A mocskos kommunista tömeggyilkosok és a magyar „rendszerváltás” érdekes sajátsága, hogy olyan huszadrangú férgek, mint biszku elvtárs például, aki egyébként bizonyára példás családapa és kiváló nagypapa, belepofázhatnak abba, hogy hogyan, ki és mikor minősíti akasztófáktól ékes munkásságukat, hamár az ő felakasztásuk elfelejtődött valahogy.

Az ember tényleg nem tér magához, hogy ezeknek a csávóknak az orcáján milyen hihetetlenül vastagra sikeredett a bőr. Ahelyett, hogy otthon a pöcegödörben próbálnának beleolvadni a számukra megfelelő környezetbe, felveszik a nyugdíjat és fel vannak háborodva ha valaki rákérdez, hogy milyen is volt kirugdalni a sámedlit 18 éves, évekig siralomházban tartott gyerekek és orvostanhallgatók alól.

Arról nem is beszélve, hogy a nem utódpárt prominensei, hiller és mandúr elvtársak, akiknek már életkori okokból sikerült lemaradniuk a korszak akasztgatós részéről, és be kellett érniük kisebb súlyú bűncselekményekkel, kifejezendő tiszteletüket a mozgalom hardcore korszakának nagyjai iránt, elfelejtettek elfáradni az Országgyűlés kulturális bizottságának azon ülésére, ahol biszku elvtárs is szóba került volna, persze nem pozitív kontextusban.

Ott rontottuk el, hogy ezeknek az embereknek, hamár nem kellet nekik egy magánzárkában felolvasni minden egyes nap, napestig, maguknak hangosan sztálin elvtárs műveit, nem magyaráztuk el alaposan, hogy azért ez nem jelenti azt, hogy nem tarjuk őket az emberiség legaljának.

Ki kellett volna tagadni őket a rendes emberek közösségéből. Vagy legalább a kapujuk előtt kellett volna pisiltetni a kutyát.

Fel kellett volna venni a vallomásukat, hogy mindenki olvashassa tőlük az ilyesfajta mondatokat: És akkor elrendeltem, hogy kényszervallatás útján szedjék ki belőle a bűntársai nevét. Utasítottam, hogy a feleségét a munkahelyéről, a gyerekét a gimnáziumból rúgják ki. Keveseltem a halálos ítéletek számát. Elleneztem, hogy megkegyelmezzenek neki. Parancsba adtam, hogy lőjenek a felvonulókra.

Nem tettük. És most a vén gyilkos rinyál, hogy megzavarjuk a békés öregségét, pedig már vagy 50 éve nem akasztatott fel senkit.

Nem lehet megúszni, egyszer ki kell mondani:Nincs feledés, nincs bocsánat, nincs visszaút a becsületes emberek közösségébe.

Aljas gyilkos vagy és aljas gyilkosként fogsz meghalni is béla bá'.

Nem vettük el az életedet és a szabadságodat, de becsületed nincs, és nem is fogunk úgy tenni mintha lenne.