A Fidesz országlásának 64. évében vagyunk, ha a nyilas hatalomátvételtől számítjuk, mint egyes értelmiségi negyedbarátaink szokták, amely országlást csak jelképesen, de semmiképpen sem érdemben szakított meg a jó  Rákosi meg Kádár elvtárs, meg a Horn Gyula.

Aztán 2002 óta meg különösen Orbán Viktor mondja meg, hogy szegény megyó, meg fletó hogyan tegye tönkre az országot a baloldali eszmék és pártok további lejáratása érdekében, hogy meglegyen a kétharmad, hogy lehessen módosítani az alkotmányt, azt az alkotmányt, amire a Fidesz eddig is nagy ívben defekált.

Szóval a baloldali utóvédharcok legújabb csatatere a nyári ubisaláta szezon mellé, mert a melegek nyaralni mentek toleránsabb vidékekre, a szegény Turulszobor környéke.

Az teljesen lényegtelen, hogy a baloldali ikon Göncz elvtárs is avatott turult annak idején, továbbá állami szervezetek jelvényében is szerepel, fasiszta jelkép az, sőt náci, utolsó szeg a demokrácia koporsójába, felhívás dunábalövésre, és Orbán Viktor szelleme testesül meg benne, esetleg az a pillanat, amikor nem határolódik el a szélsőjobbtól.

Az a Fidesz személyzeti politikáját dicsérő Mityán, vagy minevű csóka, aki meg akarta védeni a rossz lábú nők látványától a közt, szeretett hazánkban szokásos módon hagyott a kerületi domborzatba illeszkedő szarhegyeket az utódjára.

Sosem értettem, hogy egy önkormányzat, ahol jegyző, meg mindenféle egyéb jogászok bonyolítják a lakosság mindennapjait, hogy nem képes mindennapi ügyekben jogszerűen eljárni.

Persze azt értem, hogy a fővárosi önkormányzat ott tart be a jobboldali kerületeknek, ahol tud, de ugyanezt a balhét kerületi oldalról nézve, szinte ugyanígy le lehetett volna folytatni a tervezett szobor helyén is.

Ha a fővárosi hitgyüli szintű közgyüli nem engedi, ugyanezeket a tüntetéseket a sértett ártatlanság és jogi felperesség ártatlan mosolyával is le lehetet volna folytatni: Turulszobrot akarunk!

Persze akkor is fasiszták, de jogkövető szélsőnyilas csőcselék és nem zugépíttető, tévéostromló, buziverő, mucsai horda. 

A képet csak színesíti, hogy az MSZP kiizzadta magából havas szófiát, nyílván a társadalmi megbékélés érdekében, aki mindközönségesen parlamenti képviselőként tagadja a jelen köztársaság erkölcsi alapját képező forradalmat, továbbá valami eu-s bíróság engedélyezte a vörös csillagot és éppen mostanság igyekszik a kormány, nyílván szintén csak a közmegegyezés érdekében, kiemelni a Szent Koronát a nemzeti jelképek közül.

Baloldali publicisták tömegei magyarázgatták el, az őket még adrenalinszint fenntartási céllal nyilván nyaralás alatt is olvasó, fasiszta publicistáknak, hogy ez az egész a nácizmus üldözöttjeinek érzékenysége miatt van.

A havas szófiáról nem beszélünk, mert azt tényleg még baléknak is nehéz megmagyarázni, a Szent Korona csak fölöslege utalgatás a nemzetre, amely már meg van szűnve, mert részvénytársaság az, nem holmi érzelmi kötelék, a vörös csillag meg csak véletlenül volt a Gulag őreinek, meg a nagyanyáink százezreit megerőszakoló katonáknak a sityakján.

Ne legyek már annyira érzékeny ugye?

Mert én meg szinte mindenki, akit ismerek, csak törpe minoritás, retrográd visszamaradt történelmi zárvány, haladás ellen szavazó, magyarkodó náci (mintha ez a két utóbbi önmagában nem lenne egymást kizáró önellentmondás).

Az én nagyszüleim nem számítanak, ők ne legyenek érzékenyek, nekik megmondja a haladó pesti értelmiségi, hogy nekik csak egy útjuk van, a teljes önfeladás.

Nekünk ne legyenek jelképeink, hiszen mindegyiken esett folt már, mi kötelezően nézegessük apáink gyilkosainak jelét, mert néhány nyugati bunkó, aki történelemóra helyett belőve antifasiszta tüntetéseken tett hitet a békeszerető Szovjetunió mellett a hetvenes években, jogosultnak érzi magát átírni a mi történelmünket.

Meg azt is higgyem el, hogy azok, akik azokban a villákban laknak, amelyeket elvettek a nyilasok azoktól, akiket most az új lakók olyan nagyon meg akarnak védeni törődnek Weisz nénivel. Szarnak azok Weisz nénire, csak nem igazán akarják visszaadni azt a villát, hiszen az a rablás már elévült szerintük.

Csak a nyilasok nem évülnek el soha.

*****************

**************

***********

Jön! Jön! Jön!

 Recenzió Zsazsanin Kaskall "Hogyan robbantsunk óvodát" című alapművéről.