Miután teljes kétségek között vagyunk abban a tárgyban, hogy végül is melyik összeesküvés-elmélet igaz, az ember továbbra is kétségbeesetten keresi a választ: Ki irányítja Magyarországot?
Az egyik visszafogott elmélet szerint a Moszad, a másik szerint az amerikai külügyminisztérium alaksorában van egy szoba, ahol egy faszi foglalkozik a kelet-európai demokráciákkal és ő.
Mindez azért merült fel bennem, mert aggódva szeretett demokráciánk nyomozati és igazságügyi szervei teljesen átvették a hírszolgáltatást a politikai pártoktól.
A régi vicc szerint szólva, azután amit a rendőrség és az ügyészségek csinálnak, a Fidesznek csak hátra kell dőlnie és kérnie egy kávét.
Az éber nyomozók, a januári hidegben, olyan gyakorisággal bukkannak fel házkutatni a különböző, néhány-százmilliárd forint veszteséget összehozó állami vállalatok és szervezetek irodáiban, mintha az övéket nem fűtenék. Ráadásul ezeknek a régvolt pénzmozgásoknak az agnoszkálása szinte mindig oda vezet, hogy valami hajdanvolt igazgatót őrizetbe vesznek, akik, ha maguk nem is, de legközelebbi felebarátaik, üzletfeleik és rokonaik révén valahogy mindig a mszp és az azóta hosszú, nehezen viselt szenvedés után elhunyt szdsz vezetőinek közvetlen közelébe pozicionálhatók.
Két kérdés merül fel.
Egyrészt miért most, másrészt régebben miért nem?
A válasz igen egyszerű, ha a magyar állampolgárok fejébe ültetett, izraeli gyártású chipek szériahibájára vonatkozó gondolati konstrukciótól el tudunk szakadni.
A választások közeledtével az igazságszolgáltatáson lazult a nyomás és a feladatukat komolyan vevő igazságügyi szervek előkotorták a közeli erdőkben a medvehagyma tövek alá elrekkentett titkos dossziékat, amelyek azokat az ügyeket tartalmazzák, amelyekben nem indulhatott nyomozás akkor, amikor a demokrácia virágkorát élte a gyurcsány nevű, megkérdőjelezhetetlen erkölcsű, köztársasági elkötelezettségű helyi jellegű tényező uralkodása idején.
A magyar fasizmus erejét jelzi, hogy a becsülettel küzdő szocialistáknak nyolc év alatt nem nem sikerült a horty-szállasi rendszerből örökölt igazságszolgáltatási szerveket megtisztítaniuk, amire már tettek sikertelen kísérletet a rövid 1945-1989-es, rövid demokratikus periódus alatt is.
Csak ez lehet az oka az ártatlan emberek tömeges bebörtönzésének, na meg annak, hogy a Fideszes önkormányzatok vezetői szabadon sétálgathatnak.
Vagy megküzdünk az alternatív elmélettel és mérlegeljük azt a felvetést, hogy az igazságszolgáltatás azért teszi a dolgát, mert már teheti, mert az a bűnözői csoport, amely elfoglalta a demokráciát, már nem elég erős fenyegetni őket.
A most feltárt esetek, mint több ezer másik, folyamatosan képezik közbeszéd tárgyát évek óta mindenütt. Nem volt olyan informatikai közbeszerzés 8 éve, amit nem fizetett túl a magyar állam többszörösen. Azért ezt emelem ki, mert ezek azok, ahol a legkönnyebben és legvilágosabban látható a kakaóbiztonsági felár hatása, mindenki számára, aki már vásárolt zsebszámológépnél bonyolultabb számítástechnikai eszközt az elmúlt 15 évben. Bármikor, bárhol lehetett volna nyomozgatni, ha nem ment volna a kezdeményezők egészségének rovására.
De most már nem megy és mindenki meg akar ezektől szabadulni. Még a baloldali gondolkodású szakemberek is, hiszen minden területen háttérbe szorultak „az átveszek egy borítékot a férfiwécé előterében, mert a mélygarázs messze van” típusú káderekkel szemben.
Nyilvánvaló, hogy a BKV-és nyomozás elér, nemcsak a D. Gáborig, hanem B. Sándorig, H. Csabáig is.
Vajon kinek a mentelmi jogát kérik először? És ki lesz a jubileumi ötvenedik?