Pár megy autóval hazafelé. Egyszercsak eldönget szemből mellettük egy csomó tűzoltóautó.

A férj megjegyzi: Szerencsére nem felénk mennek.

Mire a feleség: Vagy akkora a tűz, hogy menekülnek.

Az LMP, most így helyből megtudhatja, hogy milyen az, amikor a profik rámozdulnak valakire. Az LMP szavazóiról még kevesebbet tudunk, mint magáról a pártról, ezért komoly optimizmusra vall, hogy a szocik abban bíznak, hogy az LMP szavazói majd érett megfontolás után a szocikra szavaznak. Ezek az emberek pont azért szavaztak az LMP-re, mert az mszp-t pont annyira rühellik, mint a Fideszt. Sőt, valószínűleg jobban.

A négy félholt szoci visszaléptetése pont annyira gesztusértékű, mint az 1%-os nyugdíjemelés. Ráadásul a hozzá tartozó pacsit szaros kézzel adják.

Ez felhívás önakasztásra, amihez ráadásul az mszp adja a kötelet és a hokedlit a láb alá.

Ne!

A most éppen szimpatikusabbnak tűnő magyar választópolgárok nem is kormányváltó, hanem sokkal inkább rendszerváltó hangulatban voltak szívesek elfáradni az urnákhoz.

Igaz három különböző rendszert voltak kedvesek preferálni, de minden nem lehet tökéletes.

Az LMP szavazói, Budapesten egyértelműen igen nagy részben volt szdsz szavazók, akiknek nagy nehezen leesett végre a tantusz, a tavalyi EP választás előtt valamikor, hogy a pártjuk mocskos gazemberek érdekalapú bűnszövetkezete, valami olyan gőzben élnek leginkább, amely a manhattan-i középosztálybeli lakosság életfilozófiájára hajaz. Liberálisok (balfelől) is, zöldek is, antikapitalisták is, egy olyan környezetben születve és szocializálódva, amely csak azért létezhet, mert létrehozta és fenntartja az előbbi három elv mindegyikének legbrutálisabb tagadója. A vidéki LMP szimpatizánsok sokkal kevésbé felelnek meg ennek a leírásnak, ők tényleg inkább kiábrándultak és gyanítom sokkal inkább zöldek és kevésbé liberálisak, vagy ha azok is, akkor jobbfelől azok. Ha a párt a pesti sztájlt követi, felmorzsolja vidéki bázisát, ahhoz viszont, hogy pesti támogatói és vezetői megértsék, hogy a végeken mi fáj, nem elég megnézni a Milka csokin a tehenet. Ezzel ellesznek egy darabig, de főleg a városokban, lesz beleszólásuk az önkormányzati választásokba. Ha azonban kiderül, hogy szdsz-es géneket is tartalmaznak, úgy eltűnnek vidéken, mint a parizer hagyó miklós asztaláról.

A jobbik szavazói egy totális rendszerkritikát fogalmaztak meg, abból az egyszerű okból, hogy az a felületes benyomásuk támadt, hogy lakóhelyükön megszűnt az állam, csak az adószedéssel és egyéb szívnek kedves adminisztratív aktusokkal veteti észre magát, de rendőrt, meg mentőt azt nem küld. Viszont ha emelt hangon mersz beszélni éjjel kettőkor a baromfiudvarban tetten ért állampolgárral, akkor jön rendőr, sőt a horváth aladár is megtalál, ami főbüntetésnek is sok lenne. A jobbikos szavazók ráadásul a politikai elit A6-osait, 1000 négyzetméteres villáit, a százmilliós végkielégítéseket, a milliárdos tanácsadói szerződéseket is félreértelmezték, azt nem a kapitalizmus tehetségalapú jutalmazási rendszerének következményének értékelték, hanem azt vélelmezték a maguk egyszerűségében, hogy ezek a politikus férgek mindent ellopnak, ami nincs lebetonozva. Ez a tömeg változékony hangulatú, jó részét korábban orbánfóbiával táplálta tizenéveken át az mszp, de ha északon a Fidesz rendet tesz rendőrileg, ami azért csak az mszp-nek volt lehetetlen küldetés, akkor ott fog csápolni a Viktor koncerteken és úgy elfelejti vónát, mint ahogy az mszp-vel is szakítani volt képes valahogy, pedig az hosszú kapcsolat volt. Ezek az emberek is érzik zömmel azért azt, hogy a „Vesszen Trianon!” egyébként kétségtelenül érzelemdús üvöltözése nem a kormányképesség jele. A szavazók a majdnem 17%-os jobbikkal üzentek a politikai elitinek és szerintem az üzenet célba ért, legalábbis a Fidesznél felsejleni látszik egy helyes értelmezés. A jobbik már az önkormányzati választásokon bajban lehet, ha a Fidesz határozott és eredményekben megmutatkozó kormányzást produkál.

A Fidesz szavazókból legalább két millió úgy emlékszik a 1998-2002 közötti időszakra, mint aranykorra. Szerette az akkori retorikát, a lényegesen kisebb korrupciót, a folyamatos növekedést, a multik finom megregulázását, a torgyáni bagázs leszalámizását. Nem véletlenül tartott ki a Fidesz mellett kb. 2 millió ember az elmúlt nyolc évben akkor is, amikor sem a párt, sem a Vitya nem volt csúcsformában. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, de a Fidesz volt az egyetlen párt az elmúlt húsz évben, amely kormányon képes volt jelentősen növelni szavazóinak számát. A Fidesz mostani szavazóinak többsége azt azt a hangulatot várja vissza. És egy rendszert legalább annyira jellemez az általa sugallt hangulat, életérzés, mint az, hogy milyen konkrét kormányzati tevékenység folyik. És Orbán Viktor tanulékony srác, tanult a hibáiból, most nem fogja hagyni, hogy a hangulat rombolásával idegenítsenek el tőle szavazókat. Kormányozni pedig tud, bármennyire fáj ez a baloldali értelmiségnek. Pont ezt várja tőle a törzsközönség: A probléma definiálását és a világosan megfogalmazott, rögtön érzékelhető megoldást. Hogy jöjjön a rendőr. Hogyha Józsika anyukája beszalad megverni a tanárnénit az iskolába, akkor akkor szabaduljon, amikor Józsika érettségizik. Hogyha valami látványosan befullad legyen felelős és azonnal legyen.

Ez is egy rendszerváltás, nem is kicsi, hanem nagy, hogyha végre következményekkel bíró ország leszünk.

Hát megvolt. A vége ugyan olyan volt, mint amikor a legizgalmasabb résznél rányit az emberre a lány anyukája két nagynéni társaságában és úgy kell tenni, mintha nem történt volna semmi, de megvolt.

A dolgot csak súlyosbította, hogy az este egy pontján szükségszerűen bekövetkezik a nemezis, vagyishogy meg kell tekinteni az erősen megbarnult szélű parizerre emlékeztető lendvai ildikót, amint levezeti, hogy mindenért a Fidesz a hibás. Cinikusabb felebarátaim már nyolc magasságában jósolgatták, hogy az OVB által előadott haláltánc koreográfiáját az ildikó saját fejlesztésű logikai lánca fogja a Fideszre kenni, és lőn. De azért nem volt boldog a halotti maszknak sem túlmozgásos mimikájú csatakanca. A majd ötven év hazaárulás megedzi az embert, el kell ismerni ildikó most is volt annyira kemény, hogy megértettük miért őt választották az utolsó ütközetre a megfogyatkozott csapatok parancsnokának. Tuti, hogy az övé a legnagyobb marsallbot és hogy ő volt az egyetlen, akitől elvárható, hogy ne sírjon.

Az mszp-nek sajnos nem sikerült a jobbik alá esnie, de a 7 kilós csecsemőnek születő LMP már a következő hetekben azzal bizonyítja majd vitalitását, hogy aranyos kockafejecskéjét előreszegezve, az mszp horpaszának rohangál. Azzal a buksival, amelyet az USA budapesti nagykövete is igyekezett, rögtön a világrajövetel után, megsimizni. Ez az aktus a hideg verejtékes frászt hozta mindenkire, aki rokonszenvvel figyelte az LMP-t bizonyos romantikus okokból, mert az USA magyarországi nagykövete általában egy vérlibsi machinátor, akihez képest még az oroszok is visszafogottan képviselik az érdekeiket Magyarországon. Most először gondolkoztam el rajta komolyan, hogy ezek tényleg ennyire hülyék, vagy az LMP tényleg azon érdekek kanalizálására szánt (ugyan garnitúrafrissített, az erősödő ökomozgalmakkal felturbózott) szervezet, amelyeket már, sajnálatos megrohadása következtében, az szdsz nem tud képviselni.

Ha ez így van, a szervezet meglepően erős, valóban zöldnek tűnő és elkötelezett vidéki erőinek felelőssége, hogy ezt ne engedjék, ne lehessen a környezetvédő, antiglobalista, a helyi érdekekre koncentráló baloldali, mondhatni ökoszocialista politikát belefojtani, valami emberijogi liberalizmussal álcázott hazaárulásba, ami a hangyák által éppen most utolsó cafatkáiban elhordott szdsz legfőbb tevékenysége volt. Ha kiderül, hogy az LMP nem biogyümölcs, hanem génmódosított, üvegházi termék, amihez gyermekmunkát is használtak, tőlem kapják az első sallert. Már most sok jó poént voltam kénytelen magamban tartani a belvárosi értelmiségekről, de ha átszakad a gát.....

Remélem a Fidesz egymás mellé ültei a szélsőséges pártok képviselőit a parlamentben, egy képen látni lendvait és vónát, ahogy összeér az aurájuk, az egészségtelen gondolatok tömegét fogja indukálni.

Ahogy várható volt, a jobbik ráharapott a tesco gazdaságos szappanra, ennyire azért nem tömegesen hülye a magyar választópolgár, habár azért bízni ebben nagyon nem szabad.

Aztán persze ott van még a kétharmad, ami további két hétnyi orbánviktoros rémálmok álmodását teszi lehetővé azoknak, akik függői e sportnak. Aztán amikor meglesz a kétharmad ténylegesen, akkor szerintem elhal ez a dolog egy időre, mert nem bátor gyerekek ezek. Egyik részük megjárja visszafele a debreczeni józsi -féle utat, olyan rajongókhoz juttatva Orbán Viktort, akiket jobban szeretett ellenségnek. A csapat másik része meg, amikor rájön, hogy nem viszi el a csendőrség ha újra közli remixelve az orbános cikkeit 92 óta tartó folyamát (mert olyan rosszat, amit még nem írtak le az Orbánról már nem lehet kitalálni, kész, elfogyott a készlet), akkor járhatunk nosztalgiázni a kapcsolat.hu-ra, de már nem lesz az igazi.

Most, hogy minden eldőlt, baloskámék azzal vigasztalják magukat, hogy az Orbán úgyis szarul fog kormányozni, pont mint a progresszió hős napszámosai.

De nem, pont ez a poén, hogy olyan szarul egyszerűen nem lehet, valahogy nem tűri el a természet.

Ja, és kiesett az mdfszdsz. Már küldtem is egy emailt az ügyészségnek.

 Szeretném tisztelettel megkérdezni, hogyha tudható volt, hogy választókerületenként csak egy szavazókörben lehet igazolással szavazni, és lehetett tudni, hogy hányan kértek igazolást az adott kerületben történő szavazáshoz, akkor hogy a fenébe nem állt össze egyetlen jó fizetésű nagyokos fafejében se, hogy ezt a helyzetet kezelni kell?

Van ötletem, hogy kiket kell először kirúgni.

Elképesztő, hogy a választás tisztaságát és méltóságát még ezen az elemi szinten sem tudja biztosítani a rendszer.

Ez mindennek a tetteje.

És méltó befejezése ennek a nyolc évnek.

Az OVB sem tud semmit semmiről. Egy biztos, hogy például tévét nem néz senki a szavazókörökben, míg mobilon netezik. Nem sok ember van ott, aki nem értesült a közvéleménykutatási eredményekről.

De minket még szivatnak utoljára néhány órát.

IDIÓTÁK!

Hacsak nem szándékos zavarkeltésről van szó.

Vért akarok! Vért!:)

Elveszik az örömünket és a politizáló közösség egyik legnagyobb szórakozását!

Istenem, nyolc év helybetopi (szakkifejezés a laktanyafogságra, Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának Határőrsége, Bergengóc határ 1987-89), nyolc év sodródás, pangás, reménytelenség.

Nyolc év a legszebb éveinkből.

Nyolc év kormányzás nélkül, nyolc év, az egykori MSZMP másodvonalbeli karrierista politikusainak, „szakértőinek” és az 1990 után felnőtt politikai nemzedék söpredékének börtönében.

Nyolc év totális kudarc, az EU csatlakozás lehetőségeinek elmulasztása, a magyar mezőgazdaság végleges kiiktatása, az egészségügy szétverése, az oktatási rendszer megrogyasztása, a Magyar Honvédség eltüntetése, nyolc év gazdaságpolitika a magyar kis és közép vállalkozások ellen.

Nyolc év olyan korrupció, amit a kádár rendszeren szocializálódott lelkünk is csak döbbenettel szemlélhetett.

Az mszp két miniszterelnöke is megbukott ez idő alatt, de csak akkor, amikor végletes alkalmatlanságuk olyan mértékben vált nyilvánvalóvá, hogy már lendvai ildikó sem merte letagadni (Tudom, le merte, de ez csak az ő hatalmas ez irányú tehetségét bizonyítja).

