Még mindig kihívás a magyar közélet számára, hogy megértse a gyurcsány jelenséget, és értékén kezelje azt az embert, akinek személyisége meghatározta az elmúlt két parlamenti ciklus történéseinek meghatározó részét.

A baloldali és liberális értelmiség köreiben máig, minden józan számításon túlmutató, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a közéleti merülőmélység felett tartsák ezt az embert. Ennek a reménynek és programnak a megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy hatékonyan védekezhessünk gyurcsány visszatérése ellen.

(G)gyurcsány ferenc ugyanis annak a csordaszellemnek a haszonélvezője, amely azon a reménytelenségen alapszik, amit az évtizedek óta karizmatikus vezetők hiányától szenvedő baloldal megélni kénytelen.

Horn Gyula karizmatikus volt ugyan a maga konyakkal kevert módján, de szörnyen avittnak, ósdinak hatott, a nyugat-európai szociáldemokrácia korszerűségére vágyakozó balliberális értelmiségiek számára. Ráadásul hiába próbálták éreztetni vele az intellektuális és kulturális fölényüket, a vén aparátcsik önreflexivitási kapacitása kizárta az ilyen észleléseket, továbbá olyan hatalomtechnikai tudásfölénnyel rendelkezett ezekhez képest, hogy nyugodtan kezelhette őket az eltaposni való csótány szintjén.

A kilencvenes évek elején magam viszonylag közelről (egy kicsi párt serény tagjaként) szemlélhettem Orbán Viktor személyes reputációjának kialakulását. Amit ezzel kapcsolatban az egyszerű gondolkodású baloldali média mindig elfelejt, hogy Orbánt nem egy médiagépezet, kommunikációs tanácsadók serege, hanem csakis egyedül a személyes karizmája és tehetsége emelte a Fidesz meghatározó vezetőjévé, majd az 1993-4-től a legnagyobb médiaellenszélben kellett a már akkor is csak a maihoz mérhető gyalázkodásözönben győzelemre vezetnie a Fideszt. A ballibek mindig csak lesnek ki a fejükből és nem értik, hogy a számtalan kudarc ellenére miért is nem csökken Orbán személyének varázsa, a mintegy 2 milliót számláló jobboldali törzsszavazók között. Azért nem, mert ezek az emberek tényleg szeretik Orbán Viktor és nem csak bemesélték nekik mindenféle furmányos kommunikációs eszközökkel, hogy szeretniük kell. Ez a szeretet különös keveréke a rajongásnak, bizalomnak, tiszteletnek, reménynek, csupa olyan értéknek, amelyet ilyen formában nem ismeretesek a balliberális oldalon. Ez az érzelem sokkal inkább azzal rokon, amelyet a baloldali törzsszavazók Horn Gyula iránt éreztek, és nem azzal, amit médiaeszközökkel gerjesztettek a megyó és a fletó körül.

Az Orbán Viktor elleni gyűlöletet nem csak a politikai logika diktálta, hanem a mindent elsöprő kisebbségi érzés is, hogy ezeknek a mucsai köcsögöknek van tehetséges, karizmatikus vezetőjük, aki ráadásul saját koncepcióval rendelkezik és nem fogadja el a mi véleményvezér szerepünket.

Ez a kisebbrendűségi érzés diktálta, hogy a finoman szólva sem intellektuális ikon megyóból megpróbáltak államférfit faragni és nem tudott olyan kiderülni róla, ami a balliberálisok szemében elhomályosította volna hasonlatosságát Deák Ferenchez. Miután az utóbbi hasonlatban szereplő személyek távolsága nagyobb, mint a ma ismert világmindenség átmérője, lehet mondani, hogy a hasonlat előadója (én élőben hallottam a napkeltében, úgy megvan nekem az élmény, mint a World Trade Center összeomlása), heller ágnes egyúttal a végsőkig feszítette a húrt, és attól tartok nem csak filozófiailag. A megyó mindent felülmúló alkalmatlanságának kiderülése után a szocialista tagság azért örült meg annyira a fletónak, mert rajta látni vélték, hogy végre egy korszerű szociáldemokratát, egy karizmatikus vezetőt gründoltak, aki méltó ellenfele lehet az Orbánnak.

A döntés meghozta a maga rövid távú hasznát, a fletó hihetetlen szerencséjére a magyar gazdaság csak a választások után dőlt be és a fletó kétségtelenül lenyomta az Orbánt és a Fideszt kommunikációban. Az a későbbi ok-okozati felépítmény, miszerint azért nem kormányzott két évig, mert az Orbán legyőzésével volt elfoglalva, már a legenda része. A fletó azért nem kormányzott 2006 előtt, mert teljesen alkalmatlan ilyen feladatokra, az ő terepe a nyilvánosság, a celebség, annak a hiedelemnek a megélése, hogy ő egy korszakos államférfija Magyarországnak.

Ez az ember teljes komolysággal, teljes lelkével hiszi, hogy ő egy jól sikerült keveréke Kossuthnak, Széchenyinek, Deáknak és történelmi küldetése Orbán Viktor legyőzése, úgy hogy pontosan olyan szerepet töltsön be a bal oldalon, mint az Orbán a jobbon.

Évértékelő beszédet is azért akar mondani, mert ezzel mintegy megelőlegezi magának az ellenzék vezére szerepet és a gyűlölt, de egyúttal titokban irigyelt ellenfelétől megörökölt pozíciót azokkal az eszközökkel akarja használni, amelyeket tulajdonképpeni példaképe is alkalmazott.

A gyurcsány 2006 utáni teljes inkompetenciája a kormányzásban, alkalmatlanságának látványos kiderülése még inkább alkalmat adott arra, hogy az Orbánnal szembeni gyűlölete köré szervezhesse a létezését.

Mint tudjuk a nagyívű gyurcsányi reformok megvalósulását Orbán Viktor akadályozta meg. A kormányzati tevékenység teljes hiányára és cserébe a korrupció totalitása mind-mind Orbán Viktor létének következménye, mintahogy a jobbik is, meg minden egyéb, ami még az ember eszébe juthat.

Hihetetlen, de a kudarcok látványos és dübörgő sora sem elégséges ahhoz, hogy a balliberális értelmiség magja felismerje, hogy a kedvenc demokratájuk egy közönséges pozőr, egy, csak a kommunikáció bizonyos típusaiban tehetséges futóbolond.

Ezekkel a képességekkel csodaszereket szoktak árulni MLM módszerekkel, igaz azt sikeresen.

Mellesleg nem láttam még embert, aki a fletónál üresebben, tartalmatlanabbul tudja mondani azt, hogy köztársaság. Csak az érződik, hogy azt érti rajta, hogy az a berendezkedés a köztársaság szerinte, ahol ő a góré.

A fletó egyébként erős, fog ő még ámokot futni, ha hagyják, és amíg nem fogy el körülötte teljesen a levegő, torgyáni eltökéltséggel fog próbálkozni a visszatéréssel. És neki van pénze, és ellentétben a nagyon egyszerű kisgazda fanokkal, akik azért 12 év alatt rájöttek, hogy vezérük hülye, az ő támogatói köre sokkal erősebb énvédő mechanizmusokkal rendelkezik és így bármilyen parizerszagú nokiásdoboz transzfer esetén képes a kognitív disszonanciát oldó szcenárió megalkotására.

Egyszerűen nem értem, hogy a magyar baloldal miért nem képes megszabadulni ettől az alaktól. Teljes csődbe vezette őket a kiút legkisebb reménye nélkül.