2010 április 25.-én este kb. nyolcra megszámolják a szavazatokat, és ha az új titkárnő miniszoknyás lábai elterelik az OVB vén kecskéinek figyelmét arról a kétségtelenül szórakoztató lehetőségről, hogy a választások eredményét, például annak sokkírozó arányai miatt, eltitkolják a politikailag láthatólag éretlen lakosság elöl, akkor eljő mindaz, amivel majd húsz éve fenyegetnek bennünket mindenféle emberek.
Orbán Viktoré lesz az ország, a hatalom és a dicsőség.
A liberalizmusnak annyi, rosszarcú mellényes emberek fejjel előre, arcal lefelé, nekifutásból, a becsukott ablakon keresztül (2x5mm üveg), a negyedik emeletről, kőrakásra hajították le, és biztos, ami biztos alapon utána dobták a Manci néni három ajtós, vastag oldalú tölgyfa ruhásszekrényét is, az aljában az Új Ember összekötözött 12 évfolyamával együtt (plusz négy évfolyam Pártélet /72-76/, begyújtásra félretéve).
Förtelmes jogtiprások sorozata következik, nem a liberális értelmiség fejében kavargó káosz szerint szerveződik az ország, hanem a szavazatok több mint felét megszerző párt vezetőinek lelki defektusai fogják meghatározni a magyar életet.
Azt hiszem a tolerancia bajnokai számára nem létezik nagyobb csapás, mint ezt látni, érzékelni, megélni, hogy ez emberek, azok a paternalizmusra vágyó pitiáner, posztkádárista senkik, úgy élnek, ahogy akarnak és nem úgy, ahogy a felsőközéposztálybeli belvárosi értelmiségiek a havi hatszáz lepedő biztonságából (mert válság van és le kellett mondani a Newsweek előfizetést is), a New York-i tapasztalatok alapján megírják nekik az ÉS-ben.
Semmi nem fog stimmelni. Nem lesz elég bevinni a mikinek a hivatalba negyven deka parizert, hogy az ember tanácsot adhasson, nem lesz pénz a berlini művészhaverok budapesti kiállításaira és rászabadul a piac a baloldali médiákra is, nem lesz állami emlő, aminek puhaságán el lehet hajcsikázni, amikor a bunkó olvasók már nem veszik meg az egykori kormányzati tanácsadók szövegeivel telezsúfolt termékeket.
Minden rendőrautótól összerezzenő, a bűnügyi hírekben csupa ismerőssel találkozó, egzisztenciális gondokkal küzdő, piacképes szaktudással nem rendelkező, ismerősei által messze elkerült elvtárs de izgulsz ugye, mikor is ötlik eszébe odabent hagyó elvtársnak a veled töltött szép idők emléke?
Bele kell törődnünk, rengeteg embernek lesz jó oka ebben az országban, hogy rettegjen a következő években. Ha igaza van Bibónak akkor demokratának lenni annyi, hogy nem félünk (jó tudom nem pontosan ezt mondta, de a balos értelmiségiek azt hiszik, hogy igen). A rossz hír az, hogyha egy demokráciában valaki félni kénytelen akkor ennek szükségszerűen az az oka, hogy vagy nem demokrata, vagy bűnöző, vagy a magyar verzióban mindkettő.
A demokrácia veszélyes hely, nincs stabil hatalom akihez örökre dörgölődzni lehetne. Pedig a független értelmiségiek legfontosabb ismérve mifelénk, hogy annyira függenek, mint hagyó miklós aktuális étvágyától a húsipari részvények ármozgásai, és ha nem tömörülhetnek valakinek a kimeneti nyílásánál, aki dob nekik rendszeresen, akkor annyira megutálják szabadságot, mint egy túletetett kanári.
Ez nem egy liberális ország fiúk. A projektetek látványosan nem jött be.
Felelősségrevonás van és még lesz is. Hogy nektek nem szóltak, hogy lesz? A keller elvtárs dolgaiból se gondoltátok, hogy van ilyen? Hát szar ügy.
Orbán Viktor markáns alakja most kibontakozik a választói akarat ködéből, és a dolgok jellegéből adódóan kénytelen lesz szétcsapni köztetek.
És miért is csodálkoztok azon, hogy mi nem aggódunk?