Az ország miniszterelnökei példátlan mértékben keveredtek bűncselekmények gyanújába, azok közvetlen közelébe mindenféle mszp-én belüli következmény nélkül. Az mszp értelmiségi támogatói sosem vettek tudomást pártjuk mérhetetlen korruptságáról, csak akkor amikor már napi szinten sorjáztak a terhelő vallomások a lapok címoldalin.

És ezek után a nyolc év meghatározó embereivel neki mernek szaladni ennek a választásnak.

Miért ne szabadulhatnánk meg tőlük most?

Miért ne adhatnánk a Fidesznek akkora felhatalmazást, hogy legalább ettől a bandától megszabaduljunk végre?

Ahogy nem csináltak jobb baloldali pártot, a feltehetőleg létező tisztességes baloldaliak, úgy mi sem csináltunk rendesebb jobbos pártot magunknak, ha voltak is keményen gondjaink a Fidesszel és Orbánnal. Akkor meg ezt kell zabálnunk feleim, mert enni muszáj.

Én csak annyit ígérhetek, a magam szerény eszközeivel, hogy a Fidesz kormányt ugyanazzal a határozottsággal fogom támadni, mint az eddigieket, és ugyanolyan hamar kiérdemlik nálam a kisbetűt, mint a D-209, vagy az apró piroska veje.

De most nem méricskélhetünk, nem álmodozhatunk tiszta demokráciáról, felelős szavazókról, makulátlan politikusokról, mert ezek az entitások nem méltóztatnak létezni.

Ma a racionálisan gondolkozó szavazó számára csak két szavazási lehetőség létezik.

A Fidesz, ha teljesen, az utolsó unokaöcsiig, volt szeretőig, üzlettársig le akarja váltani az ember ezt a bandát.

Vagy az LMP, ha azt gondolja, hogy az alapvetően egyenlőre pesti értelmiségi tüneteket mutató, de mégis csak új társaság, legalább képvisel valamit abból, amivel az mszpszdsz kábította a lakosságot nyolc éven át.

A jobbik és az mszp nem opció. A nettó idiotizmus még sose jött be, pedig ezzel próbálkoztak a legtöbbet. Aki pedig komolyan azt gondolja, hogy a korrupcióra való rendkívül erős hajlam a demokrata legfőbb jellemzője az még baloldali értelmiséginek is szánalmas.

Az mdf szavazóknak meg úgyis mindegy.

És az antifák ősztől végre a Fidesz kormány ellen tüntethetnek végre, ami valljuk meg, azért sokkal szórakoztatóbb lesz, mint az eddigi antirasszista gányolás, amikor a saját kormányuk töketlensége, vagy rosszabb esetben a szélsőségesek erősítésétől politikai előnyt remélő tevékenysége ellen kellett volna tüntetniük és nem a parlamenti ellenzék ellen.

Tehát két igazán demokrata szavazat lehetséges csak:

Fidesz/Fidesz

LMP/LMP

A szavazatmegosztás csak mismásolás, vagy a jobb oldali centrum, vagy egy baloldali zöldes.

A Fideszre azért, mert nincs más kormányképes erő, az LMP-re azért, mert kell egy viszonylag tiszta lappal induló ellenzék is.

Aztán, ha ez se jön be, akkor lehet új pártot alapítani valamikor ősszel.

Blogunk témája a kampánycsend idején a szex lesz. Hogy valami örömötök is legyen az életben.

Nem kedvelem kubatov gábort, mert a fiú nem több, mint egy közepesen tehetséges pozőr, aki megrészegülve a hálás hallgatóság vastapsától előadta a menő csávót. Semmi olyat nem mond egyébként a ripacs, ami különösebben ciki lenne adatvédelmileg, viszont sikerül azt úgy elmondania, hogy nem csak az adatvédelmi biztost veri ki tőle a víz, hanem a fegyverviselési engedélyét is el fogják kérni a sörétesről, sőt joggal lehet feljelenteni a faszfejet. Az kevésbé vigasztaló, hogy majd hónapok múlva kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, ha a százalékok már elmentek, habár nem hiszem, hogy 2-4-nél több menne el.

De akkor is, hogy lehet valaki ennyire hülye? És akkor is, ha vágott a felvétel jól hallhatóan.

Olyan, hogy belső kör ugyanis nincs, amikor minden embernél van diktafon, kamera, fényképezőgép a mobiltelcsiben és a menőbbeknél két teló is van. Mindig felveszi valaki és az élőbeszéd sajátja, hogy az akkor jól hangzó mondatok oltári faszságnak tűnnek másnap. Ezért nézik vissza a profik magukat és tanulnak meg normálisan fogalmazni, meg fegyelmezni magukat, akkor is, amikor hergeli őket a baráti közönség.

Persze ez végül is nem meglepetés, azt már régen tudjuk, a Fidesz se tökéletes.

Azt azonban nem tudtuk, hogy az mszp (a szocik adatbázisáról némi infó, egyébként mindenki tudja évek óta, hogy ez megvan nekik) és a jobbik összedolgozik, mint két jó barát.

Ezt többek között abból gondolom, hogy ma kora délután már szórólapozták ezt az ügyet a szocik, Pécsett a kertvárosban, úgymond a tett színhelyén. A meginterjúvolt „aktivisták”, mert fizetett emberek voltak, már tegnap dél körül tudták, hogy esetleg lesz valami. Érdekes, a szocik többi szórólapját, a helyi jelölt, szili katis újság, ilyesmik, mások szórták.

A szélsőjobb és a szocik kapcsolata eddig sem volt titok, mindenki tudja, aki hajlandó tudomásul venni, hogy Magyarországon a szélsőjobb szervezésében mindig ott van a titkosszolgálati szál.

De rendkívül kellemetlen közvélemény-kutatási eredményeknek kellett születniük ahhoz, hogy a kurucinfo és lendvai ildikó egyszerre mozduljon, a látszatra sem ügyelve.

Abban azonban távolról sem vagyok biztos, hogy ez a „leleplezés” úgy jön be, ahogy szeretnék. A Fidesz így is nagyon nyer majd és valószínűleg bejut az LMP is, akinek jól jön ez a kavarás a kóka -féle affér után. Az LMP-vel majd a Fidesz normális hangnemben politizálhat és a történtek után így még könnyebben egy tömbként kezelheti majd a maszopot gyurcsányostól, és a jobbikot vónástól. Nem lesz kegyelem a jobbiknak, akik majd megtudják milyen az, amikor a kormányon lévő Viktor nem kedves valakivel.

Ráadásul ez a buli a jobbiknak nem hoz, inkább csak a szoci szavazók letargikus részét aktivizálja, ami a vónáéknak se jó, de hát ennyi ésszel, ami neki van, ez nem befogadható komplex összefüggés.

Amúgy meg két héttel ezelőtt kellet volna kijönni vele, valószínűleg azért nem merték hamarabb, mert ha előkerül a vágatlan változat, elenyészik a hatása egy pillanat alatt.

De baromira unom a kampányt, három nap és vége. Remélem.

Ma, az oknyomozó újságírás fellendülésének csúcspontján, a demokrácia utolsó pillanataiban, még igyekszünk hozzátenni a magunkét mindahhoz, ami szeretett országunkat jellemzi.

Emberfeletti nyomozati teljesítményünknek hála megtaláltuk ugyanis azt a 12 (tizenkettő) dekagramm parizert, ami abból a negyvenből megmaradt, amit hagyó miklós éppen fogyasztott, amikor megérkezett hozzá a nokiásdoboz.

Egyszerűen nem tehetünk erről, az elmúlt politikai évad egyetlen eseménye sem égett bele annyira retinánkba, mint az a kép, ahogy hagyó miklós asztalra felrakott lábbal perizert eszik. 

A szerencsétlen parizermaradék egyébként ezidáig a városháza egyik dolgozói hűtőjében rejtezett egy 2007 márciusából származó (horváth éva diétás ebédje feliratú vinyettával blombált) ételes doboz mögött. A szökevényt Szabó Jánosné takarítónő találta meg a nevezett leltári tárgy alaposabb, áttekintő takarításakor. Nevezett egyébként már nem dolgozik a városházán, mert a szintén elfelejtett piknikmaradékok mögött bujkáló mesterházy ernő ebédje feliratú dobozzal kapcsolatban kellemetlen kérdéseket tett fel főnökeinek („Dolgozik itt olyan, hogy mesterházy ernő?”).

Nevezett felvágott márkajelzés nélküli, már csak kisebb boltokban használatos zsírpapírt visel, miközben irodánkba érkezik, álcázásképpen a tízórainkat tartalmazó szatyorba egyéb húskészítmények közé keveredve. Mielőtt nekilátnánk, még figyelmeztet bennünket, semmiképpen ne együnk az akciós sonkából, majd ránk emeli elgyötört, magányos tekintetét.

„Hogy került kapcsolatba hagyó miklóssal?” (riporter)

„2008 nyarán vásároltak meg, egy a nyomozás érdekeire tekintettel most meg nem nevezett élelmiszerboltban. Eredetileg 70 (hetven) dekagrammot rendelt a miklós, de a húspultos eladó elértette és csak 40 (negyven) dekagrammot mért ki, amit nem is vett észre a beszerző, és ezzel kezdődtek a problémák.”

„Miért?”(riporter)

A miklós mindig nagyon ideges lett, amikor éhen maradt és amikor a kezébe vett engem egyből érezte, hogy nem vagyok 70 (hetven) dekagramm. El kezdett üvölteni valakivel, akinek a nevére nem emlékszem és elzavarta még 40 (negyven) dekáért. Azt azonban jeleznem kell, hogy én azzal az adaggal nem találkoztam később, ő már nem került vissza a hűtőmbe a hagyó irodájából.”

„Mi lett vele?”(riporter)

„Nem tudom, csak hallgatott mindenki, amikor kérdezősködtem.”

„Lehet, hogy megették?”(riporter)

„Lehet, (felzokog) elképzelheti mit éreztem minden egyes alkalommal, amikor kinyitották naponta akár ötvenszer is a hűtő ajtaját.”

„Mi történt, miután kiderült a súlybéli eltérés?”(riporter)

„A hagyó ledobott az asztalra. Pont egy a BKV ügyeit taglaló belső ellenőri jelentésre estem. Össze is kentem nitrites pácsóval, mert nagyon magas volt a víztartalmam. Ekkor bejött valaki és átadott a miklósnak egy dobozt.”

„Milyen dobozt?”(riporter)

„Kéremszépen (szipogni kezd), én akkor még nem tudtam, hogy az egy nokiásdoboz. Azt hittem, hogy esetleg egy másik boltban ilyenbe csomagolják a felvágottat. A feltevésemet először meg is erősítette, hogy a miklós amikor átvette a dobozt, megint üvölteni kezdett, hogy ez nincs 15 (tizenöt)! Nem is értettem, hiszen még a legmagasabb szárazanyagtartalmú húskészítményből is jóval több belefért abba a dobozba, ha jól van darabolva, akár egy kilogramm (100 dekagramm) is.

A miklós akkor kinyitotta a dobozt, majd azt mondta:”Ja húszasok! Akkor oké.” Aztán lerakta a dobozt mellém és átölelte a férfit, aki a dobozt hozta.”

„Átölelte?”(riporter)

„Igen, és így összebújva sétáltak pár percig, miközben a miklós valamit duruzsolt a fülébe. Aztán a miklós leült az asztalához és elkezdett enni (folynak a könnyei) ......... és többre nem emlékszem, már csak a hűtőben tértem magamhoz, összegyűrt papírban. Tudtam semmi jóra nem számíthatok, mindenkiért eljönnek egyszer.”

„Elhagyta azóta a rejtekhelyét?”(riporter)

„Igen egyszer. Durván benyúlt valaki a polcra, ahol rejtőzködtem, és rádobott egy tálcára, de akkor szólt neki valaki, hogy: Vigyázz az a hagyóé! És azonnal visszatettek a polcra.”

Azt már többen fejtegették, hogy a kampányban elérhető sértegetési szélsőérték valószínűleg az lehet, hogy valakit azzal vádolnak meg, hogy kóka jánoshoz bármilyen pozitív kontextusba helyezhető módon van köze.

Hát mit is mondjak, nem elegáns.

A szodómia, a zoofília, a pedofília az egy dolog, szimpla polgári szórakozás, az erkölcs alapja, viszont az, hogy valakit láttak kóka jánossal beszélgetni, olyan kevésbé ismert szexuális elferdülések művelésével egyenértékű, amire még a gugli se ad ki találatot (még orvosi oldalt is legfeljebb néhányat) és nem azért, mert a dolog rosszul fényképezhető.

Ízlelgessük a dolgot: Az szdsz etikai bizottsága (az abszolút értelmetlen létező iskolapéldája) vizsgálja, hogy kóka jános támogatta-e az LMP-ét!

Schiffer András, az LMP listavezetője láthatólag megrendült a rázúduló kampánymocsoktól, nyeldekelve próbálta cáfolni a vádat, ami valljuk meg, zseniális felütés. Ilyesmiért a sarki presszóban azonnal ütnek, van ott egy Kákai nevű alkesz, aki évek óta elmondja minden bemutatkozásnál, hogy nem rokona a kókának, és erre ebben a közegben a túlélés miatt szüksége is van.

Valószínűleg aggasztóan magasat mértek az LMP-nek Budapesten, ami senkinek se jó, ezért sürgősen kellett valami. Nem romantikáztak sokat, hiszen azonnal az ultima ratio-t vették elő, az állatos pornó, meg a videó a hagyóval közös parizerpartiról labdába se rúghatott.

A retkes attila ezzel viszont bizonyított, alkalmas az szdsz elnökének, ugyanazzal az erkölcsi fensőbbséggel nyomja, mint mindenki, aki ezt a posztot betöltötte a Tölgyessy óta.

