A szépemlékű, manapság ritkán emlegetett négyigenes népszavazás óta gyakorlatilag minden kampányban részt vettem. Igaz, az utóbbi nyolc-tíz évben, a koromra és a mozgalmi múltamra való hivatkozással csak egy-egy délutánra megyek ki kampányolni, cédulát gyűjteni, egy fideszes barátom kerültébe, gyakorlatilag mindig ugyanoda. Ez szinten tartja ez irányú készségeimet, valamint mindig egy tanulságos látlelet az ország hangulatjáról.

Ez ráadásul egy rohadt szoci környék volt mindaddig, amíg a helyi lakosság mélyebb ismeretséget nem kötött a gyurcsányi politika reá eső részével és a helyi szocialisták bkv szintű ügyintézési gyakorlatával. És ez nem is ment gyorsan nekik. Viszont már tavaly az időközi polgármester választáson is, Toller László egykori kerületében (mert Pécsről van szó), Szili Katalin is csak egy éppen egyharmadra volt jó Páva Zsolt ellen. Az országgyűlési választásokon a Fidesz itt picivel az átlaga alatt (de még 50% felett), míg a szocik kicsivel felette teljesítettek, egy bőven tíz százalék feletti LMP eredmény mellett.

Ez a kerület valamelyest emlékeztet a szociológiai és politikai jellemzőiben a szocialisták egykori és az LMP jelenlegi budapesti bázisterületeire.

Na itt, önkormányzati bérházakban sikerült 1 óra 35 perc alatt húsz-húsz képviselői és polgármesteri ajánlószelvényt gyűjtenem úgy, hogy csak a 60 lakás 60%-ban voltak otthon. Mindezt a szocialista és jobbikos gyűjtők látogatása után. Ráadásul mindenfajta nyomulást mellőztem, amikor ajtót nyitottak csak bemutatkoztam és elmondtam, hogy a Fidesznek gyűjtők, aztán egy olyasfajta várakozó, kedvesnek szánt félmosollyal néztem a választópolgárra, amivel egyszer húsz éve sikerült becsajoznom (férfi lakó esetében sokkal visszafogottabb mimikai eszközöket alkalmaztam). Ha rámenősebb vagyok még jópár cédulát kipréselhettem volna még a bizonytalanokból és azokból az akaratgyengékből, akik bárkinek odadják.

Hát azt hiszem, joggal lehet mondani, hogy a Fidesz támogatottsága nem gyengült. Sőt!

Az, hogy az összes választópolgár közel fele Fidesz szavazónak tekinthető, önmagában rettenetesen megnehezíti, a szocialistákat leszámítva, mindenki számára a gyűjtést.

De ezt lehetett tudni már hónapokkal ezelőtt is, mint ahogy a szabályozás szigorodása is értelemszerűen ismert volt.

Tavasszal néhány LMP-és havernak is segítettem, munkával és tanáccsal és az akkori tapasztalatok alapján már lehetett érezni, hogy a jó név, a párttal szembeni ellenszenv hiánya és annak az eldönthetetlensége, hogy jobb-e vagy bal, egy viszonylagos ismertséggel párosulva a parlamenti küszöb fölé viszi a pártot.

De az is világossá vált, hogy mekkora munkát igényel ez, és a nehezített feltételek mellett sokkal jobb és nagyobb szervezési teljesítményre lesz az LMP-nek szüksége, hogy az önkormányzatokban is megkapaszkodjon.

Ehhez képest a lányok és fiúk a nyarat részben párton belüli torzsalkodásokkal, valamint a nagypolitika ízlelgetésével töltötték, ahelyett, hogy kezdetnek legalább megszámolták volna magukat.

Már önmagában a párt Budapesten mutatott kampányteljesítménye megkérdőjelezi az LMP-nek, mint hosszú távú, komolyan vehető politikai projektnek a komolyságát. Itt szerepeltek a legjobban tavasszal, itt örökölték a legtöbb kulturálisan sokszínű szavazót, a magyar politika Tudjakijétől, Valdemortjától (gyengébbek kedvéért az szdsztől), és itt lehet a legolcsóbban, a leghatékonyabban kampányolni.

Ehhez képest csodálkozó, tágra nyílt szemekkel nézik, hogy a csúnya Fidesz mit művelt és művel velük, meg hogy a fegyelmezetlen, a diktatúrától, meg a Fidesz budapesti közgyűlési többségétől nem rettegő szavazók cseszik bevinni nekik az ajánlószelvényeket a pártirodára.

Lehet, hogy tényleg sok az a majd 30 000 cédula amit össze kell szedni, de az egy tíz százalék feletti párt számára nem jelenthet megoldhatatlan feladatot. Ha jelent, akkor az a párt már nem tíz százalékos párt.

Ami nem is lenne csoda, hiszen az LMP semmit nem tanult azokból a tanácsokból, amelyekkel a párttal szimpatizálók hónapok óta baszogatják őket.

Világosabb ideológiai profil, több zöld, környezetvédő megnyilvánulás, valamint több humor és lazaság kell, és legfőképp sokkal kevesebb szdsz kompatibilis ballib emberjogi kvartyogás szükségeltetik. Az LMP elsősorban nem baloldali próbálkozás volt, és főleg nem a korábbi szdsz-es bűnözői csoportok új politikai fedőszervének lett szánva, hanem egy új stílus ígéretének indult, annak a lehetőségét jelentette, hogy az elavulóban lévő politikai ideológiák megújulása elkezdődhet, új generációk, új gondolatok kínálhatnak új megoldásokat Magyarországnak.

Ezt az ígéretet az LMP-nek nem sikerült még valóra váltania, sőt mintha nem is érzékelnék ezt a problémát a párt vezetői.

Aki tavasszal az LMP-re szavazott, az biztos tudja, hogy a párt most bajban van. Ha mégsem turizza ki a szelvényét a frigó háta mögül, vagy a kidobásra kötegelt reklámújságok közül, akkor azzal világosan megüzeni a kicsinyég elszállt pártvezetésnek: Nem erre a másik politikára gondoltunk!

Az LMP önkormányzati betlije a párt korai halálát jelentené, hiszen önkormányzati pozíciók nélkül, főleg markáns budapesti jelenlét nélkül úgy felejtik el őket a' zemberek, mint hagyó miklóst a szocialista pártvezetés.

Az LMP kudarca viszont a szocialistáknak lenne jó és aki olyasmit szeretne, ami szanyi tibor megdicsőüléséhez vezet, az sürgősen gondolja át még egyszer a dolgot.