„Acsás balról” üvöltözte az őrmester, és mi hasra vágtuk magunkat a harmatos fűben. Gondolom azért rövidítették le az atomcsapás kifejezést, hogy több időnk legyen elbújni a hangsebességnél gyorsabban közeledő több száz fokos radioaktív szél elöl.

A Magyar Népköztársaság Néphadseregének szellemi színvonala azonban hála istennek örök. Az őrmester intellektusa, akkor ezt nem gondoltuk volna, valamiféle sztenderd, amihez az átlagmagyar eszét kalibrálták örök időkre.
A Zorbán bővíteni fogja a Paksot.
Tisztelettel szeretném leszögezni, hogy a leghalványabb fogalmam sincs róla, hogy Magyarország számára milyen hosszú távú energiastratégia lenne a legelőnyösebb. Nem mondom, hogy nem érdekelne a téma, de most abban vagyok csak bizonyos, hogy azok, akik ebben az ügyben jártatják a pofájukat, biztos nem tekinthetőek autentikus forrásnak. Aki már látott közelről politikust, akadémikust, vagy zöldet (tisztelet a ritkás kivételeknek), az tudja miről beszélek.
Világosan látszik, hogy ebben az országban semmiféle nemzeti sorskérdésről nem lehet a szakmaiság leghalványabb tünetét is produkáló beszélgetést rendezni.
Mindig, mindig azt várom én marha, hogy egyszer valakinek megjön az esze, vagy csak nem issza meg a napi véradagját, és elkezd normálisan viselkedni. Tudom, hogy elhanyagolható szavazói kisebbséghez tartozom, de csökönyösen hiszek benne, hogy az emberek, ha értelmes lénynek néznék őket, tömegesen lennének hajlandóak értelmes lényként viselkedni.
Mindig oda jutunk vissza, hogy a végén a lehető legkevesebbel kell beérnünk. A két nullához legközelebb eső eredmény az áprilisi választásokon a Fidesz kétharmados újrázása, vagy gyurcsány ferenc legszebb napjainak remixe lehet.
Az ember gyenge, és homályba vesző rögzülések határozzák meg a preferenciáit.
„gyurcsány balról!” kiabálja a Rogán és én úgy ikszelek majd jobbra, hogy közben nem gondolok a paksi bővítésre, sőt arra sem, hogy a baromarcú őrmester épp a trágyató partját választotta az egzecíroztatásra.
Mindebből lángoszlopszerűen világlik ki, hogy ezért is a fletó a hibás, hiszen ha egy rendes ember mondaná, még el is gondolkoznánk rajta.