Ha ezt az információt sikerül átnyomni a köztudatba vasárnapig, az LMP-nek ugrott a 6-7%.

Elképesztő szemétség ez, hiszen kóka még nagyobb erkölcsi fekete lyuk, mint a fletó, ami már-már horzsolja a fizika törvényei által megengedett méretet. És védekezni se tudsz, hiszen erről az alakról bármit elképzel az átlagember, attól kezdve, hogy emberhúst találtak a fridzsiderében, egészen odáig, hogy pusztán passzióból az összes környező ország titkosszolgálatait az állami szintű magyar irredentizmus maszlagával hergeli.

Sőt azt is el tudom képzelni, hogy igaz, és a kóka, Kovács János néven, merő rosszindulatból betolt húsz percnyi helikopter repidő költséget a pártkasszába, hogy had curmantson az LMP is meg az szdsz is egy jót, előbbi azzal, hogy kiderül, utóbbi meg azzal, hogy az etikai bizottság tagjainak költségtérítés nélkül kell ezzel tölteni a drága idejüket.

Lehet, hogy naiv vagyok, de senkiről nem tudom elhinni, hogy hajlandó a kóka társaságában eltölteni azt az öt percet, ami a dolog levajazásához kell, nem csak a lebukás veszélye miatt, hanem pusztán már azért sem, mert a személyiségének kisugárzása a kannibálok kedvét is elvenné az emberevéstől, pedig ott nem számít az erkölcsi minőség, csak a rághatóság.

Szegény LMP, ebből nem jönnek ki jól.

Miután viszonylag hamar, talán már éjfél felé elég pontosan fogjuk tudni, hogy kit szabadítottak rá a választók az országra a következő négy évre, viszonylag korán reggel ott fogunk ülni a gép előtt és bogarásszuk az érdekességeket, a nap során meghallgatjuk az összes politológust, lengyel lászlót is, aki elmondja majd, hogy megakadályozható még a Fidesz kétharmad, ha a jobbik és az mszp szavazói összefogva, kölcsönös visszalépésekkel megmentik a demokráciát.

Akkor már túl leszünk azon, amint lendvai ildikó botoxmerev arcán lecsorog a víz (mert könnyezni nem tartjuk képesnek), amikor megjelenik kifejezni csalódottságát a Fidesz hazugságaitól megtévesztett szavazók döntése felett és szintén elparentálja a demokráciát.

Tömegesen láthatunk mindenféle kormánypárti politikusokat, holdudvaroncokat és egyéb üzletfeleket, akik megélik annak a negyven deka parizernek a lelki folyamatait, amely hallja beszűrődni hagyó miklós közeledő hangját a folyosóról.

Meghallgathatjuk ibolyka búcsúbeszédét, a börtönlátogatásra tartó exigazságügyminiszter búcsúfellépése talán pótolja a katarzisnak azt a hiányát, amelyet ezért vagyunk kénytelenek elszenvedni, mert az szdsz gyáván megfutamodva nem állított önálló listát és így a 0.3 százalékos eredményének realizálódása sajnálatos módon beletudódik az mdfszdsz közös lista 1.2 százalékába.

A jó hír az, hogy bármi is legyen írva a két párt megállapodásába, az egy százalék feletti pártoknak járó állami támogatásból az szdsz biztos nem fog látni egy kanyi vasat se, hiszen ennél azért gyakorlatiasabb lesz bizonyosan az mdf ibolya életrevaló módszerein nevelődött maradéka.

Riadt borzongással végignéztük már a jobbik artikulálatlan üvöltésekkel aláfestett győzelmi sajtótájékoztatóját, amely heves nosztalgiát ébreszt a MIÉP mérsékelt jobboldalisága iránt és eltűnődtünk rajta, egyelőre csak tudományos érdeklődésből, hogy mit is jelentenek a nemzeti tulajdon, a Magyarország fel fog támadni és egyéb érdekes kifejezések olyan emberek szájából, akiknek lelkesedése jobban emlékeztet egy lincselő tömegére, mint a nemzet színe javának intellektuális örömködésére.

Gyorsan elkapcsoltunk ugyan róluk, hiszen várják a Viktort a Fidesznél, de elégedetten konstatáljuk, hogy az LMP a surranópályán ugyan, de bent van, tovább súlyosbítva az mszp gondjait, mert ezek a csávók tényleg balosak, ellentétben a szocikkal, akik csak balra el.

És átéltük már a Fidesz mértéktartó ünneplését, amelyen Orbán Viktor visszafogottan emlékeztette a jelenlévőket, hogy nem nyertek egyebet, mint munkát, a nemzet megmentésének magasztos, de embert próbáló feladatát.

Azért szép nap lesz.

Most, hogy már csak egyszámjegyű számosságút kell tentikézni addig, hogy megtekinthessük lendvai ildikó, a harmadik helyezett, vagyha az LMP esetleg kampányol egy kicsit akkor a negyedik helyezett párt elnökének színvonalas eredményértékelő beszédét, ideje, hogy foglalkozzunk egy kicsit avval, hogyan lehet rásegélni arra, hogy az egyszerű lelkű választók a tőről metszett demokratákat válasszák és ne a többi hatalommániást.

1989-ben a Kerekasztal tárgyalásokon a választási törvények alapjainak lefektetésekor az ellenzéki pártokat egyként vezérelte az a meggyőződés, hogy a komcsik, jó szokásuk szerint, csalni fognak majd ahogy a csövön kifér. Ahogy valamelyik szimpatikus nicaraguai diktátor mondta az ellenzék vezérének: „Lehet, hogy a szavazást maga nyerte, de a szavazatszámlálást én!”

Ezért viszonylag biztonságos rendszert tákoltak össze, ahol a szavazás tisztaságára leselkedő minden jelentősebb veszély ellen igyekeztek tenni valamit.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet csalni, csak azt jelenti, hogy viszonylag meg van nehezítve a dolog és kell hozzá az is, hogy az ellenérdekű felek ne figyeljenek oda rendesen az alapvető dolgokra.

Az ajánlószelvényes rendszer visszásságait már alaposan kivesézte mindenki, hiszen az sokáig tart és ha egy kicsit is komolyan veszi magát az apparátus, meg néhány választópolgár, könnyű lebukni.

Ezzel szemben a szavazással kapcsolatos manipulációk rövid időperiódusra korlátozódnak, ami után az eredményhirdetés zaja elfedheti a lényeges kérdéseket.

A magyar választási rendszer teljességével most ne vesződjünk, ritkán lehet olyan embert találni aki érti, ami a lényeg, hogyan is alakul ki a végeredmény, hogy összesítik a szavazatokat.

Először is, a számítógépes rendszer megbizergálásával nem lehet meghamisítani a végeredményt. A szavazatokat ugyanis kézzel számolják és minden nagy párt összeszámolja magának választókerületenként, a szavazóköri delegáltak jelentései alapján. Miután a nagy pártok mindegyike, mindegyik szavazókörbe delegál embert, ezért ezek mindegyike egy alternatív szavazatszámláló rendszer, amely szükségképpen nagyon pontos eredményt ad. Legfeljebb kicsit lassabban és esetleg emberi hibából adódó tévedések okozhatnak jelentéktelen és könnyen korrigálható eltéréseket.

Ebből kifolyólag csak két ponton lehet manipulálni: Magát a szavazót kell valahogy befolyásolni, vagy a szavazóköri számláláskor kell ügyesnek lenni.

Egyik sem egyszerű. A szavazókat névszerint nyilvántartják és elvileg pontosan tudják ki jött el szavazni és ki nem. A borítékos módszer lehetővé teszi, hogy a szavazó elvigye a szavazólapjait, sőt akár azt is, hogy a boríték takarásában több szavazólapot dobjon be az urnába. Az üres boríték lehetőségén alapszik az úgynevezett láncszavazás lehetősége, miszerint az első csávó üres borítékot dob be, kiviszi a szavazólapjait szavaókörből és átadja azt valahol valakinek. Az beikszeli rajta a demokrácia letéteményeseinek pártlistáját, meg egyéni jelöltjét és odaadja egy másik csávónak, aki csak akkor kapja meg a sörét, ha a kitöltött szavazólapok helyett hoz üreseket. Vagyis elmegy szavazni, befárad a fülkébe, a már kitöltött szavazólapokat beborítékolja, az üreseket meg ruházatába rejti. Leszavaz, majd általában a közeli illegélis bögrecsárdában található kasszához fárad, ahol jattolnak neki az üres szavazólapokért.

Egyszerű és tanulságos módszer, csak az a baj vele, hogy csak akkor van értelme, ha nem megbízható elvtársak, hanem deklasszált helyi alkeszek alkotják a lánc szemeit, akiknek jól jön a pálesz és mindegy minden egyéb. Ha egy ilyen folyamatban bukta van, akkor az nagy, és valljuk meg szinte biztos, hogy ipari mennyiségű betintázott kocsmalakót nehéz azon a véralkoholszinten tartani, hogy valamelyiknek ne essen ki a zsebéből a beikszelt szavazólap a fasiszták szavazóköri delegáltja árgus szemei előtt.

Talán, várhatóan nagyon szoros kerületekben, ahol érdemes lehet vállalni a kockázatot, az egykori katonatiszti lakótelep kocsmájában, ahol a rendőrkapitány is haver, meg lehet csinálni, de kereskedelmi méretekben tuti lebukás.

Valójában egyetlen igazán élelmes és viszonylag megúszható módszer van érzékelhető méretű csalásra és az a szavazatok összeszámlálásakor adódik. Ha nincs ellenérdekű delegált akkor szüret!

Hiszen a csapat boldog magányban húzhat még egy ikszet az antidemokraták szavazólapjaira, persze csak néhányra, hogy ne bökje ki senki szemét. Valamint alkalmazhatja a leginkább kedvelt módszert, azt, hogy a szélsőségesekre, valamint a kis pártokra (azoknak már úgyis mindegy) adott szavazatokból jónéhányat szép egyenletesen belekevernek a demokraták tekintélyes halmába és értelemszerűen ahhoz számolják. Ezt általában a szavazatszámláló bizottság szimpatikus és tősgyökös idős nénikére hasonlító, sokszor az önkormányzat által delegált tagja adja elő, akiről csak akkor derül ki, hogy személyzetis volt a pártbizottságon, ha véletlenül jársz az unokájával.

Ha van nem megbízható szavazatszámláló is, akkor rutinosan elterelik valahogy a figyelmét, amíg a szavazatmaximalizálás végbemegy.

Ezért szoktak a köcsög fasiszta bizottsági tagok kekeckedni a már nagyon hazafele készülődő bizottsággal, hogy ne csak számoljuk át újra, hanem még egyszer nézzük is át egyenként az egyes pártok szavazatkupacait. Amúgy én annyira ártatlanul nézni még nem láttam embert, mint akkor, amikor találtam az 531 (Találd ki milyen párti!) szavazathalomban 15 (antidemokrata) szavazatot.

Ezért van az, hogy ha egyszer már megvan a jegyzőkönyv, akkor sosem nézik át újra egyenként a szavazólapokat. Meg ezért van az, hogy ezt inkább a listás szavazólapokkal csinálják (és az első fordulóban), mert ott nem rendelnek el újraszámlálást ha szoros is az eredmény, míg az egyéni kerületekben viszonylag gyakran előfordulhat szoros, döntetlenközeli meccs, ami mindenféle felülvizsgálatokat eredményezhet.

Szép a demokrácia, de sose bízz meg a demokratákban.

Tegnap ebédtájtól kezdve, a leggyakrabban elhangzott szókapcsolat a környezetemben a „nyolc és fél év” volt. Gyakorlatilag nem is kellett hozzátenni semmit, mindenki tudta, hogy a cusi ítéletéről van szó. Ízlelgettük a nyolc és fél évet, és mindenki arcára mosolyt csalt ezen a hideg, szeles tavaszi napon az ítélet melege.

Este a meccs szünetében kapcsolgatva a épp elkaptam egy mondatot, tán az Echo tévén, miszerint figyeljük meg, holnaptól elkezdik majd sulykolni, hogy mennyire súlyos ez az ítélet, nem arányos, meg ilyesmik. Tudom, nem kéne Echo tévét néznem, de ettől függetlenül megy a picsogás ezerrel, hogy az ítélet politikailag elfogult, aránytalan, gyilkosoknak szoktak ennyit adni, stb..

Alapvetően az a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire elhalt bennünk az önvédelem jogához való ragaszkodás.

A cusi, egy ritka undorító gazember volt már kezdő politikus korában is, ha valaki emlékszik az általa tartott sajtótájékoztatókra, akkor felidézheti mennyit tett a társadalmi és politikai megbékélésért ez az ember. Emlékezetes politikai öngyilkosságával látványosan demonstrálta, hogy egy aranyfoggyűjtő nyilas pártszolgálatos erkölcsi szintjén lehet őt megtalálni, ha az ember Lucifer meglátogatásakor még akar valami izgalmasat látni.

Ezt az embert aztán nem csapták ki az mszp-ből, hanem nyugodtan nyomhatta tovább szűkebb pátriájában, nyílván azzal a felszólamlással, az ottaniaknak a cusi is jó.

Mindeközben tovább működtette a lefelé és felfelé is jól beágyazott, iparszerűen felépített szervezetét, amely iskolai példája is lehetne a szervezett bűnözésnek.

Majd a tényanyagból tudhatóan, bűnössége teljes tudatában mindent megtett, zsarolva pártját és szerencsésebb bűntársait, hogy akadályozza a nyomozást, megfélemlítse az ügyészeket és rendőröket, valamint elkenje a bizonyítékokat. Szökésre bíztatta bűntársait.

