A magyar politikai élet tökéletes erózióját mutatja az a tény, hogy a magát baloldalinak nevező kormánypárt(ok) romjaira benyomuló és szavazóikért bejelentkező két „politikai” erő, az LMP és a mdfszdsz, milyen komoly nehézségekkel szembesül már a rajtvonal körüli pepecselésnél.

Nem tartozik ugyan ide, de imádom leírni, hogy az viszont egyértelműen kiderült, igaz az az állandóan hangoztatott szoci lózung, hogy az elmúlt húsz évben az mszp heroikus küzdelme szabadította meg az országot a szélsőjobboldali veszélytől. Azzal az egyszerű módszerrel, hogy az attitűdjeikben szélsőjobboldali szavazók, itt most nem tárgyalandó, de feltétlenül perverz okból, abban a hitben leledzve, hogy ők baloldaliak, a szocikra szavaztak. Most, hogy az mszp-nek sikerült magát legyilkolnia, figyelemre méltó ügybuzgalommal elkövetve harakirit, főbelövést, nikotinivást, konnektorba nyúlást, jeges vízbe ugrást és gyurcsány ferenc megválasztását pártelnöknek, kiderült, hogy nincs is annyi baloldali szavazó, mint amennyit szerencsésebb évjáratokban össze tudtak gründolni. A hat-hétszázezer jobbikos szavazó nagy része ugyanis egykori szoci, és eleve elérhetetlenek a nagyon szoft LMP és a számukra teljesen értelmezhetetlen bokros laja féle „minden nyugger aggya el a fél veséjét” típusú bonyolult baromságokkal.

Az LMP és az mdfszdsz két teljesen különböző módszerrel tett meg mindent azért, hogy otthon tartsa a szocik azon csalódott szavazóit, akiknek a szépérzékét bántja vóna gábor arcéle.

(D)dávid ibolya és szűk baráti köre csak a szocik szuicid kísérleteihez mérhető alapossággal csinált meg minden olyat a pártjával, amit fel se sorolnak a politikai hibák között a politológia tankönyvek, abból kiindulva, hogy azt nem kell külön leírni, hogy ne köss szövetséget az ősellenségeddel, akit a választók mérhetetlen hülyesége és korrupciója miatt már amúgy is lenulláztak. Viszont ez a projekt legalább politikai hullát csinál a bokros lajából, amire az érintett a maga erejéből, nem lett volna képes. Az mdfszdsz csak abban az esetben reménykedhet abban, hogy esetleg megugorja az 5%-ot, ha egyrészt meglesz valami csoda folytán az összes területi listája, másrészt nyilvánosságra kerül minimum egy olyan homevideo, amin hagyó miklós éppen magába helyez 70 dekagramm párizsit, miközben átvesz egy kisebb összeget (5-10 millió forint), amit a fővárosi csecsemőotthonok élelmezési normájából osztanak vissza neki, és az mszp támogatottsága összeomlik.

Az LMP helyzete ennél összetettebb. Őket legalább, a jobbik motivált internetkommandóját leszámítva, legalább nem utálják, viszont nem is nagyon ismerik az emberek. Az LMP számíthat egy százezer körüli motivált zöld, inkább újbalos, antiglobalista szavazóra, feltéve ha ezt a jellegét a pártnak esetleg sikerül kilőnie a köztudatba, akik mindenkit rühellenek, akik bármilyen formában is a multinacionális tőke szekerét tolják.

Ehhez a törzshöz kéne hozzákampányolni még vagy százötvenezer olyan volt szoci és kis részben szdsz szavazót, akik nem estek apátiába még, és kellően rettegnek a Fidesz kétharmadtól és nem veszik a fáradságot, hogy elolvassák az LMP programját. Ez utóbbi aktus ugyanis nem lenne jó ötlet tőlük, ugyanis az LMP mellőzve a kampányban elvárható racionális ügykezelést olyan, tulajdonképpen egyébként vállalható programot rakott össze, amelyben bármilyen kicsit is tudatos balos választó találhat olyat, amitől kileli a hideg. Ezt egy átgondolt imidzskampánnyal lehetett volna megelőzni, amelyre a pártnak annyira szüksége lett volna, mint egy falat kenyérre. Ez teljesen kimaradt az LMP életéből, amit csak kis részben ellensúlyoz a remek névválasztás, ami viszont kb. az utolsó jó ötlet volt a pártalapítók részéről.

Az LMP kampányát olyan nehéz megtalálni, mint hagyó miklós távozása után parizert és készpénzt lelni egy bkv-és irodában. A kérdés tehát az, hogy a csapat képes-e előrukkolni valami olyannal a kampány utolsó két hetében, ami, feltéve, hogy minden lista megvan, behelyezi a parizertől megundorodó, egykori szoci szavazók fejébe a pártot, mint a Fidesz potenciális ellenzékét, amely nem náci, mint a jobbik, és nem korrupt, mint hagyó miklós parizerszállítója.

De eddig nem mutattak semmi olyat, ami alapján kommunikációs profizmust és ebből következően áttörést várhatnánk tőlük.

Az egy hónappal ezelőtti állapothoz képest meredeken csökkent annak az esélye, hogy a kis pártok beleszólhatnak a meccsbe. Igazából senki nem akar koalíciót, senki nem akar zsarolási potenciállal rendelkező rétegpártokat a parlamentben, hiszen ezt a szerepet az szdsz pont annyira járatta le, mint saját magát. A Fidesz kétharmada az egyetlen komoly kérdés, amit még eldönthetünk.

A szavazatával racionálisan kalkulálni akaró választó lehetőségei egyre szűkülnek.

Ebből a szempontból pedig már csak egyetlen mindent elhomályosító probléma létezik, a jobbik.

És egyenlőre nem látszik olyan erő, amely onnan visszacsábíthatná a szavazókat, legfeljebb egy jó Fidesz-kampány. És ez, az előző kettő ismeretében, egyáltalán nem megnyugtató.