Vagy csak én nem rúgtam be eléggé szilveszterkor? Ha az ember a FÜGGETLEN sajtót olvassa csak, mert a kormánypártit azért túlzás lenne, teljesen az a benyomása támadhat, hogy a FORRADALOM már vagy ötször győzött és csak a repetíció iránti olthatatlan, gyermeki vágy tartja vissza a demokratákat attól, hogy a lelkükben lakó köztársaságot egy gondolatkísérlet keretében materializálják. Pedig nem. Nem bagatellizálva a hideggel dacoló tömegek számosságát, el kell azért ismerni, hogy Újlipótvárostól félnapi járóföldön belül nem nagy királyság összeszedni néhány(tíz)ezer olyan embert, aki nem szereti Orbán Viktort. De azért ők nem forradalmárok, egyrészt nincsenek annyira berúgva, mint amennyire az az ilyesmihez elengedhetetlenül szükséges, másrészt csak az álmaikban áll mögöttük egy olyan közhangulat, mint 1948-ban, vagy 1956-ban.
Ha nagytiszteletű és rövidemlékezetű ballibék visszaolvassák a saját hülyeségeiket 2006-ból, talán feltűnhet nekik, hogy a jelenlegitől teljesen eltérő közvéleménykutatási adatok (mer' az ugye már majdnem természettudomány:)) és utcai hangulat sem volt elég ahhoz, hogy az Apokalipszis Orbán Viktor szolgálatában álló lovasai megdöntsék a gyurcsány-féle köztársaságot. Elvtársak, nem olyan egyszerű ám forradalmat csinálni! Szeretve tisztelt nemzetünk már nem a régi, ódzkodik agyonlövetni magát olyan homályos fogalmak miatt, mint például a szabadság. Még néhány százalék áfaváltozásért sem. Egy valóságsó szerepért, vagy egy nagyon nagyképernyős LCD tévéért (minimum HD ready) azért igen, de a Magyarország és a Magyar Köztársaság kifejezések között kimutatható lényegi jelentésbeli különbségek miatt nem. Inkább, ha egyáltalán, megnézi a tévében.
A FORRADALOM drágáim ugyanis csak nektek bír igazán valamiféle értékhordozó jelentéssel. Tudom szörnyű, de 1968 gyönyörű napjai óta nem volt gyakorlatilag olyan forradalom Európában amely a szívetek szerint való lett volna. Akkor jött össze utoljára olyan konstelláció, hogy a menzán odakozmált szalonpájsli okán felhorgadt lelkű diákok kis híján megdöntötték a fasiszta, népelnyomó, imperialista, retrográd (isten tudja hányadik) francia köztársaságot. Úgy általában ugyanis Európában olyan forradalmak vannak mostanában amelyek a postbolsevista elitek megdöntésével foglalatoskodnak. Miután meg azok ti vagytok, nem tudjátok igazán élvezni azokat a rendezvényeket, amelyen a drága nagypapi valamelyik III: Internacionálés haverjának az unokáját találja kicsinyég korruptnak az istenadta nép. Mindebből következőleg teljes joggal érzitek, hogy tulajdonképpen itt az ideje visszatérni minden baloldaliak árkádiájába, valahová a XX. század elejére és várni a világforradalmat. A tőkéseket és a bankokat lecseréltétek a fasisztákra (mert ha nem, akkor oda a Forradalmi Bizottság likviditása), de a liberális értelmiség nemzetközisége a régi.
Persze az azért szép, hogy a baloldal visszatért az utcára, majd 70 év szünet után. És mindezt abból a felháborodásából kifolyólag, hogy nem ideológiailag semleges az alkotmány. Mert hát ugye a kizsákmányolás például megszűnt és a Tesco is értéksemleges.
Hát gyerekek, van egy-két rossz hírem. Ez a dolog úgy el fog tartani 14 májusáig (és ha nem tör ki a világháború) akkor vagy megnyeritek a következő választást, vagy nem. Ha nem, akkor értelemszerűen még rettenetesebb diktatúra következik (mint nekünk 2006 és 2010 között), vagy 2015-re titeket fognak úgy utálni, mint most a Fideszt és én fogok újra vartyogni és ti lesztek elégedettek a demokráciával.
A különbség csak annyi, hogy én sem akkor, sem most nem veszem magam annyira komolyan, hogy komolyan vegyelek benneteket.
