A magyar ugar tipikus szülötte ő, a magyar barom. A magyar ugar alatt sajnos már nem gyomvirágos réteket kell érteni, hanem az ipari szennyezés által a fajok ezreitől megszabadított zagytókörnyéket, a magyar barom pedig nem füvet kérődzik vissza, hanem a létező szocializmust messze elkerülő nyugati értelmiségiek társadalmi progresszióról összehordott zöldségeit.

Vágó nem azért barom, mert hülyeségeket beszél, ez sajnos mindannyiunkkal megtörténik riasztó gyakorisággal, hanem mert a felsőbbrendűség undorító nyálkás váladéka ektoplazmaszerűen borítja be a testét és a jellemét egyformán. Vágóról az ember, mint kultúrcelebről kifejezetten jó véleménnyel volt, nézhető műsorok meghatározó szereplője volt, aki emberi gyengeségeit is bájosan tolta a néző arcába. Bevállalta, hogy az ufóhívők és ezoterikarajongók megrázóan népes hadát magára haragítja, sőt még az asztrológiát is kritizálta, női rajongók százezreinek mindennapi identitáskeresését helyezve kétes kontextusba.

Politikáról nem nyilatkozott sokáig, amit okos mértéktartásnak láthatott a hasonlóan mértéktartó úri közönség.

Ezért volt megdöbbentő az a Heti Válasz online-os publicisztika, amelyben ismerteti a szerző, hogy Vágó elvtársnak bemutatták egy eseményen, aki nem volt hajlandó kezet fogni vele, amikor kiderült, hogy a Heti Válasznál dolgozik.

Gondolom a Heti Válasznál azóta kereshetik a módját, hogy hülyét csináljanak a dühöngési fázishoz közel került kultúrbunkóból.

Az hogy Fábryval gondolták összeereszteni, akár jól is elsülhetett volna, ha nem veszik komolyan a szereplők, de úgy vették. Ebből kifolyólag elég csekély esély volt arra, hogy bármi lényeges is elhangzik, hiszen a magyar közélet, mint témaválasztás csak akkor kínálhatta volna a nevetés katarzisát, ha a társalgó felek minimum álláspontot cserélnek néhány órára, vagy sikerül definiálniuk közös erővel a hazugság fogalmát.

Szocialista egész és felebarátaim, akikkel beszélő viszonyban vagyunk abból kifolyólag, hogy tudjuk, nem vagyunk birtokában az abszolút igazság szubsztanciájának, udvariasságból, valamint a felesleges voltából eredően, hallgatólagos megegyezés alapján, nem traktáljuk egymást a szavazatainkat elnyerő párt kommunikációs baromságaival. Ők tudják, hogy nem szabad komolyan venni, amit a fletó mond, és én is reménykedem az esetek nem csekély részében, hogy a Viktor se gondolja komolyan. És ők is ezt mondanák rólam, az előző mondat alanyainak felcserélése segítségével.

Na, de hogy valaki azzal égesse magát, hogy olyanokat mondjon, mint a Vágó?

Mindig szomorú, ha valakiről lefoszlik a máz és ott áll előttünk a maga pőreségében a magyar bunkó, de magasabbról nagyobbat esik az ember, továbbá Vágó elvtárs különös gondot fordított arra, hogy az eredetiség és a szuverenitás látszatát is kerülje.

A magyarországi bolsevista értelmiségi minden jellemzőjét fellelhetjük Virág elvtárs, bocsánat Vágó elvtárs jellemében, mindazokat, amelyek olyan szerethetővé tették Vas Istvánt, Aczél Györgyöt, Lukács Györgyöt és a többieket. Ezek az emberek mindig rugalmasan tudtak váltani az értelmiségi és népbiztosi szerepkör között, némelyik nem habozott lövetni se, ha úgy hozta a sors.

A bolsevik értelmiségi alaptétele, hogy a pártnak mindig igaza van. A párt változhat, lehet, hogy több is egyszerre, de mindig ellene menetel a fasiszta csőcseléknek, a klerikális reakciónak, a bitang úri rend kiszolgálóinak. Az, hogy ezek a fogalmak aktuálisan nem értelmezhetőek, hogy a szocializmusra jellemző álértékek hangoztatásával egy szélsőkapitalista társadalom felépítése zajlik, kit érdekel?

Az a lényeg, hogy a hatalom az övék legyen. Fogalmilag kizárt, hogy rosszul kormányozzanak.

A bolsevik értelmiségi fontos jellegzetessége, hogy nincs nemzetisége. Illetve van, szemnedvesítően tud beszélni a nemzeti progresszióról, de a hatalom megtartása érdekében bármikor alá tudja rendelni a nemzeti érdekeket az internacionalizmusnak, az Egyesült Európának, a globalizációnak, vagy bárminek, amiből levezethető, hogy a hatalom csak az övék lehet. Viszont a levezetésben már elérték a hetedik tökéletességet, bármiből le tudják vezetni ezt.

A bolsevik értelmiségi ember volta alapvetően kétséges. Csak akkor derül ki, hogy az-e, ha éjszaka bekopogsz hozzá az elvbarátai elöl menekülve és kéred, hogy mentsen meg titeket. Abból tudhatod meg, hogy hol (a Vágó, vagy az ÁVH pincéjében) ébredsz reggel, hogy mi is a válasz.

Vágó elvtárs kiiratkozott a gondolkodó emberek zártkörű klubjából, a legrosszabb pártértelmiségi ezentúl, valahol Debreceni  elvtárs környékén, keletre fletó elvtárs popójától, és az nem egy széljárta hely.