„A mi elkötelezettségünk nélkül a normák puszta árnyak volnának.”

Heller Ágnes

Miután a tudományban az elsőség nagyon fontos, csak remélhetem, hogy én leszek az az úttörő, aki metafizikai igényességgel vizsgálja a zuschlag-modell heller ágnes -féle lukácsista interpretációját, illetve annak büntetőjogi következményeit.

Manapság onnan lehet megismerni a szélsőfasiszta söpredéket, hogy olyasfajta vigyor torzítja el amúgy sem szép ábrázatát, amely a főemlősöknél általában a káröröm jele. Míg az MTA Filozófiai Kutatóintézetében zajló úgynevezett „filozófuskampf” nem vetett különösebb hullámokat értelmiségi körökben, habár az azzal kapcsolatos petíciót szinte mindenki aláírta, aki beszélőviszonyban akart maradni heller ágnessel, addig a félmilliárdos összeg felbukkanása lelki folyamatokat indított el (irigység), az egy-két milliós (nyeretlen) pályázatokhoz szokott ideológiailag képzetlen és kurrens filozófiai ismeretekkel jól láthatóan nem rendelkező tudományos átlagközegben is.

És e vigyor oka az, mint az sokaknak szemet szúrt, hogy a hatékony közpénzdiszlokálás magyarországi névadójának technológiai újításait lehet meglelni a 50-90 millió forint közötti nyertes pályázatok lefolytatásában. A heller -féle mancsaft (majdnem azt írtam, hogy mispohe!) zsenialitása már azon is kiütközik, hogy nekem egyszeri értelmiséginek, soha nem jutna eszembe a pi-mezon viselkedési furcsaságainak vizsgálatára kiírt pályázatra beadni a „Perturbációk a Jupiter holdjainál” című kutatási projektemet. Pedig nyerési reményeimet hellerék nyerési arányainak ismerete az egekbe röpíthette volna. Ha kutatási projekt és a kiírás ennyire eltér egymástól, a pályázó általában az elmegyengeségére utaló finom utalásokkal tűzdelt levelet szokott kapni a T. hatóságtól. Még akkor is, ha csupán abban nem felel meg a feltételeknek, hogy nem vonta be a bírálók valamelyikének távoli rokonát a konzorciumba.

Nyilvánvaló, hogy mindenki, aki ebben a sundambundamban részt vett, pontosan tudta, hogy minden le van vajazva, ez egy nettó pénzosztás lepapírozása csupán. Az, hogy ha már nem tudtak valami olyat kitalálni, ami illeszkedett a pályázati profilba, a projektek megvalósítása során sem törték össze magukat, az azt mutatja, hogy teljesen meg voltak győződve, hogy itt már sosem lesz fasiszta vircsaft, ahol esetleg érdeklődni merészel valaki az urbánus értelmiség élcsapatának pályázati sikerességéről. Mert egyébként csak offshore üzemmódban lehet azt megtenni, amikor Huan Pacsanga Perón ügyvezető Cipruson nehezen elérhető, hogy a pályázati elszámolás a hagyó-zuslagh standard szerint készül, vagyis csak kilóra van meg. Nem véletlen egyébként, hogy ez a folyamat ahhoz a messianisztikus történelmi pillanathoz illeszkedik, amikor ez a szekta, utolsó felvirágzásának csúcspontján megtalálni vélte messiását, az ellen-Orbánt, a gyurcsány nevű politikai kalandor személyében.

Érdekes az is, hogy most, amikor a turpisság kitudódott, nem rendelkeznek ötletekkel arra vonatkozólag, hogy hogyan is kellene kezelni a hány Platón kötet fér el egy nokiás dobozban típusú topológiai problémákat.

Ráadásul, a gálánsság teljes hiányáról téve tanúbizonyságot, a számtalan lebukott kedvezményezett heller ágnesre hagyja a védekezés cseppet sem kellemes feladatát. Ami ráadásul kontraproduktív is, mert az láthatólag nem értesült arról, hogy a baloldali médiatúlsúly már a múlté és a törvények mostantól rá és ideológiai harcostársaira is vonatkoznak.

