Kedvenc utolsó mondatom:

Nem úgy van az Sztálin elvtárs!

Azzal a szar utolsó mondattal azt akartam kifejezni, hogy reménytelennek látom a helyzetet.

Én megértem a balosokat, hallották a régi szép időkben, hogy az egyház tiltja a maszturbálást, a kapitalisták kizsákmányolják a szegényeket, a demokrácia csak látszat a finánctőkések úgy kézben tartják a sajtót, meg a pártokat, hogy csak na, stb.

A nácik ott lopakodnak mindenütt, antiszemitizmus van.

És 90-ben kurvára be voltak szarva, hogy most velük azt fogják csinálni, mint amit ők eddig. Aztán amikor kiderült, hogy nem, az az illúziójuk alakult ki, hogy ők helyesen jártak el és különbek mindenkinél. Pszichikailag ez a legkényelmesebb, jobb mint elmondani gecik voltunk ezerrel és tönkre tettünk mindent amihez hozzáértünk.

Ezek az emberek soha nem szállnak be semmiféle társadalmi konszenzusba (ahogy persze a jobbosok se könnyen) csak a mindent vissza nekünk! aspektusában tudnak gondolkodni.

Pedig ha nem egyezünk meg, mindig a Fletó féle rémlények kúsznak elő a kanálisból és hordalékukkal együtt simán csinálnak annyi kárt, mint egy diktatúra, vagy háború.

Párbeszédet!!!!!!!!!!, annak minden kritériumával együtt. Beszéljünk, határozzuk meg a társadalmi minimumot és tartassuk be.