Majd csak azt vallotta be, amit muszáj volt, nem tett terhelő vallomást, csak a kis halakra.

Szedett valahonnan ötven millát és kiperkálta a kár kétharmadát.

Ezt az embert kéne egyébként kishalnak, jelentéktelen figurának látnunk. Ahogy majd nyílván hagyó miklósról is azt írják majd, hogy nem csinált semmit, hiszen nála is hány nagyobb rablót tudunk mondani hirtelen, aki még miniszter, vagy éppen évértékelőt tart és árulja a beszédei hanganyagát.

Pedig valójában ezek a középkategóriás gengszterek működtetik a rendszert. A cusi, ahogy a hagyó is a legfelső körökbe tört, maga előtt látva a kóka, a fletó, a bajnai példáját. Annyiban voltak mások, hogy hamarabb elszállt az agyuk, még azelőtt, mielőtt érinthetetlenek lettek volna. Tényleg már csak egy lépésre voltak attól, hogy felhágjanak arra a grádicsra, amikor már nem írja meg róluk az újság, amikor már politikai támadás minden lebukás, amikor már nem ők kénytelenek lefáradni a mélygarázsba, amikor már nem nekik kell átszámolni a pénzt.

És most fel vannak háborodva, hogy statuálás lesz. 

Ezek az emberek voltak, ezredmagukkal a szocialista párt alapemberei, akik közül kiválogatódtak azok, akiknek már Svájcba, vagy kajmánba utalták a milliárdokat, mert annyira megbíztak bennük a részvénytársasági urak, nyugatról-keletről egyaránt.

Cusi és barátai konkrétan kb. 20 évi nettó fizetésemet bugázták meg, csak ebben az egy bizniszben. Ahhoz is kell egy emberöltő, hogy ennyi adót befizessek, feltéve persze hogy közben nem vesztem el a kedvemet adózásilag, mintahogy a cusi elvesztette, így első rátekintésre, legalábbis a vagyonosodási vizsgálat metodikája alapján.

Abban persze egyetértünk, hogy Magyarországon nem csak a politikusbűnözés felderítési százaléka alacsony, hanem általában abszurd az ítéletek és a bűnök aránya az egyes esetekben is, valamint a különböző ügyek viszonylatában is.

Csak nem a parlamenti többség felelőssége ez is? Néhány nap múlva lehet korrigálni.

Persze a „Free cuslág!” mozgalom katonái még riadtan keresik a szavazólapon az szdsz-t, valamint az arányos büntetést a nagyhalak számára. Miattuk tartunk itt, ne feledjük.

És igen, szerintem a nagyhalaknak a húsz év az arányos, feltételes nélkül, fegyház fokozatban és ha több ügy van, akkor többször.

Sőt az ítéletben annak is benne kell lennie, hogy a cusinak a legforróbb üst és a legháklisabb ördög jár odalent, persze csak addig, amíg a többiek meg nem érkeznek.

És nem bedőlni a liberális dumának, a szigor, a példás büntetések igenis fékezik a bűnt.  

Olybá tűnik, hogy a jobbik vezetői kapitális hibát követtek el akkor, amikor, beleszagolva a siker éltető levegőjébe, különösen az EP választások után extázisban úgy gondolták, hogy megcélozzák a száz százalékot.

Egy politikai párt népszerűségét nem csak a rászavazók különböző arányszámain, hanem azon lehet lemérni, hogy a nem rá szavazni szándékozók hogyan is vélekednek róla. A jobbik megerősödésének egyik titka az volt, hogy a Fidesz tábor nagy része eredetileg megengedően, elfogadóan viszonyult a jobbikhoz, az mszp-t utáló, az utóbbi négy évben már jelentős választói csoporton belül tulajdonképpen nem volt ciki jobbikosnak lenni. A Fidesz, mintegy 2,2 milliós törzsközönségében úgy tekintettek a jobbikra, mint kicsit gagya kistestvérre.

Ennek a jobboldalon megvan a hagyománya, korábban a kisgazdák töltötték be a mi hülyéink szerepét, mindenki tudta, hogy rendes népek azok, csak egyszerűek és fárasztóak mint a kapálás, viszont pont annyira utálják a kommereket mint mi. Ebben az egyben igaz az, hogy a jobbik a Fidesz emlőin nevelkedett, hiszen minden pártnak magához kell kötnie valahogy a szélsőségeseit és a nem a relativitás elmélettel foglalkozó szimpatizánsokat is. Ha a politikai pártokból kitennék az összes hülyét, sőt a hülyék nem szavazhatnának kb. három ember döntene az ország ügyeiről, de ezt a módszert valamiért már elvetettük. Volt mozgás a két párt tagsága és szimpatizánsai között, az akkor még ráadásul az ismeretlenség homályába is burkolódzó jobbikkal kapcsolatban sokszor megfordult a Fideszes szavazók fejében, hogy a szavazatmegosztás az mszpszdsz-nél jól bevált módszerével élve besegélik a parlamentbe.

Az EP választás után egyrészt kiderült, hogy a kistesó egy benga állat, másrészt a jobbik hangneme kezdett leszivárogni a mérsékelt jobberek limbikus rendszeréig és elkezdett átalakulni a Fidesz-tábor vélekedése a jobbikról. Amikor a jobbik elkezdte azt képzelni, hogy az mszp rasszista, antiszemita, rendpárti, egyszóval primkó szavazóinak elhódítása után rámozdulhat a Fideszesekre is, merve nagyot álmodni, és elkezdte a maga keresetlen, a bivalybasznádi kocsmában is hamarost késeléshez vezető stílusában a Fideszt is támadni, lassan megváltozott a politikai klíma a jobbos szavazók között a jobbikkal kapcsolatban. Hiszen a jobbik már a 270-280 kilogrammosra hízott Fityisz nevű emse oldalszalonnájába rágja bele magát! A jobbos körökben elkezdték felemlegetni a mezei jobbikosok egyszerűségét, a párt számtalan helyben ismert karrierlovagjának előéletét, valamint azt, hogy a Fidesz és a maszop összemosása csak kicsit sértőbb, mint a kurvaanyázás.

Ma már az átlagos jobbikos szavazó és szimpatizáns, vagy az aki vacillál a Fidesz és a jobbik között, esetleg szavazatmegosztáson mélázik, csak a csont kemény jobbikos közegben hall jót a pártjáról, a mindennapok antiszoci közegében mint a kétharmad ellenségéről, a szocik, az oroszok, a liberálbolsevista, judeoplutokrata világösszesküvés ágenseiről beszélnek az emberek.

Ebben a közhangulatban nemcsak lezárulóban van a jobbik növekedési korszaka, hanem a párthoz lazán kötődő választói csoportok elkötelezettsége is megkérdőjeleződik.

A színvonalas magyar fasizmus hiánya most a legfeltűnőbb és a legfájóbb, hogy mind a jobb, mind a baloldali sajtó jobb ügyhöz méltó buzgalommal látott hozzá a jobbik ekézéséhez.

A fű alatt terjeszkedő jobbik számára úgy kellett az illegalitás, mint szdsz-es vállalkozónak az állami megrendelés, hiszen előbbi sajtóképessége és utóbbi versenyképessége egyformán bolygónk altalajában lelhető fel.

Ha valaki vette a fáradságot (és a médiák igyekeztek leegyszerűsíteni ezt a folyamatot) megtekintette vóna gábor tavaly október 23.-ikai beszédét, akkor konstatálhatta, hogy a jobbik elnöke egyszerű ember, mint a járási párttitkár, amely egyszerűséget nevezettnek idén március 15.-én sikerült teljesen átlényegítenie azzá a primitívséggé, amit a boldogult magyar néphadsereg kiképzőőrmestereinek volt szokása művelni velünk a maga vegytiszta nagyszerűségében.

A magyar sajtó hirtelen felfedezte, hogy a nyilatkozó átlagjobbikosnak elég egy bonyolultabb (értsd jelzőket, esetleg mellékmondatot tartalmazó) kérdést feltenni és hagyni beszélni, elkezdett áramlani az információ arról, hogy kik azok az emberek, akik rácuppantak arra a retorikára amely a „Több pízt a zembereknek!” mszpés szlogen reciklált változatát az „Akasszunk!” innovációval feltúrbózva promótál egy új Magyarországot.

Morvai Krisztina gyakori megtekintése is riadalommal tölti el a lakosság azon részét, akiknek rossz emlékei vannak középiskolai magyartanárnőjük válás utáni hangulatingadozásairól.

A jobbik gyanúsan profin felépített személyes kampánya, amellyel megteremtett magát 2006 után, erősen érzékeny a médiahatásokra.

A jobbik vezetőinek még nem állt össze a kép, hogy szavazóik nagy része nem ahhoz a deklasszálódó alsó-középosztályhoz tartozik, amelyhez a párt derékhada, hanem a kertévék univerzumában tengődő, a szocialista kormány által a teljes reménytelenségbe taszított szerencsétlen, aki bárki más által pont annyira manipulálható, mint a jobbik által.

A tv2 és rtl club elleni nyílt támadás arra késztette a kertévéket, hogy más módon karaktergyilkolják a jobbikot, mint idáig és felhagyjanak a negligálással, hanem inkább bulvárfronton mérjenek csapásat a mónika só ellenségeire. Ezzel tulajdonképpen csak tercelnek a jobboldali sajtónak, amely már hetek óta szemezget, egyre vehemensebben, a jobbik olyan tagjainak tevékenységeiből, akik korábban másnak és nem vérjobbikosnak tűntek volna az avatatlan szemlélő számára.

A jobbik dolga jelen pillanatban inkább a védekezés, hogy a párt még bizonytalankodó, elbizonytalanítható szavazóit megtartsa. A törzsgárdát, kb. 15 százaléknyi beborult csávót csak a parlamenti politizálásban szükségképpen pofára eső radikalizmus impotenciája taszajt majd csak el. A nagy durranáshoz szükséges 4-6 százaléknyi bizonytalan lelkesedését viszont, akik amúgy is húznak a Fidesz felé, továbbá az egykori kommereket, akik bedőltek a tisztaságról szóló maszlagoknak (Miként korábban annak is, hogy a hagyó miki majd hagy nekik is a párizsiból.) lelohaszthatja az orosz alámondásos, homoerotikus, dominás, szado-mazó, egyenruhás, homepornó alkotás (szereplők sorrendben: kovács béla, király andrás, morvai krisztina, vóna gábor, nikki miller), ami demonstrálni hivatott a párt sokkszerűségét. (Nikki Miller viszont legalább tehetséges. Köszönjük meg a jobbiknak és a gárdának, hogy megismerhettük.)

Ettől még persze nem vagyunk beljebb, a jobbik így is nagyobb lesz, mint amilyennek az utcán felénk rohanó dobermant szeretnénk méretezni, de azért, hogy lendvai ildikónak ki kelljen állni egy harmadik hely után 11.-én este tíz körül, végül is reális ár egy jobbik második hely.

Nincs olyan politikai helyzet, amin nem lehetne tovább rontani és a magyar választópolgárban ilyentájt, a téli depresszió végeztével, felhorgad a rokkantnyugdíj alá temetett kuruc vér és képes a kocsmába menet betévedni szavazni, pedig rohadtul nem esik útba.

Mert hát, a magyarországi parlamenti választások igazi bája az, hogy sose lehet bízni benne, hogy nem leszünk nagyobb szószban utána, mint előtte voltunk.

Oszkó: "Olyan állapotban adjuk át a kasszát, mint a Fidesz 2002-ben"

A „Ki hazudta a legnagyobbat a magyar politikában 2010-ben?” címmel útjára indított versenyünk győztesét azonnal kihirdetjük, tekintet nélkül arra, hogy számtalan tehetséges és elszánt versenyző küzd még a páston, akiktől még várható kiugró eredmény ebben az évben.

De ami tökéletes, az tökéletes, és a bíráló bizottmány meggyőződése, hogy oszkó úr teljesítménye nem űberelhető.

Sajnáljuk vóna urat, aki pártjának kétharmados győzelmének víziójával egy darabig vezetett, sajnáljuk dávid ibolyát, aki gyakorlatilag minden mondatával ott volt az élmezőnyben, és sajnáljuk az LMP-éseket, akik pártjuk nevével önmagában is a contradictio in adjecto egy különleges példájával neveztek és nem is esélytelenül.

Különösen sajnáljuk mesterházi urat, aki a „becsületes emberek értékalapú közössége” szókapcsolat használatával először elgondolkoztatott bennünket a verseny korai lezárásával kapcsolatban (Habár akkor még ellen tudtunk állni a kísértésnek, mert éreztük, hogy a csúcspont még nem jöve el és igazunk vala.)

Sajnáljuk Orbán Viktor urat is, aki ebben az évben tüntető hallgatásával bojkottálni tűnik kedvenc versenyünket, pedig a választási kampány ennek a vetélkedésnek hivatalos időszaka ugyebár.

A bíráló bizottmány a különdíjat nem adja ki, azt csak az év végén ítéli oda, remélve, hogy a nagyon magasra rakott léc emberfeletti teljesítményre sarkalja majd a mezőny tagjait.

Életműdíjat kapott még politikai pályája végén lendvai ildikó a „Nem lesz gázáremelés!” mondattal fémjelzett tevékenységért.

A Magyar Hülyeségkutatásért Alapítvány Kuratóriumának megbízásából

Ifjabb Sztohacsek Ede Elnök

Van-e szánalmasabb, kisszerűbb, cikibb, mint ez?

Veszitek? Elhitte az ibolykának!!! Azután, hogy egy kisebb városnyi embert együtt rugdaltak le a hajóról.

