A liberális jogállam egyik legszebb pótcselekvése a tüntetés. Különös bájt ad neki, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben egyetlen tüntetés sem érte el a célját, legyen a célja bármennyire is nemes. A taxisblokádtól 2006-ig, a hepajon kívül semmi egyebet nem sikerült felmutatnia senkinek. Az sem használ ennek a műfajnak, hogy az elmúlt 30 év legmocskosabb gazemberei is rendszeres résztvevői a tüntetések jelentős részének, mert éppen az utcai politizálást kedvelő periódusokat élik.
A legutóbbi, alkotmánymódosítás-ellenes tüntetések élvezeti értékét az adja, hogy még én sem, politika iránt érdeklődő ember sem tudom, hogy mit cselekszenek szegény alkotmánnyal hétfőn. És nem is érdekel és okkal nem érdekel. Ugyanis pontosan annyira érdektelen a mindennapi életünk szempontjából, mint az, hogy az együtt 2014 résztvevői milyen alkotmányról álmodoznak választási győzelmük esetén. A liberális jogállamban ugyanis már réges-rég megjósolhatatlan az, hogy egy jogszabályból mi következik, hogy egy konkrét jogesetet hogyan ítél meg a függetlenségére oly kényes bíróság. Réges-rég jelképes a szerződési szabadság, átláthatatlan a legegyszerűbb mindennapi tevékenységek jogszabályi környezete és esélytelen jogkövető magatartást tanúsítani.
Az elmúlt héten nekem kétszer is kedvem támadt volna tüntetni, de nem menő okból. Egyszerű, szokásos és felháborító jogsértések miatt mentem volna az utcára, ha az alkotmányosság élharcosait, vagy bárki mást érdekelne, hogy hogyan űz csúfot újra és újra minden emberi jogból, bírói függetlenségből, illetve legfőképpen persze a józan észből a jog álcájában a gonosz, cinikus embertelenség.
Vegyük először ugyebár a „Tábornokperként” elhíresült ügy elsőfokú ítéletét.
A magyar jogszolgáltatás egyik felettébb becsületes tulajdonsága, hogy a tájékoztatási rendszer zseniális felépítése teljes bizonytalanságban tartja a külső szemlélőt a tények tekintetében és leginkább csak a vádlottak álláspontját teszi köztudomásúvá. Ebben a korrupciós ügyben azonban tudható, hogy a tettenérésen túl a vesztegetők döntő többsége mellett a megvesztegetettek nagy része is beismerő vallomást tett a nyomozás során. Még a pénzmozgások egy része is követhető volt. A független magyar bíróság azonban mindezeket mellőzve azt az életszerű ténymegállapítást tette magáévá pártatlanságot sugárzó ítéletében, hogy a vesztegetők hazudtak, a beismerő vallomások pedig a megvesztegetettek részéről bizonyára a büntetőeljárás stresszhelyzetében keletkeztek. Ami teljesen magától értetődő, hiszen köztudomású, hogy ártatlan emberek tömegesen tesznek beismerő vallomást ügyvédjeik jelenlétében, csak azért, hogy a szörnyű kihallgatás véget érjen már. Az is a bíróság igaz országot sugárzó ítéletét támasztja alá, hogy a pénzátadás közben tetten ért vádlott beismerő és magára is és másokra is terhelő vallomását nem vette komolyan, hiszen a korrupciótól teljesen idegen jelenség, hogy mindenki benne legyen.
Vegyük észre, hogy a független magyar bíróság kimondta, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a korrupció bizonyíthatatlan. A két fél, a vesztegetett és a vesztegető vallomása, a tettenérés és a számtalan egyéb közvetetten ráutaló körülmény nem elég a bizonyításhoz.
Ha a másodfokú, meg a sokadik fokú bíróság majd nem lesz ennyire független a tényektől, meg a józan észtől és esetleg elmeszeli évek múlva a tiszt urakat, jogállami bírónk ugyanúgy tovább ítélkezik majd a maga függetlenségében, mint eddig, hisz ő megtette, amit megkövetelt a haza.
De tudom, hogy ez az ügy nem igazi példája a jogállam pofáncsapásának és lepisilésének, hiszen Orbán Viktor igazságszolgáltatásba befurakodott pribékjei konstruált perben akarták elítéltetni a gyurcsány-bajnai kormányhoz, és így a köztársasághoz hű katonatiszteket.
