Talán be lehet tudni bölcs mértéktartásomnak, de a még vagy húsz napig nem létező Orbán-kormány tobzódást még nem látom indokoltnak bírálni, viszont szeretett baloldalunk újdonatúj metamorfózisa felserkentette érdeklődésemet.

Elmúlt nyolc évünk sikereinek kovácsai, most már, hogy az ország minden gondja-baja nem nyomja a vállukat, nem pihennek, hanem legott ott lihegnek a páston, hogy elvégezhessék a baloldal újjászervezésének gigászi feladatát. Új név, új logó, új emberek.

Hála istennek, az avitt maradiság felett aratott számtalan győzelem következtében számtalan ifjú és tehetséges, elkötelezetten baloldali, szabad pártmunkás közül választhat a bőség zavarától láthatólag megittasult, de némileg össze is zavarodott párttagság.

Itt van például máris lendvai ildikó, aki mindig annyira új arc tud lenni, amennyire a plasztikai sebészet száguldó fejlődésének tempója azt megengedi. A „Demokratikus cenzúra” című brossúra örökbecsű szerzője a parlament alelnöke lesz a hírek szerint, hiszen hiteltelen lenne a párt, ha ez a tőrőlmetszett demokrata, számtalan elmúlt siker kovásza, nem védelmezné a demokráciát a színeiben, körmeszakadtáig kapaszkodva az alelnöki szék bársonyába.

Vagy tekintsük a választási diadal kovácsát, az LMP-t legyalázó, a jobbikot szoros, heroikus küzdelemben legyőző, az mszp-t Angyalföldön diadalra vezető, már az Ifjúsági és Sport Minisztériumban is emberfeletti munkát végző ifjú reménységet, mesterházy attilát. Csak a legnagyobb rosszindulattal lehet a jövendő frakcióvezetőt bármihez is hozzákötni, amit a háklis lakosság esetleg nem kedvelhet a szocialistákban. Új utakat kereső politikáját és stílusát mi sem bizonyítja jobban, minthogy szerdán, a reá talán nem a legjobb fényt vető választási eredmények után, képes volt teljesen megújulva kijelenteni, hogy a nemzetközi trendekbe illeszkedő tőzsdei folyamatok és forintárfolyam oka Orbán Viktor. Ez annyira új politikai irányvonal, hogy a szocialisták ellen szavazó választópolgárok ezt halván rögtön meg is bánták, hogy máshová szavaztak, és nem a megújult szocialistákra, akik ezt az egy dolgot még nem mondták soha.

Vagy a szocialisták reménységeként tekinthetünk gyurcsány ferencre is, akit sokan kívánnak a párt élére. Ha van ember, aki szilárd sziklaszirtként magasodhat a barna tenger árjában, az a politikából bölcs mértéktartással hátrább húzódó, sikereit a szocialista pártnak ajándékozó exminiszterelnök. A rajongók tömegétől övezett szocialista ikon méltósággal viseli a reá rakott terhet. Tudja, hogy csillogó tehetségét becsülő hívei, akik nem agyatlan zombik, mint Orbán lakájlelkű hordája, joggal várják tőle azt a friss, lendületes megújulást, amelyre a baloldal sikereit elorzó és lekicsinylő orbániáda ellen szükség van. A volt miniszterelnök nem képvisel semmi olyat, ami őt a pártja által elkövetett és ellenségei által felnagyított hibákkal a leghalványabb közösséget mutatna, maga az új, a korszerű, a progresszív, az előremutató.

Ha ez a három reménység összefog, olyan trojka jöhet létre, amely olyan példátlanul elementárisan újíthatja meg a magyar baloldalt, hogy Orbán Viktor képére fagy a sátáni kacaj.

Annak a felismerése és programszerű képviselete, miszerint Orbán Viktor hibás mindenért, amely ténynek az mszp-ben történő felismeréséért évtizedek óta küzd a baloldali értelmiség, végre kiemeli az mszp-t a sematizmus mocsarából és új élettel töltheti meg a párt kommunikációját. Valamint el kell gondolkozni azon is, hogy a nyüves választópolgárok viselkedése, miszerint szavazgatnak össze vissza, nem involválja-e azt, hogy a párt választójoggal és parlamentarizmussal kapcsolatos elhamarkodott álláspontja újragondolandó. Gyengébb emlékezetű olvasóink kedvéért: Az elmúlt hat választásból háromszor nem a baloldal nyert, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a demokrácia többjelöltes választási procedúrán alapuló felfogását.

Folyamatban továbbá biszku béla bácsi klónozás útján történő feltámasztása is, hiszen az öreg harcos tapasztalatára, emberségére, munkásmozgalmi frissességére e három kiválóságnak is szüksége van, valamint ő mindenki számára új arc lehet, különösen azok számára, aki nem vettek részt kínvallatáson, így vagy úgy, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, a Belügyminisztérium pincéjében.

Nem szoktam jósolni egyébként, de íme egy megvalósult.