Nekem csak egy jut eszembe ami cikibb. Vizespóló versenyen zsűritagnak lenni.

Vagy volt BKV vezetőként beismerő vallomást tenni országos napilapban.

Azon méláztam, hogy vajon a bokros lajának miért nem tűnik fel, hogy minden nap néhánnyal kevesebben vannak? Vagy azt gondolja, hogy ez egy párt üzemszerű működésének normális része?

Mit olvasott ez utoljára? Sztálin 30-as évekbeli naplóját?

Számtalan ezredrangú, jellemtelen senkit volt szerencsém már megismerni, de ezek az emberek tudtak újat mondani.

Erre nincsenek is szavak.

Ezek után már csak azoknak az embereknek az intellektusa és erkölcsről vallott felfogása érdekel, akik tudatosan az mdf-re szavaznak majd.

Viszont a maszopra annyival kevesebb.

Mint alant megtekinthető, hallgatás közben a gépbe jegyzeteltem magamnak a fletó évértékelőjét.

Nem kellett volna, persze, de ha valaki akar élvezkedni......

Már megírtam a fletóról a pszichiátriai szakvéleményemet, de némi rövid tanulsága van annak is, ha az ember befogadja, a vizuális effektekkel együtt, az egész üzenetet.

Egy küldetéstudatos emberrel van dolgunk, aki nemcsak tökéletesen elégedett magával, hanem teljes természetességgel helyezi magát a mindenség középpontjába. Rosszul leplezi, hogy nagyon nem kedveli azokat, akik szóval, vagy tettel kétségbe vonják azt, hogy ő csinálta jól.

Olyan etalon akar lenni, mint a jobb oldalon Orbán Viktor.

Csak megjegyezném, hogy tokkal vonóval kitett mindenkit a demokráciából az mszp és szavazói kivételével. Egyes szám első személyben használja tulajdonképpen a világra vonatkoztatva az akarat és igazság szavakat (akaratom, akaratunk, igazságunk, igazunk), igaz némelykor csak a kontextusból következően. (vesd össze például: Orbán a polgári kormány, fletó kormányom szóhasználatával)

Ilyen esetben bauer tamás simán felfedezi Hitlert egy Orbán beszédben.

Jó szónok, vérbeli demagóg, igazi diktátor alkat.

Gyakorlatilag semmilyen felelősséget nem ismer el, ami hozzá köthető, a kudarc tulajdonképpen az emberek hibája, akik nem szerették és követték a reformjait, nem hittek és bíztak benne. Személyes áldozatot hozott a lemondásával. Ennyire nyíltan Hitler óta senki nem mondta ki egy konkrét helyzetben, mint most a fletó, hogy a demokrácia és a köztársaság, a progresszió, a nyugatosodás egyet jelent a saját hatalomgyakorlásával és ennek érdekében a választópolgároknak kell megváltozniuk, mert ő maga nem fog.

A beszédből kivilágló világkép, még populizmusnak és demagógiának is egyszerű. A fletó jól láthatóan semmit nem tud arról a világról, amiben él, akaratával uralhatónak véli, mind a természeti világot, mind az embereket, nyílván a környezetében tapasztaltak alapján érzi így.

Lehet, hogy Orbán Viktor veszélyes a demokráciára és én vagyok kritikátlanul elfogult a javára, amikor jobbnak érzem négyéves kormányzását, mint az elmúlt nyolcat.

De gyurcsány ferenchez képest pszichiátriailag egy kiegyensúlyozott, mérsékelt demokrata.

Ha felesége nem tiltja meg neki, egy 3 százalékos párt elnökeként is itt fog rohangászni, még vagy húsz évig.

Amúgy meg fletókám, anyád él jobban, mint nyolc éve, nem a magyar nép!

Íme a beszéd hangsúlyos elemei:

(Nem nagyon javítgattam, ez egy jegyzet a beszéd élvezeti értékeiről.):)

Szereti, büszke, a

tétova az országot

Letaglózza

szenvedélyes a magánéletben és közügyekben

Hit és eltökéltség

cifrákat mond

szeretet túlzásai

elborzaszt, politikai furkósbot

Legyenek rám büszkék

legellentmondásosabb időszak

nem lehet gordiuszi csomóként átvágni

Történelmi léptékkel a legsikeresebb évtized

Hogy jutottunk ide

megpróbál őszinte lenni

sokat küzdöttem

Az elmúlt 8 év kormányai utat nyitni a nyugatos polgárosodásnak

nyugat partjainál kell kikötni

történelmi küldetés befejezése

2001-2 után megerősítsük a parlamenti demokráciát, szociális piacgazdaságot stb..

M

Magyarország beillesztése Európába

3 hetes ülésezés!!!!!

Természetes a kormány ellenőrzése most

betartottuk ezeket az ígéreteket, hagyták az ellenzéket

demokraták vagyunk

a kisebbségnek megadták ami neki jár

megyó átfogó szociális kárpótlás

hallotta a szegények szavát

100 napos program a csúcs

Ingyen tanszer gyermekjóléti intézkedések, ingyen meleg étel

ambiciózus ösztöndíj program, csökkentek a különbségek

közel hozta a szegényt és gazdagot

szociális álom 2002-6 valósult meg

keserű ébredés tisztesség jó szándék, nem finanszírozható 2006-ban

vissza kell venni

a jóléti rendszerváltást az állam finanszírozta és metsző realitások szakították félbe

2001-ben indult el az a folyamat 1500 milliárd forintot költöttek el fedezet nélkül, felvett hitelből

Ki a felelős? fele a megyó, harmadát az Orbán, hatodát a fletó,

Kiderült, hogy kevesebbet adtunk, mint az látszik, mert vissza kellett vennünk

nyugdíj egyharmaddal többet ér

Nyolc év értékeit nem ismerik el

bérek plusz egynegyed

Jobban élünk mint 2001-ben

A Fidesz hazug 2006 plakátjait tegye jóvá

Jobban élünk mint nyolc éve

Amit nyolc évben fejlesztettünk, új világot építettünk.

Az elmúlt négy évben annyi mindent kapott Magyarország

autópálya 40 évnél több

autópálya Pécsre

Hidak káprázatos völgyhíd

Az ország épül, egymillió új lakás, 1 millió új autó, soha nem látott új építkezés

Ezeket nem a kormány, hanem a magyar adófizetők

Ne engedjék, hogy elvegyék önöktől az örömet, legyenek büszkék, nem adjuk valamennyiünké.

Reformpolitika nyugatos polgárosodásnak

A lelke, terveztük tenni, alattvalói lét után a szabaddá lett polgárok felnőtt felelős polgárok

Teremtsünk

Nem kérünk, jár a teljesítményünkért.

Mertük vállalni ezt az utat, mert nagyon nehéz otthagyni az alattvalói létet

Bátorítottuk az országot erre az útra

Igazunk volt

Nehéz belátni, hogy pénzzel megoldható az eü problémája, amely feudális oligarchikus

bauer tamás elmondta

Az egészségügy is siker, új patikák

Nem mentünk messze, mert elgáncsolták a reformot politikai háború

A magyar felsőoktatásban, a leggazdagabbak tanulnak az állami finanszírozásban

A professzorok utazgattak, hogy keressenek, pedig egy helyen is

Félúton megrekedtünk, mert a jobboldal megakadályozta

a Fidesz szított, a kormányra és az országra zúdított

Esélyünk se volt

A kudarcban mi is benne vagyunk

Egy év gondolkodása után

Rosszul mértem fel. Türelmetlen voltam

Akarat és igazunk mindent le fog győzni, azt hittem

Irány tempót a kormányfő szab, a reformok progresszívak voltak bevonul a történelemkönyvbe

A ránkzúdított politikai háborúban

Tanulság: álmodjunk egy jobb világot, de nem elegendő, ha a túlnyomó többség nem akar velünk jönni

Magunkkal kell vinni a többséget nem csak szociálisan

A többség nélkül átvisszük az országot a túloldalra

A többségért, az egészért van felelősségünk

Önöknek mit kellet kiállni, nélkületek ide se jutottunk volna

Örülök, hogy együtt vagyunk! (nagy taps)

A népszavazási vereség csapás a reformra

A világválság ereje

nehéz döntések

két válságkezelő csomag után 2009 márciusában komoly személyes áldozatot is kell hozni

Megteremtettem a további válságkezelés feltételeit

Nem volt illúziója senkinek, hogy nem fognak a nehéz intézkedéseket hozókra szavazni

A bajnai tisztességes becsületes, jó ember maradt nagy szüksége van rá az országnak

Megköszönöm lendvai ildikónak, mint pártelnöknek, nem könnyű a helyzetet, derekasan küzd

nem magáért teszi, sokkal tartozunk neki

Szövetségeseitől óvja az Isten

Nem természetes ami 2002 óta folyik az országban

A választási vereségébe belenyugodni képtelen Fidesz, uszító háborúskodás

E politika kárvallottja Magyarország

Elvesztettük viszonyítási pontjainkat

Lózungok (milyen fasza itt!) taps

Az ellenzék nem hazafias, mert azt mondja hogy lemaradtunk, ne higgyék el! Taps

Az én kormányom adott, de az ország nem adott okot a kritikára

Az ellenzék zúzta össze az országot, a nemzetet, irracionális gyűlölködés (vastaps)

Kivinni könnyű az embereket az utcára, de lecsillapítani nehéz, az országon nem lehet revansot venni, mi a baloldal nem is fogunk

Kéréssel fordulok a Fidesz szavazóihoz, korcs féreg

Családjaikat támadják

Orbán határolódjon le a molotov koktéloktól, ilyet soha se mondott, tűrte és hallgatott (vastaps)

Fidesz támogatói normális? Négy éve hazugsággal vádolnak, miközben ő hallgat

A semmihez képest a bármi is hazugsággal

Előre szólunk ez a kormány a hazugság kormány lesz! (vastaps)

Nem kapok választ a fideszesektől, ez a fajta magatartás a választók elárulása, gyávaság és árulás a Fidesz politikája, nem a szavazók megtévesztése a jobboldal vezetőinek gyávasága és hazugsága

2002 óta háborúznak ellenünk ünnepeink tönkretétele, „kordonbontás”

Tévészékház nem vitatható a felháborodás, ha úgy érzik hogy őket becsapták

Védjük a rendőrséget a rendbontóktól

Nem lehet a rendbontók oldalára állni, a Fidesz oda állt

A rendőrség lehet, hogy néha tévedett, esetleg oktalanul bántottak valakit

A rendőrségnek van igaza ha megtámadják nemzeti intézményeinket.

Jobbik szavazói! próbálom megérteni indulataikat, szűkülő reményeiket, de nehezem értem hogyan fordulhat abba hogy hogyan fordulhatnak a cigányok, szegények, zsidók ellen

A jobbikra szavazók a dűh az agresszió nem old meg vitákat. Figyelmeztetek, nincs radikális demokrácia! (taps) ez a pokolba juttathatja az országot. Sokat ártanak Magyarországnak.

A Fidesz és a jobbik egy pártrendszer, de egy gondolat. A Fidesz, akár a jobbik többre tartja a rendet, a Fidesz a szélsőségesség enyhébb formája. A Fidesz és Orbán nem demokrata. A Fidesz szavazói nem szélsőségesek.

Már zavarja a Fideszt a masírozó Gárda, de ez Orbán igazi lelke.

Akik korábban ránk szavaztak és most bizonytalanok, megerősítem őket a hitükben, jól szavaztak négy éve. Hiszek a magyar progresszió legnagyobb erejében nem a többséget kell keresni, hanem az igazamat.

Akik rám fognak szavazni, megköszönöm. Igen meg fogjuk csinálni, gyerünk húzzatok bele! (vastaps)

Csodálom erőtöket kitartásotokat, Szeretlek benneteket! (vastaps)

Hárompárti parlament lesz, minden demokratának a szocikra kell szavaznia. Utolsó igazi védői vagyunk a harmadik köztársaságnak. A mesterházy vezette listát támogassa minden bizonytalan! (vastaps)

Bízzatok!

A választással ennek a küzdelemnek nem lesz vége!

Bibót idéz! „Nem szabad félni.....”

Nem csüggedni! Igen akkor is megcsináljuk!

Nemzeti progresszó útja, én a szocikra szavazok, Magyarországért, a Köztársaságért!

Reggelente, ha én viszem óvodába a gyereket, visszafelé a sarki presszóban megejtem a napi első koffeinbevitelt, egy hosszúkávé formájában. A műintézmény helyi alkesz tartalma állandó még e kora reggeli órában is. A törzsközönség egyaránt felvonultatja a politikai spektrum és a májbetegségek teljességét. Jobbról balra áttekintve a szomorú alkoholisták e tablóját, lelhetünk itt holokauszt tagadót és igenlőt, Kádár alatt jobb voltos nosztalgiázót és gyurcsányfanatikust. A mindent elsöprő elitellenességről nem is beszélve. Persze senki ne higgye, hogy az előbb citált meggyőződések az egyének sajátjai, azok inkább a bevitt alkoholmennyiség függvényében, váltakozva, vagy akár egyszerre jelennek meg, a jobb híján tudatnak nevezett valamiben, amit a magyar választópolgár e reprezentánsai használni kénytelenek.

Egyszer, pillanatnyi elmezavar hatására, elkövettem azt a hibát, hogy hozzászóltam az egyik beszélgetésükhöz, mert olyan penetráns baromságot diszkutáltak éppen. Magukra az „összefüggésekre” nem emlékszem, mert az adatfeldolgozó és tároló apparátusom letiltotta a kognitív disszonancián messze túlmutató tényhalom egyidejű befogadását, pedig még meztelen csajok is szerepeltek benne, ami általában minden történetnek jót szokott tenni, főleg a megjegyezhetőség szempontjából.

