Ma, az oknyomozó újságírás fellendülésének csúcspontján, a demokrácia utolsó pillanataiban, még igyekszünk hozzátenni a magunkét mindahhoz, ami szeretett országunkat jellemzi.

Emberfeletti nyomozati teljesítményünknek hála megtaláltuk ugyanis azt a 12 (tizenkettő) dekagramm parizert, ami abból a negyvenből megmaradt, amit hagyó miklós éppen fogyasztott, amikor megérkezett hozzá a nokiásdoboz.

Egyszerűen nem tehetünk erről, az elmúlt politikai évad egyetlen eseménye sem égett bele annyira retinánkba, mint az a kép, ahogy hagyó miklós asztalra felrakott lábbal perizert eszik. 

A szerencsétlen parizermaradék egyébként ezidáig a városháza egyik dolgozói hűtőjében rejtezett egy 2007 márciusából származó (horváth éva diétás ebédje feliratú vinyettával blombált) ételes doboz mögött. A szökevényt Szabó Jánosné takarítónő találta meg a nevezett leltári tárgy alaposabb, áttekintő takarításakor. Nevezett egyébként már nem dolgozik a városházán, mert a szintén elfelejtett piknikmaradékok mögött bujkáló mesterházy ernő ebédje feliratú dobozzal kapcsolatban kellemetlen kérdéseket tett fel főnökeinek („Dolgozik itt olyan, hogy mesterházy ernő?”).

Nevezett felvágott márkajelzés nélküli, már csak kisebb boltokban használatos zsírpapírt visel, miközben irodánkba érkezik, álcázásképpen a tízórainkat tartalmazó szatyorba egyéb húskészítmények közé keveredve. Mielőtt nekilátnánk, még figyelmeztet bennünket, semmiképpen ne együnk az akciós sonkából, majd ránk emeli elgyötört, magányos tekintetét.

„Hogy került kapcsolatba hagyó miklóssal?” (riporter)

„2008 nyarán vásároltak meg, egy a nyomozás érdekeire tekintettel most meg nem nevezett élelmiszerboltban. Eredetileg 70 (hetven) dekagrammot rendelt a miklós, de a húspultos eladó elértette és csak 40 (negyven) dekagrammot mért ki, amit nem is vett észre a beszerző, és ezzel kezdődtek a problémák.”

„Miért?”(riporter)

A miklós mindig nagyon ideges lett, amikor éhen maradt és amikor a kezébe vett engem egyből érezte, hogy nem vagyok 70 (hetven) dekagramm. El kezdett üvölteni valakivel, akinek a nevére nem emlékszem és elzavarta még 40 (negyven) dekáért. Azt azonban jeleznem kell, hogy én azzal az adaggal nem találkoztam később, ő már nem került vissza a hűtőmbe a hagyó irodájából.”

„Mi lett vele?”(riporter)

„Nem tudom, csak hallgatott mindenki, amikor kérdezősködtem.”

„Lehet, hogy megették?”(riporter)

„Lehet, (felzokog) elképzelheti mit éreztem minden egyes alkalommal, amikor kinyitották naponta akár ötvenszer is a hűtő ajtaját.”

„Mi történt, miután kiderült a súlybéli eltérés?”(riporter)

„A hagyó ledobott az asztalra. Pont egy a BKV ügyeit taglaló belső ellenőri jelentésre estem. Össze is kentem nitrites pácsóval, mert nagyon magas volt a víztartalmam. Ekkor bejött valaki és átadott a miklósnak egy dobozt.”

„Milyen dobozt?”(riporter)

„Kéremszépen (szipogni kezd), én akkor még nem tudtam, hogy az egy nokiásdoboz. Azt hittem, hogy esetleg egy másik boltban ilyenbe csomagolják a felvágottat. A feltevésemet először meg is erősítette, hogy a miklós amikor átvette a dobozt, megint üvölteni kezdett, hogy ez nincs 15 (tizenöt)! Nem is értettem, hiszen még a legmagasabb szárazanyagtartalmú húskészítményből is jóval több belefért abba a dobozba, ha jól van darabolva, akár egy kilogramm (100 dekagramm) is.

A miklós akkor kinyitotta a dobozt, majd azt mondta:”Ja húszasok! Akkor oké.” Aztán lerakta a dobozt mellém és átölelte a férfit, aki a dobozt hozta.”

„Átölelte?”(riporter)

„Igen, és így összebújva sétáltak pár percig, miközben a miklós valamit duruzsolt a fülébe. Aztán a miklós leült az asztalához és elkezdett enni (folynak a könnyei) ......... és többre nem emlékszem, már csak a hűtőben tértem magamhoz, összegyűrt papírban. Tudtam semmi jóra nem számíthatok, mindenkiért eljönnek egyszer.”

„Elhagyta azóta a rejtekhelyét?”(riporter)

„Igen egyszer. Durván benyúlt valaki a polcra, ahol rejtőzködtem, és rádobott egy tálcára, de akkor szólt neki valaki, hogy: Vigyázz az a hagyóé! És azonnal visszatettek a polcra.”