Egy bizonyos napi átlaghőmérséklet felett elveszítem a szokott toleranciámat, és a mindent elborító emberi hülyeség elkeserít hirtelen.

A legutóbbi sírógörcsöm oka az a jelenség, hogy hogyan reagál szeretett hazánk politizáló lakosságának nem csekély hányada arra a tényre, hogy egy másik része kifüggesztett holmi hivatalokban valami nyilatkozatot.

Magával a nyilatkozattal egyszer volt alkalmam találkozni, ha jól emlékszem Orbán Viktor előadásában. Hát formailag nem egy nagy eresztés. Ennél bármikor, egy csekély összegért különösen, sokkal jobbat fogalmazok. Tartalmilag is el lehet mélázni rajta, hogy manapság szabad-e ekkora pátosszal rámozdulni a témára, nem túlzás-e azt gondolni, hogy a lepusztult bazdmegelős lakossági átlag képes-e felfejteni a szöveg mélyrétegeit?

Attól se vagyok hasraesve, hogy egy olyan parlamenti határozatot nyomatnak, amelyet csak a Fidesz-KDNP szavazott meg. Egy ilyesmit igazán csak az legitimált volna, ha a komcsik kivételével mindenki megszavazza. Vagy legalább az LMP.

Persze a jelenlegi kormányzat felhatalmazása és hatalma e nélkül is meglehetőst nagy, így miért is ne levelezhetne szeretett választóival?

Miért is nem lehet egy parlamenti határozatot, amelyet egy kétharmados többség fontosnak gondol kiplakatírozni mindenfelé?

Azon lehet vitatkozni, hogy miért is él bennük ilyen gerjedelem, valamint azon is, hogy nem-e kéne felvenni valami csávót a szövegek gondozására, de a kommunikáció tacepaós formájának felelevenítését a rákosi-rendszer gyakorlataként üdvözölni az aránytévesztés tankönyvi alapesete.

Orbán Viktor és a Fidesz tényleg azt gondolja, hogy ők most történelmi felhatalmazást kaptak arra, hogy itt és most belecsapjanak a lecsóba. És tényleg a demokráciában lehetséges legnagyobb felhatalmazást kapták, sőt, híresen széthúzó nemzetünk viszonylag nagy tömbje támogatja törekvéseiket, gyanítom amióta mérik az ilyesmit, a legnagyobb. A dolog történelmi persze csak akkor lesz, ha jól kormányoznak, de valljuk meg egy ilyen politikai, közjogi rendezkedéshez nemcsak erő, hanem lelki hevület is kell, amit ilyesfajta gesztusokkal kívánnak közvetíteni a lakosság felé.

Lehet, hogy másfajta gesztusokat kellene választani.

Egyértelmű persze, hogy a Fideszt és „reformjait” rühellő emberek számára jelenleg az egyetlen fegyver a Fidesz ellen a közhangulat rombolása. Amire ez a kifüggesztősdi kiváló alkalmat szolgáltat.

Tanulni kéne a múltból. 1998 és 2002 között rendszeres programja volt a baloldali értelmiség ikonjainak, hogy a lukács györgy szellemétől nyert ektoplazmában fetrengve rettegték a sátánt, mert Orbán Viktor a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke szerda reggelente rendszeresen interjút adott a közszolgálati rádióban. Ezt az eseményt is a demokrácia nyílt színi lemészárlásaként tételezték.

A Fidesznek tanulnia kellene abból, hogy ellenfelei milyen stratégiával és taktikával nyuvasztják. A mai Magyarországon a patetikus, pátoszos hangnem nem menő.

Azoknak pedig, akik kritikával és nem gyűlölettel viszonyulnak a Fideszhez és Orbán Viktorhoz, meg kell tanulniuk, hogy a ballib véleményformálók kórusának témái csak jól hangzanak, de csak az eszelős gyűlölet hajtja őket.

Orbán Viktor beszél hozzánk. Miután ő a miniszterelnök, szerintem tanácsos meghallgatnunk és megérteni mit is akar. És ha nem tetszik amit akar, akkor meg tanácsos nem egyből elküldeni az anyjába. És nem azért, mert elvisz az AVH, hanem, mert mindannyiunk érdeke, hogy a kormány érzékelje és komolyan vegye a közhangulatot és nem csak érzelmi, hanem érdemi kérdésekben is.

Az elmúlt években a blogszféra, úgy összességében független és sokszínű bírálója volt egy teljesen kontrollálatlan, erkölcstelen hatalomnak és sokat tett annak látványos bukásáért.

Ez egy másfajta hatalom, ha igaz, és akkor nincs értelme ugyanúgy basztatni, mint az előzőt.

Ezt is meg tudjuk buktatni röpke nyolc év alatt bizonyosan. De talán ez jobban nevelhető, különösen ha emberi hangon beszélünk vele, és talán tanul is valamit.

Ennek talán több értelme van.