Igaz, hogy a Mandiner elitista csapata engem természetesen nem kérdezett meg, hogy mi a bánat véleményem van a magyar jobboldal elmúlt tíz évéről és jelenlegi folyamatairól, de ez végül is teljesen érthető, hiszen még a bivalybasznádi Fuszulyka presszó előtt, de már a trágyató után, a semmibe bukik az európai perspektíva. Viszont nekem is van véleményem.
Itt ülök a Fuszulyka teraszán, nézem, ahogy az út túloldalán a virágba boruló cselőkeföldeken a lilásrózsaszín szirmokat borzolja a szél és azon tűnődöm, hogy miért is jár az eszemben a Nyugat, az álmaink földje, ahol a szabadság vet és a gazdagság arat, ahol a kultúra lakik és ma este biztos Nádas Péter felolvasó estre megy. Miért is van az, hogy hiába tudom, hogy el kellene vágyódnom innen valahová, oda, ahol a piacoknak hangulata van és bármelyik értékről azonnal megmondják, hogy demokratikus-e, valahogy én mégis a méhesben történő pipázást részesítem előnyben ehelyett. És nem teszek hitet nyilvánosan a modernitás diadalma mellett.
Mariska a pultoslány épp kihoz egy sört valakinek és én hálát adok az Isteneknek, hogy valami rejtélyes okból, talán a gravitáció törvénye elleni ösztönös lázadás erejéből, Mariska (A háta mögött Riska, de ez inkább kedveskedő, mint túlzással fajtajelleget kifejező becenévként adatott jelző.) nem visel melltartót, viszont vonzódik a ruhaanyagválasztásában ahhoz a transzparenciához, amit szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országokban inkább a közpénzek elköltéséhez szoktak hozzárendelni. A piaci verseny eme módosító tényezője forgalmat növelt, meg árat, a Fuszulykában, mert a metafizikát elutasító, az alkoholt inkább vizuális effektek nélkül fogyasztó plebsz inkább az alszegi Bágyasztóba jár, ahol nincs ilyesfajta körítés, a szeszet a Rózsi ossza, aki viszonylag kevéssé antropomorf, annyira, hogy egész életében sikerrel kerülte el a szexuális tárggyá válást. Na annyit a hanyatló nyugat mételyéről a kapitalizmusról (szexről), meg a piacról, ott kanyarultunk el, hogy a Mariska mindezek mellett rendkívül formás lábakkal is rendelkezik, amelyek festészetileg talán a realista és az expresszionista irányzatok vegyülékeként írhatunk le, olyan nonfiguratív elemek hatásos alkalmazásával, amelyek ugyan meghúzódnak a perspektíva árnyékában, de mégis beférkőznek a befogadó tudatalattijába. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Mariskának tetoválása nincsen.
Most, hogy Mariska (egy rövid ideig) nem takarja ki előlem Európát és újra kutathatom a látóhatár homályát, vissza is térhetünk ahhoz, hogy mi határozta meg a magyar jobboldal elmúlt tíz évét.
Azt nem tudom mondtam-e már, hogy Mariska meglepően intelligens, művelt és tudatos lény, aki egy humán és egy természettudományos diplomával adja 40%-kal drágábban a sört a külső adottságaira alapozva és olyan mélyenszántóan tudja ekézni az aktuális irodalmi Nobel-díjast, hogy mi hárman, akik értjük is miről beszél (és nem csak az érzéki ajkainak mozgását figyeljük), egy ideig próbáltuk rávenni, hogy térjen vissza Európába. Ezzel részben számunkra kellemetlen következményei miatt, illetve azért hagytunk fel, mert azzal érvelt, hogy pontosan tudja, hogy amit mond csak itt értik meg és olyat meg nem akar mondani, amit ott is megértenek. Nade ez csak megint valami, ami eltereli a figyelmünket a magyar jobboldal elmúlt tíz évéről, és jelenlegi folyamatairól.
Istenem! Lejtette a pincérkendőjét (amit most majd kicserél, tudom), mozdulnánk, de gyors, ő hajol le érte, hát sajnálhatjátok, hogy nem vagytok itt, a cselőkevirág lilásrózsaszínjébe bejátszik a terasz korlátjának királykékje, ami előtt a koromfekete miniszoknya és a fehér (keményített) gombos, de blúzszerű ingjének kontrasztja rajzolja ki egy tökéletes test kecses meghajlását, aminek esztétikai értéke a semmibe taszajtja eredeti célját, a pincérkendő felemelését. Óriási szerencse, hogy a kicsit lecsúszva ülök a székemen és így a lehajlással összhangban bemutatott piruett legizgalmasabb pontján nem csak irányban, hanem szintben is ülök. Most megint órákig nem tudok majd a magyar jobboldal elmúlt tíz évére és jelen folyamataira gondolni.
Mondtam már, hogy a Fuszulyka teraszán nincs térerő? Semmiféle se, süket a mobilnet is, de érdekes, mindenki csak elsőre teszi szóvá ezt a hiátust. Ugye azt mondanom sem kell, hogy a három szolgáltató egyöntetűen állítja, hogy van? Tányéros tévé viszont tényleg van, de a Reál-Bayern alatt a hétvégi Somogysámson-Dörgicse megyekettes labdarúgómérkőzés kézikamerás felvételét néztük, úgyhogy talán az se hiányozna, igaz tudtuk, hogy végén lesz igazi bírókergetés, meg ilyesmik. Arról nem is beszélve, hogy a Laja, az operatőr, az első hullámmal ért a játékvezetői öltöző ajtajához (ez az igazi 3D), olyan közelijei vannak a tűzvonalból, hogy lepetéznétek.
