Miután viszonylag hamar, talán már éjfél felé elég pontosan fogjuk tudni, hogy kit szabadítottak rá a választók az országra a következő négy évre, viszonylag korán reggel ott fogunk ülni a gép előtt és bogarásszuk az érdekességeket, a nap során meghallgatjuk az összes politológust, lengyel lászlót is, aki elmondja majd, hogy megakadályozható még a Fidesz kétharmad, ha a jobbik és az mszp szavazói összefogva, kölcsönös visszalépésekkel megmentik a demokráciát.

Akkor már túl leszünk azon, amint lendvai ildikó botoxmerev arcán lecsorog a víz (mert könnyezni nem tartjuk képesnek), amikor megjelenik kifejezni csalódottságát a Fidesz hazugságaitól megtévesztett szavazók döntése felett és szintén elparentálja a demokráciát.

Tömegesen láthatunk mindenféle kormánypárti politikusokat, holdudvaroncokat és egyéb üzletfeleket, akik megélik annak a negyven deka parizernek a lelki folyamatait, amely hallja beszűrődni hagyó miklós közeledő hangját a folyosóról.

Meghallgathatjuk ibolyka búcsúbeszédét, a börtönlátogatásra tartó exigazságügyminiszter búcsúfellépése talán pótolja a katarzisnak azt a hiányát, amelyet ezért vagyunk kénytelenek elszenvedni, mert az szdsz gyáván megfutamodva nem állított önálló listát és így a 0.3 százalékos eredményének realizálódása sajnálatos módon beletudódik az mdfszdsz közös lista 1.2 százalékába.

A jó hír az, hogy bármi is legyen írva a két párt megállapodásába, az egy százalék feletti pártoknak járó állami támogatásból az szdsz biztos nem fog látni egy kanyi vasat se, hiszen ennél azért gyakorlatiasabb lesz bizonyosan az mdf ibolya életrevaló módszerein nevelődött maradéka.

Riadt borzongással végignéztük már a jobbik artikulálatlan üvöltésekkel aláfestett győzelmi sajtótájékoztatóját, amely heves nosztalgiát ébreszt a MIÉP mérsékelt jobboldalisága iránt és eltűnődtünk rajta, egyelőre csak tudományos érdeklődésből, hogy mit is jelentenek a nemzeti tulajdon, a Magyarország fel fog támadni és egyéb érdekes kifejezések olyan emberek szájából, akiknek lelkesedése jobban emlékeztet egy lincselő tömegére, mint a nemzet színe javának intellektuális örömködésére.

Gyorsan elkapcsoltunk ugyan róluk, hiszen várják a Viktort a Fidesznél, de elégedetten konstatáljuk, hogy az LMP a surranópályán ugyan, de bent van, tovább súlyosbítva az mszp gondjait, mert ezek a csávók tényleg balosak, ellentétben a szocikkal, akik csak balra el.

És átéltük már a Fidesz mértéktartó ünneplését, amelyen Orbán Viktor visszafogottan emlékeztette a jelenlévőket, hogy nem nyertek egyebet, mint munkát, a nemzet megmentésének magasztos, de embert próbáló feladatát.

Azért szép nap lesz.