A rövid távú káros hatások mellett, azzal is szembesülnöm kellett, hogy ezután rendszeresen bevonnak a társalgásba, valamint meg is akarnak feleseztetni, ami ellen reggel hét harminckor nagyon erősen tiltakozik a szervezetem.

Annyiból azonban rettentően tanulságos ez a kapcsolatrendszer, hogy első kézből informálódhatok arról, mi szivárog le a demokrácia alapköveihez a napi politikai botrányokból.

Ma reggel például azzal fogadtak, hogy a jobbikosok is drogos buzik, ami érezhetően elkámpicsorította a csapat jobbikos rendpárti felét, újra felértékelve a Csurka Pista elvi szilárdságát és konvencionális vonzódását a fröccshöz, ami igazi magyar búfelejtő, ellentétben a drogokkal, ami a rohadt imperialisták eszköze a fiatalság elbutításához.

Ez az élmény az én orcámra is elégedett mosolyt varázsolt, nehéz hetek elé néz a nevezett politikai alakulat, a jövő héten fog kiderülni, hogy honnan van pénzük, akkor lesznek csak idegesek igazán, amikor a cirill betűs átutalási megbízás másolata megjelenik a Magyar Nemzet címlapján.

A reggel fő témája azonban nem a szittya melegedés volt, hanem az izraeli kémrepülőgépek budapesti légilátogatása. Mint közismert, az antiszemitizmus az az ideológiai kapocs, ami az mszp törzsszavazót összeköti a magyarság romlása felett búslakodókkal és olyan egységfront alakult ki a liberálbolsevista, judeoplutokrata világösszeesküvés mahinációi ellen, ami megelőlegezte egy örvendetes nemzeti összefogás lehetőségét, feltéve persze, ha egy jó kis balhé van kilátásban.

A kiinduló tétel az volt, hogy az izraeli gépek a jobbik március tizenötödikei rendezvényét akarták bombázni, de elnézték a naptárt és csalódottan vissza kellett fordulniuk.

Aztán az merült fel, hogy azért fordultak vissza, mert féltek, hogy összekeverik a Fidesz nagygyűlésével.

Esetleg meggondolták magukat és mégse most foglalják el Magyarországot.

Az április 11-ei választásokra hozták a szavazókat, de megint eltévesztették az időpontot.

Magyarország felülről olyan, mint a Gázai övezet.

A gyurcsány beszédet akarták meghallgatni, mert tőle még ők is tudnának tanulni, de megint csak eltévesztették az időpontot.

Ki akarták menteni az szdsz vezérkarát a fasiszták karmaiból, de rájöttek közben, hogy értük nem kár.

Az izraeli légierő miért ne repkedhetne a hazája felett?

A jobbikon belüli szexuális viszonyokat akarták feltérképezni.

Szélsőjobboldali provokáció, hogy felszítsák az antiszemitizmust a választások előtt. (Ilyesmit az izraeli nagykövet mondott, amin gondolkoznunk kell még, hogy ő vajon ki a fenét akart provokálni ezzel?)

Forró pontokat kerestek a jobbikban.

Tesztelték a magyar légvédelmet.

Az izraeli légvédelmet tesztelték.

Kopogtató cédulákat hoztak az mdf-nek.

Kopogtató cédulákat hoztak az LMP-nek. (Ez persze nem igaz, erről a pártról még nem hallottak.)

Nehezen hiszem, hogy egy ilyen típusú társalgásnál van ékesebb felszólamlás az általános választójog ellen, pedig még a fiúk el sem érték a rátöltés stádiumát.

Persze az is lehet, hogy szimpla elektronikus felderítést végeztek a gépek Magyarország légterében.

És ez a legabszurdabb feltételezés a felsorolásban. Ez persze senkinek eszébe nem jutna.

Szerintem egyébként a hagyó miklósért jöttek a repülők, az egyik a mikiért, a másik a párizsiért. Aztán rájöttek, hogy nem stimmel a teherbírás.

Én aláírom, hogy beteges perverzió meghallgatni, különösen egy választást közvetlenül megelőző március tizenötödike ünnepi beszédeit.

De, akit érdekel a kampány, az kénytelen.

A mesterházy (az, amelyik most épp szabadlábon van), azt találta mondani, hogy nincsenek korrupt közösségek, csak korrupt emberek vannak, nincs kollektív bűnösség. A szövegkörnyezetet hagyjuk, de ez még így magában is a minősített, sötét hülyeség legszebb példája, még úgy is, ahogy szegény marha értette.

Úgy meg főleg, az, ahogy érteni lehetett.

Köznyelvileg, a valaha volt legesélytelenebb miniszterelnök-jelölt, elkezdte fejtegetni egy elvileg ünnepi beszédben, hogy a pártja nem rablók e célból összeállt érdekalapú szövetsége, hanem hótiszta lelkek, ártatlan rácsodálkozástól elkent arckifejezésű, lelkes egyesülése, akik sose gondolnak a suskára, csak arra, hogy lehetne a lakosok mindennapjait megszépíteni.

Mondja ezt egy olyan ember, aki több jelenleg előzetesben ülő egyénnel ült egy asztalnál, mint Al Capone asztaltársaságában egy átlagos bérgyilkos. És akkor azokat az értékorientált elvtársakat még nem is szálaztuk végig, akiket csak a mentelmi jog akadályoz abban, hogy tovább terheljék az igazságszolgáltatás szervezetét.

De rendben, én elhiszem, hogy a Fideszék is nyomulnak a lóvéra. De ha így van, hogy nem sikerült észlelhető gyakorisággal lebuktatni őket?

Vaze, kétszer megnyertétek a választásokat, még a vécésnénit is ti neveztétek ki, és a titkosszolgálatok élére Moszkvában végzett, kipróbált elvtársakat helyeztetek, akik nem haboztak politizálni egy kicsit, ha úgy tűnt, hogy valamelyik politikai párt irányvonalát fenyegették a fasiszták.

Hogy nem sikerült rajtakapni a Vityát a parkolóban? Vagy nem Nokia telefont használ és annak a doboza már rögzülvén a szervnél (meg a tescós zacskó), inger híján nem mozdul például a diplomata táskára az operatív?

A szocialisták egyetlen mondanivalója már évek óta, hogy a Fidesz is lop. Rendben, de a kormány dolga, hogy üldözze a lopást. Ha bevallod, hogy nem sikerült elkapni őket picinyem, akkor magadról állítasz ki nullás bizonyítványt.

Bezzeg a Fidesz még ellenzékből is börtönbe küldte a fél pártotok.

Arra nem is akarok gondolni, hogy csak szimplán az ügyészség volt.

Már csak huszonhét nap.

Neked rövid, nekünk hosszú.

Újabb BKV-és interjúval kedveskedtek nekünk szombat reggel, évek óta először fordult elő, hogy volt némi kompetíció a sajtótermékért a reggelizőasztalnál.

Antal Attila abban a sztájlban adja elő magát, amit még Balogh Zsolt szerettetett meg velünk. Drámáját jól jelzi, hogy vezérigazgatóként csak 112. volt a cég fizetési listáján, ami nyilván azt érzékeltei leginkább, hogy szakemberként volt foglalkoztatva és nem lobbistaként, rokonként, szexuális segédeszközként, bűntársként, esetleg szimplán tévedésből.

Ez a vallomás is életszerű, mint egy tízmillás kölcsön parkolóházi lebonyolítása, átsejlik belőle a gonosz politikusok parizertől iszamlós kezébe került mérnökember naiv csodálkozása, amely érzelem megélésére eleddig csak az épp rebootolós elmeállapotú demcsák zsuzsát tartottuk képesnek.

Amit Antal elmond, az maga a Hátsó-Kannibálföldi Államivagyon Biztonságbahelyezési Köztestület szervezetszociológiai lenyomata.

Elmondása szerint például nem sejtette, hogy a BKV milyen állapotban van, amikor elvállalta a feladatot. Hát ezt már hallottam a szocialista holdudvar gazdasági szakembereitől egypárszor, hogy nem tudták. A BKV és a MÁV állapotát mindenki ismeri, mindenki, aki ebben az országban él. Persze ehhez két élményben kell részesülni előzőleg, igénybe kell venni a nevezett két képződmény szolgáltatásait egyszerű halandóként, valamint a cégek nyilvános pénzügyi adatait át kell tekinteni néhány évre visszamenőleg. Azt, hogy az utazás kimaradt még megértem valahogy (a terepjáró nem fér fel a villamosra), de azt hogy gazdasági szakemberként nincs tisztában egy állami cég vezetője egy másik magyar állami cégen belüli viszonyok hozzávetőleges milyenségével, akkor a realitásérzék aggasztó hiányát kell felvetnünk.

De legalább azt elismeri, hogy átadás-átvétel közben rádöbbent.

Például nem tudták neki helyből megmondani hányan dolgoznak a cégnél. Ez annyira szép, hogy nem is poénkodom rajta, nem lenne méltányos a legjobb poénnal sem, ha ilyen erős ellenfélre küldeném rá.

Az is kiderült a számára, hogy a számtalan vezető mindegyike át van adva az örökkévalóságnak és a BKV-nak. Így első saccra úgy számolom, hogy az helyből világcsúcs, hogy a BKV szűken vett felsővezetői körének szerződés szerinti lelépési díja nagyobb, mint a cég éves forgalma. Nem a forgalom kicsi, igaz nem is a szűken vett felső vezetői kör, hanem a szerződések aláírói mertek nagyot álmodni.

Antal Attila nokiásdobozokkal és nagyobb mennyiségű parizerrel a BKV-nál nem találkozott ugyan, de cserébe mindent aláírt, amit mindenki más is aláírt már. Ez egy rendkívül tanulságos értelmezése a gazdasági csúcsvezető feladatkörének.

Elmondása szerint a lobbisták (eufemizmus az mszpszdsz kifejezésre) szépen megállapodtak mindenről és a BKV vezetés második vonala úgy készítette elő a vezérig. számára az anyagokat, hogy az kezét széttárva csak alábiggyeszthesse a kétségkívül értékes szignóját.

Ha szegény, félreértelmezve a feladatát, túlbuzgóságból rákérdezett, akkor megnyugtatták, hogy a költségvetésen belül vannak.

Kérdezném, volt valaha a BKV költségvetésen belül? Már ha olyan betegesen perverz, közgazdaságiatlan kérdéseket teszünk fel, hogy egy gazdasági vállalkozásnak, még ha közösségi is, nem kéne-e minimum nullszaldósan működni. De évi néhánytízmilliárd veszteség a költségvetésen belül van.

Idézet következik:

Kérdés:”Nem merült fel soha a lobbikörben, hogy túl sok a kommunikációs, tanácsadói szerződés?”

Válasz:” Nem. A BKV egy százmilliárdos cég. Nem voltak kiugró tételek. Ha rákérdeztem egyikre-másikra, az volt a válasz, hogy kell. Egyébként nem léptük túl a korábbi időszakok ilyen célra fordított költségkeretét.”

Mennyit tudhatott ez a csávó a cége pénzügyeiről?

Primitívebb lelkületű újonnan érkező cégvezetők, akik elmerülnek a napi ügyek mocsarában, ezt úgy oldják meg, hogy minden nap megnézik az össze utalást és az első időkben mindegyikre rákérdeznek.

Persze azzal a helyzettel is kezdeni kell valamit, amikor nem tetszenek a válaszok.

Például el lehet menni haza, de hát ezek pont ezért kapják a fizetésüket, hogy maradjanak és nem azért, hogy rendet tegyenek.

Szerintetek a demszky lemond?

Vagy ne kérdezzek hülyeségeket?

Húsz éves tapasztalat, hogy a magyar országgyűlési választások az első fordulóban dőlnek el.

Ez alól csak a 2002-es választás kivétel bizonyos értelemben, amikor a második fordulóban kiderült, hogy a szavazópolgárok egy része meggondolta magát a lóválasztás tekintetében. De mindegyik esetben az első forduló tulajdonképpen viszonylag pontosan kirajzolta a későbbi erőviszonyokat. Ez most sem lesz másként, legfeljebb néhány rendkívüli, jelenleg kevésbé valószínű választási konstelláció esetében képzelhető el kardinális kérdésekről döntő második forduló.

Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az első fordulóban a Fidesz nem nyer annyi egyéni kerületben mandátumot és nem ér el ezzel párhuzamosan olyan listás eredményt, hogy a második forduló eredményétől függjön az abszolút többsége. Hogy ez előforduljon, olyan politikai földindulásnak kell bekövetkeznie, amelynek kialakulásához már a választásokig hátralévő idő is kevésnek látszik.

Valószínűbb, de talán nem a legvalószínűbb eshetőség, hogy a Fidesz már az első fordulóban megszerzi a kényelmes abszolút többséget (200-230 mandátum a második fordulótól függően), de már elveszíti az esélyét a kétharmadra.

Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a Fidesz 80-100 elsőfordulós győzelmet arat és megmarad az esélye a kétharmadra a második fordulóban. Erre az esetre azonban csak olyan típusú előrejelzéseket tehetünk, amelyek nem számolnak azzal a közhangulattal, amely ennek a drámai eseménynek a következtében kialakul.

Alapesetben egy 50% feletti Fidesz fog szemben állni a 15-20% körüli mszp-vel és jobbikkal. Ebben az esetben igen merész feltételezés azt prognosztizálni, hogy akár a jobbik, akár a szocialisták néhány kerületnél többen nyerhetnek a második fordulóban. A győzteshez húzás jelensége meghatározó a magyar választói magatartásban. 2002-ben a rosszul mozgósított, egy téves várakozáson alapuló elbizakodottságban szenvedő Fidesz-tábor feléledése nem cáfolja ezt.

