Jól látható, hogy az idei év politikai csodafegyvere a REZSICSÖKKENTÉS, sőt, lehetséges hogy háborút eldöntő eszköz válik belőle, ha jól alkalmazzák. A közvéleménykutatási és időközi választási adatok olyan választói mozgásokat mutatnak hónapok alatt, amelyekhez korábban (igaz ellenkező irányban) a gyurcsány-bajnai kettős több éves ámokfutása kellett. Ha a 2002-2008-as időszakban egy szocialista politikusnak eszébe villant olyasmi, hogy a nyugati tulajdonú energiaszolgáltatók érdekei ellen menve nem kellene emelni az energiaárakat, rögvest kiszaladt a mellékhelyiségbe zokogni egy kicsit, mert pontosan érezte, hogy micsoda politikai nyereségről kénytelen lemondani. A csökkentés fel sem merült ez agyacskáikban, hiszen az ilyesmi az ő világukban olyan következményeket involvál, mint a „Nem úgy van az, Sztálin Elvtárs!” mondat 1936-ban Moszkvában.
Valljuk meg, senki épelméjű versenyző agyában meg nem fordult olyan gondolat a fülkeforradalom óta, hogy csökkenteni lehetne a közszolgáltatások árait. Még az sem, hogy meg lehet oldani azt, hogy nem emelik őket egy darabig.
A közszolgáltatási díjak vásárlóerőhöz viszonyított aránytalanul magas növekedése olyan természeti törvény volt Magyarországon, amelyhez már a szocializmus utolsó évtizedeiben hozzászoktatták a fogyasztókat. Akinek pedig módjában volt a francia-német (meg egyéb európai értékek irányába elkötelezett) szolgáltató cégek magyarországi viselkedését megismernie, az megérthetett valamit a az afrikai felszabadítási szervezetek motivációiból. A szerzett jogként öröknek tekintett status quo-t mondta fel aztán a Fidesz a rezsicsökkentés ötletével.
Az átütő sikerhez három egyéb szereplő totális ostobasága is kellett, de az elmúlt 20 év legnagyobb tabudöntése önmagában is képes volt (az első csökkentett számlával egyidejűleg) rámutatnia Fidesz és az ellenzéke közötti lényeges különbségre.
Az alapvetően jó, hogy Orbán Viktor az ország miniszterelnöke érti legjobban a magyar mentalitást, de az megdöbbentő, hogy az energiacégek, az ellenzék és a baloldali értelmiség, akik isten tudja hány éve rabolnak ki bennünket alkalmi társtettességben, semmit sem tudnak áldozataikról, az az a magyar átlagemberről.
Az energiacégek, ahelyett, hogy megpróbáltak volna látványosan együttműködni, ami mellett még minden egyéb eszközzel nyírhatták volna a kormányt külföldön (ahogy eddig), primitíven szabotáltak, illetve elkezdtek sírni a veszteségességükről, miközben ezermilliárdos nagyságrendben vittek, illetve loptak ki profitot és fejlesztési pénznek hazudott összegeket az országból az elmúlt évtizedben. Azok a szolgáltatók, akik európai mértékben arrogáns és pofátlan ügyfélpolitikájukkal már eleve megutáltatták magukat a lakossággal, még fenyegetőztek is, a szolgáltatás leállásával, elbocsájtásokkal.
Az ellenzéki pártok sem maradtak le mögöttük, szívélyes mosollyal mondták bele a lakosság arcába, hogy a szolgáltatóknak igazuk van, a kormány megint ostobaságot csinál. Vegyük észre ezt a finom gondolkodási módszert! A baloldali ellenzék teljes komolysággal állt ki azon állítás mellett, hogy a profitéhes, külföldi tulajdonú, machinációkkal a hazájukban is rendszeresen lebukó multik könyvelése teljesen korrekt, csak szeretetből és barátságból szolgáltatnak nekünk gázt és villanyt, mert az teljesen veszteséges egyébként.
A ballibancs értelmiség meg, ahogy ilyenkor szokta, elkezdte gyűlölni a rezsicsökkentést, elmondtak róla mindent, amit eddig kitaláltak bármiről, ami nem tetszik nekik, sőt némelyiket úgy kellet levenni arról a hyperól, hogy rezsinövelést kezdjenek el követelni. Sőt felmerült egy „El a kezekkel a rezsinktől!” mottójú tüntetés szervezése is.
A lakosok meg nézték bután a kisebb számlát. Ami nem volt a megígért módon kisebb, de ennek felelősségét a hülye ellenzék helyből el is vállalta elvíve a nem egyértelmű kormányzati kommunikáció helyett a balhét. Az teljesen hülye egybesült baloldal (jelenleg: bajnai-exLMPcafat) még sajtótájékoztatót is tartott arról, hogy a rezsicsökkentés helyett majd valamikor szigeteljék le a házakat.
Ha közelebb hajolunk ez ellenzék lakhelyéül szolgáló trágyadombhoz, az jöhet le nekünk, hogy ezeknek semmiféle fogalmuk sincs a magyar valóságról. Az átlag magyar család évek óta, 2008-2009 óta rendszeresen kerül olyan helyzetbe a hónap végére, hogy nem ezer, hanem száz forintos problémái vannak. A napi túlélésért küzd. Miután baloldali politikusainknak általában csak olyan emberek vannak a környezetében, akiknél az anyagi problémák a mallorcai nyaralás napi költőpénzének 1000 euró alá csökkenésében jelentkeznek, egyszerűen nem értik, hogy mit jelenthet 6-8 ezer forint a fűtési időszak végén. Most, nem akkor, amikor a bajnai osztogat majd (az önkormányzati választások előtt) jövő szeptemberben a koronázási ékszerek árából.
Vagy másképp fogalmazva: 2002-ben a kovács laca nagyságrendekkel jobban hazudott, a Fidesz meg sokkal rosszabbul.
Halvány fogalmam sincs róla, hogy a rezsicsökkentésből mi sül ki végül. Ez egy csata jelenleg a politikai kommunikációs térben, amelyben a családoknál jelentkező költségcsökkenést kellett volna valahogy eljelentéktelenítenie az ellenzéknek. Ehelyett bepozicionálták magukat a multik mellé.
Miféle lelki alkat az ilyen? A politikai haszonszerzésre a rezsicsökkentést hevesen támogató verzió esetén is lett volna bőséges lehetőség. Ők mégis egy nagyobb eséllyel kontraproduktív, nehezebben érthető és védhető stratégiát választottak (egybesült baloldal, mszp, LMP).
Miért érzik úgy ezek az emberek, hogy mindig olyan álláspontot kell választaniuk, amely elnyeri a nagy testvér tetszését? Miért keverednek valahogy mindig oda, hogy a kiérlelt politikai álláspontjuk a multiknak kedvez, vagy az eu aktuális érdekeinek megfelelő? Miért kell nekik mindig valami nagy, amihez odabújhatnak és panaszkodhatnak a csúnya fasisztákra, populistákra, vagy Orbánra?
Gyanítom, hogy Orbántól is azért félnek ennyire, mert az ő nézőpontjukból sokkal hatalmasabbnak látszik, mint nekünk, az utcaszintről.
