Tulajdonképpen az az érthetetlen, hogy miként gondolhatták a veszprémi kézilabdások gyilkosai azt, hogy ezt a balhét megúszhatják.
Még abban sem lehetnek biztosak, hogy élve kerülnek rendőrkézre, sőt, a mai magyar társadalom indulati állapotát figyelembe véve, abban sem, hogy a családjuk túléli-e az egyre valószínűbbnek látszó bosszút.
Nemcsak szélsőmagyarok, hanem szélsőrománok, szélsőszerbek és szélsőhorvátok is a nyomukba erednek majd. Nem lesz értelme a délszláv térségbe menekülni, mint ahogy azt annyi gazember tette már az elmúlt években.
A tettesek olyan koalíciót kovácsolhatnak térségünk szélsőségei között, amelyre senki sem vágyik, de mindenki szemet huny majd fölötte, mert a gyenge állam funkcióit valakinek végül is át kell majd vennie.
A társadalmi szétesés korszakában a társadalom minden szegmensében kialakulnak azok a csoportok, amelyek a törvény és társadalom felett állónak képzelik magukat.
A társadalom egy ponton láthatóan nemet mond ezekre az életformákra, de ha nem az állam teszi ezt meg helyette idejekorán, akkor nem is igényli az állam részvételét helytelenítése kifejezésében.
Ilyenkor az ember nem demokrata, hanem barbár. Családja biztonsága megvédésekor érzéketlen a jogi finomságokra, a bűnösség precíz megállapítására.
Azt nem értik meg az ostoba vulgárliberális „értelmiségiek”, hogy minden egyes idióta mondatukkal az ártatlan, beilleszkedni vágyó cigányemberek tízezreit teszik céltáblává.
Előző írásomban azt mondtam, hogy tengernyi hülyeségünkért vérrel fizetünk majd.
Igazság szerint kihagytam egy stációját a várható szörnyűségeknek.
Előbb még más vérével fizetnénk, ha lehet.