Lehetséges olyan együttállás is, amelyben a közhangulatot befolyásolhatja, hogy a Fidesz mögött vagy az mszp, vagy a jobbik eredménye meglepő.

Ha az mszp támogatottsága omlik össze és a harmadik helyre szorulnak, az valószínűleg kis mértékben növeli a jobbik szavazatszámát, de a potenciális szocialista szavazók csökkenő aktivitása leginkább a részvételben fog megjelenni. Ebben az esetben lehet, hogy a jobbik nyerhet néhány kerületet, de a szocialisták egyéni győzelmi esélyei elszállnak. Ilyen hangulati környezetben nem nagyon látszik, hogy milyen megfontolások mentén mozoghatnának tömegesen szavazók a jobbikhoz és segíthetnék a pártot 10-es nagyságrendű egyéni győzelemhez, hiszen az alacsony részvétel növeli a Fidesz győzelem mértékét.

Ha a jobbik szerepel a várakozások alatt és az mszp stabil második, akkor is a jelentős listás előnyből és a sok elsőfordulós győzelemből adódó hangulat a Fidesznek fog kedvezni. Ezt csak az befolyásolhatja, ha az mszp-nek sikerül egy huszáros hajrával a szavazóit mind elvinni szavazni (25-30% listás eredmény) , de erre jelenleg annyi az esélye, mint 40 deka parizernek hagyó miklós felfalására. De ez már az a verzió, amikor a Fidesz jóval 50% alá csúszik a listán és amikor már az abszolút többség is kérdésessé válik.

Jelenleg körvonalazódni látszik egy olyan lehetőség is, hogy miután az LMP túlélni látszik a cédulagyűjtést, az mszp és szdsz egykori szavazói a hétvégi telken való lerészegedés helyett ikszelhetnek egyet az mszp-nek szóló „gyengéd utalásféleképpen” az LMP-re. Ha ez az utalgatás tömegessé válik, akár bőven 5% fölé is lökheti a pártot és egyúttal arra vezethet, hogy három nem kicsi, de nem is erős középpárt lesz az új országgyűlésben. Ez esetben, miután az LMP még a jobbik mozgásterét is csökkenti, talán még kisebb az esélye annak, hogy a második fordulóban meg lehessen verni a Fideszt, hiszen akár 30 százalékkal is verheti a második helyezettet listán.

Mindezekkel azt akarom megmutatni, hogy ez a választás szerintem nem teszi lehetővé a szavazatunkkal való kétfordulós kalkulálást. A második fordulós szavazatunkkal az ország felén nem is lesz módunk élni, hiszen 80-100 kerületben nem is lesz második forduló, valamint ez a szavazat már szinte egyáltalán nem fogja befolyásolni az első fordulóban kialakult helyzetet. Lehet persze, hogy a Fidesz kétharmada néhány kerületen múlik, de ez teljesen véletlenszerű mintázat mentén, nem jósolható módon történik majd.

Ha a Fidesz nem csinál súlyos kampányhibákat és nem derül ki olyasmi, hogy Kövér László megevett egy mszp szimpatizáns kisnyugdíjast nyersen, pusztán szavazatmaximalizálási célból, akkor a döntés nem is pártokról, hanem erőviszonyokról szól majd.

Akarunk-e egy nagyon erős kormányt?

Ha nem akarunk, kivel akarjuk gyengíteni?

Egy, a nem várt túlélési rátától megnyugodott, gyurcsánnyal súlyosbított, megújulni képtelen mszp-vel?

Egy teljesen vállalhatatlan, együttműködésképtelen, hőzöngő jobbikkal?

Vagy a kellemesen egzaltáltnak tűnő, de legalább tárgyalóképes LMP-vel?

Döntésünk értelmessége persze alapvetően a többi szavazó döntésétől függ.

Nem csak a pártok kampánya ez. A nyugodtan gondolkodni képes embereknek kötelessége, hogy a környezetükben, a szavukra adó emberek között egy kezelhetőnek tűnő helyzetért küzdjenek.

Ne feledjétek, nem pártokra szavazunk, hanem egy parlamentet alkotunk, erőviszonyokat hozunk létre, elitcsoportokat betonozunk be.

A legutóbbi közvélemény-kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a jobbik, valamit az apátia csontvázközelig lerabolta már a szocialisták szavazótáborát.

Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a baloldali sajtóban elkezdődött annak sulykolása, hogy a jobbik tábora már nyolcszázezres, továbbá gyakorlatilag nagyságrendileg elérték a szocialisták szavazatszerző képességét.

Ez persze ordas hazugság feltehetőleg, egyetlen célja, hogy a „befogott orr” metódus számára megnyissa az utat. A szocialisták számára nagy öröm, hogy az mdfszdsz volt szíves eleget tenni az evolúció felhívásának és bejelentkezett a Darwin-díjra, hiszen ennek következtében a bokros laja által delejezett szavazók ott sírdogálnak valahol elveszve, az ezermilliárdos költségvetési kiigazítás útvesztőjében.

A szocialisták stratégiai célja egyértelműen az, hogy egyedül maradjanak a bal oldalon és begyűjtsék mindazok szavazatát, akiket Orbán Viktorral, a jobbikkal meg lehet ijeszteni. Ennek a projektnek már csak egyetlen komoly akadálya van, feltéve azt a valójában teljesen valószínűtlen eshetőséget, hogy most már nem derül ki más, az az, hogy az LMP mindenütt állít listát és ennek következtében megjelenik egy alternatíva a baloldalon.

A „befogott orr” metódus azonban megköveteli, hogy valóban ne legyen választási lehetősége a megriadt baloldali szavazónak, mert hát valljuk be, az mszp jelenlegi illata még a jobbiknál és az mdfszdsznél is rosszabb, sőt még a kakis pelusnak sincs esélye beelőzni.

A frissen fürdetett babapopó illatú LMP maga a rémálom ebben a szagorgiában. Ebben az esetben jól jöhet, hogy nincs ember, aki megmondaná, hogy mi is az LMP lényege, programja, elég ha aranyos és homályosan baloldali. Egy kis fideszellenességgel felturbozva a párt kommunikációját, hatalmas távlatok nyílhatnak meg a másságukat nyíltan hirdetők előtt (ez humor srácok, nem nekiállni buzizni!).

Mert azért kéne valami normális ellenzék is.

Százévekre visszamenő tapasztalat e tájékon, hogy ha az állam tiltja valamiről, hogy gondolni lehessen reája, vagy horribile dictu az egyszeri halandó szájára vehesse azt, akkor az bizonyosan úri huncutság, bolsevik ármány, maga a keserű való, bármi is legyen egyébként az uralkodó közhiedelem a kérdésben.

Egészen idáig nagyjából, némi kis szülői, nagyszülői kiegészítéssel, a huszadik századra vonatkozólag nagyobbal, elhittem azt, amit a hivatalos történelemkönyvekben írtak. Most, hogy az állam tiltja, hogy mást gondoljak, vagy mondjak, meginogtam hitemben.

Hölgyeim és uraim ha önök mondják, nem hiszem el.

Még mindig kihívás a magyar közélet számára, hogy megértse a gyurcsány jelenséget, és értékén kezelje azt az embert, akinek személyisége meghatározta az elmúlt két parlamenti ciklus történéseinek meghatározó részét.

A baloldali és liberális értelmiség köreiben máig, minden józan számításon túlmutató, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a közéleti merülőmélység felett tartsák ezt az embert. Ennek a reménynek és programnak a megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy hatékonyan védekezhessünk gyurcsány visszatérése ellen.

(G)gyurcsány ferenc ugyanis annak a csordaszellemnek a haszonélvezője, amely azon a reménytelenségen alapszik, amit az évtizedek óta karizmatikus vezetők hiányától szenvedő baloldal megélni kénytelen.

Horn Gyula karizmatikus volt ugyan a maga konyakkal kevert módján, de szörnyen avittnak, ósdinak hatott, a nyugat-európai szociáldemokrácia korszerűségére vágyakozó balliberális értelmiségiek számára. Ráadásul hiába próbálták éreztetni vele az intellektuális és kulturális fölényüket, a vén aparátcsik önreflexivitási kapacitása kizárta az ilyen észleléseket, továbbá olyan hatalomtechnikai tudásfölénnyel rendelkezett ezekhez képest, hogy nyugodtan kezelhette őket az eltaposni való csótány szintjén.

A kilencvenes évek elején magam viszonylag közelről (egy kicsi párt serény tagjaként) szemlélhettem Orbán Viktor személyes reputációjának kialakulását. Amit ezzel kapcsolatban az egyszerű gondolkodású baloldali média mindig elfelejt, hogy Orbánt nem egy médiagépezet, kommunikációs tanácsadók serege, hanem csakis egyedül a személyes karizmája és tehetsége emelte a Fidesz meghatározó vezetőjévé, majd az 1993-4-től a legnagyobb médiaellenszélben kellett a már akkor is csak a maihoz mérhető gyalázkodásözönben győzelemre vezetnie a Fideszt. A ballibek mindig csak lesnek ki a fejükből és nem értik, hogy a számtalan kudarc ellenére miért is nem csökken Orbán személyének varázsa, a mintegy 2 milliót számláló jobboldali törzsszavazók között. Azért nem, mert ezek az emberek tényleg szeretik Orbán Viktor és nem csak bemesélték nekik mindenféle furmányos kommunikációs eszközökkel, hogy szeretniük kell. Ez a szeretet különös keveréke a rajongásnak, bizalomnak, tiszteletnek, reménynek, csupa olyan értéknek, amelyet ilyen formában nem ismeretesek a balliberális oldalon. Ez az érzelem sokkal inkább azzal rokon, amelyet a baloldali törzsszavazók Horn Gyula iránt éreztek, és nem azzal, amit médiaeszközökkel gerjesztettek a megyó és a fletó körül.

Az Orbán Viktor elleni gyűlöletet nem csak a politikai logika diktálta, hanem a mindent elsöprő kisebbségi érzés is, hogy ezeknek a mucsai köcsögöknek van tehetséges, karizmatikus vezetőjük, aki ráadásul saját koncepcióval rendelkezik és nem fogadja el a mi véleményvezér szerepünket.

Ez a kisebbrendűségi érzés diktálta, hogy a finoman szólva sem intellektuális ikon megyóból megpróbáltak államférfit faragni és nem tudott olyan kiderülni róla, ami a balliberálisok szemében elhomályosította volna hasonlatosságát Deák Ferenchez. Miután az utóbbi hasonlatban szereplő személyek távolsága nagyobb, mint a ma ismert világmindenség átmérője, lehet mondani, hogy a hasonlat előadója (én élőben hallottam a napkeltében, úgy megvan nekem az élmény, mint a World Trade Center összeomlása), heller ágnes egyúttal a végsőkig feszítette a húrt, és attól tartok nem csak filozófiailag. A megyó mindent felülmúló alkalmatlanságának kiderülése után a szocialista tagság azért örült meg annyira a fletónak, mert rajta látni vélték, hogy végre egy korszerű szociáldemokratát, egy karizmatikus vezetőt gründoltak, aki méltó ellenfele lehet az Orbánnak.

A döntés meghozta a maga rövid távú hasznát, a fletó hihetetlen szerencséjére a magyar gazdaság csak a választások után dőlt be és a fletó kétségtelenül lenyomta az Orbánt és a Fideszt kommunikációban. Az a későbbi ok-okozati felépítmény, miszerint azért nem kormányzott két évig, mert az Orbán legyőzésével volt elfoglalva, már a legenda része. A fletó azért nem kormányzott 2006 előtt, mert teljesen alkalmatlan ilyen feladatokra, az ő terepe a nyilvánosság, a celebség, annak a hiedelemnek a megélése, hogy ő egy korszakos államférfija Magyarországnak.

Ez az ember teljes komolysággal, teljes lelkével hiszi, hogy ő egy jól sikerült keveréke Kossuthnak, Széchenyinek, Deáknak és történelmi küldetése Orbán Viktor legyőzése, úgy hogy pontosan olyan szerepet töltsön be a bal oldalon, mint az Orbán a jobbon.

Évértékelő beszédet is azért akar mondani, mert ezzel mintegy megelőlegezi magának az ellenzék vezére szerepet és a gyűlölt, de egyúttal titokban irigyelt ellenfelétől megörökölt pozíciót azokkal az eszközökkel akarja használni, amelyeket tulajdonképpeni példaképe is alkalmazott.

A gyurcsány 2006 utáni teljes inkompetenciája a kormányzásban, alkalmatlanságának látványos kiderülése még inkább alkalmat adott arra, hogy az Orbánnal szembeni gyűlölete köré szervezhesse a létezését.

Mint tudjuk a nagyívű gyurcsányi reformok megvalósulását Orbán Viktor akadályozta meg. A kormányzati tevékenység teljes hiányára és cserébe a korrupció totalitása mind-mind Orbán Viktor létének következménye, mintahogy a jobbik is, meg minden egyéb, ami még az ember eszébe juthat.

Hihetetlen, de a kudarcok látványos és dübörgő sora sem elégséges ahhoz, hogy a balliberális értelmiség magja felismerje, hogy a kedvenc demokratájuk egy közönséges pozőr, egy, csak a kommunikáció bizonyos típusaiban tehetséges futóbolond.

Ezekkel a képességekkel csodaszereket szoktak árulni MLM módszerekkel, igaz azt sikeresen.

Mellesleg nem láttam még embert, aki a fletónál üresebben, tartalmatlanabbul tudja mondani azt, hogy köztársaság. Csak az érződik, hogy azt érti rajta, hogy az a berendezkedés a köztársaság szerinte, ahol ő a góré.