Vegyük inkább az 51 éves büntetlen előéletű miskolci masszőrnő esetét (a takarófóliás gyilkos), aki a jogállam förtelmes defektusaként szabadon császkál és bármikor újra hozzájuthat takarófóliához. Természetesen a leghalványabb fogalmam sincs arról (itt sem), hogy az illető bűnös-e vagy ártatlan, hanem csak magától az eljárástól tör ki a frász. Nevezett ugyanis úgy ült minden közvetlen bizonyíték nélkül vagy másfél évet előzetesben, hogy az utolsó egy évben semmiféle nyomozati cselekmény nem történt, pusztán arra vártak, hogy a perdöntő jelentőségű hemogenetikai szakvélemény megérkezzen (helyszínelőkül: genetikai). Ha a bíróság ki nem engedi (gondolom tévedésből), akkor szívfájdalom nélkül vártak volna még egy évet. Leírom másképp, ha nem volna elsőre egyértelmű: A gyanúsított ellen csak olyan közvetett bizonyítékok vannak, amelyek alapján nem lehetne vádat emelni ellene. Ennek ellenére előzetesben fogva tartaná a rendszer, meg humánus képviselői két évig azért, hogy megvárják a genetikai nyomokra vonatkozó szakvéleményt. Ha azok nem a gyanúsítottól származnak, akkor rosszkedvűen elengedik és gondolom hasonló buzgalommal nyomoznak majd tovább.
Először is gondolkodjunk el egy pillanatra ezen. Magyarországon jelenleg teljesen természetes, hogy az állam két évig (jelenleg ennyi idő kell a leterhelt labornak) ne vádoljon meg, vagy nyilvánítson ártatlannak egy büntetőeljárás alatt álló személyt úgy, hogy elvileg perdöntő bizonyíték áll a nyomozóhatóság rendelkezésére. Ez ma bármelyikünkkel megtörténhet.
De ilyesmikért nem tüntetünk. Ahogy a számtalan olyan bírósági ítélet után sem tüntettünk, amikor nyilvánvalóan bűnös gazembereket engedett el a bíróság, vagy ítélt jelképes büntetésre.
Mérhetetlenül megvetem azokat az embereket, akik simán belelöknek azért valakit az üvegajtóba, hogy ez a mondat ne kerüljön be a magyar alkotmányba:
„(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás
alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.
A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
Viszont a konkrét jogsértések tömérdek áldozatáért, az egyedi nyilvánvaló korrupciós ügyek feltárásáért soha semmit nem akarnak tenni. Mert az bonyolult, fárasztó és veszélyes.
A magyar ellenzéki értelmiség ráadásul minden néhány ezres tüntetést úgy értékel, mintha ténykérdés lenne, hogy a diadalmas forradalom megdöntötte az Orbán rezsimjét.
Amúgy veszélyes pálya ez, hiszen a diktátor, miként Koppány vezér, bármikor tud félmilliós tömegtüntetést rendezni 350 ezer morcos résztvevővel, akik alaphangon is pont tízszer annyian vannak, mint amennyit a bajnai, meg a milla együtt össze mer hozni (népszavás szorzótényezővel), ha tömegtámogatásról álmodik.
A székházfoglalósdi egyébként sok egyéb tanulsággal is szolgál. Például azzal, hogy a számtalan, kicsiny, de speciális vezérhangyával rendelkező csoportocska buzgalma sok bajt fog még okozni a baloldalnak. Ezek ugyanis pusztán a nevük felsorolásával is képesek sokkírozni bármilyen olyan választópolgárt, amelyik nem fogékony az extrémitásokra. A viselkedésükkel nemkülönben. Ez ugyanis egy spontán attak volt és a bajnaiék halálra izgulták magukat, hogy valamelyik támogatójuk le ne csapja a Selmeczi Gabriellát. Azt ugyan csípték volna, ha a rendőrség, vagy a biztonsági őrök agyalják meg a tüntetőket, de ez már Pintér Sándor rendőrsége, ezek tudnak disztingválni (öröm volt nézni, ahogy az egyetlen hülye szabálysértőt elvitték, aztán hagyták had forrja ki magát a helyzet). Egyébként a Selmeczi, meg a kommunikációs igazgató csávó figyelemreméltó bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor kiment az alkotmányvédők közé.
Az is kiderült, hogy a Fidesznek biztos van egy olyan fényképe a bajnairól, amelyen éppen akkor látható, amikor egy-egy libával a hóna alatt éppen (a kerítésátugrás módszerével) távozik a néhai, özvegy Kovács Béláné nyugdíjas libatenyésztő hátsó udvarából. Más okot nem tudok ugyanis arra, hogy miért vitték annyira túlzásba a libafos bajnaira történő felkenésének aktusát. Annyira szeretnék, hogy a bajnai legyen az ellenzék miniszterelnökjelöltje, hogy biztos van egy olyan videójuk is valahol, amin a mesterházy (a legteljesebb titoktartás mellett) okosakat és relevánsakat mond.
Semmi köze ugyan a tüntetésekhez, de évek óta az első eset, hogy az emberi hülyeség és/vagy a primitív (vélt) érdekvezéreltség segítségével nem tudok megmagyarázni egy politikai cselekedetet, jelesül v. ponta mszp kongresszusos fellépését.
Nagyon hálás lennék, ha valaki bármelyik eszmerendszer keretei között megmagyarázná, hogy ez miért is volt jó a szocialistáknak?
