Olvasgatom a hagyó ügy kommentjeit meindenfelé a neten.

Az akasztgatástól visszafelé számtalan büntetési javaslat olvasható (tudnám mi lehet a törölt kommentekben:)), sokan fejezik ki feltóduló érzéseiket, egyértelmű és általános az emberek indulata.

Az a vélemény hiányzik egyedül, szavazópolgártól, szoci politikustól egyaránt, hogy hagyó elvtárs ártatlan, meg talán azt nem tagadja senki még, hogy ők is látták parizert enni.

(H)hagyó elvtársnak az utcai tartózkodást nem ajánljuk, mert manapság könnyű jobbikos szavazóval találkozni és még végül autogrammot kérnek tőle.

Közmegegyezés van arról, hogy hagyó elvtárs bukik a parizerre és úgy működött politikai vezetőként, mint Don Corleone, ha ez utóbbi elég tökös gyerek lett volna, vagy idejekorán megismerhette volna hagyó elvtárs előremutató, progresszív módszereit.

A szocialista párt és a szocialista politikusok hitelessége elérte a végső határt, tudjuk, hogy igaz, ami megjelenik róluk a Magyar Nemzet címlapján.

Na nem azért, mert utóbbi periodikával kapcsolatban nem lennének kétségeink, hanem azért, mert a Balogh Zsolt által elmondottak kreatív megalkotásához, nemhogy a Fidesznek és a Magyar Nemzetnek, hanem az egész észak-atlanti civilizációnak nincs elég intellektuális kapacitása.

Ez az egész annyira jól hangzik (különösen a parizeres rész), amely neked is megjelenik vizuálisan, valld be kedves olvasó, hogy csak az élet lehetett képes arra, hogy a valóság e leágazását megalkossa.

Félve kérdezem. A többi szocialista politikus hogy áll a parizerrel?