A régi szép időkben, amikor a világméretű progresszió még nem szökkent szárba és a pénzügyi rendszert az jelentette, hogy a kincstárban stimmelni kellett az aranyaknak és egyéb drágaságoknak, a pénzügyminiszter jogelődjét, a kincstárnokot, karóba húzták, ha…

       Nálunk, az egy főre jutó bunkó két fő. Mondta volt Hofi Géza, még kilencven előtti, felülmúlhatatlanul vicces korszakában. Ne keserítsen el bennünket, hogy a kijelentés látszólag metamatematikai problémákat vet fel, hanem gondoljuk végig, hogy a magyar…

     Lassan megérik a helyzet, hogy egy szorgalmas statisztikus, akit vonzanak a rendőrségi közlemények, ügyészségi nyilatkozatok és bírósági ítéletek, összehordja az összegeket, amik forognak az elmúlt nyolc év botrányaiban. Az a gyanúm, hogyha a négyes metrót,…

     „Itt a tavasz, ergo dagad a fasz” felzettel jelent meg a kilencvenes évek elején egyszer a Magyar Narancs, amely egyrészt elgondolkoztatta az olvasók egy részét az élet értelméről, másrészt némi távolságtartásra inspirálta a nevezett…

   Azt a k...a! Úgy vélem, hogy senki nem gondolta, hogy bajnai elvtárs a leghalványabban is független a régi bűntársaktól, de az hogy a színesfémkereskedők legnagyobb barátját jelöli egy bebetonozott, az ország számára egyébként fontos külföldi pozícióba, azt így…