Tájkép csata után

 2008.03.19. 01:32
 

Sokkíroztak az elmúlt napok eseményei, a döbbenet, valamint a népakarat határozott és indulatos toppantása, továbbá pártunk és kormányunk reakciói kiverték a kezemből a billentyűzetet.

Az sem mellékes körülmény, hogy a nagy dübörgésben a lényeg sikkadt el vala, miszerint 1994 óta először történt meg az, hogy az MSZP kampánya, (suttogó) propagandája gyakorlatilag hatástalan maradt. 1994 óta minden választáson, vagy nyertek, vagy szorosan kikaptak, még a posztöszödi 2006-os önkormányzati választásokon is megőrizték részvételarányosan a szavazóbázisuk lényegét, soha nem szenvedtek megsemmisítő vereséget.

Először fordult elő, hogy a notórius szocialista szavazók, ha nem maradtak otthon, elvonszolták megfáradt elméjüket a szavazókörig és méltóztattak gyakorlatilag a FIDESZ-re szavazni.

Közvélemény kutatásokkal nem volt  kimutatható, hogy a T. Választópolgárok egyszerűen nem hisznek a kormánynak, a Fletónak, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Pedig belemásztak rendesen a lakosok tudatalattijába, hiszen a kormánypártok összes rokona, osztálytársa, üzletfele valamilyen kommunikációs aktuson buzgólkodott (a költségek alapján legalábbis), hogy a népek megkedveljék a vizitdíjat, meg a kormányt.

Ez nem népszerűség csökkenés, hanem a nagy fogyás, hiszen az agyhalott kertvfan, rasszista, orbáncigányozó panelmúmia már Bánó Andrásnak, Friderikusz Sándornak, sőt továbbmegyek, Vágó Istvánnak sem hiszi el (meg Monikának és Győzikének se), hogy minden űberfasza.

Amikor a Fletó 7 óra nulla nullakor kipenderült és bejelentette, mintegy kedveskedésképpen, hogy az orvosokat azért bolondok napjával megszívatja egy kicsit, a művelt szemlélőben történelmi reminiszcenciák ébredhettek.

Tízes éveim elején nagy rajongója voltam a második világháború katonai és politikai történetének és akkor sem és most sem értem, hogy 1944 közepétől, hogyhogy nem volt meg az akart és bátorság a Führer környezetében valami konstruktívabb megoldás irányába, hiszen a végsőkig kitartani, amíg mindenki megdöglik, első látásra is a legrosszabb megoldásnak tűnhetett.

Bepancsolni egyet első szándékból az orvosoknak, hogy a választóknak fájjon, a jelenlegi közhangulatban, kevéssé emeli az MSZP népszerűségét. De a vezérkarban a Jodlok és Keitelek közül senkinek nincs annyi bátorsága, hogy a Berlinbe zárkózó vezérnek szóljon: Nem kéne a saját csapatainkat lőni. Ez a szemétkedés, a rohadt jobboldali orvosokkal, volt Gyurcsány ardenneki offenzívája.

Maradva ennél az idióta hasonlatnál, miközben az MSZP és a kormány az egészségbiztosítási törvény visszavonásán, vagy visszanemvonásán huzakodik, hogy valami teljesen gagya kompromisszumot izzadjon ki magából, az „Oderánál hatalmas erők gyülekeznek” és a következő tb-és népszavazáson még egy nagyobb saller kinéz az MSZP morzsalékainak.

Jól látható, hogy az MSZP érdekérvényesítő képessége valahol a budapesti kisgazdaszervezet szintjén van. Az, hogy a kertévékben se lehet olyan híradót találni, amelyben nincs szó éppen letöltendőre ítélt MSZP-és politikusról, mutatja, a párt olyan állapotban van, mint a Wehrmacht 45 áprilisában.

De a reform folytatódik. Legalábbis Kóka szerint. Ezek, csak a Führer képzeletében létező tartalékok éltetik a „baloldali” értelmiségi csoportok azon reményét, hogy egyszer biztos bevetik a csodafegyvert.

Pedig, ha valakinek nagyobb az IQ-ja, mint a párttagkönyvének, akkor csak fel kéne ismerni, hogy az nem reform, hogy valamit privatizálunk. Azért hívják privatizációnak és nem reformnak. Továbbá a bezárás, a megszüntetés sem reform.

Mint ahogy a kormányzás meg nem az, hogy néhány havonta pontokba szedve új programot hirdetünk és ígéretet teszünk, hogy bevetjük a 2., 3., 4…. számú csodafegyvert.

Már senki nem bízik a végső győzelemben, az egykor diadalmas seregek elenyésztek és dr Göbbels láthatólag tanácstalan.

Mi a fenét kéne hazudni?

Elvtársak! Esetleg cselekedni?

A tbmentő népszavazás gyakorlatilag a koalíció berlini csatája lesz.

Még előtte kéne békét kérni!

Hogy azért maradjon valami, amit újjá lehet építeni.

 

Címkék: gyurcsány bukás népszavazás fogyás nagy vereség

A bejegyzés trackback címe:

https://ennyiresenkinemlehethulye.blog.hu/api/trackback/id/tr9387142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mandos 2008.03.19. 06:30:47

Nagyon kíváncsi leszek.
"Reformok nélkül nincs koalíció"... ez a sok suttyó liberális mire veri a mellét? Be se fognak jutni a parlamentbe! Nekik vesztes-vesztes játszma így is, úgy is, akármit csinálhatnak. Csak az a kérdés, hogy a szocik hogy jönnek ki az egészből... A választások még messze vannak, szvsz van valami parányi esélyük, hogy behozzák a népszerűséget, amit elbasztak. De a szadeszosoknak... FKGP v2.0 Azért remélem eltűnnek véglegesen a süllyesztőben, fostalicska párt...

Mint baloldali érzelmű választó mondom, aki még sose szavazott balra (és egyhamar nem is fog :D).

(Kunczét meg lehet szeretni vagy nem szeretni, de volt érzéke hozzá, hogy idejében lelépjen)

vakablak 2008.03.23. 21:46:18

Kívánok neked, Android, egy szétzuhanó SZDSZ-ben és nyomtalanul eltűnő MSZP-ben megtestesülő Fidesz-alapú egypártrendszert. Akkor majd kivárok egy évet, visszatérek ide, és elolvasom, hogy épp ki az ellenség.
süti beállítások módosítása