Már hosszabb ideje gondolkozom olyasmin, hogy a blog tematikusságának erősítése érdekében indítok egy sorozatot olyan elfelejtett politikusokról, akiket a világ szörnyűségességére vonatkozó egészséges feledés okán, méltatlanul és igaztalanul negligáltunk. Engem sajnos nem sújt a retrográd amnézia, és így bíz néha eszembe ötlik Dénes János, Király B. Izabella, Petrasovits Anna és egyéb kisgazda, meg régi fajta KDNP-s politikusok alakja, akiknek kiveszése a politikából és a politikai emlékezetből, mégis csak bizonyítja, van valami öntisztulás a politikai életben.

A dolgot két dolog akadályozta meg, egyrészt az, hogy a baloldali politikusokból meglepően gyenge a felhozatal, a torgyán-giczy györgy tengely baloldali megfelelői máig ott nyomják a gyurcsány-kovács laca képezte politikai térben, másrészt, hogy amikor a feleségem meglátta a címet és meghallotta a koncepciót azt mondta, remek, de a sorozatban csak szdsz-esek legyenek.

A feleségem valami ismeretlen mechanizmus következtében még nálam is sokkal jobban rühelli az szdsz-t, és ezzel a megjegyzéssel olyan kontextusba helyezte a dolgot, hogy éreztem, nem tudok megfelelni a kihívásnak, a poén tökéletes lenne, de kicsit drága. Képtelen lennék heteken keresztül azzal a tudattal létezni, hogy néhány nappal magyar bálint után horn gáborról kell valami dehonesztálót írni. Hiszen bármelyikük lénye elégséges indok arra, hogy a birtokomban lévő összes aljas, szemét, gonosz megjegyzést elhasználjam egy lendületből.

A narancsban megjelent ungár klára interjú még felébresztette a bennem bóbiskoló kurucot, de csak annyit bírtam kipréselni magamból, a dolog jelentőségével teljes összhangban, hogy a pletykák szerint ungár klára az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál bemutatott produkciója heves pozitív nosztalgiát váltott ki a Selmeczi Gabriella által nyújtott emberi és szakmai teljesítmény iránt. Az a tény önmagában, hogy a politikai kinevezettekkel agyonterhelt OEP-en, ahol rég megszokták már a politikai nyomásgyakorlás minden eszközét, valakinek sikerül kitűnnie az erős mezőnyből és szema bukott főpolgármester-jelöltje a közpénzszivattyúk számtalan szakértője között is adott okot megjegyzésekre, önmagában is elég indok egy nyomozás megindítására.

De alábecsültem a baloldali politikai elit intellektuális erejét, van lejjebb heller ágnesnél és gréczy zsoltnál is.

Erős koncentrációval felidézhető, hogy volt Magyarországnak egy göncz kinga nevű külügyminisztere. Ö volt az ismert emberi történelem egyik legrosszabb külügyminisztere és ebbéli teljesítménye még hiller istván oktatási miniszterként nyújtott teljesítményét is alulmúlta, ami pedig még második nekifutásra is lehetetlennek tűnik. Valami rendkívül borzasztóságos politikai alku következtében a szocialisták Brüsszelbe transzportálták, (már akkor jól láthatóan) rendkívül kevés számú jólfizető és biztonságos stallumaik egyikébe. Nem volt ez rossz döntés végül is, hiszen még szanyi tibor sem lenne képes ezt a szintet hozni.

Az persze megszokott dolog, hogy az európai parlament bal-liberális képviselői, még csak nem is szükségképpen az egykori keleti blokkból, jobboldali kormányaikat valahová a polpot -féle rezsim és a Kelet-Kannibálföldi Szociálhaladó Falangista Párt közé pozicionálják. De azt mindenki tudja, hogy Sárközy vagy Cameron lefasisztázása általában marginális politikusok elmebajából következik, vagy rosszabb esetben csak retorika.

Magyarország esetében azonban ez másként van, elsősorban annak a 20 éves bal-liberális antimarketingnek a következtében, ami egyébként egyenes követője a Trianonhoz vezető, majd később a kisantant által is folytatott propagandának, miszerint Közép-Európa minden bajáért a magyar nemzet felelős. Nem tud a régió országaiban olyan ótvar, posztkommunista, nacionalista, fasiszta kormány alakulni, amelyet ne tekintene a „művelt” nyugat szalonképesebbnek a mindenkori jobboldali magyar kormánynál. Persze némileg más a leányzó fekvése, ha ezt tulajdonképpen ellenséges országok kormányai művelik hazájuk vélt érdekéből, és ha ezt a mi „politikai elitünk” bal felének meghatározó része műveli, hogy az általa tönkretett ország további gyengítése útján szerezhesse vissza a nép által tőle elvett politikai és gazdasági hatalmat. És különösen kártékony ez, ha valaki egy volt köztársasági elnök lányaként, többszörös miniszterként, volt külügyminiszterként, EP képviselőként akaszkodik rá folyosókon, meg a női wc előterében a befolyásosabb kollégákra, hogy Magyarország maradék presztízsét még a gyurcsánynál is jobban romboló pletykákat terjesszen, vagy döntéseket próbáljon kierőszakolni.

Ennek a propagandának az eddigi sikerességében persze benne van az is, hogy a jobboldali kormányok ezidáig nem fektettek elég energiát a ballib erők gátlástalan lejáratásába (mert a jobbtól tanulni nem szégyen), valamint láthatólag nem értik azokat a pszichológiai és szociológiai mechanizmusokat, amellyel sikerül Orbán Viktort valahol Kadhafi és Putyin között tartani a német sajtóban például. Mert például hazánkban még mindig azokat az orgánumokat tartják „mértékadónak” a nyugati sajtóból, amelyeket a Népszabadság szemlézett 1989 előtt, ha meg akarta támogatni a PB meg a szovjetek álláspontját a béketábor szemszögéből.

