Ez az örökbecsű verssor jutott eszembe tegnap délután, amikor a háttértévézés következményeként beleszaladtam az m2-őn egy feltehetőleg az Erdős Péterről szóló műsorba, mert ugye az elejét nem láttam, a dolog jellegénél fogva.

Az „Erdős Péter a kurva anyád” refrénű dalocskát valamelyik felháborodott együttes énekelgette, ha jól emlékszem, a nyolcvanas évek közepe táján, kifejezve a teljes könnyűzenei spektrum véleményét egyébként, azért, mert megtagadtatott tőlük a nagylemez öröme.

„Úgy szeretném a szemedet kinyomni,
Úgy szeretném a füledet letépni,
Úgy szeretném a faszodat levágni,
Úgy szeretném a beledet kitépni,
Erdős Péter kurva anyád!
/többször ismételve!/

Úgy szeretném a szemedet kitolni,
Úgy szeretném a füledet letépni,
Úgy szeretném a beledet kiszedni,
Úgy szeretnék a töködön ugrálni,
Erdős Péter, kurva anyád!
/többször ismételve!/ „

Semmi sem tanulságosabb annál, mint mikor egy öregedő gennyláda az élete vége felé megmagyarázza, hogy ő milyen jó csávó.

Erdős elvtárs tipikus példája volt annak a magát rendkívül okosnak képzelő, haladó értelmiséginek, aki a kor divatja szerint, akkor kommunista volt, ma liberálisként mondja meg a tutit.

Erdős Péterek most is ezrével osztják az észt, azzal a kedvességgel, amely a mi Petyánkra is jellemző volt. Ítélnek elevenek és halottak fölött és csodálkoznak az indulatokon.

Ajánlom a műsor megtekintését mindenkinek, nekem borsódzott a hátam ettól az eszelős, de a mai közéletből is ismerős tekintettől. (http://vegyeskazetta.blog.hu/2007/12/05/gyulolt_popcezar_erdos_peter) itt lehet olvasni róla.

A blog kommentjei pedig a legszebb összeesküvéselméletek bizonyítására is alkalmasak. J

Egyébként meg éljen a nyár!

Engem ilyenkor immár, vagy 25 éve, a csajok érdekelnek a legjobban, nem az önkifejezés.