Most, hogy egy kis aprócska működési zavar van a globális kapitalizmus tökéletes rendszerében, némelyek temetni merészelik az emberiség egyetlen reményét, a legjobbat, aminél nem találtak ki jobbat, a fejlődés, a növekedés zálogát.
Én magam is ebbe az antikapitalista bagázsba tartozom, mert szerintem a kapitalizmus, mint gazdasági rendszer, sem nem racionális, sem nem erkölcsös, sem nem fenntartható.
A mélyebb vitát kerülendő, miután nem füzet senki, hogy okosakat írjak több oldalon keresztül, egy apróbb összefüggésre szeretném felhívni a kapitalizmus építésének elkötelezett híveink figyelmét.
Sok helyen felbukkant az a nézet, miszerint:” Ám közelebbről nézve úgy tűnik: nem a kapitalizmus, még csak nem is az angolszász szabad versenyes modell - vagy ahogyan nálunk a bal- és jobboldalon egyaránt felbukkanó neomarxisták nevezik: a "neoliberális globalizáció" - jutott válságba, hanem csak a lakáshitelezés.” (http://www.hetivalasz.hu/cikk/0810/szocialista_vilagvalsag)
Ez egy szép gondolat egyébként, iskolapéldája a szélsőséges emberi hülyeség tombolásának, annak, hogyan gondolkozik azon emberek kasztja, akik azt hiszik, hogy tudják mitől megy a villamos.
Amit a szerző a lakáshitelezés gyakorlatáról leír, miszerint a helytelen hitelezési gyakorlatból következő extrém kockázat szétterítésének szükségessége a másodlagos piacokon vezetett a válsághoz közvetlenül, teljesen igaz.
A levont következtetés pedig az ideológiai vakság legszebb bizonyítéka, az MSZMP KB 1989 tavaszi határozatai óta.
Először is miért volt szükség a helytelen hitelezési gyakorlatra?
1) Mert a szépen bővülő kapitalista gazdaság árviszonyai között az emberek jelentős részének nincs módja, hitel nélkül, ingatlanhoz jutni.
2) Mert az állami garanciák és politikai biztatások hatására a bankok, kénytelen-kelletlen el tudták fogadni az ebből keletkező profitot.
3) De a legfontosabb az, hogy az ingatlanhitelezéssel a gazdaságba áramoltatott pénz kellett a győzedelmes kapitalizmus működéséhez, a folyamatos bővülés illúziójának megteremtéséhez. Az a pénz ugyanis, amit ez úton juttattak a gazdaságba, nem a reáltermelés által megalapozott tőke, hanem pusztán csak pénzügyi machinációkkal létrehozott virtuális pénz, amely mögött jó esetben is csak tőzsdei árfolyamnyereségek állnak, de reáliák soha.
Ha valakinek van kezdve, olvasson utána, hogy például Amerikában, mit képesek beleszámítani a nemzeti össztermékbe. Már maga az egy fantasy és ezen alapul a világpénzként funkcionáló dollár erejét meghatározó pénzügypolitika.
A pénz és maga a pénzügyi szektor, teljesen elszakadt a reálgazdaság viszonyaitól, az árak nem a termékek piacán alakulnak, ki, hanem a pénzügyi rendszeren belüli machinációk következményeképpen, ami értelemszerűen vezet az árrendszer brutális torzulásához.
Egy olyan rendszerről beszélünk, ahol az elmúlt évtizedekben folyamatos volt az árfolyamnyereség, ami azt generálta, hogy a pénzt önálló „termelőerőként” tekintsék. Az úgynevezett „fejlett” országok pedig, miután reálgazdaságuk teljesen alkalmatlan volt már a pénzpiacon és a szegényebb országokban elérhető nyereségekkel versenyezni, teljesen átálltak az azokon történő nyereségrealizálásra. Amerika a leginkább.
Amerika azzal próbálta kezelni a Kínával szemben fennálló hihetetlen méretű import többletét például, hogy trükkök százaival dollárt gyártott, államkötvényekkel és mindenféle „piaci” eszközökkel, hogy tudja finanszírozni a behozatalt.
Na most ennek van, legalábbis részben, vége.
Ez a rendszer attól tartok, elhasználta a piaci alapú nyugdíjrendszerek megtakarításainak jelentős részét is, mert a tőzsde, már persze ha tényleg piaci, reális folyamatok működtetik, a korábbinál jóval alacsonyabb szinten fogja beárazni a termelőszektort is.
Meg hát valljuk meg, azért ugye mindannyian érezzük, hogy valahogy nem logikus tejport és mézet, pontosabban tejpornak nevezett fehér méreganyagot és méznek nevezett nem akarom tudni mit, Kínából behozni, amikor még Budapesttől is néhány kilométerre „megterem” mindkettő kitűnő minőségben.
Persze, aki szerint érdemes, az zabálja azt.
