A modern, felvilágosodott ember legnagyobb bűne az, hogy legyűrhetetlen vágyat érez arra, hogy minden olyasmit megtegyen, amit meg lehet tenni.
Például lehet veszélyes-hulladék tárolót építeni dombtetőre. Én, bizonyára nem lévén kellően progresszív, olyan helyre telepítettem volna, ahonnan nem tud elfolyni, csak ha egy 8.5-ös földrengés átrendezi a tájat.
Igaz, én sík vidékre sem építettem volna vízi erőművet, ami egyébként szintén csak nyilvánvaló bizonyítéka fasiszta voltomnak, és annak, hogy nem vagyok híve a technikai haladásnak sem.
Ha a műholdképek valódiak, akkor látható, hogy a tározó később megsérült sarka felé folyamatosan van valamiféle áramlás a felszínen.
Jó lenne tudni, hogy milyen technológiával érték el, hogy az anyag egyenletesen terüljön el a tározóban, ha figyeltek erre egyáltalán. Mert láthatólag a később megsérült sarokban nem volt olyan magasan lerakódva az iszap, mint hátrébb, hanem ezen a részen valószínűleg folyadék volt. A tömbökbe összeálló iszap viszont nem fejt ki akkora nyomást az oldalfalakra, mint ha ott (hasonló tömegű) folyadék van. Valószínűleg a nagyobb nyomáson beszivárgó, esetleg az egész gátfalat már átáztató és folyamatosan áramló folyadék gyengítette az oldalfalat (annak alsó részeit). Az is lehet, hogy nem a közvetlenül a fal mellett lévő, esetleg alámosott, már tömbösödött, összeállt iszap (amit a lúgos folyadék esetleg már körbemosott), megmozdult, megcsúszott (neki csúszott) a falnak és az adta meg a kegyelemdöfést, az amúgy sem jó formájúra épített gát sarkának.
Amikor pedig kizúdult az anyag, a már leülepedett iszapot is magával sodorta az egész tározó tetején pangó lúgos folyadék. A katasztrófa utáni képeken látható, hogy jelentősen nem csökkent az iszap szintje a tározó nagy részén.
Ezeket a mérnöki műtárgyakat általában, a veszély mértékének megfelelően, túltervezik. Ilyen esetekben annyira, hogy a technológia betartása mellett, sőt bizonyos túlterhelés mellett is, gyakorlatilag nem lehetséges ilyen jellegű meghibásodás.
Ha az eredeti befogadó képességhez képest túlterhelték a tárolót és ez szivárgásokat, elfolyásokat okozott, akkor azt is észlelniük kellett a folyadék szintjének csökkenéséből, hogy a beengedett mennyiség és a tárolt mennyiség nem egyezik.
Elvileg ezt a túlterhelést (a megengedett legnagyobb befogadóképesség túllépését) a hatósági ellenőrzések során is észlelni lehetett volna, ha a dokumentumok valóságosak. Mert az anyag nem vész el ugyebár.
A gát bejárásával és kémiai mérésekkel az áramlási és ülepedési problémák, a tároló egyes falrészeinek túlterhelése, sérülése, illetve a kivitelezési, technológiai hibából eredő (rejtett) rongálódása nem megállapítható. Erre hivatkozott valamelyik céges főfontos ugyanis.
Az is lehet és én kinézem belőlük, hogy belekalkulálták a tároló sérülését, de nem voltak tisztában azzal, hogy mennyi folyadék fog megmozdulni és mennyi iszapot sodor magával. Lehet hogy legfeljebb néhány négyzetkilométer szennyeződésével számoltak, különösen, ha nem volt pontos nyilvántartásuk a bevitt mennyiségről, és arról, hogy vajon az anyag leülepedése után mennyi vízhez hasonló áramlási tulajdonságokkal rendelkező folyadék marad a tárolóban és indul meg a résen.
Undorító és szánalmas látni, hogy ezek a milliárdos vagyonnal rendelkező emberek, korunk hősei, az exkomcsi nagyvállalkozók, milyen emberi minőségről tesznek tanúbizonyságot, amikor harácsolásuk következményeivel szembesülni kénytelenek.
Megjegyzem, hogy az én maximum néhány használt ceruzaelemnyi veszélyes hulladékot tartalmazó háztartásomnak, pont ugyanúgy tízmillió forintos felelősségbiztosítása van, mint iszaposéknak. Csak az árbevételünk különbözik kicsinyég.
Ez a tragédia a szimbolikus értelmén túl (az ezidáig rejtegetett vörös szenny elönti az országot), egyedülálló elszámoltatási lehetőséget is kínál. Sok mindent elhiszek ugyanis, csak azt nem, hogy az most elég lenne, hogy a gátőrön elverik a port. Arra sajnos nincs remény, hogy a felelősök életük hátralévő részében egy zagytó partján nyaraljanak, de a teljes anyagi és büntetőjogi felelősségük érvényesíthető. Van is nekik annyi, hogy az utolsó fillérig kártalanítsanak mindenkit.
Ha így lesz, hosszú évek után ez lesz az első valódi igazságszolgáltatás szeretett hazánkban.