképesség lesz.

M-on gyenge az államnak a multinacionális érdekcsoportokkal szembeni érdekérvényesítő képessége. Ezt gondolom hozomra elhiszi nekem mindenki, de a dolog veszélyessége és mélysége köznapi ésszel felfoghatatlan. A multinacionális cégek hajlamosak arra, hogy problémás gyógyszereket, amerikai kifutásuk és a tömeges alkalmazás tapasztalatai után, függetlenül a megismert mellékhatások milyenségétől és mennyiségétől, pusztán anyagi okból lenyomják a periféria országainak torkán is. Nem érdekük rajtunk kipróbálni az új készítményeket, hiszen akkor kiderülhetnek a problémás pontok, hanem átfuttatják az amerikai piacon az ottani árakon és a gyengébb védelemmel rendelkező országokban vállalják a már letagadhatatlan rizikókat. Vagy fordítva is tehetik és rajtunk kísérleteznek, de mi mindenképpen megkapjuk a szükségtelen, és/vagy kiforratlan, és/vagy hatástalan készítményeket.

A nagy cégek érdeke az is, hogy olyan struktúra jöjjön létre, amely az adott szegmensek nyereségességének függvényében határozza meg a prioritásokat. Az orvostudományban, minden ellenkező híreszteléssel szemben, meglepően képlékeny az igazság és csak a buta laikus gondolja azt, hogy a szakmai kollégiumok etikailag és szakmailag intaktak.

Egy nem túl bonyolult szakmai paradigmaváltás átfutási ideje a tapasztalatok szerint 10-15 év, de ha valakinek van egy „jó gyógyszere”, egy kisebb ország szakmai közvéleményét megveheti egy-két év alatt. Na jó, agresszív információs és marketing kampánynak is lehet az ilyesmit nevezni, ha kormányzati kommunikációs szakember valaki.

Mindezek együtt azt fogják eredményezni, hogy ugyanabból, vagy több pénzből, kevesebb ember, lényegesen kevesebb ellátást fog kapni a piac ismert logikájának következtében.

Arról nem is beszélve, hogy ez az egész őrület nem illeszthető bele az „írott és íratlan” alkotmányunk kereteibe.

A december 17-én elfogadásra javasolt rendszer de jure és fe facto is a „Nagy Társadalmi Szerződés” felmondását jelenti. Mindennél jellemzőbb nem létező demokráciánkra, hogy a kormányzat ezt, minden gond nélkül megteheti. Arról van szó, hogy felforgatják az alapvető életviszonyokat egy olyan kérdésben, amiben a magyar embernek hagyományosan nincs meg a megfelelő jártassága.

Az egészségbiztosításról folytatott vita legszörnyűbb tapasztalata számomra az, hogy sem értelmiségi, sem szakértő nem bukkant fel olyan a kormányzati oldalon, akinek a véleményéből kiviláglott volna, hogy valódi ismeretek birtokában van. Amikor Pakson sikerült egy üzemzavart összehozni néhány éve, a művelt laikus ugyanezzel a döbbenettel figyelhette, hogy sem szakpolitikust, sem újságírót, sem értelmiségit nem lehetett találni, aki a leghalványabban is értette volna, mi is történik.

A megértés ebben az esetben is a beszélgetés, esetleg vita, leglényegesebb eleme, ennek következtében nem is volt valódi kommunikáció a felek között erről a témáról.

Az elmúlt hónapok vitáiból olyan alapvető szakmai elemek maradtak ki és olyan baromságok hangzottak el állandóan, amelyek azt mutatják ezt az egész társadalmi alrendszert nagyon kevesen értik igazán, mint ahogy azt sem sokan, hogy is működik egy atomreaktor.

Az a bátorság, ami ebben az ügyben jellemzi a kormányt, a békeidők legnagyobb társadalmi károkozásához fog vezetni, beleértve a téeszesítést és a nyakló nélküli privatizációt is.

Utóiratnak ideírok néhány témácskát (a teljesség legkisebb igénye nélkül) amibe bekavar az új rendszer, nem kicsit, nagyon:

Idősügy (geriátria), idősgondozás

Járványügy (tbc, AIDS)

Új (régi) járványos betegségek (újra) megjelenése pl. malária

Mentőszolgálat

Légi mentés

Védőnői rendszer

Háziorvosi rendszer

Sürgősségi centrumok (stroke pl., acut ellátások ahol nagyon számít az időfaktor)

Gyógyszerforgalmazás, patikarendszer

Gyógyszergyártás, gyógyszerkutatás, gyógyszer engedélyeztetés

Orvosi műszergyártás, javítás

Orvosi innováció (műszerfejlesztés, műtéti eljárások fejlesztése)

Orvosi, biológiai alapkutatás

Orvosetika

Betegjogok

Minőségbiztosítás

Szegényügy, hajléktalanság

Szűrési rendszerek

Születési rendellenességek megelőzése és kezelése

Tartós betegségek kezelése

Fogászat

Gyógyászati segédeszközök

Iskolaorvosi rendszer

Prevenció (Ez egymagában kb. 200-300 betegség esetében értelmezendő probléma)

Terhesgondozás

Mesterséges megtermékenyítés

Pszihiátriai ellátások

Neurózisok

Alkoholbetegek

Drog

Nemi betegségek

Táplálkozási betegségek

Hiánybetegségek

Rehabilitáció, utógondozás

Klímaváltozás egészségügyi következményeinek kezelése

Környezeti hatások felmérése

Különösen hátrányos helyzetű térségek lakosságának ellátása

Gyermekegészségügy

Kórházstruktúra

Orvosi egyetemek, klinikák működtetése

Orvosképzés, továbbképzés, szakvizsgarendszer

Egyéb egészségügyi szakképzések (nővérképzés, gyógytornászképzés, dietetikus képzés, szakaszisztensek, stb.)

Adatszolgáltatás (népesség egészségi állapotának nyomonkövetése)

Rendszerinformációk (az egészségügyi tevékenység dokumentálása)

És most csak azért hagyom abba, mert ennyi talán már mutatja a probléma súlyát.

Az új rendszert ezekhez mind, mind „finomhangolni” kellene.

És mindezt „Mihályi Péter és felesége” szintű kormányzati szakértőkkel.

Azt hiszem, nagy bajban vagyunk.

A fenti témacsoportok mindegyike összefügg mindegyik másikkal, egyenként több száz!!! ponton. Egy-egy témacsoportot, sokszor 20-30 különböző szakma fed le. Nem hiszem, hogy a miniszter képes lenne akár az összefüggések 0,01%-át felsorolni.

Ha komolyan vesszük egy ilyen komplex rendszer reformját, amely száz éves fejlődés alatt jön létre, elképzelhetjük, milyen összetettségű döntéselőkészítés szükséges a kereszthatások feltérképezéséhez.

Szakmai elvek, területi elvek, finanszírozási elvek, információszolgáltatási elvek, irányítási elvek, prioritások határozandók meg ahhoz, hogy egy biztosító, mint privatizőr, tudja mit vesz meg. Ha ezek az elvek nem ismertek, a vevő csak piacot vesz, jövendőbeli bevételt vesz és azt a lehetőséget, hogy megvegye a politikusok támogatását annak érdekében, hogy ő a lehető legjobban járjon.

Próbáltál már követelést behajtani egy biztosítón? Ha igen, akkor tudod milyen macerás lesz az a hat hónap, ha fáj a fogad.