(Az elmúlt tíz napban írtam két szöveget, de nem volt kedvem kitenni őket valahogy. Talán mert nemcsak a „túloldalra” nem lehet átírni már, hanem hazabeszélni sem lehet kellő hatékonysággal. Susie Q kedves és türelemről tanúskodó felszólamlása azonban arra késztetett, hogy a nyájas olvasó számára betekintést engedjek az alkotás verejtékes folyamatába. Meg hát a ritmikus sportgimnasztikában illetékes lányok náthásak.)
Remélem mindenki érzi ebben az iróniát, jelesül, hogy de szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne jobboldali értelmiséginek lenni.
Nyílt levél Schmitt Pálnak!
Tisztelt Uram!
Szomorúan kell közölnöm Önnel, hogy Ön most pontosan annyira elnöke a Magyar Köztársaságnak, mint amennyire Medgyessy Péter miniszterelnöke volt 2002-ben és utána ügynökmúltjának kiderülése után, vagy amennyire miniszterelnöke volt Gyurcsány Ferenc az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő években.
Azaz semennyire. Formailag még az, de tekintély híján feladata ellátására képtelenül.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy sikerhez szokott ember számára milyen nehéz lehet tudomásul venni, hogy egy 20 évvel ezelőtti, a szakdolgozat írásban és tudományos fokozatszerző eljárásokban Magyarországon korábban, akkor és azóta is szokásos stikli (umbulda) következménye utoléri és erkölcsileg zárja le a közéleti pályáját. De ez már nem az Ön ügye, hanem a tényleg mindannyiunké. A magyar közélet tragikus sajátossága, hogy benne erkölcsi okból megbukni lehetetlenség és ez az ügy most újra megerősíteni látszik, hogy a politikai szekértáborok rövid távú érvei nemcsak a bal oldalon, hanem az erkölcs fogalmát még használó jobb oldalon is felülírhatják az egyértelműt.
A nem cáfolt tények alapján szinte bizonyosnak tekinthető, hogy Ön úgy szerzett meg egy tudományos fokozatot, hogy annak feltételéül szabott dolgozatot nem Ön írta. Lényegtelen az, hogy ez régen történt és hogy ez szokásos volt ott és akkor, vagy máshol és máskor is.
Csak az számít, hogy Ön csalt egy lényeges és fontos, az ügy jellegéből adódóan jelentős részben a becsületen és a szavahihetőségen alapuló hivatalos eljárásban.
Ezzel méltatlanná vált arra, hogy Magyarország Köztársasági Elnöke legyen.
Ezért, mint egyszerű Fidesz-szavazó, arra kérem, hogy a lehető leghamarabb mondjon le hivataláról.
Hitem szerint ezzel használ legtöbbet Magyarországnak, amelyet Ön meggyőződésem szerint őszintén szolgál és szeret, és a kormánypártoknak, amelyek politikai céljai Önnek is a legfontosabbak. Sajnos a Fideszben nincs meg az elegendő elszántság, hogy ezt az erkölcsi problémát a maga drámaiságában és súlya szerint kezelje, továbbá az ország és a saját hosszú távú érdekeikkel szembe menve védeni fogja Önt, amíg lehet.
Azt Önnek kell a legjobban tudnia, hogy ez milyen károkat okozhat majd.
Tudom, hogy a legsúlyosabbat kérem Öntől, de az erkölcsi példamutatás sohasem késő. A becsület megfelelő áldozattal visszaszerezhető. Ha Ön most önként, csak erkölcsi érzékére hallgatva lemond, első esetben mutat példát arra az 1990 utáni történelemben, hogy léteznek erkölcsi következményei a helytelen cselekedeteknek.
A lemondás az egyetlen lehetőség, mert ez az egyetlen eset, amikor az Ön vállalhatatlan cselekedete egy erkölcsös és példamutató következményre vezet, az igazság elismerésére és a következmények emelt fővel történő elfogadására.
Az a százezer embernek és minden szimpatizánsuknak, akik ma az utcán demonstrálják, hogy a jelenlegi kormányt, annak minden hibája ellenére, támogatják, nem a makulátlanság látszatára van szükségük, hanem arra, hogy azok akikben bíznak egyéni hibáikat, tévedéseiket, könnyebb útválasztásaikat elismerjék és tudják viselni annak következményeit.
2012. január 21. 18. 30
Tisztelettel:
Paranoid Android2
Ez utóbbinak a végére kellett volna valami vitriolos, de Australian Open volt és akkor még nem is voltak náthásak az RSG-és lányok.
Kontraprodukció
Mindig aktív belpolitikai életünk valószínűleg egyik leglényegesebb hetét éltük át éppen és ahogy ez lenni szokott, észre sem vesszük.
Bő egy héttel ezelőtt úgy látszott, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel azt csinálják majd az Európai Parlamentben, amiről bauer tamás, vagy konrád györgy álmodozni szokott, mikor szunyókál a karosszékben és édesdeden mosolyg. Az sem tűnt kétségesnek, hogy a Köztársasági Elnök politikai jövője sem igényel tavaszi ruhatárfrissítést. Ez utóbbi most se tűnik másképp, de kit érdekel?
