Én személy szerint jobban szeretek kávézaccból jósolni, mert ahhoz nem kell lemészárolni senkit, mondjuk egy kecskét, de igazából mindegy, hogy ennek az egzakt tudománynak mi is az alapanyaga.

Végetérőben minden idők legszomorúbb választási kampánya. Döbbenten voltam kénytelen megállapítani, hogy kevesebbszer frissül az Index főoldala, vagy a Mandiner, mint azokon a nyári napokon, amikor azért nem nézzük meg az emiljeinket, mert pontosan tudjuk, hogy nem ír nekünk senki.
A mondanivalótlanság bomlásszagú aurája lengte be az egészet, még az ellenzéki március tizenötödikei esőnapot is úgy tudtam végignézni, hogy a vérnyomásomra nem volt hatása. A Fidesz újabb kétharmadának kovácsai tulajdonképpen nem taszultak lejjebb a simon-ügytől. Pont ott voltak előtte is, mint most. Ennél nincs ijesztőbb.
Szomorú, de kiderült, hogy nincs Magyarországon baloldali értelmiség, illetve csak akkor van, ha magamat is oda számítom (nem vallásos, kapitalizmuskritikus, globalizációellenes, lokalista). Az mondjuk nem újdonság, hogy liberális értelmiség sincs, hiszen azok akik kuncze és farkasházy és sas józsi „humorán” nevetni tudnak nehezen lehetne annak nevezni, de gyakorlatilag egyetlen olyan 'írástudót” nem mutatott fel az ország, akiben felmerült volna, hogy ez a négy év egy új baloldal felépítésére épp alkalmas lenne. Illetve Schmuck Andornak eszébe jutott, de az olyan ész, amely nagyon reméljük nem lesz elég.
Persze csak nagy vonalakban sejthetjük mit is művelünk magunkkal majd vasárnap, de rettegni valónk van elég.
A választás bármelyik valószínűsíthető eredménye ugyanis a frászt hozza arra, akinek kobakjában ideológia mételye nem pusztít.
A Fidesz kétharmad arra tökéletesen jó, hogy a szocik és a Jobbik pont semmilyen szerepet ne játszanak négy évig, de hogy mosolyunk felhőtlen legyen a tánc és illemtan oktatás nyomait jobban észlelnünk kellene a fiúkon.
Ha a Jobbik lenyomná azokat, akiknek a kecskéről nem a sajt jut eszükbe, akkor a mikrofrakciócskákba oszló maradványok belharcai legalább a káröröm katarzisával ajándékoznák a senyvedő kibiceket, azaz minket. De akkor meg azon retteghetünk majd, hogy a szellem sasmadarainak csak anyai elfogultsággal nevezhető jobbikosok lesznek az ellenzék fő tömegei, ami nem egy száraz biztonságos érzés lesz arról biztosíthatok mindenkit.
A helyzet az LMP reményelhető bejutásával némileg enyhül majd, de ahhoz legalább tíz százalék kellene tőlük, hogy kilátszanak a saját transzparenseik mögül és komoly pártként viselkedve végre hozzátegyenek a ház méltóságához. Erre meg is van a lehetőség, ha azok, akik kalkulálnak a szavazatukkal megértik, hogy új és nem szélsőséges ellenzékre van szükségünk.
Vasárnap úgy dől el minden, hogy nem dől el semmi. A Fideszt nem most vasárnap kell legyőzni, hanem a következő négy évben kell konszolidáltabb politizálásra kényszeríteni. És csak kisebb részben a parlamentben, sokkal inkább a mindennapokban és teljesen újjászervezett társadalmi erővonalak mentén.
Szóval vasárnap kormányváltós rokonainkat zárjuk a fáskamrába, a szelektív hulladékválogatós ismerőseinket hívjuk fel, hogy a nagy Gaiazásban el ne felejtsenek elmenni szavazni az LMP-re, a Jobbikos haveroknak mondjuk azt, hogy még szombat van és a demokrácia nagyobb dicsőségére szavazzunk le úgy ahogy a jobb meggyőződésünk ellenére racionális.
Sosem szabad feladni a reményt, amíg egy kicsi kis esély van arra, hogy a baloldal elnevezést bitorló banda 15 % alá szorul, addig nincs elveszett szavazat. Szavazhatunk akárkire rajtuk kívül, az mind a baloldal ellen leadott szavazat. Ez az igazi Népfront.
Csak gondoljatok arra hogy néznének ki a fejükből ha nem jutnak be!
Ez szerintem mindent megér.
Aztán jól berúgunk.:)