Úriember biztosra nem fogad, én mégis fel szoktam ajánlani annak, aki fel tud idézni bármilyen olyan tisztán pozitív gesztust, amit a magyar politikai élet bármely tagja tett bármely másiknak, egy 1973-as gyártású teljesen friss Tibi csokit (amit még Öveges professzor helyezett sztázisba ebből a célból).
A csoki még megvan, készséggel kifizetem az első sikeresen válaszolónak itt is, de nem aggódom.
A minap Aristoval villásreggeliztem és igen találóan fejezte ki a bennem is meglapuló életérzést: Ez az egész engem már nem érdekel.
26 év aktív politizálás után teljesen érdektelen vagyok. Nem vagyok egy csapodár fajta, a feleségemet kb. ugyanennyi idő alatt nem untam meg, de valami penetránsan terhemre van a közeledő választási kampány. Nem tudnak már meglepni, illetve pontosabban nem tudnak pozitívan meglepni, a negatív meglepetésekre meg nem vágyom. Mert ez utóbbi naponta megy nekik, pedig nem az optimista becsléseimről vagyok híres.
1990-ben őszinte bizalommal, 1994-ben megújuló reménnyel, 1998-ban hittel, 2002 a győzelem biztos tudatában, 2006-ban az értelemben reménykedve, 2010-ben valami újra várva éltem meg a választási kampányokat. Most csak azt érzem, hogy teljesen felesleges az egész.
Az, hogy 2014-ben a nácizás és a fasisztázás legyen a kampány fő eleme, meg annak a zsigeri gyűlölségnek a büdösszájú kifejezése, amiért a kocsmában előveszik és használják a bökőt, egyértelművé teszi, hogy ez nem politizálás, hanem hatalomtechnikai ügyintézés.
Nem hiszem, hogy bárki komolyan vett volna egy olyan előrejelzést 2009 után bármikor, amely egy olyan „baloldali” listát valószínűsített, amelyen a három főhülye után fodor gáborka a negyedik húzónév.
Ez ugyanis, ez a lista egy vicc. Az, hogy kénytelenek vagyunk komolyan venni az olyan szürreális valóság elfogadást jelenti, amelyben szinte semmi emberinek nem jut már hely. Erre még Orbán Viktor és az elmúlt négy év sem lehet indok. Erre az sem elég indok, hogy Voldemort visszatér. Sőt fordítva, ezek ellen kellene visszahívni Voldemortot.
Nem a 2010-es lelkesedéssel fogjuk ünnepelni a Fidesz győzelmét. De az antidemokratikus ellenzék vereségével kapcsolatban garantáltan fel tudjuk majd idézni legszebb örömünket, a kárörömöt.

Ráadásul az a rémálom gyötör, hogyha az Öszöd Emlékzenekar nyer, akkor rövid időn belül újra gyurcsány ferenc lesz Magyarország miniszterelnöke. Az nem kétséges ugyanis, hogy a magyar politikatörténet legjellegtelenebb és legsikerületlenebb karaktereit kell csak összezavarnia, hogy benne lássák meg a jövő emberét. Mint ahogy az sem kétséges, hogy ennek az embernek ez az egyetlen célja van, semmi más.

Akit ettől a halovány, de nem lehetetlen lehetőségtől nem tör ki a frász, az nem látja a trendet, hogy mindig a legundorítóbbnak van hajlama bekövetkezni.