Újra van óvoda, tehát megható rendszerességgel újra elkövetem azt a hibát, hogy a sarki vendéglátóipari képződményben próbálok kávézni, a gyermek leadása után. A fekete színű folyadék minősége erre ugyan nem mindig ad lehetőséget, de ebben a rohadt hidegben muszáj valami meleget és teát azt nem árulnak.

A reggeli páleszivás szomorú következményeit pedig megtekinthetem a törzsközönségen, amely olyan állapotú, hogy Piszkos Fredet is elrettentené az ivástól.

Talán a hely hetvenes évek beli bája miatt, de számos hozzám hasonló, a széthullás egészen korai fázisában található bérből és fizetésből élő felebarátunk is itt fogyasztja a fekete levesét, hogy aztán a szemrevaló pincérhölgy távozása után megállapítsuk, gyakorlatilag ihatatlan.

Van egy srác, akivel a közös fogyasztások során már összehaverkodtunk annyira, hogy tudjuk, mindketten pezsgőzni fogunk azon a napon, amikor a fletót elviszik kurtavasban, de egyebet nem nagyon tudtunk egymásról.

A napokban azonban kiderült róla, hogy kapcsolatban áll a büntetés-végrehajtással, pedig inkább irodalom-testnevelés szakos tanárnak tűnt, mint smasszernek. A hagyó miklóssal történő közeli találkozástól rettegő szocialista politikusokról beszélgettünk éppen, amikor megjegyezte, hogy nehogy azt higgyem, hogy mostanában annyira törik magukat a kóterban lévő delikvensek diszkomfort érzésének növelése érdekében.

Hírnök jött ugyanis pihegve, hogy záros határidőn belül kávé és ital automatát kell telepíteni a sétálóudvarra, ahol a fogvatartottak a friss levegő szükségletük beszerzése érdekében tartózkodnak.

Szép gesztus ez, kétségtelen, habár tűrhetetlenül embertelennek tűnik, hogy a kávészünetükben rideg automatákkal kell kontaktusba lépniük a fiúknak és alanyi jogon nem jár neki a mi Marikánk, aki a téli időszakban is miniszoknyát visel és formás lábairól csak figyelemreméltó egyéb másodlagos nemi jellegzetességei képesek elvonni a tekintetet. Habár amilyen kávét főz, ez kétségtelen a büntetés súlyosbítása lenne.

Itt azonban még nem vagyunk a történetünk végén, mert az a liberalizmus világméretű győzelmén kívül egyéb tanulságokkal is szolgál.

Az udvaron ugyanis csoportosan tartózkodnak az embertelen igazságszolgáltatás áldozatai, és maguk között kevéssé alkalmazzák azokat a liberális elveket, amelyeket annyira szeretnek számon kérni a hatóságokon.

Az elképzelés szerint az automatáknál azzal a kártyával lehetne fizetni, amellyel a rabok a külvilágba telefonálhatnak. Ezt a kártyát a szerető családtagok is feltölthetik kívülről.

A nyilván fasiszta-rasszista-náci fegyőröknek evvel kapcsolatban az lenne a megjegyzésük, és valljuk meg, van benne valami, hogy az a rendszer azonnal a lenyúlás terepévé válna, hiszen a helyi csipkedési sorrendben feljebb álló rabok arra kényszerítik majd a kisebbeket, hogy szponzorálják a kávézásukat.

Megpróbálom összefoglalni a dolog tanulságait, mind liberális, mind a végrehajtó hatalmat jelenleg működtető felebarátaink számára, mert tudom, hogy nem egyszerű.

Minden szigorúan szabályozott, bonyolult rendszer, amely emberek tevékenységét a nap huszonnégy órájában meghatározza és ellenőrzi, igen érzékeny a rendszer egészét figyelembe nem vevő változtatásokra.

A börtön ilyen rendszer. (Egy lépést sem hagyok ki, mint látjátok, nehogy összezavarodjon valaki.)

A fegyintézetekben olyan emberek vannak, akik általában szarnak minden szabályra és erkölcsre, csak a saját, többnyire pillanatnyi érdekeiknek, vagy indulataiknak engedelmeskednek. És természetesen minden alkalmat megragadnak a rendszer nyomása alóli kibújásra.

Ebből kifolyólag a börtön szabályzata és a börtönőrök nem dísznek vannak, hanem azért, hogy napi 24 órás munkával, számtalan konfliktus állandó vállalásával fenntartsanak egy állandó egyensúlyt, a kedvezmények és büntetések és szabályok állandó ballanszírozásával, valamint azzal, hogy nem engedik új problémagócok megjelenését a rendszeren belül. Egy ilyen a börtönhierarchiában megjelenő új konfliktusforrás emberi erőforrást igényel a napi szintű ellenőrzéshez, amit a sétálóudvaron egy rakás kedves, kigyúrt, koffeinre éhes úriember között kell biztosítani vagy a változtatás a rangsorban lejjebb lévők helyzetének további romlását eredményezi néhány kávéért.

Arra nem is akarok gondolni, hogy valamelyik régi vagy új havernak van néhány száz automatája, amit ki kellett helyezni, mert különben csak állna benne a lové.

Ez esetben az egész cikket tessék meg nem történtnek tekinteni és éljen a

„Kávét a raboknak” mozgalom!