A fociról jut eszembe a technika, a technikai tudás, amiről meg az, hogy itt a pornó se hiányzik az embereknek, a Mariska például olyat tud, amit nem látsz a felnőttfilmeken és nem csak azért, mert ott nincs kamera. Ha ez egyszer megvolt, hiába csöndes a guminő, örökre unalmasnak fogod érezni az életet.
Nem a magyar jobboldalról volt szó? Hol is ágaztunk el? Azt mondtam már, hogy a Mariska Fidesz szavazó? Sőt, kihirdette, hogyha a faluban győz az mszp, akkor bezárja a kocsmát. Meg azt is mondta, hogy nála a gyász jele a melltartó. Azt hiszem ez utóbbi volt a döntő.
Persze, hogy megkérdeztük tőle, hogy miért. Azt mondta, hogy azért, mert ő hűséges típus és hogy ha egyszer elköteleződik az ember, akkor ne cserélgessen. Azt mondja, hogy szeretőt, esetleg férjet lehet cserélni egyszer-egyszer, de a gyerek apját, meg barátot nem. Hát nem egy magyar választópolgárhoz méltó válasz ez, de a lábfeje (meg a bokája) is gyönyörű. Hihetetlen, ahogy a lábujjkörmeinek festése mindig harmonizál az évszak színeivel. Egyébként ez itt mindig is mérsékelt jobboldali környék volt, csak a Bágyasztón túl lakik néhány libsi, de amikor megpróbáltak gyurcsányista propagandát csinálni a cigánysoron, a helyi oligarcha, a Bodzás pofozta ki őket a műútig. A Bodzás nem egy úriember az igaz, de komoly társadalomtudományos gondolkodása van az A 6-osához, ugyanis azt mondja, hogyha a helyi cigányok egyszer megtudják, hogy ők romák és nem cigányok, nemcsak őt mellyesztik meg osztozkodás közben, hanem a felszegen a mi tyúkjaink sem alhatnak többet hátul a gyümölcsfák ágain, sőt őriztetni kell nemcsak a cselőkeföldeket éréskor, hanem a halastavat is (ahogy Európában szokás).
Mi nem kedveljük a Bodzást, egyrészt mert sokkal több pénze van, mint ami nekünk irodalomelméletből összejön, másrészt viszont igaz, hogy tudja a rendet, csak akkor ül be hozzánk a teraszra, ha megengedjünk, valamint csak diszkréten skubizik és nem tesz illetlen megjegyzéseket a Mariskára. Igaz, ez utóbbi állapot elérése érdekében nagyon meg kellett vernünk három éve pünkösdkor, de a kezelés (teljes megdöbbenésünkre egyébként) a társaságban található pszichológus (ő biztos jobban tudta, hová kell ütni) szakértői véleménye szerint nemcsak a köreinkben fellelhető hölgyek iránti tiszteletet oltotta bele, hanem az IQ-ja is nőtt vagy 30 ponttal. Már kisebb nála a kamat, mint a három nagybanknál és a kilakoltatásoknál is humánusabb. A Bodzás azért tudott egyébként befurakodni a piaci résbe, mert a falu zsidója teljesen elmagyarosodott, nem pénzügyekkel foglalkozik, hanem termel. Habár ez mindig degenerált volt, szdsz-es se volt soha, már az iskolában is ő volt Széchenyi az iskolai színdarabban.
Azt meséltem már, hogy a Mariska, amikor az egyik választás előtt levelet kapott az szdsz-től, hogy írjon nekik, ha van véleménye, direkt szerzett egy egyszer használatos pelenkát (mert egyébként környezetvédelmi okokból mosta őket) és a fia produktumával elküldte nekik. Mondta, hogy kivárta, amíg olyat eszik a gyerek, ami után még az ő gyakorlott gyomra is forog. Gondolnád egyébként, hogy egy ilyen gyönyörűségnek már két gyermeke van? Okos, jól nevelt gyerekek, maguktól utálják a kereskedelmi televíziózást, nem is kell tiltani őket.
Miért is van olyan hiányérzetem? Talán a magyar jobboldal elmúlt tíz évéről és jelen folyamatairól akartam mondani valamit? De mit is?
Ja! Az elmúlt tíz évben rájöttünk arra, hogy most mi voltunk Szvatopluk és Kertész Imre Nobel-díjáért, a száz napos programért és azért, hogy elmehetünk „szabadon” rabszolgának nyugatra, odaadtuk a földünket a vizünket és a levegőnket a nyugati barbároknak. De mi legalább nem vártuk el Szvatopluktól (a szlovákok és/vagy a románok nemes királyától), hogy jó képet vágjon az ügylethez. Nekünk ezt most egyenlő felek, közös érdekeken alapuló szerződésének kell hívnunk.
A választóvonal az, hogy ki örül ennek és ki bánja.
Amúgy a magyar jobboldal elmúlt tíz évét és a jelen folyamatait az a keserű felismerés határozza meg, hogy minden, amit a jelenlegi Európától kaphatunk, elpusztítja mindazt, amit fontosnak tartunk és ami megtartotta a Nemzetet ezer éven át. Az elmúlt tíz évben tudatosult, hogy a Nyugat hanyatlása, a gazdagság és az önmegvalósítás, nem a szabadság és a jólét eljövetele, hanem az értelmetlenség megszokása és elfogadása. Most emésztjük azt, hogy a kommunistáknak abban az egyben igaza volt, amit a kapitalistákról mondtak. Igaz a kapitalisták is igazat mondtak a kommunistákról és ők is csak arról. Két pogány közt.
Egyébként ebből az egész posztmodern utáni post mortem aktusból nekem csak egy dolog jön be, nagyon csípem, ha a nők teljesen szőrtelenek. De nem feltétel.
A Mariskáról meg tudom milyen. De nektek nem mondom meg. Beeeeee.......