Az ipari katasztrófa kapcsán csak kibontakozott egy olyan ideológiai vita, amelynek során az emberi hülyeség végtelensége és határtalansága újra manifesztálódhatott végre, mert már ugye nagyon hiányzott ez az élmény.

A kormány állami ellenőrzés alá vette azt a vállalatot, amelynek tevékenysége (üzemszerű működése) vezetett a katasztrófát okozó anyag felhalmozódásához.

A beavatkozás célja egyértelműen a kár elhárítása és a további veszélyhelyzetek megelőzése, valamint hosszabb távon a történések teljességének feltárása és megértése.

A kialakuló ideológia vita nem hatolt még a dolgok végére, mert jól láthatóan csak a liberális jogállam kategóriáiban gondolkodni képes emberek gerjesztik, a mindennapi realitások iránt érzékenyebb lelkeknek nincsenek ilyen kétségeik, de ebből kifolyólag nem is eléggé kiérlelt a metafizikai álláspontjuk.

A kérdés ugyanis a felelősség telepítésének helye.

Az, hogy vajon tartható-e az a logika, amely végül is mindig az állam, vagyis a közösség teherviselési kötelezettségére lukad ki, miközben a magántulajdon és a szabad vállalkozás primátusa mellett tör lándzsát.

A konkrét esetben a vállalat azt merészeli mondani, hogy miután ő minden szabályt betartott, valamint minden hatósági ellenőrzésen átment, nem felelős a történtekért. Azért az állam felelős, mert rossz jogszabályokat alkotott és rosszul ellenőrzött. (Az a mi esetünkben, az ideológiai vita során irreleváns, hogy természetesen nem tartották be a szabályokat és törvényeket, illetve becsapták és megvették az ellenőrző hatóságokat. Akinek ez a már rendelkezésre álló fizikai bizonyítékokból nem nyilvánvaló, azzal beszélgessen a Fekete Pákó.)

Ez elsőre tetszetős érvelésnek tűnhet, ha az ember modern piacpárti és liberális, meg rettenetesen hülye. Ha viszont egy cseppet elgondolkozunk a dolgon megérthetjük, hogy ebben az esetben a „mindent szabad ami nem tilos” el alkalmazásáról van szó, azzal a kiegészítéssel, hogy az állam feladata az, hogy minden lehetséges esetet kitaláljon és egyedileg tiltson, észrevegyen és megakadályozzon. Amennyiben nem teszi ezt, viselnie kell a tiltás elmaradásából adódóan az adott cselekedet minden rövid és hosszú távú következményét, hiszen a cselekvő ártatlan, nem szegett szabályt. Ez a gondolkodásmód egyébként minden általános tiltás létét kétségbe vonja, hiszen e szerint olyat a csúnya állambácsi nem mondhat, hogy tilos szennyezni a környezetet, hanem minden esetben molekulára pontosan meg kell mondania, hogy mit nem lehet beleengedni a patakba (Ahogy ez például a hallucinogén anyagoknál is van, mindegyik újabb drogot meg kell határozni és utána lehet törvényben tiltani.), az állam kötelessége és költsége, hogy bizonyítsa a 692 új szerves vegyületből álló katyvasz mérgező és nem a narancsbőrkenőcs gyártójának kell bizonyítania, hogy nem.

Jelen esetben a szabály, amelyet nem lehetett volna megsérteni az, hogy a lúgos vörös iszap nem folyhat ki a tározóból. Hogy ennek mekkora a költsége az irreleváns, mert ha nem érvényesíthető a termék árában, akkor nem kell gyártani. Az kétségtelen, hogy az a vállalkozó szabadsága, hogy a biztonságot hogyan garantálja, de az nem, hogy a szokásos mérnöki sztenderd alá a szorítsa rizikóvállalást. De ha minden lehetségeset meg is tett a biztonságért, a baleset akkor is az ő tevékenységének következménye. Az csak ótvar jogászkodás, hogy a menedzsment, meg a műszaki vezető, vagy a tulajdonos hogyan felelős-e és milyen arányban. Érdektelen, hogy a több száz cégből álló adóoptimalizáló háló hogyan épül fel. Aki ennek a cégnek a hasznát húzta, minden vagyonával felelős.

Az hogy büntetőjogilag is az-e az egy másik történet, de anyagilag mindenképpen az. Hiszen tulajdonosi kötelezettsége, hogy e speciális tulajdonát a környezet releváns védelme mellett működtesse, tehát ellenőriznie kell, hogy alkalmazottai, menedzserei a munkájukat kötelezettségeiknek megfelelően végzik-e. A tulajdon kötelez, nem hagyható magára. Ha gyáram katasztrófát okoz, csak a büntetőjogi felelősséget védhetem ki, a szabályok maradéktalan betartásával, de az anyagi és erkölcsi felelősséget nem.

Az elmúlt tragikus huszadik század szomorú hagyatéka az az illúzió, hogy ember uralja a világot és legújabban láthatólag az is, hogy a jogszabályok a fizika törvényeire is hatással vannak. A szakembereket és a tulajdonosokat azért tartjuk, hogy tisztában legyenek műszaki és gazdasági tevékenységük következményeivel. Ha nincsenek, ne csinálják. Ha csinálják és baj lesz, viseljék legalább a teljes anyagi felelősséget.

Vigyázzunk, mert most dől el a sorsunk. Ha ebben a harcban a közösség mindenkori teherviselését elfogadó álláspont győz, akkor az olcsóbbnak tűnő ipari termékek árában értelemszerűen nem lesz benne a visszamaradó melléktermékek semlegesítésének költsége. Ezek a költségek a jövőbe lesznek telepítve. Viszont minden jövő eljön egyszer.

Kolontárra és Devecserbe már meg is érkezett.