Gyűlöletbeszéd és aláírt egészségbiztosítási törvény

Véleményem szerint, ha a Köztársaság Elnöke elé olyan jogszabály kerül, amelynek súlya és hatása, olyan mértékben változtatja meg az emberek mindennapi helyzetét, mint az egészségbiztosítási törvény és amellyel Ő maga jelenlegi formájában nem ért egyet, azt erkölcsi okokból nem írhatja alá.

Kíváncsi lennék arra az alkotmányos válságra, ami kialakul, de hát nem ez lenne az első.

A Köztársaság Elnökét arra tartjuk, hogyha a rendszer nagyon nyilvánvalóan nem működik, közbelépjen.

Nagyobb diszfunkciót el sem tudok képzelni, mint a legnagyobb lakossági ellátórendszer konszenzus nélküli, valódi szakmai egyeztetés nélküli „reformja”.

A Köztársaság Elnöke az egyetlen ember, aki, akár alkotmányon kívüli gesztussal is, kifejezheti, hogy a megválasztott kormány túlterjeszkedik az alkotmányos rend, írott és íratlan keretein, amikor az emberek mindennapi életét ilyen mélységben szervezi át.

Az Elnök több alkalommal elmulasztotta ezt, amikor a kormány ellenzéke már azt gondolta, hogy a kormány az alkotmányon túl jár. Ezidáig minden esetben, legalább is értelmesen vitatható volt, hogy valóban így van-e.

De ez esetben, az érintett közpénz nagysága és az emberek életét érintő hatása miatt, az Elnök nem lehetne tétlen.

De az.

A népszavazás marad a magyar társadalom egyetlen eszköze ezek után, hogy ezt a helyzetet kezelje.

De ezt már Elnöke nélkül teszi majd.

A gyűlöletbeszéd törvény megszavazása, pedig nem más, mint a kormánykritika kriminalizálására tett szánalmas kísérlet.

Pótcselekvés, a teljesen tehetetlen szocialista képviselők vonaglása.

Tessék már miniszterelnököt és pártelitet cserélni, mert különben a maradék (egészen kevés) becsületeteket is elvesztitek!