Azóta ugyanis előre felmérhetetlen és példátlan mértékben sikerült az Európai Unió, az Európai Parlament, az európai bürokrácia és politikai elit, az európai baloldali és balliberális pártok, valamint a komplett nyugati sajtó hitelességét erodálni Magyarországon. És ez a radikális hitelvesztés nem a jobboldali törzsközönség körében következett be, hanem azokban a társadalmi-szavazói csoportokban, amelyek jelentős része a Fideszre szavazott 2010-ben és mára már csak annyit őrzött meg ebből, hogy még él benne az elmúlt 8 évben kialakult természetes undor az mszp-től és a balliberális értelmiségtől.
És az a szép az egészben, hogy ehhez nem kellett lényegében semmivel sem hozzájárulnia a Fidesznek, vagy a jobboldalnak, csak ki kellett kérnie egy kávét és gondoskodni arról, hogy minden amit Magyarországról és a magyar kormányról mondanak az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben, Brüsszelben és amit írnak a nyugati sajtóban, az teljes terjedelmében, ha lehet „élőben” és minél több csatornán eljusson a magyar választópolgárokhoz.
Első közelítésben ugyanis semmilyen életörömre való képességgel rendelkező embernek nem jutna eszébe, hogy magától, fegyveres pszichopaták közvetlen fenyegetése nélkül megtekintse az Európai Bizottság és Európai Parlament sajtótájékoztatóit, üléseit, vagy elolvassa azok állásfoglalásait. Nagyon ki kéne tüntetni azt a szakit, aki kitalálta, hogy az Európai Parlament „magyarügyi” plenáris ülését élőben közvetíteni kell. Én ugyan rendelkezem ismerősökkel, akik Brüsszelben és Strasbourgban az eu. bürokráciában dolgoznak, de a horrortörténeteik nem értek fel a mozgókép erejével. Ez még nem lett volna elég, hogy bennem horgadó kuruc iránymutatásainak megfelelően megtekintsem ezt az ideológiai autodafét, amelyet szeretett miniszterelnökünknek rendeztek a demokrácia fellegvárában, de a baloldali sajtó szíves beharangozásának már nem állhattam ellent.
És meglepően sokan cselekedtek így, olyanok, akik egyébként hosszasan tudják sorolni, hogy mennyire elegük van a kormány töketlenségeiből, de ettől még nem észlelik magukon a liberalizmus tüneteit.
Engem mindig meglep, hogy Orbán Viktor mennyire felette áll mind a hazai, mind az európai politikai közegnek. Ez akkor is így van, ha a kormányzóképességben ez sajnos nem érzékelhető annyira.
Elmondott egy visszafogott, tárgyszerű, kifejezetten szürke beszédet, minden indulat nélkül, majd gyakorlatilag nem vett tudomást az azt követő történésekről. Köznyelvileg: Nézett, mint Kohn bácsi a nyilasgyűlésen.
Mert ugyanis ennyi hülye, ennyi hülyeséget még a magyar parlamentben sem beszélt össze és vissza soha. Számomra és mindenki számára ekkor derült ki ugyanis, hogy az európai bal és liberális oldal politikusai semmit nem tudnak semmiről, a saját maguk által írt újságokból tájékozódnak és képtelenek olyan mondatok megfogalmazására, amelyben nem szerepelnek az európai értékek, demokrácia és szabadság kifejezések. Ha létező legsúlyosabb bűnök teljes felsorolása keretében emlékezik meg valaki egy kormányzat működéséről (És ráadásul a nevezett miniszterelnök a teremben is tartózkodik.), akkor elvárható, hogy a kétségtelen igazság kinyilatkoztatása legalább az elemi tények ismeretében történjen. Még csak elfogulatlannak sem kellett ahhoz lenni, hogy nyilvánvaló legyen a balliberális ideológiai őrjöngés elkövetői nemhogy a vonatkozó joganyagot és a magyar helyzet körvonalait nem ismerik, hanem kifejezetten kerülik a tényeket, nyilván a kognitív disszonancia elkerülése érdekében.
A magyar valóságban élő ember számára pedig így az egész megrázóan undorítónak bizonyult. Ráadásul ezek a hülyék sikeresen mosták egybe retorikailag az általuk gyalázott magyar kormányt Magyarországgal és a magyar néppel, antidemokratázva, antiszemitázva azt. Ja, és még le is keresztényezték és homofóbozták.
Ennek a „vitának” a megtekintése után már semmit nem kellett mondani arról, hogy milyen kontextusban kell értelmezni a kormányzat gazdasági és politikai szabadságharcát.
Arról nem is beszélve, hogy csak nagyon kínosan jelentéktelen helyeken sikerült a bizottságnak belekötni az új magyar jogalkotási produktumokba. Ami csak azt jelentheti, hogy ők sem nagyon mélyültek el a dologban, mert mi itt azért tudjuk, hogy milyen a honi jogalkotás színvonala.