Húsz éves tapasztalat, hogy a magyar országgyűlési választások az első fordulóban dőlnek el.

Ez alól csak a 2002-es választás kivétel bizonyos értelemben, amikor a második fordulóban kiderült, hogy a szavazópolgárok egy része meggondolta magát a lóválasztás tekintetében. De mindegyik esetben az első forduló tulajdonképpen viszonylag pontosan kirajzolta a későbbi erőviszonyokat. Ez most sem lesz másként, legfeljebb néhány rendkívüli, jelenleg kevésbé valószínű választási konstelláció esetében képzelhető el kardinális kérdésekről döntő második forduló.

Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az első fordulóban a Fidesz nem nyer annyi egyéni kerületben mandátumot és nem ér el ezzel párhuzamosan olyan listás eredményt, hogy a második forduló eredményétől függjön az abszolút többsége. Hogy ez előforduljon, olyan politikai földindulásnak kell bekövetkeznie, amelynek kialakulásához már a választásokig hátralévő idő is kevésnek látszik.

Valószínűbb, de talán nem a legvalószínűbb eshetőség, hogy a Fidesz már az első fordulóban megszerzi a kényelmes abszolút többséget (200-230 mandátum a második fordulótól függően), de már elveszíti az esélyét a kétharmadra.

Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a Fidesz 80-100 elsőfordulós győzelmet arat és megmarad az esélye a kétharmadra a második fordulóban. Erre az esetre azonban csak olyan típusú előrejelzéseket tehetünk, amelyek nem számolnak azzal a közhangulattal, amely ennek a drámai eseménynek a következtében kialakul.

Alapesetben egy 50% feletti Fidesz fog szemben állni a 15-20% körüli mszp-vel és jobbikkal. Ebben az esetben igen merész feltételezés azt prognosztizálni, hogy akár a jobbik, akár a szocialisták néhány kerületnél többen nyerhetnek a második fordulóban. A győzteshez húzás jelensége meghatározó a magyar választói magatartásban. 2002-ben a rosszul mozgósított, egy téves várakozáson alapuló elbizakodottságban szenvedő Fidesz-tábor feléledése nem cáfolja ezt.

Lehetséges olyan együttállás is, amelyben a közhangulatot befolyásolhatja, hogy a Fidesz mögött vagy az mszp, vagy a jobbik eredménye meglepő.

Ha az mszp támogatottsága omlik össze és a harmadik helyre szorulnak, az valószínűleg kis mértékben növeli a jobbik szavazatszámát, de a potenciális szocialista szavazók csökkenő aktivitása leginkább a részvételben fog megjelenni. Ebben az esetben lehet, hogy a jobbik nyerhet néhány kerületet, de a szocialisták egyéni győzelmi esélyei elszállnak. Ilyen hangulati környezetben nem nagyon látszik, hogy milyen megfontolások mentén mozoghatnának tömegesen szavazók a jobbikhoz és segíthetnék a pártot 10-es nagyságrendű egyéni győzelemhez, hiszen az alacsony részvétel növeli a Fidesz győzelem mértékét.

Ha a jobbik szerepel a várakozások alatt és az mszp stabil második, akkor is a jelentős listás előnyből és a sok elsőfordulós győzelemből adódó hangulat a Fidesznek fog kedvezni. Ezt csak az befolyásolhatja, ha az mszp-nek sikerül egy huszáros hajrával a szavazóit mind elvinni szavazni (25-30% listás eredmény) , de erre jelenleg annyi az esélye, mint 40 deka parizernek hagyó miklós felfalására. De ez már az a verzió, amikor a Fidesz jóval 50% alá csúszik a listán és amikor már az abszolút többség is kérdésessé válik.

Jelenleg körvonalazódni látszik egy olyan lehetőség is, hogy miután az LMP túlélni látszik a cédulagyűjtést, az mszp és szdsz egykori szavazói a hétvégi telken való lerészegedés helyett ikszelhetnek egyet az mszp-nek szóló „gyengéd utalásféleképpen” az LMP-re. Ha ez az utalgatás tömegessé válik, akár bőven 5% fölé is lökheti a pártot és egyúttal arra vezethet, hogy három nem kicsi, de nem is erős középpárt lesz az új országgyűlésben. Ez esetben, miután az LMP még a jobbik mozgásterét is csökkenti, talán még kisebb az esélye annak, hogy a második fordulóban meg lehessen verni a Fideszt, hiszen akár 30 százalékkal is verheti a második helyezettet listán.

Mindezekkel azt akarom megmutatni, hogy ez a választás szerintem nem teszi lehetővé a szavazatunkkal való kétfordulós kalkulálást. A második fordulós szavazatunkkal az ország felén nem is lesz módunk élni, hiszen 80-100 kerületben nem is lesz második forduló, valamint ez a szavazat már szinte egyáltalán nem fogja befolyásolni az első fordulóban kialakult helyzetet. Lehet persze, hogy a Fidesz kétharmada néhány kerületen múlik, de ez teljesen véletlenszerű mintázat mentén, nem jósolható módon történik majd.

Ha a Fidesz nem csinál súlyos kampányhibákat és nem derül ki olyasmi, hogy Kövér László megevett egy mszp szimpatizáns kisnyugdíjast nyersen, pusztán szavazatmaximalizálási célból, akkor a döntés nem is pártokról, hanem erőviszonyokról szól majd.

Akarunk-e egy nagyon erős kormányt?

Ha nem akarunk, kivel akarjuk gyengíteni?

Egy, a nem várt túlélési rátától megnyugodott, gyurcsánnyal súlyosbított, megújulni képtelen mszp-vel?

Egy teljesen vállalhatatlan, együttműködésképtelen, hőzöngő jobbikkal?

Vagy a kellemesen egzaltáltnak tűnő, de legalább tárgyalóképes LMP-vel?

Döntésünk értelmessége persze alapvetően a többi szavazó döntésétől függ.

Nem csak a pártok kampánya ez. A nyugodtan gondolkodni képes embereknek kötelessége, hogy a környezetükben, a szavukra adó emberek között egy kezelhetőnek tűnő helyzetért küzdjenek.

Ne feledjétek, nem pártokra szavazunk, hanem egy parlamentet alkotunk, erőviszonyokat hozunk létre, elitcsoportokat betonozunk be.