Ez ugyebár egy indulatblog. Praktikusan arra szolgál, hogy kanalizálja azokat az indulatokat, amelyek felhorgadnak az emberben a mindennapi hírfogyasztás folyamatában. Ha nem tudnánk kiengedni a gőzt, még a végén felkeresnénk valamely eltévelyedő felebarátunkat és egy softball (mert ugyebár felvilágosult fasiszták vagyunk vagy mi?) ütővel próbálnánk átrendezni a gondolatokat a kobakjában. A modern ember sajnálatos módon meg van fosztva attól, hogy lincseléseket látogathasson csekély belépti díj ellenében, vagy hogy fustéllyal rámenjen a haragosára, ezért vagy kommentel a neten (ami a távolodó buszról történő ökölrázással egyenértékű), vagy ha szeret sok rosszat olvasni magáról akkor blogot ír. Bizonyára a tudatalattinkban az munkál (mármint nekem és az Androidnak, illetve nekem és a Paranoidnak, ahogy tetszünk egymásnak), hogy pozitív hatást gyakoroljunk embertársaink lelkivilágára. Ezért próbáltuk mindig arra orientálni a Kedves Olvasókat, hogy embertársaikat azok személyes tulajdonságaik és cselekedeteik okán gyűlöljék, nem pedig azért, mert például zsidók, cigányok, buzik, vagy liberálisok. Szerencsére a felsorolás első három tagját nem én soroltam egymás mellé rosszindulatból, hanem a liberálisok (állítólag) jóindulatból, tehát ha jól értem magam akkor a liberális odatuszakolásában nyilvánul meg a tudatalattimban rejtőzködő Gyűlölet.

Ráadásul pechemre, iciget, cigót, buzeránst is ismerek rendeset, sőt még liberálisat is, amivel tudom, hogy kilépek a realisztikus történetmesélés keretei közül, de ha én nem tudom feldolgozni, ti is szenvedjetek meg vele.

Politikai ellenfeleink dehumanizálása sajnos nem vezet oda, hogy világos legyen számunkra, mi a franc bajunk van velük, élvezettel gyújtanánk rájuk az alsónadrágot, de kásásan fogalmazzuk meg, hogy pontosan miért is.

Sőt sajnálatos módon rendszeresen kapok azon becsületes fasisztákat, hogy a fogalomhasználatukba beette magát a liberális métely.

És ez az alapvető problémánk, a liberális fogalomhasználat teljes győzelmet aratott a világ leírására szolgáló fogalomrendszerek versenyében, sokaknak olybá tűnik fel, hogy ez egy objektív, tudományos, egyedül lehetséges rendszer (módszer), sőt a vitát már le is zárták a liberalizmus által eldöntött kérdésekről. Élet és halál, szabadság és egyenlőség, vallás és hit, testvériség és szolidaritás, nemzet, jog és demokrácia, kisebbség vagy többség csak a liberális felfogásban értelmezhető, az ebből történő bármilyen kilépés nem más, mint az auswitz-i vonat kerekeinek kattogásra történő alakzatban menetelés.

Nem vitatkozhatunk a liberálisokkal, mert elfoglalták a fogalmakat. Ha kimondom azt hogy szabadság vagy hogy haza, nem azt mondom amit mondani akarok, hanem azt, amit mondanom kell szerintük. Ha azt a szót használom, hogy zsidó, cigány, vagy akár azt, hogy meleg, nem én döntöm el, hogy mit is akartam mondani, hanem ők. És a legszörnyűbb, hogy már én is elhittem nekik, hogy a cigány szó feltétlenül valami rosszat jelent és nem gyermekkorom Józsiját és azt az utánozhatatlan stílust és hanghordozást, ahogy alkudozik, vagy hogy Gézuka problémája az, hogy nem büszke melegségére és nem az, hogy a homoszexualitás nem feltétlenül tesz boldoggá, vagy, hogy Zoli zsidóviccei öngyűlöletre utalnak és nem humorérzékre.

Tehát egy olyan projektet hirdetek meg (persze a szokott igénytelenséggel), hogy az alapvető természetes fogalmakat helyezzük vissza régi környezetükbe, illetve úgy aktualizáljuk őket, hogy mentesek legyenek a liberális elfajulástól.

Vegyük vissza a fogalmainkat és akkor visszakaphatjuk a világot is.

folyt. köv.