Nem vagyok egy érzékeny lélek, a bébifókaagyonverő brigádban is csak Lelketlennek hívtak, de megkönnyeztem Risztov Éva győzelmét. Nem tudom ennek okszerű indítékát felmutatni, liberális társaságban nem is fogom elmesélni. 

Mind gondolom a kedves olvasó is értesült róla, liberális állampolgártársaink ugyanis arra a népszerű következtetésre voltak szívesek jutni, hogy az olimpia köcsögség, illetve ha nem is, akkor sem országoknak, hanem egyéneknek kéne rajta szerepelni, illetve, hogy a csodálatosan sikeres magyar szereplés és annak kovácsai nem mások, mint a (most már elhízott) torz mosolyú törpe hatalmának szolgalelkű támogatói. Risztov Éva különösen ékes példája ennek a (nyilván a magyar néplélekből kipárolgó) alárendelődős, antiindividualista mákonynak. Risztov már 5(!!) éves korában nem átallotta példaképnek választani a később Orbán Viktor támogatásáról elhíresült ötszörös olimpiai bajnokot (aki ráadásul heteroszexuális is és 3(!!!!!) gyermekes családanya). Egerszegi Krisztina már akkor megérezte találkozásukkor a kis Risztovban a hasonlót, a fasiszta politikusokhoz dörgölőző senkit, amikor ajándékával sportkarrierre biztatta, elvéve egy önkiteljesedett látogatót a majdani ozorai fesztiváloktól. Risztov, ahelyett, hogy megfogadta volna a kovács laca tanácsát és mert volna kicsi lenni és beérte volna egy csomó második helyezéssel, ahol pont a közepes képességeinek megfelelő szinten lett volna, mindenáron nagy akart lenni. Nem átallott az élre törni, nagy nemzetek tehetségesebb képviselőit megelőzni és megalázni. Most meg elvárja tőlünk, hogy nagyra tartsuk, pedig nekünk arra kell fordítanunk értékes energiáinkat, hogy kiengeszteljük azokat, akiket izgága kapálózásával megfosztott a győzelem örömétől.
Amúgy természetesen nekem is felszáradtak a könnyeim azonnal, amikor megláttam a Kósát dörgölőzni a friss olimpiai bajnokhoz. Arra a rejtélyre persze sosem lesz válasz, hogy Kósa vajon honnan tudta, hogy Risztov nyerni fog, hiszen erről a végtelenül érdekelvű sameszről nem feltételezhetjük, hogy nem ment biztosra.

Van abban valami riasztó, ha egy undormányos ideológiai minoritás képviselői úgy viselkednek, ahogy azt a magyar nemzeti középosztály retrográd képviselői képzelik róluk. Liberális felesembarátaink ráadásul teljesen feleslegesen mutatkoztak ebben az esetben is olyannak, mint amilyenek, mert az általuk annyira favorizált választópolgárok döntő többsége nem a melegolimpia bajnokainak karizmája alapján választ identitást.

A világot a Risztov-félék viszik előre, sosem azok az örömrablók, akik minden jóban meg akarják mutatni a még örülni képes embereknek a rosszat.
Libsik? Ugyan, még a melegolimpián sem mertek elindulni.