Az LMP kongresszus (hímnemű) küldöttei megittak 3-4 korsó sört a büfében, majd a természet parancsának engedelmeskedve kerestek egy elhagyatott helyet, benyúltak a nadrágjukba és megtalálták a töküket. Vagy (a nyelv csapdájában vergődve) a nőnemű küldöttekre lefordítva ugyanez (mert mégiscsak a női kvóta pártjáról van szó):  A nőnemű küldöttek meg vért leltek a pucájukban. De az már olyan keverése lenne a szójelentéseknek és az archaikus tartalmaknak, hogy inkább csak azt mondom: Az LMP kongresszusi küldötteinek többsége (a szombat éjjel saját ágyukban történő csicsikálásra vágyó inkább bajnaitűrő budapesti küldöttek híjával), kis többséggel ugyan, de az együtt 2014 nevű posztgyurcsányista tömörüléssel történő összebútorozás ellen szavaztak.

A szavazati arányok (84-76) és az, hogy a jávor benedek és a karácsony gergely rögvest lemondott a frakciótisztségeikről, megmutatják, hogy milyen bizarr koalíció is tulajdonképpen az LMP. Vidéki „zöldfasiszta” (valóban „sem ezek, sem azok” gondolkodású inkább konzervatív-liberális csapatok) keveredtek össze az szdsz legrosszabb (vagyis összes) hagyományát kunczei kulturáltsággal továbbvivő budapesti újbaloldali aszfaltbetyárokkal (scheiring gábor). Ezek között próbált meg egyensúlyozni, az általam egyébként nem kedvelt, de erkölcsi distinkciókra képes Schiffer András. Aki annak ellenére szorult ki pártja és frakciója vezetéséből, hogy politikusi és retorikai képességei csillagászati távolságokkal haladják meg a párt többi vezetőjének hasonló tulajdonságait.

A magyar politika harmadik pólusa ugyanis ma egyedül akkor hozható létre, ha a bal és zöld és esetleg liberális oldal bizonyos szeletein alapaxiómaként kimondódik: A posztbolsevista hálózatokkal, privatizőrökkel, gyurcsányfüggőkkel, mszp-vel, az elmúlt húsz év „liberális” véleményformálóival NEM!

Mindenfajta simicskázás, közgépezés alapfeltétele, hogy aki ezeket elsüti, még szimpatikus amerikai nagybácsiktól se fogadjon el pénzt, illetve arra se vetemedjen, hogy bajnai gordon társaságában libasültet fogyaszt.

Azonban ehhez az új zenéhez új zenészek is kellenek, sőt adott esetben a háttérbe kell szorítani azokat az embereket, akik esténként egy bajnai, mesterházy, gyurcsány, kuncze csoportképbe álmodják bele magukat.

Az együtt bajnai gordonnal mozgalom ma nagynak látszik, hiszen bajnai gyurcsányhoz képest lelkileg egészségesnek, mesterházyhoz képest tehetségesnek, a milla vezetőihez képest (akiknek a nevét sem vagyok erre a rövid időre megtanulni amíg „tényeznek”) pedig karizmatikusnak látszik. Ez azonban megtévesztő, mert a szavazópolgárok nem hitelesnek látják, hanem csak kevésbé hiteltelennek és teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy protest szavazatokat gyűjtsön azoktól, akik tényleg a rendszerváltást akarják leváltani.

Az LMP az elmúlt két év ámokfutása ellenére is még alkalmas arra, különösen a vidéki tagságának eltökéltsége okán, hogy valóban alternatívája legyen (a Fideszen kívüli politikai térben) a posztbolsevista baloldal, az szdsz és a chavezi értékek akcionista képviselői által alkotott koalíciónak, amely a gyurcsányi köztársaság megvalósítását tűzi ki célul.

Ez a hiteles NEM ma a legerősebb kovásza bármilyen olyan szavazatmaximalizálásnak, amely eséllyel szabadíthat meg bennünket attól, hogy az elmúlt nyó'c év visszajöjjön, illetve amely rádöbbentheti a Fideszt, hogy az elegancia és az önkorlátozás teljes hiánya nem pótolja a jó kormányzást.

De ehhez el kell dönteni, hogy melyik LMP az igazi? Amelyik randizna a bajnaival, úgy, hogy a fletó ott kártyázik valamelyik hátsó szobában és behallatszik a hangja, vagy amelyik az egyre nagyobb összegű felajánlások ellenére sem hajlandó szóba állni azokkal, akik csak egy dolgot akarnak az LMP-től: A becsülete maradékát.

A politika a kompromisszumok művészete, különösen azon néhány kompromisszumé, amelyeket erkölcsi okból nem szabad megkötni.

Hosszú-hosszú évek óta ez az első erkölcsi alapú NEM a magyar politikai életben.

Meg kéne becsülnünk.