Jogom van-e másképp gondolkodni?
Jogom van-e alapvető erkölcsi értékek képviseletét számon kérni másokon?
Elégséges-e ehhez az, hogy nem követtem el semmiféle törvénysértést, rendes adófizető polgár vagyok, elmegyek szavazni és identitásom fontos része, hogy magyar nemzetiségű vagyok?
Hát nem.
A baj az, hogyha nem a megfelelő pártra szavazok, ha többre becsülöm a magyarságomat, mint akárki más teljesen irreleváns etnikai hovatartozását, rögtön kétségessé válik a szalonképességem bizonyos körökben.
Nálunk normáliséknál, a mindennapi érintkezés, a mindennapi élet során nem merül fel az egyes emberek etnikai hovatartozása, csak egyedül az egyedi emberi kvalitások számítanak.
Normális ember nem zaklatja a környezetét azzal, hogy etnikai eredetét (vagy bármilyen más egyedi mániáját) tényezővé emeli az emberi kapcsolataiban.
Ha igen, akkor a normális emberek kerülni kezdik.
A magát „liberális értelmiségként” azonosító, szellemi kontinuitást a „baloldali progresszióval”, valamint annak legszélsőségesebb formáival is fenntartó csoportok azonban a mindennapi társadalmi érintkezés dogmájává tették, hogy ebben az országban bizonyos kisebbségi csoportok minden lelki és fizikai bajáért a „többségi” társadalom egyéni és közösségi szinten megnyilvánuló rasszizmusa, fasizmusa, nácizmusa, előítéletessége, eszelős gyűlölködése az oka.
Egyéni értelemben ennek az az oka, hogy ezek az emberek szentül meg vannak győződve saját szellemi felsőbrendűségükről. Szentül hiszik, hogy csak nekik van joguk ezt az országot irányítani. Ugyanazon a szinten állnak most is intellektuálisan, mint vulgármarxista korukban, vagy Mao felé kacsingatva, hiszen liberális név alatt a liberalizmus 3 mondatos változatát művelik. Az, hogy az általuk a valóságra kényszerített ideológia mindenütt kudarcot vallott és az országot egyik (kontextusában) legnagyobb válságába vezette, nem készteti őket személyes következtetésekre. Azok az emberek hibásak szerintük, akik nem képesek a „hittételeknek” megfelelően élni.
A magyar társadalomból ellenséget gyártó „progresszív” társaság tagjai olyan társadalomban akarnak élni, amelyben a magyarok döntő többsége nem. Ebből következik a magyar társadalom mucsaizása, fasisztázása. Az ilyesmiért pedig ritkán szeretik meg az embert.
Senki nem tett többet a társadalmi indulatok felszításáért, mint az a politikai hang, amely már 20 éve gyalázza a magyar társadalmat és tulajdonít neki generálisan gyilkos indulatokat.
Nyílván a jelenlegi magyar társadalmat történelmi távlatában kell szemlélnünk, hogy megértsük a hétköznapi előítéletesség forrásait, de a múlt bűneiért a jelen embereinek semmi felelősége nincs. Nem vagyunk bűnös nép, sőt a környező nemzetekhez képest (Európa minden nemzetéhez képest) semmi okunk a szégyenkezésre. Büszkének sem kell lennünk persze, kisebbségeink azonban egy dekával sem különbek, mint mi.
De ők nem akarnak megváltoztatni bennünket, mégcsak megnevelni sem, csak azt akarják, hogy magunktól váljunk jó liberálissá, vagy törődjünk bele, hogy nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk. Hiszen nevelhetetlenek vagyunk.
A liberális doktrína nem mond semmit arról, hogy vajon mi is történik akkor, amikor egy társadalmi csoport, legyen etnikai, vallási, erkölcsi, kulturális, viselkedési, vagy bármilyen más identitású, a többséget (azt a rendkívül összetett, számtalan egyéb „kisebbségből” összeálló masszát) kinevezi ellenségének. Csak azt mondja ez a „liberalizmus”, hogy a kisebbségeknek, különösen a „felkent” kisebbségeknek igaza kell hogy legyen.
Pedig nem.
Nem vagyunk fasiszták és így nincs szükségünk antifasisztákra sem.
Ha működik a politikai rendszer, tiszták a választások és legfőképpen működik a kormány, akkor nem kell attól tartani, hogy a kilátástalan helyzetbe kerülő emberek elhiszik a szélsőséges dumákat.
Teccettek volna kormányozni!
De nem.
Mindig, mindenki ragaszkodik a hatalomhoz. Ez természetes valahol. Emberi.
De a végsőkig feszített húr egyszer bizonyosan elpattan.
Jobb önként elmenni, mint megvárni, míg az istenadta nép ellátogat a parlamentbe és esetleg a Rózsadombra is.
Nem vagyunk igazán forradalmár nép. Nekünk mindig kellett a felkeléshez valami kifejezetten retardált, barom, agresszív, vegzálós hatalom ügyködése is.
Na most ez a része megvan.
Nem lehetne ezt valahogy elkerülni?
Valahogy úgy érzem nekem az új rendszer se fog tetszeni!