A fletó egyébként erős, fog ő még ámokot futni, ha hagyják, és amíg nem fogy el körülötte teljesen a levegő, torgyáni eltökéltséggel fog próbálkozni a visszatéréssel. És neki van pénze, és ellentétben a nagyon egyszerű kisgazda fanokkal, akik azért 12 év alatt rájöttek, hogy vezérük hülye, az ő támogatói köre sokkal erősebb énvédő mechanizmusokkal rendelkezik és így bármilyen parizerszagú nokiásdoboz transzfer esetén képes a kognitív disszonanciát oldó szcenárió megalkotására.

Egyszerűen nem értem, hogy a magyar baloldal miért nem képes megszabadulni ettől az alaktól. Teljes csődbe vezette őket a kiút legkisebb reménye nélkül.

Nálunk, az egy főre jutó bunkó két fő. Mondta volt Hofi Géza, még kilencven előtti, felülmúlhatatlanul vicces korszakában. Ne keserítsen el bennünket, hogy a kijelentés látszólag metamatematikai problémákat vet fel, hanem gondoljuk végig, hogy a magyar társadalom, hol és milyen eloszlásban tartalmazza azt a bunkóságot, amely mint a sötét anyag és energia gyorsítja társadalmunk széthullását.

A magyar szériasurmó definiálása nagy kihívás, mert a tudomány sajnálatos módon nem foglalkozik eme nembélileg nehezen meghatározható szubsztancia analizálásával.

Pediglen a bunkóság, és a vele rokonértelmű kifejezések, miszerint tahóság, surmóság, esetleg köcsögség, mint fogalmak és az általuk megnevezett valami áthatják mindennapjainkat, mint a parizer szeretete hagyó miklóst.

Én három egyszerű magyar ember jellemcsillámainak felvonultatásával igyekszem megmutatni, hogy magyarhon életerejét elsődlegesen nem a liberálbolsevista redva, esetleg a judeoplutokrata devla volt szíves elsorvasztani, hanem a kutyaszar övezte magyar játszóterek altalajából szárba szökkenő, Nobel-díj átadáson kistányérba hamuzó, lefejelős bunkóság tette be igazából a kaput a nemzeti felemelkedésnek.

E három embert az egyszerűség kedvéért nevezzük jánosnak, miklósnak és gábornak.

(J)jánosról konkrétan tudjuk, hogy egyszerű sorból küzdötte le magát politikusnak, konkrétan az ipari horganyvágót helyezte le a szigetelésétől gyújtogatással megszabadított rézkábel mellé, hogy kvalifikáltabb tevékenységek elsajátításával (számlaírás), majd az ügyvezetés fortélyainak megismerésével alkalmasnak gondolja magát és alkalmasnak gondoltassék a nálánál szerényebb képességűek szerint a pénzügyminiszterségre.

(M)miklósról azt tudjuk, hogy vagyonát az üzleti életben szerezte politikai karrierje előtt, közelebbről meg nem nevezett vállalkozások révén. Ha lehet tippünk, valószínűleg húsfeldolgozásról, felvágott készítésről lehetett szó. Legújabban azt is tudjuk, hogy családcentrikus alkat, budai ingatlanjait lányára íratta, nyilván azért, hogy egyszerűsítse a későbbi elszámoltatók dolgát. Budapesti főpolgármester-helyettességig vitte, amelyre alkalmasságát a szocialista párt valószínűleg oly módon tesztelhette, hogy pszichikai ráhatás segedelmével kellett készpénzes tranzakciókra bírnia a Lánchíd kőoroszlánjait. A megbízást azzal sikerült elnyernie, hogy a nevezett köztéri szobrok nemcsak perkáltak, hanem sírtak is, még az a példány is, amelyik rezzenéstelen pofával ülte végig az egész ostromot 44-45-ben.

(G)gáborról nem tudok semmit és lusta vagyok utánanézni, mert belőle elég a tavaly október huszonharmadikai beszéde is, hogy tudjuk, nem az úri modora miatt szeretik hívei.

Talán valamit elmond az elmosódó határú fogalom lényegéről, ha sorra vesszük, hogy mi közös és jellegzetes ezekben az emberekben és mi az, amit a maguk egyediségében tesznek hozzá a magyar bunkó lélekrajzához.

1. A bunkó tudja, hogy amit csinál, az túllépi a közmegegyezéses határokat. Aki nem tudja, azt nevezzük (nagyon) egyszerű embernek. Aki ez utóbbiakat parasztnak hívja, na az az igazi virtigli, kivakaródzott sudribunkó.

2. A bunkó kezelhető verziójának képviselője, ha felhívják a figyelmet arra, hogy túllépte a határokat, akkor elszégyelli magát. Ez még fukszos, terepjárós, tetkós csávókkal is előfordul néha, de általában 7-8 verésre jut egy bocsánatkérés, ezért ne kísérletezzünk.

3. A bunkó csúcsverziója (merdzsó, BMW, Audi és politikai funkció, budapesti belvárosi értelmiségi attitűd, stb.) nem képes szégyenérzetre. Nem vált ki nála lelki folyamatokat a szabályok áthágása és az ezzel való szembesítés. Vigyázat! Nem lehet megszégyeníteni, az ilyesmire agresszióval reagál, mint mindenre, ami a pillanatnyi akaratával ellenkezik.

4. A csúcsbunkó lelki élete csak akkor éled fel újra, ha jön érte a nyomozóhatóság. A megdöbbenés és csodálkozás egyúttal egy identitásválság jele is nála, nem érti, hogy egy olyan csodalénnyel, mint ő, hogyan történhet meg ilyesmi, amikor az összes ismerőse (barátai nincsenek), bűntársa ugyanezt csinálta. Hasonlóan bamba képet vág, amikor az ellenfelei ugyanazzal vádolják meg, amivel ő maga szokta azokat gyalázni. Ilyenkor képes a sértett ártatlanság összes stációján végigrángatni magát.

5. A csúcsbunkó pontos definícióval rendelkezik egyébként mások bunkóságáról. Bunkó az, aki olyan helyen nyaral ahol a plebsz, aki csak passáttal jár, aki nem az elitnegyedben lakik és akinek a karórájának árából nem lehet nagyobb panelt venni Káposztásmegyeren. És persze, ha valakinek nem fullextrás a terepjárója.

6. A bunkó politikus lényegi tulajdonsága, hogy nem tulajdonít érző lényre jellemző lelki tulajdonságokat a választópolgároknak. Meg van sértve, hogy azok meg vannak sértve.

7. Minimális életszínvonalát, a valaha is volt legjobb nokiásdobozfelhozatalos hónaphoz méri, ha stagnálnak a bevételei, azt már nyomornak éli meg.

8. A csúcsbunkó szinte mindig a lehetőségek határáig korrupt. Pedig ez utóbbi nem szükségszerű, a bunkóság fura módon néha megfér a becsületességgel.

9. A korrupt csúcsbunkó a világ természetes rendjének veszi a körülötte szaporodó nokiásdobozokat, alapvetően hűbéri társadalmat épít.

10. A csúcsbunkó a betyárbecsületet hírből sem ismeri, azt hiszi viccelsz, ha a becsületre hivatkozol.

11. A csúcsbunkó semmiféle közösséget nem ismer a rablásra szerveződött becstelen emberek érdekalapú közösségén kívül.

Három példaállatunk tulajdonképpen nem is ad hozzá jellegzetes tulajdonságot a definícióhoz. Mindegyik agresszív, nagyképű, gátlástalan, öntelt, nepotista, műveletlen, mindenhez értő, szexista, gyáva, halálosan gyűlöli Orbán Viktort /:)/.

Érzésem szerint a magyar bunkó azonban nem ilyen. A magyar néplélek bunkója képes a szégyenkezésre, többek között ezért különb választott vezetői többségénél.

A magyar politikai élet tökéletes erózióját mutatja az a tény, hogy a magát baloldalinak nevező kormánypárt(ok) romjaira benyomuló és szavazóikért bejelentkező két „politikai” erő, az LMP és a mdfszdsz, milyen komoly nehézségekkel szembesül már a rajtvonal körüli pepecselésnél.

Nem tartozik ugyan ide, de imádom leírni, hogy az viszont egyértelműen kiderült, igaz az az állandóan hangoztatott szoci lózung, hogy az elmúlt húsz évben az mszp heroikus küzdelme szabadította meg az országot a szélsőjobboldali veszélytől. Azzal az egyszerű módszerrel, hogy az attitűdjeikben szélsőjobboldali szavazók, itt most nem tárgyalandó, de feltétlenül perverz okból, abban a hitben leledzve, hogy ők baloldaliak, a szocikra szavaztak. Most, hogy az mszp-nek sikerült magát legyilkolnia, figyelemre méltó ügybuzgalommal elkövetve harakirit, főbelövést, nikotinivást, konnektorba nyúlást, jeges vízbe ugrást és gyurcsány ferenc megválasztását pártelnöknek, kiderült, hogy nincs is annyi baloldali szavazó, mint amennyit szerencsésebb évjáratokban össze tudtak gründolni. A hat-hétszázezer jobbikos szavazó nagy része ugyanis egykori szoci, és eleve elérhetetlenek a nagyon szoft LMP és a számukra teljesen értelmezhetetlen bokros laja féle „minden nyugger aggya el a fél veséjét” típusú bonyolult baromságokkal.

Az LMP és az mdfszdsz két teljesen különböző módszerrel tett meg mindent azért, hogy otthon tartsa a szocik azon csalódott szavazóit, akiknek a szépérzékét bántja vóna gábor arcéle.

(D)dávid ibolya és szűk baráti köre csak a szocik szuicid kísérleteihez mérhető alapossággal csinált meg minden olyat a pártjával, amit fel se sorolnak a politikai hibák között a politológia tankönyvek, abból kiindulva, hogy azt nem kell külön leírni, hogy ne köss szövetséget az ősellenségeddel, akit a választók mérhetetlen hülyesége és korrupciója miatt már amúgy is lenulláztak. Viszont ez a projekt legalább politikai hullát csinál a bokros lajából, amire az érintett a maga erejéből, nem lett volna képes. Az mdfszdsz csak abban az esetben reménykedhet abban, hogy esetleg megugorja az 5%-ot, ha egyrészt meglesz valami csoda folytán az összes területi listája, másrészt nyilvánosságra kerül minimum egy olyan homevideo, amin hagyó miklós éppen magába helyez 70 dekagramm párizsit, miközben átvesz egy kisebb összeget (5-10 millió forint), amit a fővárosi csecsemőotthonok élelmezési normájából osztanak vissza neki, és az mszp támogatottsága összeomlik.

Az LMP helyzete ennél összetettebb. Őket legalább, a jobbik motivált internetkommandóját leszámítva, legalább nem utálják, viszont nem is nagyon ismerik az emberek. Az LMP számíthat egy százezer körüli motivált zöld, inkább újbalos, antiglobalista szavazóra, feltéve ha ezt a jellegét a pártnak esetleg sikerül kilőnie a köztudatba, akik mindenkit rühellenek, akik bármilyen formában is a multinacionális tőke szekerét tolják.

Ehhez a törzshöz kéne hozzákampányolni még vagy százötvenezer olyan volt szoci és kis részben szdsz szavazót, akik nem estek apátiába még, és kellően rettegnek a Fidesz kétharmadtól és nem veszik a fáradságot, hogy elolvassák az LMP programját. Ez utóbbi aktus ugyanis nem lenne jó ötlet tőlük, ugyanis az LMP mellőzve a kampányban elvárható racionális ügykezelést olyan, tulajdonképpen egyébként vállalható programot rakott össze, amelyben bármilyen kicsit is tudatos balos választó találhat olyat, amitől kileli a hideg. Ezt egy átgondolt imidzskampánnyal lehetett volna megelőzni, amelyre a pártnak annyira szüksége lett volna, mint egy falat kenyérre. Ez teljesen kimaradt az LMP életéből, amit csak kis részben ellensúlyoz a remek névválasztás, ami viszont kb. az utolsó jó ötlet volt a pártalapítók részéről.

Az LMP kampányát olyan nehéz megtalálni, mint hagyó miklós távozása után parizert és készpénzt lelni egy bkv-és irodában. A kérdés tehát az, hogy a csapat képes-e előrukkolni valami olyannal a kampány utolsó két hetében, ami, feltéve, hogy minden lista megvan, behelyezi a parizertől megundorodó, egykori szoci szavazók fejébe a pártot, mint a Fidesz potenciális ellenzékét, amely nem náci, mint a jobbik, és nem korrupt, mint hagyó miklós parizerszállítója.

De eddig nem mutattak semmi olyat, ami alapján kommunikációs profizmust és ebből következően áttörést várhatnánk tőlük.

Az egy hónappal ezelőtti állapothoz képest meredeken csökkent annak az esélye, hogy a kis pártok beleszólhatnak a meccsbe. Igazából senki nem akar koalíciót, senki nem akar zsarolási potenciállal rendelkező rétegpártokat a parlamentben, hiszen ezt a szerepet az szdsz pont annyira járatta le, mint saját magát. A Fidesz kétharmada az egyetlen komoly kérdés, amit még eldönthetünk.

A szavazatával racionálisan kalkulálni akaró választó lehetőségei egyre szűkülnek.

Ebből a szempontból pedig már csak egyetlen mindent elhomályosító probléma létezik, a jobbik.

És egyenlőre nem látszik olyan erő, amely onnan visszacsábíthatná a szavazókat, legfeljebb egy jó Fidesz-kampány. És ez, az előző kettő ismeretében, egyáltalán nem megnyugtató.