1990-ben az mdf-szdsz paktum keretében kialakított alkotmányhoz nincs és nem is volt semmi közöm. Egyik pártra sem szavaztam az első fordulóban, és a másodikban sem jó szívvel szavaztam arra, akire. Döntésemet az a szomorú tapasztalás motiválta, hogy akkor a helyi politikában és kampányban aktív résztvevőként volt szerencsém megismerkedni minden párt tagságának derékhadával és ennek a megismerési folyamatnak a tapasztalatai nem kecsegtetettek semmi jóval.
Miután a két inkriminált párt azzal kampányolt, hogy legszívesebben egymás édesanyukájának prostituálásával kezdnék a napot, egyikük szavazótábora sem szerette volna azt a kompromisszumot, amely létrejött. Például az köztársasági elnöki pozíció és a teljes sajtó ballib kézbe történő átjátszását. Vagy azt, hogy a privatizáció gyakorlatilag parlamenti és bármiféle egyéb ellenőrzés nélkül menjen végbe.
1994-ben két olyan parlamenti erő szerezte meg a kétharmados többséget, amelyek közül az egyik kizárta a másikkal kötendő koalíciót, sőt a későbbi miniszterelnökkel még az együttműködést is. Az szdsz akkori szavazóinak nagy része arra bizonyosan nem szavazott, hogy az szdsz a korábbi állampárt kényes demokratikus ízlésének és kompromisszumkészségének megfelelő alkotmánykorrekciót hajtson végre. Bájos fintora egyébként a történelmünknek, hogy végül nem az szdsz védte meg az alkotmányt az mszp hatalombebetonozó törekvéseitől, hanem Horn Gyula mértéktartása és politikai józan esze az szdsz szélsőliberális dogmatizmusától és nemzetellenes kozmopolitizmusától.
Egyébként mi baja is lett volna a politikai és értelmiségi elit balfelének Sólyom Laca alkotmányával?
Megakadályozta ez az alkotmány a totális, kontroll nélküli, velejéig korrupt privatizációt?
A diktatúra derékhadának hatalomba történő visszatérését? Az ország újbóli, a korábbinál brutálisabb és ostobább eladósítását? Vagy akár az orbánfasiszta rémdiktatúra húsz éves tombolását? Vagy a diktatúra értelmiségének sajtó és közbeszéd béli totális hatalmát, illetve teljes felsőoktatási túlélését? A teljes demográfiai katasztrófát, a jövő példa nélküli agresszív felélését? A természeti és épített környezet brutális és oktalan pusztítását, a környezet soha nem tapasztalt szennyezését?
Lehetővé tette, hogy bárkit is felelősségre vonjanak a gyilkosok és hazaárulók közül?
Nem, nem, nem, nem, nem és nem.
Adott okot arra ez az alkotmány, hogy tiszteljük és megvédeni próbáljuk?
Szabadok lettünk tőle?
Nem, ez az alkotmány a szemfényvesztés és parasztvakítás eszköze volt csupán, egy gátlástalan és mohó elitcsoport eszköze arra, hogy a tulajdonviszonyokat kedvére formálja, és megőrizze a vörös hadsereg fegyvereivel megszerzett, a nemzet legjobbjainak legyilkolásával megtartott hatalmát.
És minő meglepetés, hogy haszonélvezői védik leginkább.
Én személy szerint olyan alkotmányt nem tartok elfogadhatónak, amelyet az mszp és a baloldali elit elfogadhatónak tart. Még ha jónak tűnik, akkor sem, mert akkor bizonyosan be vagyunk csapva, ha nekik is megfelel. Velük egyszerűen nem lehetünk egy platformon. Még annyira sem részei ennek a „demokráciának”, mint a jobbik.
Az sem kérdés, hogy vajon a jobbikkal meg lehetne-e egyezni. Hiába vetnek fel súlyos problémákat és joggal vehemensen, az ő logikájukon és fogalomhasználatukon belül nincsenek koherens és konzisztens válaszok.
Persze érdemes elgondolkozni, hogy mi szórakoztatóbb és emberközelibb, jobboldali értelmiséginek lenni egy liberális diktatúrában, vagy baloldali értelmiséginek lenni egy klerikális reakciós, nacionalista, elektrotechnikai szindikalista rezsim idején (értelemszerűen teljesen azonos erkölcsi és politikai elvekkel, mert a normális emberek mindig középen vannak)?
Ennek a történetnek a legnagyobb balekja persze az LMP. Egy ekkorka pártnak ritkán adatik meg a történelemben, hogy szavazat és mandátumszámát ennyire meghaladó befolyással lehessen egy alkotmányozási folyamatra. Miután a két másik ellenzéki párt igen jó indokkal kizárható az alkotmányozás folyamatából, az egyik azért, mert gátlástalan rablók éppen lebukóban lévő konglomerátuma, a másik pedig mert szélsőjobboldalinak bélyegezhető bármelyik mondata alapján (és akkor még zagyva Gyulát nem is vettük elő), az LMP előtt óriási tér nyílott, illetve nyílhatott volna.
Az LMP bármit, szó szerint bármit kérhetett volna a Fidesztől, sőt „pártelnökük” Orbán Viktorhoz fűződő személyes kapcsolata okán, magától „istentől”.
De sikerült megtalálniuk azt az egyetlenegy valamit, amit a Fidesz az arca teljes elvesztése nélkül nem adhatott meg, a primitív, voluntarista, baloldali liberalizmus visszaköszönését az új alkotmányban. Az ugyanis nem tárgyalási alap, hogy adjátok fel az elveiteket és fogadjátok el ideológiailag semlegesnek a liberális alapokat és akkor majd tárgyalhatunk. Pontosabban az, de szdszéknél. Ezt a mutatványt Kis János is előadta az alkotmányozással kapcsolatban, saját ideologikus dogmáit „közös elvekként” árulva.
Mindegy is, hogy az LMP nem is akart tárgyalni, vagy nem is képes, világossá vált, hogy nem várhatjuk tőlük a Fidesz hibáinak korrigálását.
A politikai rendszer teljességét tekintve elsősorban az LMP hibája, hogy nem lesz erős környezetvédelmi, valamint fogyasztóvédelmi fejezete az új alkotmánynak, mert egyedül nekik állt volna módjukban kikényszeríteni azt. Amit meg nem akarnak benne látni az úgyis benne lesz.
Ha pedig a Fidesz összeszedi magát és egy kicsit jobban kormányoz mint eddig, akkor a következő választási győzelmével simán legitimálja ezt az alkotmányt.
A teljes politikai amatőrség biztos jele azt várni, hogy a Fidesz nem Fideszként viselkedik majd.
A Fidesz számára viszont nem sok lehetőség adatott. Alkotmányozni kell, mert az eddigi rendszer döglött, és megengedi, hogy a rablók és hülyék szabadcsapatai visszajöjjenek.
A Fidesz-KDNP az egyetlen a legutóbbi köztársaság történetében, aki valóban joggal vetheti fel, hogy mind mandátumszám, mind szavazatszám tekintetében megszerezte a legitimitást az alkotmányozásra.
Persze szebb és elegánsabb lenne (amennyiben morbid képzeletünk szárnyán reppenve vizionálunk egy olyan együttműködést, amelyben mesterházi és vóna együtt vigyorog), ha nem a többség tenné ezt, hanem az egész.
De feleim, azt komolyan gondolja bárki is, hogy ebben a hazában egységet teremt fennkölt cél?