Látszatra az mszp.

Valójában azonban e választás legnagyobb vesztese a baloldali értelmiség, a társutasságot a legvállalhatatlanabb pillanatokban is megtartó, a végletekig kitartó baloldali értelmiség.

Ez az értelmiség hagyta 1994-ben, a választási győzelem reményében, hogy Horn Gyula legyen az mszp listavezetője, majd támogatta, hogy az ország miniszterelnöke legyen. Ez az értelmiség elárulva az szdsz szavazóinak akaratát, támogatta a koalíciót.

A baloldali értelmiség volt az, aki kigyűlőlt mindenkit a nemzeti progresszió hajójából, aki nem tudta egyszerre támogatni az mszp posztkommunista elitjét és az szdsz önérdekelvű szélsőséges liberalizmusát. A baloldali értelmiség csinált húsz éves virtuális pogromot a korszak legtehetségesebb politikusának eliminálásáért, mert képtelennek bizonyult hasonló kaliberű személyiség felmutatására.

A baloldali értelmiség hagyta, hogy a középszerűnek is csak a szervilizmus ormain járva nevezhető medgyessy legyen az mszp eleve vesztesnek szánt miniszterelnök-jelöltje, majd annak erkölcsi halálakor, ahelyett, hogy kikövetelte volna távozását, két évig hagyta ámokfutni.

A baloldali értelmiség volt az, aki a bukás leheletét érezve nem emelt szót az ellen, hogy egy köztörvényes privatizőrt tegyenek meg miniszterelnöknek és támogatta annak minden hazugságát, amellyel a kormányzás helyett csak a választók megtévesztésére koncentrált. Ez az értelmiség eltűrte az ország gazdasági válságba kormányzását, az államadóság mértéktelen növekedését, hogy megtarthassa a hatalmát az őt jóltartó politikai bűnbanda. Ez az értelmiség nem hogy lapított, hanem megpróbálta az ellenzékre kenni a felelősséget, amikor kiderült a választások után, hogy minden hazugság volt. Ez az értelmiség nemcsak nem tekintette a politikai és az emberi ellehetetlenülés felülmúlhatatlan aktusának az öszödi beszédet, hanem szakrális kinyilatkoztatásként hivatkozva rá vallásának alapjává tette. Ez az értelmiség kéjes vigyorral figyelte az utcai harcok közrendőr áldozatait és ünnepelte a fideszes tömegeket összeverő „rendőröket”, eltagadta az események mögötti nyilvánvaló hatalmi szándékot és kormányzati alkalmatlanságot.

Ez az értelmiség hatalmon tartotta gyurcsányt, asszisztált további három év elvesztegetéséhez és egészen a legutóbbi időkig nem vett tudomást a kormányzati korrupció intézményesüléséről.

Ez az értelmiség szükségesnek tartotta, hogy az mszp teljes kormányzati impotenciával társuló agóniája egy évvel tovább tartson, egy olyan miniszterelnök vezetésével, aki alig kevésbé felelős a válságért, mint korábbi főnöke.

Ez az értelmiség semmiféle önkritikát nem gyakorolt, sem a válság tűrhetetlenné válásakor, sem a korrupciós gépezet mindent átható elemeinek napvilágra kerülésekor.

Ez az értelmiség inkább az mszp-t támogatta a kampány során, ragaszkodva a számtalanul megbukott politikusokhoz akkor is, amikor azok hitelessége már nem volt mérhető.

Ennek az értelmiségi körnek sem ötletei, sem személyi javaslatai nem voltak a válság egyik pontján sem, tagjai úgy ragaszkodtak gyurcsányhoz, mint az a hatalomhoz.

Ez a csapat semmit nem tudott mondani az elmúlt években a magyar társadalomnak a fasisztaveszélyen és az antiszemitizmuson kívül.

És ez az értelmiség holnap reggel úgy fog nekiállni gyalázni Orbán Viktort és a Fideszt, mintha ők lennének az erkölcs és tudás mértékei a világmindenségben. Úgy fogják támadni az új kormányt, ráhányva minden nyolc év alatt felhalmozódott szennyet, mintha semmi, de semmi közük nem lenne semmihez.

Ne hagyjuk!

Ezek az emberek minden erkölcsi alapjukat elvesztették arra, hogy bárkit és bármit megítéljenek.

Ezt az élvezetet, tudniillik, hogy számon kérjük Orbán Viktoron a jó kormányzást, megtartanánk magunknak.