Az MTV heller interjúja pedig aranybetűs ünnep minden szélsőfasisztának, aki idáig a barikád.hu antiszemita karikatúráira volt szorulva. Az meg, hogy valaki az Egyedül Vagyunk című nyilasújság 1944-es évfolyamának (mert tudvalevőleg az volt a legjobb évfolyam) összes ótvar antiszemita toposzát képes megerősíteni egy kb. 15 perces interjú első 30 másodpercében, az mindenképpen a szellemi nagyság jele. Ha valaki azzal kezdi a tévében, hogy őt nem érdeklik a nézők, mert azok nem tudnak számolni, már nem is kell nagyon ügyelnie a szavaira a továbbiakban, a szellemi reputációján már nem tud érdemben rontani. H. ágnes kijelentette, hogy ő kérdezhetetlen, mert mi őt nem vagyunk jogosultak kérdezni, sem erkölcsileg, sem emberileg nem vagyunk vitaképesek.

És a filozófiaoktatás első óráin tanított érveléstechnikai szabályoknak az sem felel meg, hogy az egész üldöztetést arra a kebelében dúló érzetre vezeti vissza, hogy nem szereti Orbán Viktort.

Ez nem válasz egy azt firtató kérdésre, hogy egy oda-vissza etikailag és törvényileg problémás pályázaton szerepel ezer helyen az aláírása.

Tudom persze, hogy heller ágnesen köszörülni a nyelvünket jelen helyzetben gyakorlatilag kimeríti a célbaköpés döglött oroszlánra alapesetét. De nem nekem kéne sajnálnom őt, hanem magyar bálintnak kéne valami férfi hormont keresnie magában, és kiállnia és elmondania, hogy ő, meg a kollégái felelősek ezért a malőrért, nekik sikerült egy ilyen jól sikerült finanszírozási konstrukciót kiizzadniuk, horribile dictu, ők engedtek, mint döntéshozók a filozófusok azon könyörgésének, hogy azok végre valami pénzhez jussanak.

De úgy tűnik mindenkinek egyszerűbb, hogy ezzel egyébként a saját szellemi vezéralakjuknak tartott 82 éves nénivel vitessék el a balhét, mint legalább felvállalni a felelősség letagadhatatlan részét.

A látszat ellenére senki nem akarja ezeknek az alakoknak a vérét, amilyen hülyék vagyunk, megelégednénk egy beismeréssel és egy bocsánatkéréssel és azzal, ha mérhetetlen nagyképűségüket egészségesre csökkentenék.

Álljon itt egy idézet a régmúltból annak illusztrálására, hogy milyen régen és milyen mélyen mételyezi Magyarországot ennek az ideológiai vonulatnak a felülmúlhatatlan tökéletességtudata:

„Igenis, Zsolt Béláék, Ignótusék már évek óta úgy járkálnak a magyar életben, mint a Nyugati Kultúra és Felvilágosultság Rt.., mint ma az Egyesült Polgári Szabadság és Hamisítatlan Európai Humanizmus-Művek kizárólagos jogú magyarországi vezérképviselői, és jaj annak, aki ezeket az árukat az ő megkerülésükkel közvetlenül nyugatról hozza be, még inkább jaj annak, aki ezeket az árukat az ő világszabadalmuk ellenére hazai műhelyben, hazai nyersanyagból meri előállítani.”

(Zsidó válasz /Kardos Pál, Válasz, 1934/2/) Forrás: A népi urbánus vita dokumentumai 1932-1947

Szerkesztette: Nagy Sz. Péter /1990 Rakéta Könyvkiadó/

De nem lesz megbékélés, mert ártatlannak tartják magukat, mit a hagyó, mint a zuschlag, vagy a hunvald. Lehet, hogy a szándékok kevésbé voltak ordasak, mint az előbb említettekké, de a végletes, megingathatatlan nagyképűség és felsőbbrendűség-érzés, valamint az elkövetés módja majdnem ugyanaz.

És a cselekmények büntetési tétele is.

És ígérem, hogy akkor sem írok heller ágnesről még egyszer, ha napvilágra kerül, hogy látták őt hagyó miklóssal közösen parizert zabálni, de az még engedtessék meg nekem, hogy a számukra oly kedves szabad nép stílusában az ég felé kiáltsam:

A nemzetközi munkásosztály, a magyar dolgozók, sőt az egész béketábor nevében követeljük a bűnösök felelősségre vonását, és a nép vagyonának visszaszolgáltatását!

És ezennel aláírás gyűjtést indítok ennek érdekében!

És kérem, kérem (please, please) írjátok alá!!!!!!