Másrészt nem értik meg, hogy a ballib elit napi szinten kitelefonál Berlinbe, Párizsba a barátainak és képes elcsukló hangon újra és újra beszámolni a hasonszőrű progresszív barátoknak a pogromokról vagy arról, hogy a delikvenst személyesen Orbán Viktor hívogatja éjszaka, azzal ijesztgetve őt, hogy beleszuszog a kagylóba. Ez csak hasonló jellegű suttogó propagandával ellensúlyozható, naponta ezerszer el kell mondani odakint, hogy mennyit loptak a szocialisták egy átlagos hétköznapon, euróban és lélegeztetőgépre átszámolva.

Na de térjünk vissza a kingához.

Az első megnyilvánulása a szimpla üzemszerű hazaárulás alapkategóriája, ezt tette kormánytagként is, szerencse, hogy akkora hülyeségeket beszélt egyébként is, hogy a szlovák kollégája sem volt képes komolyan venni.

De második projektje, miszerint tulajdonképpen el kéne venni Magyarországtól az EU soros elnöki tisztét, túlmutat a baloldali értelmiségiek szokvány hazaárulás felfogásán, gyakorlatilag új minőség, ezután csak az EU-ból történő kizárás, valamint a demokratikus államok csapatainak behívása van vissza, a rend (a baloldal kormányzati jogaiba történő visszahelyezése) helyreállítása céljából.

Ilyenért rendesebb országokban olyan sebességgel taszajtódik ki a szalonképes politikai szereplők világából, mint ahogy az egy kereszténydemokrata politikussal történik, ha rajtakapják a kamaszlánya két osztálytársnőjével és a kertésszel egyszerre.

Ez az ember minden jogalapját elveszítette arra, hogy tiszteletet mutassunk iránta.

Valahol meg kell húznunk a határt. Udvarias emberek lévén eltűrjük, hogy ezek minden nap telesírják a nyugati sajtót mindenféle hazugságokkal, nácizzák, fasisztázzák a a nyugati átlagemberhez képest meglepően toleráns és befogadó magyar polgárt, aki hovatovább rasszizmusként és antitoleranciaként kénytelen megélni, ha feljelentést mer tenni a betörők ellen.

De azt hiszem ez a határ, aminek átlépését nem tűrhetjük el. Hovatovább majd oda jutunk, hogy belga, holland vagy amerikai bíróságokon fogják feljelenteni a kormánypárti politikusokat, a liberalizmus alapdogmáinak megsértéséért.

Az ilyen emberek, mint göncz kinga igazából sokkal rosszabbak, mint gyurcsány, és ezt le is tudom vezetni (arról nem is beszélve, hogy mindig és azonnal vásárhelyi mária jut róla az eszembe, ami azért sok gyors egymásutánban.) :

A fletó szimplán egy végletesen nárcisztikus személyiség, akinek soha eszébe sem jutott, hogy a környezetében élő emberek, vagy az ország lakossága érző emberi lények lennének, ő csak manipulálandó, az egóját kiszolgáló entitásokként gondol rájuk. (És eleve nem zárható ki, hogy egyszer, amikor újra talál egy elcsatangolt kisgyereket az elektromos kerítéssel védett kertjében, rá fog rádöbbenni. Csak nagyon-nagyon valószínűtlen. A fletóba még az is belefér, hogy egy vádalku keretében felfedezze Orbán Viktorban a nagy államférfit. És tudom, hogy nem hiszed, de simán átmenne a hazugságvizsgálaton vele.)

De a kinga pszichiáter, ő tudja, hogy hozzá hasonlatos entitások élnek körülötte. Az ő baja abből adódik, hogy eszelősen gyűlöli azokat, akik nem hasonlatosak hozzá, mert, mint minden liberálist, elbizonyítja a különbözőség, és különösen a világban szilárd kapaszkodókkal rendelkező emberek jelenléte. A nemzeti érzés is ilyen kapaszkodó, és kontrolltalanul gyűlöli azokat, akiken látszik, hogy érzik, tartoznak valahová és nem az ő vallásához kapcsolódnak. És miután az ország láthatólag nem kér belőle, végtelen gyűlöletében mindent megtesz, hogy lejárassa, tönkretegye az országát. Az aktus maga egyébként a „liberálisok istenéhez” (ami jelen esetben a nagy és erős EU) való fordulásként is értelmezhető, hiszen ezeknek mindig kell egy „hely”, ahol csak az ő törvényeik érvényesek, ahol van kihez dörgölődzni, amikor az a fránya valóság már teljesen szembe megy az ideológiai elvárásaikkal.

Morvai Krisztina például ennek a történetnek a tökéletes ellenpontja, ő egyszer csak rádöbbent, amikor kiderült, hogy a nagy liberális összetartás a palesztin asszonyokra és gyerekekre nem pont úgy vonatkozik, hogy mekkora hazugság is ez a nagy balliberális maszlag. Persze ehhez az is kellett, hogy a jó kis new york-i állásából kitegyék, de személyes megrázkódtatásokból tanul az ember leginkább. Az lehet, hogy jobb lett volna, ha kicsit cizelláltabban dolgozza fel ezt a megvilágosodást, de ebből azért látszik, hogy van visszaút a nemzet kebelébe.

Talán még gyurcsány ferencnek és gréczy zsoltnak is van, de a göncz kingának nincs.

Úgyhogy kinga ne gyere haza, mert megkereslek és felolvasom neked a jobbik programját!